Felvonás
1 1| neked a legfõbb dolgokat. No, de megyek. Kefélj meg,
2 1| HORVÁTNÉ (keféli a férjét): No, most fordulj meg. Hol találsz
3 1| neki, lesz neki.~HORVÁTNÉ: No jó, de akkor siess haza
4 1| tekintetes úr már elment? No jó, azért bemegyek. Szervusz,
5 1| nem volt pénze.~HORVÁTNÉ: No, az igaz, éppen ma fogyott
6 1| sült krumplit vacsorázunk. No, de ha készen lesz a Kálmán
7 1| a mézeshetekben.~MÜLLER: No, ezt én nem tudom, fiam,
8 1| kérem!~HORVÁTNÉ (kimegy): No, mi a bajod? (Félig csukva
9 1| Zavaros szünet.~HORVÁTNÉ: No mi az, János bácsi?~ISKOLASZOLGA:
10 1| bankszolga hozta.~HORVÁT: No, ezt mindjárt rendbe hozzuk.
11 1| hanem a gyámapja miatt.) No, de sietnünk kell. Fél tíz.
12 1| Zsebre dugja a pénzt.) No, te most siess öltözni.
13 1| írást. Kopogás): Szabad. No, mit szóltak a bankban?~
14 1| sürgõs.~HORVÁT: Igazán? No látja, kár volt sietni.
15 2| emberek, tehetik.~IGAZGATÓNÉ: No, ha nekem százezer forintom
16 2| IGAZGATÓNÉ (fojtottan): No, ami a drágaságot illeti,
17 2| Egy igazi úrifiú.~MAYER: No és aztán?~SIMON: Hát, barátom,
18 2| föl...~MAYER (fölényesen): No, mit akarsz föltenni?~Pataki
19 2| BUKVICS: Annyit, annyit. No!~HORVÁT: Nézd, kedves Tosko
20 2| a barátaimmal!?~BUKVICS: No hiszen nem azért mondom,
21 2| feltûnik az embereknek. No szervusz! (Koccintanak.)
22 2| bátyám. (Reszket.)~BUKVICS: No azért. Gyere ide! (Megcsókolja.)~
23 2| Jöjjenek csak beljebb. No, ez igazán fess dolog volt!
24 3| VARGÁNÉ: Hja, hja!~POSTÁS: No már ilyet! Az isten áldja
25 3| nem volt hely.~VARGÁNÉ: No de ilyet!~ISKOLASZOLGA:
26 3| kedélyességgel beszél): No mi az, Juli?~Vargáné kimegy.~
27 3| kell jutniok az igazsághoz. No és akkor nem tudnak mit
28 3| HORVÁT: Rögtön. (Vargáné el.) No, sokat meséltem most magának.
29 3| kezd. Ráborul.)~HORVÁT: No, ne sírj. (Nem taszítja
30 3| borulva tovább sír.~HORVÁT: No, ne sírj. Beszélj, kérlek.
31 3| hogy ezt kérdezed!~HORVÁT: No, ez még talán nem kegyetlenség.~
32 3| is vagy hibás.~HORVÁTNÉ: No látod?! Édes Kálmánom!~HORVÁT:
|