Nov.

 1   2|            AZ ALBÍRÓÉK~1.~Petrovics albíróné nagyot nyújtózott az ágyában,
 2   2|         nagyon fáj - bizonygatta az albíróné majdnem sírásba fúló hangon.~
 3   2|         lépéseivel elsietett.~2.~Az albíróné nagyon elkeseredett volt.
 4   2|              hogy képzelõdik. A kis albíróné olyan szánalmasnak találta
 5   2|            hegyes nyelvecskéjét. Az albíróné hamar elfáradt az erõltetett
 6   2|          ajtaját csukta be, mire az albíróné magához tért a csodálkozásából.~
 7   2|            asszonypácienseit, de az albíróné nem gondolt rá, hogy majd
 8   2|             te gondolsz - kezdte az albíróné igen komolyan -, hanem egészen
 9   2|          jobb lesz hallgatni.~És az albíróné megfogadta a tanácsot. Mire
10   2| tulajdonképp? - aggodalmaskodott az albíróné.~- Majd meglátod holnap
11   2|          hangja ébresztette föl.~Az albíróné az ágyban feküdt, a reggeli
12   2|           hála istennek - mondta az albíróné -, csakhogy most már vége