Nov.

 1   1|      égõ, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen
 2   1|      Richard nyugodtan aludt.~Ó, milyen utálatos volt.~Körülállottuk
 3   1|      Miért éppen bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd
 4   1|       a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatosan
 5   1|  Ajkaink eközben mosolyogtak.~Ó, milyen szép, fiatal volt
 6   1|       a lelkét valamennyinek.~Ó, a teste csupa gyengeség,
 7   1|    SZOMBAT ESTE~Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E
 8   2|     nagyon bedagadt reggel.~- Ó, ó, bedagadt, de tán csak
 9   2|  nagyon bedagadt reggel.~- Ó, ó, bedagadt, de tán csak nem
10   2|  volna; azzal a mozdulattal - ó, asszonyom, mennyire látom
11   3|     nézni a felhõket az égen. Ó, milyen gyönyörûek. A földön
12   3|     alapja volt. Évek múlva - ó, évek múlva - olykor sokat
13   3|       Bandi (lassan ismétli): Ó a legkiválóbb magyar szobrász,
14   3|     gondolatát. - Jó távolra! Ó, a mi földünkön csak rövid
15   5| azonban borzasztó messze van! Ó, de milyen messze.~Nov.
16   5|  hozzá. Az a másik jobb volt, ó, sokkal jobb volt.~Zoltán