Nov.
1 1| és mi fog történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy
2 1| történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy jõ a fekete
3 1| történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy jõ a fekete
4 1| belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred
5 1| csönd miatt volt. Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába.
6 1| sóhajtások hallatszottak.~Csak én voltam ébren, és füleltem.~
7 1| azelõtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De
8 1| Szederjes kék arccal.~Az én kis bolondom volt, a szõke,
9 1| latintanárunk lányának alakja. Mi, én és Telkes Pali, mindig õt
10 1| Többször lerajzoltuk Jolánt, én is, Pali is, és ha ezt a
11 1| akirõl itt szó van, az én nagyanyám.~Harminc álló
12 1| tiltakozott:~- Az nem lehet, az én édesanyám sohase szerette
13 1| igaz. Különben is, majd én elmegyek, és utánanézek.~
14 1| Köll nekem bor? Megiszom az én kis kávém reggel, délután,
15 1| mást ugyan nem is iszok én egész nap.~Ami az elutazást
16 1| ez a levél:~Kedves mama, én, ha idõm engedi, jövõ héten
17 1| lenne, hogy három volt.~- Én már egy éve vagyok itt,
18 1| szabálytalanul történt.~- Én így szoktam, mama - mentegetõzött
19 1| szoktad, azt mondod, de én egészen másképpen tanítottalak;
20 1| olyan idõs lennél, mint én, de nálad. Ilyet! Mindig
21 1| ez, Mariska. Nézd meg az én képemet, van-e rajta egy
22 1| nincs is, nem baj, mert én már kilencvenöt éves vagyok.~
23 1| ANYÁMMAL~Anyám meghalt, amikor én születtem. Orvosságbûzzel
24 1| kínban lehelõ imával. Mire én az elsõt lélegzettem, õ
25 1| húsz éves volt csak.~És én elfelejtettem õt. Nem kérdezõsködtem
26 1| feküdt le, s ott porlad - én vagyok.~Sok idõ elmúlott
27 1| halálos izgalmú csókokkal. És én még akkor sem gondoltam
28 1| szép, fiatal volt az anyám. Én gyorsan összeszedtem a mezõ
29 1| könnyû volt megállapítani. És én azt hiszem, hogy vékony
30 1| merev volt. Kinyújtottuk. Én egy asztalkendõvel felkötöttem
31 1| szereti emlegetni:~- Mikor én lány voltam, bizony gyertya
32 1| hogy mi az a lámpa... az én stafírungomat édesanyámmal
33 1| megállapodik. De akkorra én már nagyot sóhajtok, s utána
34 1| Pompás ez kenyérre kenve. Én és Dezsõ mindenbõl eszünk
35 1| mindent ad. Ha apa így szól: Én nem bánom, de ezek a gyerekek
36 1| Dehogy lesznek, vigyázok én.~Vacsora után apa rágyújt.
37 1| Vacsora után apa rágyújt. Én elhozom a sarokból a pipát,
38 1| jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni.
39 1| miért higgyem el tehát én.~De amikor ezzel a békával
40 1| vér.~A leány mosolygott:~- Én a halál vagyok - mondta -,
41 1| szólott magához -, hiszen én egy óráig is kibírom egyik
42 1| délutáni feketekávé után. (Én még siettem.)~Egyszer késõ
43 1| felneveljék gyermekeiket? Én rájöttem, hogy mi. Végtelen
44 1| szükségem. Mert itt állok én. Én, aki tudományosan bizonyítom
45 1| szükségem. Mert itt állok én. Én, aki tudományosan bizonyítom
46 1| tudomány ítélõszéke elé állok.~Én megtaláltam az agyban az
47 1| tudni, hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom ajánlani
48 1| hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az idõt.~
49 1| közönség éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke,
50 1| messze hegedû szólott, és én megesküdtem ilyenkor, hogy
51 1| ropogtak a lépteim alatt, és én sokszor összerezzentem,
52 1| máshová menni, csak oda, ahová én, csak oda jöhetnek ma, csak
53 1| És a szemeimbe nézett, én pedig megsimogattam az arcát -
54 1| az új játékkövekbõl, míg én a szobámban a nagy kanapén
55 1| rózsákat õ szokta levágni. És én jó elõre tudtam, hogy kikapok,
56 1| álomban: Eszti volt, és én az ólomkatona. A mese vége
57 1| és az ágyam szélére ült. Én akkor megsimogattam a karját.
58 1| kis mulatság meg nem árt. Én azonban nem fogadtam meg
59 1| érdeklõdve hallgatta, ha én a magam ügyeirõl beszéltem.
60 1| Bodza anyókát olvassa fel, én teát iszom, amelyet õ fõzött.~
61 1| Rettenthetetlen ólomkatona én vagyok és a szobalány, mint
62 1| és Eszti fölébresztett, én pedig átöleltem õt... -
63 1| engem? Tudod, ugye, hogy én szeretlek? Amint szeretem
64 1| megroggyantotta a térdét, és én attól féltem, hogy eldõl
65 1| éves vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp.~Az anyja,
66 1| feleséged befogná a szemeidet! Én, látod, nem tehetem, mert
67 1| akik szerettek téged?~- Én nem szerettem egyiküket
68 1| varázsló számára készült.~- Én foglak megfürdetni, és még
69 1| az ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~- Egyenes, kevésszavú
70 2| a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak,
71 2| szokták kiválogatni, az én apámnak pedig hatalmas csontjai
72 2| s olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit
73 2| megszólalt:~- Hát kérem, én megnézhetem, hogy hívták,
74 2| és nézze meg, mi bajod. Én azt hiszem, csak képzelõdöl,
75 2| legyen egészen nyugodt; no én megyek, kezét csókolom.~
76 2| Add ide, fiam, hadd látom én is...~És õ is hangosan olvasni
77 2| mint kisfiú, fõszereplõje én vagyok. Hallgasson meg.
78 2| röviden megemlítem, hogy az én gyöngyháznyelû, háromélû,
79 2| senki. Ilyen Gyuri volt az én Gyurim is, amint mindjárt
80 2| hogy a bicska éles volt, de én abban a pillanatban már
81 2| rendeztünk a gimnáziumudvarban, s én a pedellus ablakát szerencsésen
82 2| bicskaügyet rendbe kell hozni. Én adtam neked negyven krajcárt.
83 2| krajcárt, meg odaadom az én bicskámat, és kvitt.~Ellentmondást
84 2| csúnyául becsaptak.~Így jártam én már azóta néhány, sok bicskával,
85 3| kell mondanod arról, hogy én valaha is sírjak miattad.~
86 3| szeretnünk egymást, mintha én fiad lennék, s te nekem
87 3| volna õt is megkínozni.~- Én betöröm az egyik kis üvegfalat
88 3| jutott, hogy a felesége is, én is egyaránt elmulasztottuk
89 3| magamban - tehát nemcsak én és a fõorvos tudjuk a Fülöp
90 3| Visegrádon, 1330. április 21-én, Kedden. Kívánom, hogy ez
91 3| megbosszulni Felicián úr. Én ritkán láttam õket együtt,
92 3| szorult belé, akár az apjába. Én magam többször próbálkoztam
93 3| meg õt az öccse számára. Én ezt azért nem hiszem, mert
94 3| leányt paripára kötözték. De én nem bírtam meghallgatni,
95 3| saját megnyugtatására, hogy én kijelentsem, hogy nem, nem,
96 3| kijelentsem, hogy nem, nem, én nem fogom rögtön otthagyni.
97 3| Ezt várta, de hiába, mert én olyan mély szánalmat éreztem
98 3| a nagymamának csak egy: én.~Az ebédlõben leülök a szõnyegre,
99 3| van levéve. Benn vannak az én arcképeim is. Születésem
100 3| rendõr bácsi még nem segít az én bajomon, mert nincs mindig
101 3| nagymama beül a szobájába, én a zsámolyára telepszem,
102 3| szegény kis apró legyeket... én, az óriás.~Így hetvenkedik
103 3| ormótlansága miatt, ha tudná, hogy én õt dongókhoz szoktam hasonlítani,
104 3| dongó, mint amilyeneket én szoktam belecsempészni,
105 3| nagyapád azt mondta, hogy az én légyfogóm rossz, és nem
106 3| igazság vele szemben az én részesem volt. Hallgatni
107 3| hanem aki senkire se szorul. Én például, ha gyenge is vagyok,
108 3| tudnak írni és olvasni, és én meg nem - azért én tudom
109 3| olvasni, és én meg nem - azért én tudom magamról, hogy ki
110 3| olyan üres, ostoba arca van. Én bezzeg leülök a nagymama
111 3| eltûnt a szemem elõl, azután én azt gondoltam, hogy a fecske
112 3| a hátamon, ha hallom. Ha én meghalnék, nem ilyen zenét
113 3| hogy jól mulatok, pedig én azon nevetek néha, hogy
114 3| és meg van gyõzõdve, hogy én csak azért, mert kisfiú
115 3| tudni.~- Dehogynem - mondtam én - nézze, hogy mozognak a
116 3| csinál. Nem, dada?~- Azt én nem tudom, Józsika.~Nem
117 3| neszre. A jó angyalom nélkül én már rég nem élnék. És még
118 3| jött, és barátom lett - én hatéves voltam, õ húsz.~
119 3| rátartós volt. Hiába ígértem én neki fût-fát, selyemkendõt,
120 3| mondta mindig, hogy nem, nem. Én meg csak annál jobban bolondultam.
121 3| Békéscsabán, 1869. május 7-én...~Rolli (a korán érett
122 3| öntudatosságával): Ne olvasd hangosan, én is akarom olvasni.~Ani:
123 3| nõt mintáz a szobraiban, én ezt hallottam, és egyet
124 3| mûterembõl küldött haza pénzért. Én ott hallottam a zongora
125 3| tegnap jött Behr néni, és én már ott voltam ám a zongora
126 3| adjuk becsületszavunkat. Én becsületszavamat adom. (
127 3| sokkal erõsebb fiú volt, mint én, aki birkózásban mindig
128 3| állapotomat.~- Kérem, bácsi, én egy ideges kisgyerek vagyok,
129 3| milyen ideges kisfiú vagyok én. Örültem neki, büszke voltam
130 3| Kérem, dada, adja maga, én szégyenlem. - És jól a lelkére
131 3| szívem -, kedves Gracián, én nem megyek visszafelé, én
132 3| én nem megyek visszafelé, én csak ellenkezõ irányban
133 4| dallamosan.~- December 31-én volt - mondtam - 1732-ben.
134 4| Szóval, 1732. december 31-én volt a kivégzés. Ennek a
135 4| a zongoraverklikkel, de én, a tizenkét éves fiú, csak
136 4| utamat; menj a pokolba. Jó, én megyek: Olyan ember, mint
137 4| megyek: Olyan ember, mint én, megél a jég hátán is. Magamat
138 4| is nem érdektelen dolog. Én csak egy pont vagyok, mit
139 4| ebben a rendszerben, de az én esetem élénken példázza,
140 4| soha. Azt mondta, hogy én õt ne okoljam, õ mindenesetre
141 4| kérdezõsködött az egészsége felõl.~Én mindezközben figyeltem Terát.
142 4| soha egy lépést sem tett. Én nõ vagyok, nem forgok a
143 4| a világban, mit tehetek én? Mit? Semmit. Nem igaz?~
144 4| szüleim igen megijedtek, és én a súlyos betegnek kijáró
145 4| Ismerem a leányomat, az én lányom. Marianovicstól,
146 4| És legkevésbé az, hogy én magam is szocialista vagyok.~-
147 4| hallottad az esetemet?~- Nem én!~- Hát barátom, úgy nézz
148 4| barátom, úgy nézz rám, hogy én embert öltem.~- Ne beszélj!~-
149 4| gazdasági számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam
150 4| Beleharapott a jobb kezembe, mire én a bal kezemmel a szemébe
151 4| agyonra ijedt ember, de én lenyomtam a földre, és körülkaroltam
152 4| szegény Péter!... Hogy én ezt a nyavalyás, gyönge
153 4| Hogy is mondja csak az én atyai barátom, a báró...”,
154 4| nyafogta az asszony -, én is ezt szeretném legjobban.~-
155 4| hangsúllyal.~- Hoppi! - kiáltottam én. - Gyere ide!~- Bolondság -
156 4| átdobta nekem Hoppy fölött. Én elkaptam, és nagybátyámnak
157 4| valahogy mégis megbékélt, és én már éppen megelégeltem az
158 4| egészséges szép kis lány volt. Én is meg az anyja is egészségesek
159 4| csendesen - lehet, hogy én vagyok az a lány. Tegnapelõtt
160 4| arcuk. Beszélgetnek.~... Az én fiam pásztor volt egy gazdag
161 4| talál.~Itt legeltette az én fiam a kereskedõ birkáit.
162 4| volt, s olyan szép volt az én fiam, mint a Hermész-szobor.
163 4| Gyönyörûen tudott fuvolázni az én fiam. Fuvolázott, mikor
164 4| magukkal epedõ, édes hangon.~Az én fiam fújta a fuvoláját,
165 4| nekik, mert szép volt az én fiam, és senki úgy nem fuvolázott.~
166 4| posta fõkapuján bement, én künn vártam. Párszor elsétáltam
167 4| megforrasztani. Miközben ezt én is konstatáltam, újra hangosan
168 4| hangsúlyoznom kell, hogy én nem nevetem ki magát. Errõl
169 4| a nevetés, valahányszor én önt látom és visszaemlékszem
170 4| Ön keres lakótársat?~- Én.~- Éppen kapóra. Ma jöttem.~-
171 4| hogy semmi kifogása, ha én is eszem. Azután leheveredett
172 4| elhagyatottsága hasonlított az én magányomhoz, amely az idegen
173 4| Misi mindenemet, csak az én édesanyám maradjon egészséges.~
174 4| hallatlan arcátlanság, az én lakásomba be mer nyitni!
175 4| hogy mit csinálok... Az én szobámba! No megállj, te
176 4| fel-felkiáltott.~- No, majd adok én neked!~Sejtelmem sem volt,
177 4| tartotta a gyûjteményt.) Ha én egy éjszaka ennyit fogok,
178 4| lakás egy poloskafészek. Én itt tovább nem maradok.
179 4| kölcsön? Sohse tartoztam én senkinek.~Erre már kijöttem
180 4| hogy megismerhettelek.~- Én is örülök - mondta Misi -,
181 4| bemutatott. Ettõl kezdve én megszûntem jó fiú lenni.
182 4| a mellbõl, vagy tudom is én honnan. Bizonyosan ismersz
183 4| vágyamat, és izgatták az én izgalmaim. De kijelentette,
184 4| nõvéremtõl pénzt kérni. Nem, én ehelyett bementem az egyetemre,
185 4| mondta, negyvenkét korona. Én erre feldühösödök, hogy
186 4| nincs meg ez az örömöm. Én gyûlölöm az apámat, pedig
187 4| azután ti készen is vagytok; én azonban nem. Az én sorsom
188 4| vagytok; én azonban nem. Az én sorsom az, hogy ilyen álmos,
189 4| a végén. Hát nézd, fiam, én úgy gyûlöltem meg az apámat,
190 4| neki. Az ikertestvérem meg én úgy hasonlítottunk egymáshoz,
191 4| tetszik. Énvelem nem törõdött. Én, a Béla, senki se voltam
192 4| senki. Így haragudtam meg én Pistára, pedig õ jó testvér
193 4| szeret, mint téged; igazán, én nem tehetek róla!~Ott néztünk
194 4| a buksi nagy fejünkben. Én azt mondtam Pistának: Eredj,
195 4| mit akar.~Hát azt, hogy én legyek ezentúl Pista, minthogy
196 4| hogy a Béla halt meg, hogy én haltam meg, és a koporsóra
197 4| meg, és a koporsóra is az én nevemet írták. A néni nagyon
198 4| össze-vissza ölelt, csókolt engem. Én tudtam, hogy nem nekem szól
199 4| Nem fájt neki semmit, hogy én meghaltam. Látszott, hogy
200 4| kezdõdik, mint az enyém? És én jól tudtam, hogy Béla el
201 4| öreg be volt csípve, mint én most. Reggel jött haza.
202 4| most. Reggel jött haza. Én a kertben játszottam, túrtam
203 4| Én is szépen elaludtam - tette
204 5| Hiszen még csak az kellene! Én nem megyek.~- De jössz.~-
205 5| hogy ne zárja be. Majd én kinyitom. De figyelmeztetem
206 5| János elrendezte a helyeket. Én a nyolcadik padban ülök.
207 5| és méghozzá ablaknál. Az én padomon szép faragások vannak,
208 5| Istenrõl beszélgettünk, én, Balla, Petrákovics és Pollák.
209 5| kanapéra feküdtem, és sírtam én is vagy fél órát. Annyira
210 5| mondom apának, hogy: apám, én reggel nem tanulok semmit,
211 5| reggel nem tanulok semmit, én nézem a betûket, nyitva
212 5| Ha ez igaz volna, akkor én már az egész latint legjobban
213 5| olvasott, arról tud beszélni. Én, ha egyszer-kétszer magamnak
214 5| jobban klikkerezik, mint én. Ma majdnem mind elnyerte
215 5| abban nem hisz - azóta én se hiszek úgy Istenben,
216 5| énfelõlem egészen nyugodt, én nem fogok megbukni. Megjegyzem,
217 5| megbukni. Megjegyzem, hogy én efelõl nem vagyok nyugodt,
218 5| hogyan származik az ember. Én azt mondtam, hogy szülés
219 5| látva az õ örömét, örültem én is, hogy õ olyan jól mulat,
220 5| hívott, hogy látogassam meg. Én pedig évenként négyszer-ötször
221 5| vagyok a véleményedre, mert én valósággal rajongok érte!~
222 5| újra ellátogatok. Öt órakor én is elutaztam.~Jó három hónap
223 5| kitudódik. Másrészt pedig én most, miután egészen megismertem
224 5| nálad boldogabb embert!~- Én is csak egy lehetõséget
225 5| kérlek - szabódtam -, hiszen én már láttam az Ember tragédiáját,
226 5| már szereti Csegeyt, tehát én nem szerethetem.~3.~Zoltán
227 5| Zoltán.~Bámultam a fiút. Én nem mertem volna ilyet gondolni.
228 5| a legszebb Monna Vanna”.~Én magam benzinnel kitisztítottam
229 5| kellett volna jelenteni. Én azt állítottam, hogy Csegey
|