Nov.

 1   1|          beszélt. Bámultam, hogy mennyire számolni tud a körülményekkel,
 2   1|   számolni tud a körülményekkel, mennyire megalkuszik az élettel,
 3   1|  megalkuszik az élettel, és hogy mennyire jól érzi magát benne. De
 4   1| Csodálkoztam, hogy a leány lelke mennyire kimûvelõdött. Pedig olvasni
 5   2|      mozdulattal - ó, asszonyom, mennyire látom magam! -, amely a
 6   3|  könnyezett is. Azután elmondta, mennyire egyedül van, hogyan unatkozik,
 7   3|     milyen idegen neki mindenki, mennyire utálja a házmesternét, nincsen
 8   3|        bizonygatni Eleknek, hogy mennyire valószínûtlen, amit mond.~
 9   3|        Istenem, elmúltam ötéves, mennyire megváltoztam, hogy elrepült
10   4|   eshetõségeket. Hogy a számítás mennyire tökéletes. Hogy egy béna,
11   4|       egy béna, vagy sánta ember mennyire hûbb, mint a hibátlan férfiak,
12   4|        megbecsüli a jó nõt. Hogy mennyire Terkához illõ feladat volna
13   4|        t.i., hogy a szegény uram mennyire szeret még mindig. Azután
14   4|       Misi komiszságait, és hogy mennyire kellemetlen a vele való
15   5|       miért nem jöttem hamarabb, mennyire várt Sándor, és mennyire
16   5|         mennyire várt Sándor, és mennyire óhajtottak õk is megismerkedni.~