Nov.

 1   1|        volt a hangja.~- Nem, nem szeret a lány, a tûzszemû lány,
 2   1|         tûzszemû lány, nem engem szeret, szegény diákot. Mást, egy
 3   1| visszajött, és újra leült.~- Nem szeret engem a tûzszemû lány, minek
 4   1|     ember? És miért eszik? Miért szeret? És miért örül? Az életért.
 5   1|     örülök annak, hogy õ szintén szeret téged. Bájos és kedves,
 6   3|        lehessen gyermeke, ha nem szeret senkit, és meddõséggel átkozták
 7   3|       marad. Tisztán, önzetlenül szeret engem.~E pillanatban egy
 8   3|        elégedjem meg azzal, hogy szeret engemet... Ilyen szeretetrõl
 9   3|      apja õ. Özvegyember. Nagyon szeret engem, de mégse annyira,
10   4|   céhmester vagyok - semmit. Nem szeret senki. Az emberektõl nem
11   4|          a szegény uram mennyire szeret még mindig. Azután a nõvére
12   4|       amiért az apa engem jobban szeret, mint téged; igazán, én
13   5|           Õ olyan jó fiú, és úgy szeret engem. Azután fogtam magam,
14   5|        olyan jól mulat, és engem szeret, s jól elmúlt az idõ egész