Felvonás

 1   1|          Az elsõ díjat, Kálmán, a te munkádnak kell megkapnia. (
 2   1|          fordulj meg. Hol találsz te, fiam, most sarat, nem tudlak
 3   1|           mondja nekem Patakiné: „Te Piri, ti ketten már közmondásossá
 4   1|        Éppen ilyen bizonyos, hogy te fogod megnyerni az akadémiai
 5   1|        Vele útközben találkoztam. Te, emlékszel, másfél órával
 6   1|        Zsebre dugja a pénzt.) No, te most siess öltözni. Én meg
 7   1|          Majd én elzárok mindent. Te is zárd be a könyvszekrényt.
 8   2|       elõszedi a macskát.) Gyere, te cukros, édes Micurkám! (
 9   2|          Mennyit ér ennyi föld? A te apád földbirtokos, neked
10   2|          jól.~BUKVICS: Most van a te vakációd. Jó neked. Nekünk
11   2| ugyanabban a házban lakik, ahol a te százados barátod is lakik.
12   2|        HORVÁT: De igenis ráérünk! Te akartad!~BUKVICS: Urak,
13   2|       nevemre van írva.~HORVÁT: A te nevedre van írva, de az
14   3|      vagyok igazságtalan irántad. Te arra kérsz engem, hogy bocsássak
15   3|     kezdtük a dzsentri házaspárt. Te jukkerasszony lettél, én
16   3|            Én szeretõt tartottam, te pedig udvaroltattál magadnak.
17   3|     inkább én voltam az oka, mint te. Én kezdtem ezt a játékot,
18   3|         Én kezdtem ezt a játékot, te csak velem jöttél, és stílszerûen
19   3|    dicsekedni neked. Térjünk át a te dolgodra. Tehát azt akarod,
20   3|        nincs senkim, senkim, csak te vagy. És neked sincs senkid,