NAGY BALÁZS - KIS BALÁZS

Kabos Edének

1.

Idõ - este hat óra. Színhely - elegáns nagy gyerekszoba. Rézágyak. Óriási rendetlenség. A rendetlenségbõl itt-ott kilátszik egy-egy meztelen gyereklábszár. Áldor Balázsnak, a híres szobrásznak a gyerekei. Késõn érõ, de piros arcú, okos szemû gyerekek.

A nyolcéves Bandi az asztal alatt ül. Egy ócska órát húzgál föl, s mikor a rugó már egész feszes, megereszti. Ilyenkor persze az óra õrült zörgéssel lejár. Bandi ezt csinálja már ozsonna óta. Percenként átlag kétszer viszi véghez a fent említett viharos zajt. Ani - fiúsan öltöztetett és igen fiúsan mozgó lány - teniszrakettel ütögeti a mennyezethez babájának leszakadt fejét. A tizenegy éves Rolli az ágy sárgaréz támláján végez nyújtógyakorlatokat, amelyeket a Beketow-cirkuszban a magas trapézon látott. Kissé kövéres fiú, igen borzas hajjal. Lihegve és izzadva csinálja a bukfenceket, mialatt az ágy csak úgy horpadozik alatta. Közben kiabálva, lihegve kérdezi:

- Úgy-e Anii, nem így csinálta a Beketowban az az ember?... Mondd Anii, nem így csinálta az az embeer!

Ani egy szót se felel, fáradhatatlanul rakettezi fölfelé a babafejet.

Idõnként erõsen raccsolva megszólal:

- Nézd, Bandi, nem nagyszerû, már fél órája ütögetem a Médi fejét és csak kétszer ejtettem el. Mondd, nem nagyszerû?

Bandi azzal felel, hogy a csörgõ rugóját nekiereszti.

2.

Ez a helyzet, amikor beront Balázs, a legnagyobb fiú, teli torokkal, lelkesülten kiabál:

- Gyerekek, gyerekek, megtaláltam apát a lexikonban! Megtaláltam apát a lexikonban! (Hadarva olvasni kezd.) Áldor Balázs, szobrászmûvész. Született Békéscsabán, 1869. május 7-én...

Rolli (a korán érett gyermek öntudatosságával): Ne olvasd hangosan, én is akarom olvasni.

Ani: Ne olvasd, majd nézzük a könyvet. Megint felültetsz bennünket és elmeséled, ha valaki jön, és röhögsz rajtunk.

Rolli: Ülj le, és lejjebb tartsd a könyvet.

(Leülnek az ágyra. Azután csendesen homlokráncoló figyelembe merül a három gyerek.)

Ani (fölkiált): Apa jogász is volt!...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Balázs: De azután otthagyta az egyetemet...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Rolli: Tizennyolc éves korában már Párizsba ment...

Ani: Te, Balázs, mi az az egyéniség?

Balázs: Amilyen ember valaki, - az! - érted?

Ani: Igen.

Rolli: Mi az a medaille d’honneur?

Ani: Érem, amilyent bicikliversenyen nyert a Károly; láttad Károly érmét?

Rolli: Igen.

Balázs: Apának adták a szobráért. Az õ szobra volt a legszebb az egész kiállításon.

Rolli: Hát a legszebb képnél is szebb volt az apa szobra?

Ani (határozottan): Persze, a legszebb volt minden közt.

Rolli: Mi az a Le Figaro?

Ani: Az egy nagy újság, a madmazell sokszor olvassa.

(Tovább olvasnak.)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Rolli: Tyûh, nézzétek, az apa negyvenezer frankot kapott az elsõ mûvéért, a „Siratók”-ért.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Ani: Mi az az amatõr?

Balázs: Akik a szobrokat megveszik.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Rolli: Nézd, a végén meg azt mondja, hogy: ma kétségtelenül õ a legnagyobb magyar szobrász, nevét az egész világon ösmerik...

Bandi (visszatér az órájához és e pillanatban már újra visszaeresztette a rugót).

Rolli (fölháborodva): Ugyan Bandi, hogy lehetsz olyan. Most apáról olvasunk itten, és te zörögsz. (Elönti a fiúi büszkeség. Odamegy Bandihoz, átfogja a hóna alatt, és kicipeli a szobából, közben üti a hátát és befogja a száját; mert Bandi - már nem szép, ami nem szép - köpköd, sõt megrúgja Rolli lábát.)

Rolli (jajgat): Jaj, ez a Bandi. Jaj megrúgott, de azért kidobtam. Nesze! (Dulakodás.)

Ani: Mit csináltok? (Bandit együtt kidobják, bezárják az ajtót; a három gyerek újra nekiül a lexikonnak. Odakünn Bandi rugdossa az ajtót.)

3.

A cikk ismét elolvastatik. Utána kis szünet, majd Ani mélázva megszólal:

- Barátom, ilyen nagy mûvész az apa!

Balázs: Kár, hogy nekünk sose mutatja a szobrait.

Ani: A mama azt mondta, hogy apa nem akarja, hogy elmenjünk megnézni. Mama is ritkán megy el, mert apa nem szereti, ha a mûteremben van valaki.

Rolli: Te, Balázs, igaz, hogy apánál meztelen nõk is vannak?

Ani: Ugyan, hogy gondolsz ilyen disznóságot apáról!

Balázs: Igaz. Másképp nem lehet szobrot csinálni. Le kell nézni a nõ testérõl... mert apa csupa meztelen nõt mintáz a szobraiban, én ezt hallottam, és egyet láttam is, de csak az apa egyik szobrának fényképe volt. Meztelen nõ volt.

Ani: Az lehetetlen!

Balázs (komolyan): Ani, ne légy buta, hiszen a szobrok mind meztelenek.

Rolli: Nem láttad a Kálvin téren is azokat a nõket, az Andrássy út végén az angyal majdnem meztelen, csak egy ing van rajta.

Ani: De nézd meg a Köröndön a szobrokat. Mind férfiak, és egészen fel vannak öltözve.

Balázs: De mutass nekem egy egészen felöltözött nõt, szobor nõt!

Ani (gondolkozik).

Rolli: ...Azért nem dolgozik apa itthon, mert itt hová vezetné azokat a meztelen nõket. Mit szólnának a cselédek.

Ani: No, azt a mama sem engedné meg!

Rolli: És itthon nem dolgozhatna olyan sokat a papa, mert mindig vizitbe jönnek.

Ani: A mama mondta is neki: maga soha sincs itthon, ha vizitek vannak, és a papa azt mondta: nekem a mûteremben van dolgom, a vizitek fogadását, azt magára bízom.

Balázs: Rengeteg sok dolga van a papának.

Ani: És nagyon sok pénzt keres.

Rolli: Múltkor hallottam, amikor a mama mondta Behr néninek: nem tudom miféle nõkre költi Balázs azt a rengeteg pénzt, és a mama akkor sírt. És Behr néni azt kérdezte, hány éjszakája nem volt itthon az urad. És a mama azt mondta, - már öt éjszakája, és hogy a papa akkor is reggel a mûterembõl küldött haza pénzért. Én ott hallottam a zongora alatt, mert mindig szoktam a zongora alá bújni, amikor Behr néni eljön, mert õk mamával mindig nagyon érdekeseket beszélnek.

Balázs: Most nekünk elmondod, hogy még mit hallottál.  Rolli (kissé fontoskodva elkezd beszélni. A többiek félig kíváncsian, félig borzongva hallgatják): Hát tegnap jött Behr néni, és én már ott voltam ám a zongora alatt. És azt mondja a mamának: az urad szeretõje egy tizennyolc éves leány. - A mama aszongya: Jézus Mária. Mindjárt csak sírt. - Behr néni aszongya: Látta Franci õket a Stefánia úton gummirádlison és ismeri Franci a leányt, mert zeneakadémiai lány. - A mama még mindig aszongya: Jézus Mária, Jézus Mária, hát erre költi Balázs azt a sok pénzt! ... És milyen? - kérdezte a mama. A Behr néni azt mondja: vörös... A mama erre még jobban sírt.

Balázs: Csakugyan?

Rolli: Becsületszavamra.

Szünet

Balázs: Gyerekek, ezt nem szabad elmondani senkinek, adjuk becsületszavunkat. Én becsületszavamat adom. (Rolli tenyerébe csap.) Becsületszavamra.

Ani (igen komolyan Balázs tenyerébe csap): Becsületszavamra.

Rolli: Nekem is add becsületszavadat!

Ani (Rolli kezébe csap): Becsületszavamra.

Bandi (künn): Enged-je-tek-be-e! Nem láármázok.

Balázs: Most már beengedhetitek! De egy szót se Bandinak. Értitek, egy szót se arról.

Ani: Természetesen.

Rolli: Csak nem vagyunk olyan buták.

Bandi (bejön): Olvassátok el nekem is a papát.

Ani: De nyugodt leszel?

Bandi: Igen.

Ani: Hát hallgass. (Ani olvassa. Csendesen hallgatják.)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

... Amikor a kis leány ott olvas, hogy „õ a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik”, Bandi belevág:

- Még egyszer ezt!

Ani (újra olvassa): Õ a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik.

Bandi (lassan ismétli): Ó a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik.

4.

(E pillanatban lábujjhegyen belép a gyerekszoba ajtaján Áldor Balázs. Gyönyörû, monumentális magyar fej. Hosszú, oldalt elválasztott, még egészen fekete haj. Atléta termet. Alacsony gallért visel, melybõl büszke egészséggel emelkedik ki izmos, vastag nyaka. Legújabb szabású, sötétkék ruha, sötétvörös színû bõrcipõ. Kézelõt nem visel.)

Bandi (elkiáltja magát): Éljen a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik! Éljen a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik...

(Áldor összecsókolja a gyerekeket. Eközben bejön a mama is. Korán hervadó, 33-35 éves asszony. Még öt éve is nagyon szép lehetett. Azóta az arcát egészen elkínozta a hisztéria. Nagy fekete szemei könnyesek, de azért mosolyog.)

Áldor (megöleli a feleségét): Megkerestek engem a haszontalanok a lexikonban.

Bandi: Éljen a legkiválóbb magyar szobrászunk, nevét az egész világon ismerik!

Áldor: Elég volt, Bandi, most mondj valami egyebet.

Bandi (az anyanevelte gyermek módjára elszalad, és kiabál): Éljen a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik!

A mama (Megcsókolja Áldor arcát, és megsimogatja nagy homlokát. Súgva mondja): Ma itthon vacsorázik!

Áldor (hangosan): Nem, édesem, ma a klubba kell mennem, a zsûri ülésezik, igazán nem lehetek itthon.

A mama (elbocsájtja, komolyan): Ebben a hónapban még nem vacsorázott itthon egyszer se, és még csak háromszor evett itthon ebédet, és ma már tizenkettedike van.

Áldor: Nem lehet, édesem, nem lehet. Majd holnap talán. (Megnézi az óráját, megcsókolja a felesége kezét és homlokát, azzal elsiet. A másik szobából visszakiált): Szervusztok, gyerekek.

(A mama lassan kimegy.)

5.

(Rolli, Ani és Balázs egymásra néznek.)

Ani (A mama után oson. Rövid idõ múlva visszajõ. Szepegve újságolja): A mama a díványon fekszik... hason... és sír... zokog... a haja egész kócos.

(Erre lábujjhegyen mind a hárman belopóznak a kis szalonba, és az ajtóból bepillantanak a hálószobába, ahol a mama a kanapén görcsösen fuldokolva sír.

Néhány másodpercig mozdulatlanul figyelnek, azután Balázs hirtelen meggondolja magát, és kiszalad a lépcsõházba, ahol a földszinten még kopognak Áldor lépései.)

Balázs (bátortalan hangon lekiált): Apaa, apaa!

A lépcsõházban gyengén visszhangzik az aaa... Azután Balázs még egyszer kiált: Semmi válasz.

(A fiú sokáig mélázik a karfára támaszkodva, míg csak a szobalány, aki a boltból jön, föl nem riasztja:)

- Kit vár itt, Balázs úrfi?

Balázs (felcsillanó szemekkel): Hol volt, Klarisz?

A szobalány (nyúlánk, finom arcú, fekete leány): A boltban, úrfi!

Balázs (feltûnõ szakértelemmel, igen gyöngéden megsimogatja): Este ugye megint maga jön be a cipõmért?...

A szobalány (mosolyog): Igen.

Balázs: Jól van. (Bemegy és becsapja maga után az ajtót.)