Felvonás

 1   1|              nyafogva): Igen. Pedig olyan jól aludtam.~HORVÁT: Jól
 2   1|   tatuskának, hogy nem volna szabad olyan hangosan beszélnie. Ezzel
 3   1|          Sóhajt.) Nem értem, Kálmán olyan pontosan betartja a terminusokat,
 4   1|             azért siet a munkájával olyan nagyon, hogy kikecmeregjünk
 5   1|             egyet nem teszi. Ha már olyan jó gyámapja volt neki, kitaníttatta,
 6   1|          hogy biztosan adna, hiszen olyan gazdag ember, Kálmán azt
 7   1|           mindig. Látja, tatuska, õ olyan okos, jó ember, annyira
 8   1|        mondja, nem is tellene öröme olyan pénzben, amelyet nem õ szerzett.
 9   1|             engem a barátnõim, hogy olyan jól élünk az urammal. A
10   1| szükségtelen is, mert nem vagyok én olyan nagyon beteg.~HORVÁT: Ne
11   1|          úrnak, hogy nem is volt az olyan sürgõs.~HORVÁT: Igazán?
12   1|     pálinkás poharainkat.~HORVÁTNÉ: Olyan kellemetlen!~IGAZGATÓ: Ugyan
13   2|          meg fog érkezni.~HORVÁTNÉ: Olyan szépen megkértem Lacit,
14   2|               Elfogultan.) Nekem ez olyan nagy pénz, hogy örömömben
15   2|      beszéltél, fiam. Amit mondtál, olyan igaz, mint kétszer kettõ
16   2|           udvaroltatok magamnak. Ez olyan kellemetlen nekem. (Mosolyog.)
17   2|             Csak azért mondom, mert olyan jóképû, kedves gyerek vagy,
18   3|         POSTÁS: Ejnye, ejnye. Pedig olyan szép, derék ember a Horvát
19   3|            oldalt.~HORVÁT: Remélem, olyan jó lesz, mint amilyen az
20   3|            A gondolkodás önállósága olyan valami, ami megvédi és megvédheti
21   3|          HORVÁT: Mert az emberi ész olyan valami, hogy rájön minden
22   3|             mert a mi emberi eszünk olyan nagyszerûen képes erre,
23   3|             s ez az utolsó esztendõ olyan számomra, mint egy rossz
24   3|           egész nap szórakoznak, és olyan szórakozást választanak,
25   3|           az erszénye, annak ez nem olyan nehéz, mint egy szegény
26   3|         Hallatlan örömöket, amelyek olyan boldoggá tettek, hogy megbocsátottam