Nov.

 1   1|   ismeretlen; a barna csak ennyit mondott:~- Elment! Elhagyott!~A
 2   1| latindolgozatokat hazavittük, nem mondott valami különös szíves szót,
 3   1|    bálterembe. Édes szép dolgokat mondott a lányoknak, valami tehetetlen
 4   1|           elfeledett, régi verset mondott volna fel a két fiú, úgy
 5   1|          és akinek eszébe jutott, mondott is valamit rá. Például:~-
 6   3|        novemberi délutánon búcsút mondott a világnak. Elég könnyen
 7   3|          bíztat és gyógyít.~- Mit mondott? - érdeklõdtem.~- Sok mindent.
 8   3|      üzenni.~- Ez a légy most mit mondott?~- Ez... ez, várj csak,
 9   3|       azután eszembe jutott, amit mondott. - Visszafelé mégysz? -
10   4|            Az elõbb harminckettõt mondott - szólt közbe Margit mosolyogva.~-
11   4|       olvasni. Próbálgatta tehát. Mondott Hoppeit, Hoppeát, Hoppoit,
12   4|    véleményemet. És okos dolgokat mondott.~A posta fõkapuján bement,
13   5|       meleg levessel. Kifogásokat mondott, és hideg felvágottat tett
14   5|     házasságra vonatkozólag nemet mondott.~Asztalos után még két-három