Nov.

 1   1|           hiszen a bánat elõttük ismeretlen; a barna csak ennyit mondott:~-
 2   1|       hogy ezek bocsátják azt az ismeretlen, édes illatot, amelyet szagolva
 3   1|     minden porcikámba, és valami ismeretlen félelem kezd reám szállni
 4   1|   lélegzetét hallom.~Érzem, hogy ismeretlen félelem kerít mindjobban
 5   1|         szobából kifelé osont az ismeretlen leány, és a keze tele volt
 6   1|         erõs fejlõdésnek indult. Ismeretlen módon, olyan diszpozíciókat
 7   1|         A virág lassan úszik, és ismeretlen mesebeli országok felé viszi
 8   3|   éjszaka mindinkább sötétedett. Ismeretlen, félelmes partok között
 9   3| gyaloglás után országútra értem. Ismeretlen út volt. Körülnéztem.~És
10   3|  egymásba kulcsolt, fehér ujjai. Ismeretlen, félelmes partok között
11   3|          után országútra értünk. Ismeretlen út volt. A fejünk mellett
12   3|         Régi Strauss-valcereket, ismeretlen szalondarabokat szedett
13   3|   untalan. Szûkös repertoárjában ismeretlen szám volt ez eddig. Egy
14   3|          kihívjam magam ellen az ismeretlen félelmes embert, a tolvajt,
15   5|   hangjai között mindenkor, mint ismeretlen vándor, bolyongott. Éppúgy,