Nov.
1 1| Meggyújtott egy kénes gyufát, s a haját a képébõl elsimítva
2 1| Künn gyenge dér esett, s az udvar kövei sikamlósak
3 1| rakta, szürke lett az udvar, s az égen csak néhány csillagot
4 1| az edények színig álltak, s a tûzön forrott a víz.~A
5 1| tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a
6 1| falakról lepattogott a vakolat.~S jöttek borzasztó éjjelek.
7 1| Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim
8 1| forrásvizet, melyet utána ittak, s amely a kert közepén bugyogott
9 1| mert testvérek voltak, s nem volt titkuk egymás előtt,
10 1| magukkal a hálószobájukba, s a baglyoknak is ott adtak
11 1| a szoba közepén állott. S ott elaludt a három szépséges
12 1| csak keveset jártak ki, s naphosszat fontak az ablak
13 1| fontak az ablak mellett, s mesélték egymásnak a csodálatos
14 1| levette kezeit az arcáról, s a fiúra nézett, aki közelebb
15 1| édesen belenézett a szemeibe. S a kisasszony hófehér arca
16 1| Hiszen égette a kézfogás. S amikor a lovag átölelte
17 1| lovag átölelte a nyakát, s a szájára rányomta a száját,
18 1| és viszonozta csókjait.~S szépen múlt így az idő addig,
19 1| a lovagról egy szót sem. S a másik két leány éjszakái
20 1| óriási sárga szõlõfürtöket, s bevitték a házba, selyemfonalakra
21 1| elérkezett a másik tavasz. S a barackfák egy reggelen
22 1| Aztán eljött megint az õsz, s vége volt a vöröshajú lány
23 1| kivirágzott. Vidáman felöltöztek, s mindegyik eltûnt valahová.
24 1| a nyár is, mint a többi. S a lovag õszre megint nem
25 1| csüggesztették le a fejöket, s még a sóskenyérnek se örültek,
26 1| baglyok, meg a pajkos õzikék, s a lányok beléunnak a fonásba
27 1| néznek a gyertyalángba, s azután róla beszélnek, csak
28 1| tavasszal, és elment õszre, s megcsalta mind a hármukat.~
29 1| ablakban megvillant a ruhája, s ez volt az egész örömünk.~
30 1| Komisz ember volt egyszóval, s amellett folyton az általános
31 1| rakott a kályha torkába, s nézte, mint emésztik meg
32 1| bizalmas, lusta melegséggel, s e kedves, jó melegség kedvéért
33 1| karosszékben, a kályha mellett, s nézte a sárga, kék, táncoló
34 1| Közben letette a könyvet, s a szemét félig behunyva,
35 1| kiszívta belõle a nedvet, s hálából jó szagot terjesztett
36 1| többé annyit a kályhával. S ez méltán búslakodott a
37 1| szította ilyenkor föl a tüzet, s a lámpavilágnál írt soká.
38 1| fölkelt, nagyokat sóhajtott, s le-föl járt a szobában nyugtalanul.
39 1| bársonyos, a haja fekete, s a szemében olyan tüzek égnek,
40 1| fejét a tenyerei közé fogta, s irígyen nézte a lángoknak,
41 1| üdvözölte öreg barátját; s ez most igen rosszul esett
42 1| Barátja, a kályha is kihûlt. S az ablak mögött ködös, fázós
43 1| hogy odaérjen az ember, s ez okból Mariska - sokszor
44 1| szobáiban tapasztalhatunk, s amelyben a ménta illatától
45 1| megcsókolta mind a két kezét s mind a két arcát:~- Ejnye,
46 1| Berántott csirkeleves volt, s Mariska, mi tagadás, mohón
47 1| kellett lenni anyámnak, s hogy õ, aki miattam fiatalon
48 1| fiatalon a sírba feküdt le, s ott porlad - én vagyok.~
49 1| mozdulatlanul nézett vissza, s végre, mint egy fehér árnyék,
50 1| délután még otthon vasalták, s akik szívdobogva gondolnak
51 1| szót sem érthet belõle. S ha regényt olvas valaki,
52 1| fiatalúr várja a leányt, s a fiatalúr a szíve dobogása
53 1| én már nagyot sóhajtok, s utána nemsokára a szemeim
54 1| melódiákat hordana szerteszét. S mindenki azokat hallgatná.~
55 1| szokott az utcán megállni, s egyáltalában fölösleges
56 1| hogy az a kancsó árnyéka. S ha a kancsót elvette, valóban
57 1| hatalmas, félelmes és csúnya õ. S olyankor a fülünkre húzzuk
58 1| Várja, hogy elaludjunk, s aludni is kell, mert õ akarja.~
59 1| Elvégre másnap vasárnap lesz, s ilyenkor rendesen tovább
60 1| rendesen tovább alszunk, s ennek õ örül. Szereti, ha
61 1| szemünkben homok volna, s emiatt a pillánk nehezül,
62 1| szokatlan volt a gimnáziumban, s mégis mindenkinek tetszett.~
63 1| össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét
64 1| elszakad.~Az öregeknek, s azoknak arcán, akiknek mindez
65 1| ott kerengenek körülötte, s a rózsa annyira szenved
66 1| künn az áprilisi esõ esik, s mellettem a feleségem lélegzetét
67 1| fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg. Az izzadság
68 1| izzadság kiüt a homlokomra.~S e pillanatban hang üti meg
69 1| ide-oda rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra
70 1| megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam, hogy azzal
71 1| a hegyét a tintásüvegbe, s nagy betûkkel felírta egy
72 1| ujjacska hegyén szivárgott ki, s azután lecsókolta még, ami
73 1| láthatók: C H O - NaOH - C H N S -. Így dolgozott a kis doktor.
74 1| elõkereste a kerti kalapját, s ment gyönyörködni.~Május
75 1| Megcsókolta a virágot, s megviaszolta a szárat, bekötözte
76 1| szirmok sárga, beteg száráról. S a levelek is.~Ebben nincs
77 1| ránehezedett az emberiségre. S itt tört reánk a halál,
78 1| válik az idõ gondolata, s el nem hagyja a halál percéig.
79 1| való lepergését halljuk. S mindez semmivel se fejez
80 1| felsóhajtanak: „bizony, öregszünk!”~S itt érv van a kezemben.
81 1| idõ behálózza agyvelejét. S többé nem tud tõle szabadulni.
82 1| lesz. De addig, addig!... s itt meg kell állanunk. Az
83 1| emberi nemrõl elhárítsa. S különösen manapság merül
84 1| különbözik a többi agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek,
85 1| teméntelen életenergia alakjában.~S eljönnek hozzám a világ
86 1| emberek elõbb jelentkeztek, s azokkal különben is elõbb
87 1| jönnie, bizonyosan tudtam, s ha levelei két-három napig
88 1| van, amely a térdeinkbe, s a derekunkba száll bársonyos,
89 1| kerültem haza az ebédekre, s hogy nem néztem az emberek
90 1| költőnk az önzés egy különös, s ma már nem is szokatlan
91 1| behítta a szedőt, leültette, s azon pongyolában, ahogy
92 1| erkölcsös életet fog kezdeni, s ugyanezt ajánlotta a lánynak
93 1| zenéjét is a költõ írta, s amelynek a címe volt: „Mámoros
94 1| künn nagy változás történt. S azon a reggelen õ kioltotta
95 1| kioltotta a kályhatüzet, s az ablakot kitárta. A kicsiny,
96 1| a vonósok és klarinétok:~S õ nem szívhatta magába az
97 1| részegítõ, vad tavaszszél fútt. S õ kitárta a mellét, levette
98 1| apró hullámok rezegnek, s ott tükrözõdnek a színükön
99 1| végigsietett a nagy síkságon, s õ erre kigombolta az ingét,
100 1| csakis jó gyerekek kapják, s ha valami rosszat tesznek,
101 1| tyúkól tetején másztam, s a tetõ beszakadt, másodszor,
102 1| mesét egyedül olvasgattam. S valahányszor elolvastam,
103 1| tulajdonképpen Eszti lenne. S amikor a mesében az következik,
104 1| a szép Katerina lábait, s a leány piros cipõi tovább
105 1| egy kis ólomszívet talált, s a kis táncosnõbõl pedig
106 1| színû tapéta borította, s két nagy, vadászjelenetet
107 1| szerettem, emlékszel, édesanyám, s amelyet Esztivel akkor is
108 1| múlva szabad volt fölkelnem, s erõsen bebugyolálva, édesanyámat
109 1| már ki lesz nyújtózkodva, s maga is jól látta ezt. Nem
110 1| átvizsgálta a szemfedõt, s lefejtette róla zsebkésével
111 1| varázsló rokonai és testvérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.~ ~
112 2| egészen apróra fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat
113 2| hatalmas csontjai voltak, s olyan magas volt, mint én...
114 2| Gyetvás Pál nevû hullát, s ha igen, készítettünk-e
115 2| hogy karriert fog csinálni, s azóta el nem késett a hivatalból
116 2| volt elõttük a csiptetõ, s a tükör elõtt az orrára
117 2| mosdótálat, a fogport, a kefét s a törülközõt. Megvizezte
118 2| jó hideg víz felüdítette, s amint jól kigargarizálta
119 2| öccseivel annyiszor játszott, s amelyben az orvos kicsiklandozta
120 2| megigazította a haját, s elõvette az éjjeliszekrényrõl
121 2| nézett, kihúzta a kanalat, s két vállánál fogva lassan
122 2| ha érdekesekké válunk, s van is jogunk hozzá.~- Hát
123 2| miért nem csináltál lármát. S a te urad féltékeny ember,
124 2| még jogászkorában látott, s amelynek, mint mondta, zenéjére
125 2| koholmánynak jelentek ki, s amennyiben azok nõm becsületét
126 2| Nem mondom, hogy zsebkés, s ön meg fog ezért nekem bocsátani,
127 2| rendeztünk a gimnáziumudvarban, s én a pedellus ablakát szerencsésen
128 2| élettõl ajándékba kaptam, s amelyeket könnyelmûen elherdáltam.
129 2| Péterek elvesztegetnek, s a Gyurkák lassan, ügyesen
130 3| amelyet ezer aranyért vettem, s amelyet mindörökre elhagytam.~
131 3| világosságot láttam derengeni. S azután, mint valami nagy
132 3| hogy maga is belátja ezt, s szívesen várni fog miattam,
133 3| mintha én fiad lennék, s te nekem kislányom.~Fölvillanó
134 3| gyermek, akit annyira vártunk, s akirõl tudtuk, hogy érettünk
135 3| foglalkozásnak ismerték föl az élést, s öntudatlanul és korán a
136 3| mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk közben hallgatták
137 3| sajátságos módszereikkel. S a dolgaikról senki se tudott.
138 3| emberekhez hasonlítanak, s ha enyhe szél fúj, érezni,
139 3| múmia. Mozdulatlanul feküdt, s csak a feje látszott ki,
140 3| nõ, akire mindig vágytam, s amilyet nem láttam egész
141 3| ketyegésében hangját hallja, s aki mindenféle kellemes
142 3| kardja elérte az ujjait, s közülük kettõt elvágott.
143 3| muzsika az Élet törvénye, s amit õk élnek, az maga az
144 3| valamennyien magunkban hordunk, s amely érzéki ítéletek nélküli
145 3| bécsi kiejtéssel beszélt, s közben sokat kacagott, mint
146 3| délutánig. Egyedül voltam, s esteledett már. Éppen fölálltam,
147 3| hogy Johannát meglátogatja, s a „helyszínen” megnézzük,
148 3| hatvankét viszonya volt, s ezek között tizenhét leány,
149 3| igaza van-e, vagy nincsen-e. S abból, hogy sokat gondolkodtam
150 3| Egy ócska órát húzgál föl, s mikor a rugó már egész feszes,
151 3| kardot, szép ruhát és pénzt; s ezt csak helyeselni lehet.~
152 3| dolgokról beszélhettem, s ezáltal csodálkozásukat
153 3| annyi igazi szánakozást, s fehér, nagy bajuszában annyi
154 3| megvastagodásában és színváltozásában, s a sietõ emberárnyék tovasuhanásában
155 3| villamosok, a terhes szekerek, s közöttük a lovasrendõr árvalányhaja,
156 3| lovasrendõr árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója
157 3| akar csordulni a szívük, s hogy ellensúlyozzák: sietnek,
158 3| állapodni, kinek természete s nemes szépsége leginkább
159 3| Meredten feküdtek hanyatt, s az égre nézve - ürügyképpen -
160 4| Marianovics az asztaltól, s mint olyan ember, aki tudja,
161 4| a lépcsõházban, pisszeg, s odahívja anyámat az ajtóhoz.~-
162 4| írt levél, egy rongyos, s egy hibás helyesírású. De
163 4| ruhákat vasaltak, és anya s leánya kisütött hajjal,
164 4| pénzszekrénynél voltam, s amint számítottam is, beleütköztem
165 4| legszebb kutya a városban, s hogyha volna rávaló pénze,
166 4| finom fehéret, a szép barnát s közte a lehullott sárga
167 4| világította a porfelhõt, s a közepén mozgó árnyat,
168 4| pásztorok továbbhajtják õket, s mire a másik pásztor odaér
169 4| szakálla, bajusza nem volt, s olyan szép volt az én fiam,
170 4| a messze terjedõ éjjel, s a hangjára a vad kentaur
171 4| mint a fehér arabs lovaké s a hajuk olyan, mint az õszi
172 4| szólni a fuvoláját egy este, s azt is csak rövid ideig.~
173 4| megnézzem. Elment mellettem, s a szemeim közé nézett. Csinos,
174 4| mindjárt kivett három darabot, s ezzel mintegy jelezte, hogy
175 4| nélkül fölkelt az ágyból, s elfújta a lámpát.~- Értsd
176 4| miatt, amellyel tartozott, s amelyre mindinkább szükségem
177 4| szerencse kedvezni fog, s ha még kelleni fogok neki -
178 4| kávéházakat végigjártam már, s az esõ is bekergetett a
179 4| végigheveredtem egy bársony pamlagon, s hunyt szemekkel úgy éreztem,
180 5| különben senki se törõdött, s a karmester legkevésbé.
181 5| kolleganõinek kijelentse: „Ich kann’s nicht mit Ihr aushalten!”
182 5| parasztasszonyok ordítottak, s általában teljes nappali
183 5| felejtem el soha életemben, s amelyet neki bátyja mesélt.
184 5| mulat, és engem szeret, s jól elmúlt az idõ egész
185 5| hogy kié az oklevél rajza, s ezen a réven ki fogok emelkedni
|