Nov.
1 1| arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz vágott engem, és
2 1| beszélgettünk, hogy mit csinálhat õ. Néha láttuk, amint az egyik
3 1| vártuk. A tanár lakásán sem õ nyitott ajtót.~Mi történhetett -
4 1| akkor ne hozzák hírbe az õ lányát, ne potyázzanak.
5 1| nagymama. (Azt hiszem, hogy õ sokat gondolkozott errõl,
6 1| rossz szót se szólni hozzá. Õ elviszi a lányt, nála lesz,
7 1| Késõbb is hû maradt a diák az õ meleg barátjához. Az egyetemrõl
8 1| késõn hítták. De mit tehet õ róla. Életében nála orvos
9 1| lehetõleg titokban, hogy õ játszik az osztálysorsjátékon,
10 1| én az elsõt lélegzettem, õ meghalt. Nehezet, nagyot
11 1| kellett lenni anyámnak, s hogy õ, aki miattam fiatalon a
12 1| engemet sohasem szoptatott. Õ pedig néma nevetéssel nézett
13 1| akarta tépni a kalapját, de õ kecsesen megfogta. Majd
14 1| kontraszttal. És mert az õ élete egy rémes elmúlásé
15 1| rajta a betegszagot. És õ kikereste a világ legfinomabb
16 1| és akkorra megérkezett õ is. Majdnem fölkiáltottam,
17 1| mozgott a szája...~Mindezt õ egy napon gondolta ki! Ez
18 1| elõre mindent. Hogyan állít õ emléket foszló, porladozó
19 1| bizalmaskodva és vihogva beszélnek - õ finom, elmés és mosolygó
20 1| a pillanatra, amikor az õ egészséges, fiatal testüket
21 1| ölelni üde fiatalságukat az õ halálba menõ testének megmaradt,
22 1| majd megtudják, hogy az õ szemei kinyíltak, hogy neki,
23 1| pusztulnak el. Mintha az õ mûvészetük nélkül a világ
24 1| alól a másik könyöke is. Õ maga meg levágódik a földre.~
25 1| varázsbotocskát, fölpattan õ is, hunyorgatja egy ideig
26 1| ballagott haza - megállott. Õ nem szokott az utcán megállni,
27 1| sorba. Anyikától kérünk, õ mindent ad. Ha apa így szól:
28 1| betegek lesznek - akkor õ megkéri: Dehogy lesznek,
29 1| Nagymama bemegy a szobájába, és õ is vetkõzni kezd. Künn nyílik
30 1| hatalmas, félelmes és csúnya õ. S olyankor a fülünkre húzzuk
31 1| s aludni is kell, mert õ akarja.~Ha gondolkodik az
32 1| tovább alszunk, s ennek õ örül. Szereti, ha sokat
33 1| Elfújja a gyertyát aztán, és õ is ágyba fekszik. Most már
34 1| virág leánnyá változik. Õ pedig hempereg a virágok
35 1| mindenüvé. Az öregek pedig - az õ szüleik és azok, akiknek
36 1| helyezett kilátásba, és õ nem törõdött többé a szõke
37 1| nem tudta megmenteni. Mert õ Königsbergben élt.~A Józsefek -
38 1| elméleteket dolgozott ki az õ kicsinységük mivoltáról.
39 1| megmosdattam az arcomat: az õ meleg lehelletét megéreztem
40 1| csókolni kezdtem a fehér arcát. Õ kényszeredetten mosolygott
41 1| belekapaszkodott a karjába. Õ azonban visszautasította
42 1| történt. S azon a reggelen õ kioltotta a kályhatüzet,
43 1| vonósok és klarinétok:~S õ nem szívhatta magába az
44 1| az iskolába iparkodtak. Õ csúfolódva kacagott:~Harsona:~
45 1| vad tavaszszél fútt. S õ kitárta a mellét, levette
46 1| itt-ott szabadon hagyták. És õ belegázolt a sárba, a nedves,
47 1| végigsietett a nagy síkságon, s õ erre kigombolta az ingét,
48 1| meglakoljak, mert a rózsákat õ szokta levágni. És én jó
49 1| nézett. A vörös Eszti volt. Õ is rögtön megismert. Kezet
50 1| én teát iszom, amelyet õ fõzött.~Anyám gyengéden
51 1| Valójában örülök annak, hogy õ szintén szeret téged. Bájos
52 1| ültetett engem az ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~-
53 1| szíves beszédû férfi volt õ, és soha hangosan beszélni
54 1| és testvérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.~ ~
55 2| úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
56 2| és mire mozdulni tudtam, õ már elment.~- Hát csakugyan
57 2| okolhatod, ha párbaj lesz, és õ megsebesül. Másfelõl megint
58 2| humoros, és nem felel meg az õ komoly, bírói állásának.
59 2| és ezért nem szólt, mert õ félt, nagyon félt, és csak
60 2| ütötte a doktort, és mert õ nagyon, nagyon szereti Jánost.
61 2| hadd látom én is...~És õ is hangosan olvasni kezdte.
62 3| hajtattam, aki Budán lakik. Õ maga nyitotta ki a kaput.~-
63 3| igazi könnyet tudj sírni.~Õ szomorúan rámnézett ilyenkor,
64 3| mondták a leánynak, hogy õ a legszebb nõ mindazok között,
65 3| arra a gondolatra, hogy õ dühös lesz, tehetetlenül
66 3| pengéjû nyitott zsebkését. Õ ment elöl. Biztos nyugodtsággal
67 3| szép, kedves kisasszony. Õ gondoskodik rólam. Minden
68 3| A válás nehezen menne. Õ mondta is, hogy ne váljak
69 3| okozzak szomorúságot senkinek, õ így is mindig velem marad.
70 3| mondta mosolyogva -, ezt is õ küldte. A legyek döngenek,
71 3| muzsikálnak, a fülembe éneklik az õ üzeneteit. Mindig tud valami
72 3| ez, várj csak, semmit, de õ küldte ide hozzám. Ezek
73 3| van villamossággal. Ezt is õ bocsátja szét itten, hogy
74 3| villámhárítón? Azokat is õ küldte ide. Ha unatkozom,
75 3| sebet, melynek következtében õ is kiszenvedett. (Temetése
76 3| a testõrök parancsnoka; õ szúrta le hátulról Zách
77 3| hogy Klárát becstelenségre õ taszította volna, és ezt
78 3| sorvadásban szenved. Ámbár, aki az õ ritka szép arcát látja,
79 3| idõvel szégyenbe fog kerülni. Õ ugyanis két varkocsba szokta
80 3| Zách úr leányával, minthogy õ tetszett nekem legjobban
81 3| csak egy pillanat? Igen: õ ennyit adott alamizsnaképpen
82 3| esztendeig, és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
83 3| meg a nagyságos úr, hogy õ csak egyszer, hat év elõtt.
84 3| békével a nagyságos úr, õ úgyse...~- Ekkor már nem
85 3| belé, már epedve várják, õ azonban ma mégse fog mutatkozni.
86 3| oka az eddigi kudarcomnak. Õ biztatta, buzdította Idát
87 3| buzdította Idát az ellenállásra, õ bujtogatta. Hosszas távolmaradása
88 3| vagyok kíváncsi, mit csinál õ Bécsben. Nem fog jól járni
89 3| valahányszor eszembe jut, mert õ vette. Örültem neki, pompásnak,
90 3| nagyapa, ha eljön hozzánk. De õ vidéken lakik, és legföljebb
91 3| jön el. Az édesapám apja õ. Özvegyember. Nagyon szeret
92 3| találkozunk a rendõrrel. Õ a dadámmal szokott beszélgetni.
93 3| mindenkihez, de bizonyos, hogy ha õ a közelben van, akkor nem
94 3| hogy oda bújik. Kicsike õ, és valószínûen akkorára
95 3| haragszom a nagymamára, õ jó asszony, és hogy vannak
96 3| és nekem is öröm, hogy õ olyan élvezettel issza,
97 3| sorba. Ha apád otthon volt, õ olvasott föl néki. Sokszor
98 3| csak képmutatásból, mert õ már tudta, hogy nem lehet
99 3| egyet a dadával a kertben; õ mulattat. Levelekbõl füzért
100 3| azon nevetek néha, hogy õ ezt hiszi, holott egyáltalán
101 3| hûvös az idõ tudniillik - õ kihozza az õszi kabátomat
102 3| lett - én hatéves voltam, õ húsz.~Mindjárt az elsõ esztendõkben
103 3| Apának adták a szobráért. Az õ szobra volt a legszebb az
104 3| hogy: ma kétségtelenül õ a legnagyobb magyar szobrász,
105 3| kis leány ott olvas, hogy „õ a legkiválóbb magyar szobrász,
106 3| ezt!~Ani (újra olvassa): Õ a legkiválóbb magyar szobrász,
107 4| úgy kellett volna, hogy õ kapja feleségül, de a vén
108 4| Ez menti Paul Waltert; õ, aki egész életében arannyal
109 4| Hogy az hideg maradt az õ undok hüllõcsókjai közepette,
110 4| hazaérkeznie Schmithnek, de õ otthagyta a második vasárnapot,
111 4| azzal ne törõdjek, az az õ dolga, de nem tesz semmit.~
112 4| hogy én õt ne okoljam, õ mindenesetre felelõs azokért,
113 4| Terát, mit fog csinálni õ - és soha egy lépést sem
114 4| foltozó asszonyt hítták így -, õ már nem egy életrevaló házasságot
115 4| aki azt képzelte, hogy az õ szangvinikus temperamentumát,
116 4| kézifûrész. Ezekkel akarta õ megfúrni a wertheimkasszát.
117 4| Barnabás bácsiról szólani. Õ távoli rokonom, és bár kevésbé
118 4| elmondani a kutyának, hogy õ, bár csak 200 korona születési
119 4| és kimegy a szobából, ha õ bejön, mintha undorodna
120 4| senki úgy nem fuvolázott.~Õ is ott nyargal velük a messze
121 4| le az emeletrõl.~Siettem. Õ a kissé mély földszintrõl
122 4| nevet? - kérdezte, és már õ is mosolygott.~- Eszembe
123 4| csiklandozta a nevetés, mert õ fitos orrcimpáit egy grimasszal
124 4| másodéves volt. Bár filozopter, õ ajánlotta föl a te-tu-t,
125 4| ajánlotta föl a te-tu-t, és õ foglalta le a szekrényben
126 4| szerezte a pénzt, nem tudom. Õ maga nem tanított és nem
127 4| bejön nyávogni, hazudni az õ bajairól és nyavalyáiról,
128 4| nála poloska sohse volt, õ nem szokott hazudni, mutassanak
129 4| lányok tudták, hogy az „õ” szerelmes ölelése kell
130 4| haragudtam meg én Pistára, pedig õ jó testvér volt. Ezt mondta
131 5| is lehetett neki hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat,
132 5| Remekül írta a kottát. Õ másolt a színháznak, és
133 5| Stoczekrõl, jobb nem beszélni.~Õ Budapesten tanult, mindenkinek
134 5| gyerek neki nem kell, és õ tudja a módját, hogy ne
135 5| majdnem annyit keresett, mint õ maga.~Ebben az idõben már
136 5| tõle, hogy majd vacsoránál õ is erõsítse meg, amit a
137 5| felvágottat tett eléje, õ maga pedig csak nézte. Nyilvánvaló,
138 5| kimenekülhet az ajtón, és õ a nagykendõtõl nem is láthatja.
139 5| volna ezzel jelezni, hogy õ nem oka semminek, és nem
140 5| lehetett magyarázni azzal, hogy õ állandó félelemben élt.
141 5| egyéniségét. Miért nem mert õ hosszabban beszélni a zsúrokon
142 5| nyelve összeért. Mit bánta õ most Balázst, aki messze,
143 5| feleltük, hogy igen. Erre õ azt mondta, hogy az õ bátyja,
144 5| Erre õ azt mondta, hogy az õ bátyja, aki vegyész, nem
145 5| aki vegyész, nem hisz. Az õ bátyja t.i. azt állítja,
146 5| Pollák elmesélte, hogy az õ apja egy alkalommal Bécsben
147 5| Nagyon-nagyon sajnáltam szegényt. Õ olyan jó fiú, és úgy szeret
148 5| apa azonban fölébred, és õ fölkelt. Rám szól, mit tehetek,
149 5| alszik az egész fejem - õ mindig azt mondja, hogy „
150 5| ezt apámmal megértessem, õ mindig csak azt ismételné,
151 5| ész reggel fog legjobban”. Õ t.i. meg van gyõzõdve, hogy
152 5| Megkérdeztem ezt apámtól. Õ azt mondta, hogy az egész
153 5| Karácsonyt és a Jézuskát, õ még nem tudja, hogy az egész
154 5| rajzoljam, de azután látva az õ örömét, örültem én is, hogy
155 5| örömét, örültem én is, hogy õ olyan jól mulat, és engem
156 5| egymástól, de sûrûn leveleztünk. Õ állandóan hívott, hogy látogassam
157 5| asztalfõn ült, és állandóan õ vitte a szót. Önkénytelenül
158 5| Balzac jutott eszembe. Az õ regényeikben olvastam ilyen
159 5| miután egészen megismertem az õ szerelmének a mámorító,
160 5| mamát. Hogy csinálta meg õ azt, hogy az egész manõvernek
161 5| hozzám. Csodálkoztam, mert õ egy osztállyal feljebb járt
162 5| akkor, ha ez a gimnazista az õ fiuk. Olyan valaminek tekintik
163 5| esélyek számát. Érthetetlen az õ észjárásuk!~2.~Este mégis
164 5| volna ilyet gondolni. Az õ bíztatására azonban kedvet
165 5| akitõl a tapsok, és így õ maga is, függenek.~Zoltán
166 5| lakott nem messze Csegeytõl. Õ mindig látta, mikor jön,
167 5| kell menni Csegeyhez, mert õ most ebéd után van, viszont
168 5| kellett hozzá csengetni. Az õ ajtaján villamos csengõ
169 5| láthattuk és megfigyelhettük. Õ volt, Csegey Irma. Egy századossal.
|