Nov.
1 1| ütött és továbbszaladt. De most ránehezedett az izmos kar,
2 1| bátyja azt felelte:~- Éppen most beszéltem vele. Nem akarja
3 1| nem felelt. A lángnyelvek most mint komor kérdõjelek nyúltak
4 1| üdvözölte öreg barátját; s ez most igen rosszul esett a kályhának.
5 1| beszélgetések estek:~- Te, Katalin, most nem tudom, hány gyerek is
6 1| mindig, mint egy kis csikó. Most meg szõrök nyõlnek az orrod
7 1| eddig nem érzékenykedett, most egyszerre elkezdett sírni.
8 1| nevetve a mama - hiszen azt most két éve törte el Erzsi.
9 1| fejembe jött. - Honnan? Most már tudom, hogy találkoznom
10 1| néz a kék, tiszta égre.~Most erõvel Chopin-mazurkát akart
11 1| volna vezetnünk a gázt, most lecsepegtetik a ruhákat
12 1| világít neki. Sárga lángja most kékesen, kótyagosan libeg-lobog,
13 1| a gyertyatartóba, amely most a nagymama fiókos szekrényén
14 1| kicserélte lelki életének rugóit.~Most azonban meg kellett állania.
15 1| bealkonyodott.~A pajkos Tavasz most fiatal, szentimentális leányhoz
16 1| többet igyék, mint a másik.~Most már lehet aludni. Nagymama
17 1| falon megnyúlik, megnõ: most már mindenkinek aludni kell.~
18 1| és õ is ágyba fekszik. Most már mindenki lefeküdt. A
19 1| néztük a kertet.~- Elképzeled most, mi van ott benn? - kérdezte
20 1| Azoknak a lányoknak, akik most nagy, mély lélegzéssel zokogni
21 1| be a cselédszobából.~Önök most azt mondják, kérem, hogy
22 1| leszakított már virágot, de ez most lehetetlen és gonosz dolognak
23 1| a delírium tremens felé. Most egy pillanat alatt világos
24 1| idõ-õrület valamikor nem volt, és most van - akkor kétségtelenül
25 1| fölébresztem az embert. (A sebész most fölkelt a székrõl, és szinte
26 1| nélküle el nem aludtam. Most is tudom, mik voltak az
27 1| behozattuk a lámpást is. Most a Bodza anyóka történetének
28 1| szólottam hirtelen. - Most éppen a Bodza anyókát olvassa
29 1| Az ajtó a falakkal együtt most ismét messze hátrahúzódott,
30 1| rendesen élni! Megházasodni. Most úgy pusztulsz el, mint valami
31 1| mert halott vagyok. Hol van most az a sok nõ, akik szerettek
32 1| szép temetése.~A varázsló most hamarosan megfésülködött
33 1| a leányt a száján.~- No most, fiam, menj - mondta azután -
34 1| fizette volna.~A leányka most összeszedte minden erejét,
35 1| leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló szemében,
36 2| hogy a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak,
37 2| nézni ugyanezt a darabot, most már a zene miatt, de amikor
38 2| szólt a feleségéhez:~- No, most már nyugodt lehetsz, fiam,
39 2| az albíróné -, csakhogy most már vége van ennek a kellemetlen
40 2| bicskát nem mertem elõhozni. Most már tudom, hogy attól féltem,
41 2| nekem egy ilyen bicskát. Most hallgass ide: itt van, még
42 3| mondottam magamban -, de most már meg kell csókolnom a
43 3| és körülnéztem. A vidék most nagyon ismerõsnek tetszett.
44 3| feleltem -, õt akarom most a legjobban, és azt hiszem,
45 3| felém. Zöldes szemeiben most sárga és piros lángocskák
46 3| nem érkezett el az idõ. Most egy ideig úgy kell szeretnünk
47 3| és úgy tetszett, hogyha most könnyezne, könnye jó könny
48 3| pillanatig általában nem bízott, most aggódó kis arcán láttam
49 3| és ha tudsz sírni, hát most kell sírnod. Sírj - tettem
50 3| keresztezte az utunkat. Most megállottunk, a kocsit elküldtük,
51 3| a kisasszony kalapján.~- Most már elföldelhetjük a koporsót -
52 3| siettek, és egy óra alatt most már végeztek vele. A szemeit
53 3| mellkast bontották föl, most már felszabadítva a madár
54 3| benézett a szobába. A lány most háttal állt a szoba mélyén,
55 3| ütni kezdették. A leány most már teli szájjal kacagott,
56 3| mondotta az idõsebbik -, most szedjük elõ a dolgokat.~
57 3| egyetértõen elosztoztak rajta.~- Most siessünk, meg fogunk mosdani
58 3| szerethette igazán Fülöpöt, ha most be nem akarta látni, hogy
59 3| és rokonszenves vonások most gyerekesek, rajongóak voltak,
60 3| érdeklõdtem.~- Sok mindent. Most is szól hozzám.~- És mit
61 3| folytatta:~- Milyen kedves! Most azt mondja, hogy az elsõ
62 3| hírt üzenni.~- Ez a légy most mit mondott?~- Ez... ez,
63 3| Azután mosolyogva szólt:~- Most is azt mondja, hogy ezt
64 3| szörnyû halálát. (Cselényi úr most egész napon a Záchokat fogdossa
65 3| és szomorú, mint a halál. Most ágyban fekszik naphosszat.
66 3| agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé
67 3| tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik.
68 3| A vágytól és fájdalomtól most is alig tud a lábán állni,
69 3| jelentette ki Elek. - Johanna most tanulja, és végképp meg
70 3| van Johanna?~- Benn ül, most szállt be.~Nem hittem. A
71 3| Nagyon sajnálom!~10.~Johanna most négy hétig maradt el. Idát
72 3| délelõtt meghódolt Eleknek.~- Most már látom - mondta a fiú
73 3| váratlanul a mai roham. Most már csak arra vagyok kíváncsi,
74 3| dada reggelit adott. De most már bejött a nagymama is.
75 3| ritkán sikerült elcsípni. Most azonban már tudom a módját,
76 3| igaz.~- Látja, Józsikám, most futtatunk. Repülj, szánkó,
77 3| Budapestre repülünk, no, most itt vagyunk Pesten.~Jár
78 3| muzsikált bennük.~Ez a mulatság most elmaradt. Magamnak nem volt
79 3| Bandi, hogy lehetsz olyan. Most apáról olvasunk itten, és
80 3| érdekeseket beszélnek.~Balázs: Most nekünk elmondod, hogy még
81 3| Nem láármázok.~Balázs: Most már beengedhetitek! De egy
82 3| Áldor: Elég volt, Bandi, most mondj valami egyebet.~Bandi (
83 3| miként lehet ezen segíteni. Most már tisztában voltam vele,
84 3| annyira megörültem, hogy most már szaladva folytattam
85 3| az utat. Fáradt voltam. Most már nagyon szerettem volna
86 3| az emlékirat azonban csak most készült el.~ ~
87 3| farkasszemet néznek egymással, most a ködben és a reggelben
88 3| bújnak elõ a föld alól. Most süket csengetésektõl zavarosodik
89 3| villamoskocsi érkezik. E kocsik most követelõ lármával rövid
90 3| esznek reggel gesztenyét?~5.~Most a Baross utca felé kell
91 3| akkor is meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják.
92 3| A kávéház ablaka elõtt most sietve egy szobalány suhan
93 3| egy zsebkendõ, amely éppen most bontatott ki, jeléül annak,
94 3| a felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul
95 3| özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve, elevenen
96 3| meglapultan, a háztetõk felé. Ha most valaki egy ablakból lenéz
97 3| szépre és jóra, amit tudtam. Most, hogy a szabadság mámorában
98 3| utánaballagtam tehát.~12.~Gracián most szinte szaladni kezdett,
99 3| kõhajításnyira. A földön most két leány feküdt elõtte
100 3| forrónak tûnt fel, mintha most keltek volna ki az ágyból,
101 3| szükséges.~Ezeket kiáltottam most Graciánnak, aki azonban
102 3| hegyeknél. Gracián alakja most megnyúltnak, meghajszoltnak
103 3| négykézláb próbált elõre jutni.~- Most már nem menekülhetsz, Gracián -
104 4| amely útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam
105 4| Schmith is azt akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék
106 4| eltöltött örömtelen napért -- most igazán végképp és visszavonhatatlanul
107 4| elbocsátásának történetét. Most is fülembe csengenek érces
108 4| igaza”, és sarkon fordultam. Most kiadták az utamat; menj
109 4| 28 éves, hadd vigyék. Ha most nem, soha. Azt mondta, hogy
110 4| Nem igaz?~Így telt az idõ.~Most, ma egy éve volt. Jól emlékszem,
111 4| emeleten lakik a házban, most jött a tavasszal. Szép megrendelései
112 4| a nyakamat teszem, hogy most már rendben lesz minden.
113 4| birtok leendõ örökösétõl.~- Most azonban más okaim is vannak,
114 4| Július huszadikán történt, most két hét elõtt.~Éjfélkor
115 4| dolgokról beszélgettünk... Na, most hallgass tovább. A következõ
116 4| könyvtárba lopóztam át. Most már csak egy ajtó választott
117 4| Hármat. Nem olvastam meg, de most is, mintha egymás után hallanám
118 4| elõfordul; erre azonban most nincs idõm kitérni.~Barnabás
119 4| Kissé unalmas mulatság lenne most hosszasabban vázolni Barnabás
120 4| székekre álltunk. Hoppy most kiegyenesedett borjúnyi
121 4| kezdte a földet.~A hold most tiszta fénybe mosta a porfátyolt
122 4| helyet a találkára, mert most sietõs dolgom van.~- Melyik
123 4| mondjuk, hogy nem értem. De most megvár.~Bement egy ház kapuján.
124 4| mintegy rámnehezedett, és most kezdtem megérteni, hogy
125 4| megkapja! - kiabálta. - Most nem adhatok, mert sürgõsebb
126 4| gyõzni az evést. Az édesanyám most kissé beteges, de ha meggyógyul,
127 4| mondotta -, neked is most kell fölébredni.~- Igen -
128 4| fölébredni.~- Igen - mondottam - most, mert nem érdektelen nézni,
129 4| csapja be az embereket. Hát most nézzen ide. (És az asszony
130 4| vidám, kemény, élénk fiú most tétovázva lépkedett lecsüggesztett
131 4| utaztam el Pestrõl, hogy no most négy hetet pihenek, nem
132 4| volt.~Mit kellett volna most tenni? Konflisra ülni, hazahajtani,
133 4| ismerõs arcot. Nincs senki. Most jut eszembe az órám aranylánca.
134 4| volt a második óriási hiba. Most belátom, hogy elvégre ezzel
135 4| osztályú módon tegyem magamévá.~Most még mindig lehetett volna
136 4| szerelmes ölelése kell most nekem, hát rám se néztek.
137 4| be volt csípve, mint én most. Reggel jött haza. Én a
138 4| ejtettem az apám temetésén.~És most csókolj meg, fiam, itt a
139 5| nem bántalak - ismételte most már hangosabban.~Hirtelen
140 5| ágyban feküdt.~- Mit akar most itthon? - kiáltott Rozi
141 5| mondom el az egész órát. Most következett néhány Bach-Invencio,
142 5| nyelve összeért. Mit bánta õ most Balázst, aki messze, valahol
143 5| tudom, de az egész lány, most, ahogy van, elragadó, és
144 5| klikkerezni, ahogyan Balla Pista most tud, kétnapi tanulás után.~
145 5| hogy milyen szép a mise. Most már tudom. Mert mindig tele
146 5| Pistával megnézni a jégpályát.~Most csinálják. Apa azt mondta,
147 5| és a szünet reményében most elég könnyen megy a fölkelés.
148 5| elmúlt az idõ egész estig.~Most újévig nem írok naplót.~ ~
149 5| kitudódik. Másrészt pedig én most, miután egészen megismertem
150 5| volt nehéz a dolgom. De most érts meg. Ezután kezdtem
151 5| Mindenki úgy érezte, hogy no, most egy pillanat, és vége az
152 5| azt mondta, hogy igenis, most kell menni Csegeyhez, mert
153 5| menni Csegeyhez, mert õ most ebéd után van, viszont késõbb
154 5| odaerõsítve a kopott sárga ajtóra. Most már nem lehetett halasztani
|