Felvonás
1 Szem| gimnáziumi tanár. Szõke ember. Az elsõ felvonásban kis bajuszt
2 Szem| másodikban teljesen borotvált az arca, és a választék középen
3 Szem| érettebbek, beszéde is lassúbb. Az elsõ felvonásban szürke
4 Szem| HORVÁTNÉ~Huszonhat éves. Az elsõ felvonásban piros színû
5 Szem| fekete otthoni pongyola. Az elsõ felvonásban kontyra
6 Szem| szemöldök. Barnás arcszín. Az elsõ felvonásban szürkés
7 Szem| rövid, úgyhogy kilátszik az ing nyelve. Ugyanígy a második
8 Szem| fiú. Bajusza igen gyér. Az egyes szálak nagy mûvészettel
9 Szem| Igen gyakran nevet. Csak az orra alatt, alig nyitott
10 Szem| szájjal mondja: Hehe. Ezalatt az arca nem változik.~BUKVICS
11 Szem| nevet; ezt a hangot nem az ajkaival, hanem a torkában
12 1 | Reggel fél nyolc. Horvát az asztalnál ír. A felesége
13 1 | asztalnál ír. A felesége még az ágyban fekszik. A férfi
14 1 | és becsukva a szekrényt, az asztalhoz viszi igen óvatos,
15 1 | mozdulatokkal. Közben odapislog az ágyra, hogy nem ébresztette-e
16 1 | ébresztette-e föl a feleségét. Az asszonynak csak a feje látszik
17 1 | közül. Horvát újra belemerül az írásaiba. Azután megnézi
18 1 | írásaiba. Azután megnézi az óráját és csönget. Mári
19 1 | Mári nagy zajjal nyitja ki az ajtót.~HORVÁT (felháborodottan):
20 1 | lábához, és mosolyogva nézi az alvó asszonyt, aki fölnyitja
21 1 | szemét, s dörzsölni kezdi az egyiket a bal öklével):
22 1 | Jól aludtál, fiacskám? (Az ágyra ül.)~HORVÁTNÉ: Jól.~
23 1 | Kálmán. Alig várom azt az idõt, amikor az uram híres
24 1 | várom azt az idõt, amikor az uram híres ember lesz. Az
25 1 | az uram híres ember lesz. Az elsõ díjat, Kálmán, a te
26 1 | mindent elkövetek.~HORVÁTNÉ (az íróasztalról fölvesz egy
27 1 | Mandzsettát húz. Babrál az asztalon.)~Horvátné csenget.
28 1 | eszünk ma ebédre.~HORVÁT: Ez az utolsó cigarettám, látod,
29 1 | Horvát el. Horvátné visszaül az asztalhoz, elõvesz egy újságot -
30 1 | Meztelen lábával nyitja ki az ajtót. Visszakiált): Egy
31 1 | van itt!~Horvátné kimegy az ajtóhoz.~BADICS (hangja):
32 1 | szobába.)~Badics megjelenik az ajtóban, de kívül marad.~
33 1 | megtiltották magának a dohányzást az orvosok?~MÜLLER (lassan
34 1 | MÜLLER (lassan beszél): Az orvosok, fiam, úgy rendeznék
35 1 | meg a konyak esik jól, meg az éjfél utáni lefekvés. Bajos
36 1 | ilyen korban megváltoztatni az életet. Nagyon bajos.~HORVÁTNÉ:
37 1 | tatuska nem tesz semmit az egészsége érdekében. (Reggelizik.)~
38 1 | Ugyan tatuska! (Eltakarja az arcát, nevet.)~MÜLLER. Azt
39 1 | Szünet.~MÜLLER: Mit csinál az urad?~HORVÁTNÉ: Köszönöm,
40 1 | Dolgozik a munkáján. Meg most az iskolában is több dolga
41 1 | dolga van. Tudja, tatuska, az idén a nyolcadikban osztályfõnök.~
42 1 | Nem tudod, hányan vannak az idén a gimnáziumban?~HORVÁTNÉ:
43 1 | Melyik bankból?~HORVÁTNÉ: Az általánosból.~MÜLLER: Mennyire
44 1 | volt pénze.~HORVÁTNÉ: No, az igaz, éppen ma fogyott el
45 1 | Jómagam is gyöngén állok. Az ember, amikor fiatal tanár,
46 1 | neki annyi (kedélyesen) az élésre, mint amennyije harminc
47 1 | Kálmán könyve, és megnyeri az Akadémia száz aranyát, ami
48 1 | vízben.~MÜLLER: Mennyi is az adósságotok?~HORVÁTNÉ: Kétezerötszáz.~
49 1 | Szünet.~MÜLLER: Mi hír az öreg Mánicsról?~HORVÁTNÉ:
50 1 | azt válaszolta, hogy ezt az egyet nem teszi. Ha már
51 1 | amit õ mond.~MÜLLER: Ebben az egyben nincs igaza Kálmánnak.
52 1 | barátnõim, hogy olyan jól élünk az urammal. A múltkor azt mondja
53 1 | egymást, mint a Horváték.” És az igaz is, az uram nélkülem
54 1 | Horváték.” És az igaz is, az uram nélkülem nem megy sehova,
55 1 | legjobban. Csak már látnám az unokámat! (Szemét töröli.)~
56 1 | bajod? (Félig csukva hagyja az ajtót.)~Künn Horvátné és
57 1 | ajtót.)~Künn Horvátné és az iskolaszolga hangja.~Zavaros
58 1 | szünet.~HORVÁTNÉ: No mi az, János bácsi?~ISKOLASZOLGA:
59 1 | örömsikoltás is.)~MÜLLER: Mi az, fiam? Mit mond? (Fölkel
60 1 | mond? (Fölkel és lassan az ajtóhoz megy.)~HORVÁTNÉ:
61 1 | Kálmán gyámapja. Most üzent az iskolaszolgával. Utazunk
62 1 | hoz egy fekete ruhát): Ez az, tekintetes asszony, kérem?~
63 1 | csak, mennyire is becsülték az öreg Mánics vagyonát?~HORVÁTNÉ:
64 1 | Kérdés, hogy rátok hagyta-e. Az ilyen agglegényeknél sose
65 1 | mindent.~HORVÁT (megjelenik az ajtóban. Pár pillanatnyi
66 1 | Ez a magáé. Elmehet. (Az inas el.) Szervusz, tata! (
67 1 | HORVÁT: Amint bementem az iskolába, a közjegyzõ írnoka
68 1 | közjegyzõ haladéktalanul kéret az irodájába. Bejelentem az
69 1 | az irodájába. Bejelentem az igazgatónak, helyettest
70 1 | igazgatónak, helyettest küld az osztályomba, megyek a közjegyzõhöz: „
71 1 | délután temetik. Én vagyok az általános örökös. És most,
72 1 | finom sárga bõrtáskát tesz az asztalra.)~HORVÁT: Tedd
73 1 | Látja, tatuska, megmondtam. Az én elõérzetem nem csal.
74 1 | hogy te fogod megnyerni az akadémiai díjat is.~HORVÁT:
75 1 | Elutazunk, ne heverjen itt az asztalon. (Az íróasztal
76 1 | heverjen itt az asztalon. (Az íróasztal legalsó fiókjába
77 1 | szedegeti ki): Gyufatartó az asztalra. (Mári, aki behozta
78 1 | Emlékszel, megbeszéltük: az egyik ide, a másik amoda
79 1 | arcképeket majd átrakod ide. Az a régi album már úgyis nagyon
80 1 | Erre is szükség volt. (Az íróasztalra teszi.) A patentvasaló,
81 1 | gyámapám. (Azt hiszi, hogy nem az öröm miatt könnyezik, hanem
82 1 | helyettesítenek. Írnom kell az igazgatónak. Kétnapi szabadságra
83 1 | kétszáz... ötven.~HORVÁTNÉ: Az lehetetlen!~HORVÁT: Én is
84 1 | Abbáziára kétszázötven forint. Az iskolaszolgának adtam három
85 1 | Adjuk össze. Nyolc és öt az tizenhárom és három az tizenhat.
86 1 | öt az tizenhárom és három az tizenhat. Egy meg négy az
87 1 | az tizenhat. Egy meg négy az öt, meg egy az hat, meg
88 1 | meg négy az öt, meg egy az hat, meg három az kilenc,
89 1 | meg egy az hat, meg három az kilenc, meg öt az tizennégy.
90 1 | három az kilenc, meg öt az tizennégy. Marad egy, meg
91 1 | tizennégy. Marad egy, meg egy az kettõ, meg kettõ az négy,
92 1 | egy az kettõ, meg kettõ az négy, meg három az hét.
93 1 | kettõ az négy, meg három az hét. Az annyi mint hétszáznegyvenhat
94 1 | négy, meg három az hét. Az annyi mint hétszáznegyvenhat
95 1 | hétszáznegyvenhat forint. Ezt levonva az ezerbõl, az annyi mint kétszázötvennégy. (
96 1 | Ezt levonva az ezerbõl, az annyi mint kétszázötvennégy. (
97 1 | öltözni. Én meg megírom az igazgatónak.~HORVÁTNÉ: Igen,
98 1 | megszagolja, majd újra az íróasztalhoz ül, és folytatja
99 1 | íróasztalhoz ül, és folytatja az írást. Kopogás): Szabad.
100 1 | úrnak, hogy nem is volt az olyan sürgõs.~HORVÁT: Igazán?
101 1 | mindegy. (Bedobja a váltót az egyik fiókba. Kopogás.)
102 1 | kötelességet jöttem teljesíteni. Az egyik kötelesség szomorú,
103 1 | a nyáron azt írta, hogy az egészsége kitûnõ.~IGAZGATÓ:
104 1 | valamilyen jó konyakot. (Az igazgató hátrafülel.) Nesze
105 1 | a dolgaidat, amint neked az idõbeosztás leginkább megfelel,
106 1 | még egyszer közölni velem az instrukcióidat, hogy följegyezhessem.
107 1 | Ugyan kérlek! (Kiissza az egész borospohárnyi konyakot.)
108 1 | egy hét múlva gyere be az irodámba.~Kikísérik. Visszajönnek.
109 1 | kalaposnéhoz.~HORVÁTNÉ: Az igazat megvallva, elkelne
110 1 | minden kulcsot ide teszünk az íróasztalod fiókjába.~HORVÁT:
111 1 | szobákat. Nem?~HORVÁTNÉ: Talán az is elég. És adj Márinak
112 1 | forint?~HORVÁTNÉ: Hiszen az egész háztartásunk napi
113 1 | felöltõt, a felesége fogja az esernyõt, körülnéznek és
114 1 | kimennek.~HORVÁTNÉ: Jól zárd be az ajtót.~Zárcsattogás hallatszik.~
115 1 | Újra kimegy, és bezárja az ajtót; az elõszobaajtó csukódása
116 1 | kimegy, és bezárja az ajtót; az elõszobaajtó csukódása is
117 2 | nyitott üvegajtó, amelyen át az egész ebédlõ látszik. Tíz
118 2 | Villanyvilágítás. Háttérben az ebédlõ. Az ajtók széttárva.
119 2 | Villanyvilágítás. Háttérben az ebédlõ. Az ajtók széttárva. Hosszú
120 2 | játsszak? (Leül.)~MAYER: Az új nótát.~HORVÁTNÉ: Nem
121 2 | közben elhelyezkedett, csak az elsõ taktusokat hallgatja,
122 2 | különvonult a férjével; az elõtérben álló két fotelben
123 2 | igazán jóízût nem ehetett az ember.~IGAZGATÓ (szivarozik):
124 2 | Beszélgetnek.)~IGAZGATÓNÉ: Az ember nem tudja elhinni,
125 2 | észrevétlenül hátrahívja az ebédlõbe Horvátot.~IGAZGATÓ:
126 2 | IGAZGATÓNÉ: Azok rontották el az urát is. Jutott volna eszébe
127 2 | HORVÁTNÉ: Hát maga is játszott?~Az egész társaság figyel.~HORVÁT:
128 2 | ráüt a férje vállára): Maga az oka, barátom, hogy vesztettem:
129 2 | Nevetés.)~IGAZGATÓNÉ (az urához): Utálatos egy asszony.~
130 2 | neked nem mutattam még meg az új gramofonomat?~IGAZGATÓ:
131 2 | Magyaráz.)~HORVÁTNÉ: Jaj, itt az én édes cicám! (A zongora
132 2 | Így ni! (Fölveszi, és leül az igazgatóné mellé.) Nézd,
133 2 | ilyet, maga gyalázatos? Az én Micurkámat nem adnám
134 2 | a Tátrába megyünk, csak az kár, hogy rémesen drága.~
135 2 | ami a drágaságot illeti, az nektek azt hiszem - mindegy.
136 2 | nagy állótükröt is vettünk, az a hálószobában van. Ebbõl
137 2 | férjes asszonynak nincs ideje az effélét megtanulni, pedig
138 2 | Attól függ, kivel táncolja az ember!~PATAKINÉ: Nem, általában
139 2 | táncmestertõl.~PATAKINÉ: Tanítsa meg az uramat, fõhadnagy úr, majd
140 2 | mulattatok?~SIMON: Elmentünk az Európába. Éppen ott voltak (
141 2 | nevet) Bukvics Toskóék. Az öreg pezsgõzött és a cigányokkal
142 2 | de kötekedni sem akartam az öreggel, hát kiittam, s
143 2 | százados úr?~MAYER: Nem.~SIMON: Az öreg Tosko unokaöccse. Egy
144 2 | négyig. Akkor hazabratiztuk az öreget. Öten-hatan még bementek
145 2 | õrnagy úrral. Alig látott az öreg. Egyszer el is aludt
146 2 | öreg. Egyszer el is aludt az asztalon, de folyton nyert.
147 2 | Horvát ezalatt hátramegy az ebédlõbe, pezsgõt tölt,
148 2 | tölt, és intézkedik, hogy az inas körülhordja.~MAYER:
149 2 | egészen paraszt, hiszen az anyja egy Kolosi, Kolozsváry
150 2 | Helytelenül ítéled meg az ügyet, kedves barátom, egészen
151 2 | elmegyek hozzád, és elviszem az összeget.~VÁRKONYI: Nem
152 2 | szólok, hogy hozzák már az italt. (A háttérben Jeannal
153 2 | arról, hogy vége van-e már az örökösödési eljárásnak Kálmán
154 2 | tetszeni.~Mayer és Horvátné az elõtérbe jönnek.~HORVÁTNÉ:
155 2 | mennyire tetszett nekem ez az ötlet, de nézze, mégis...~
156 2 | kegyetlen!~HORVÁTNÉ: Hát most az egyszer én is az leszek.
157 2 | Hát most az egyszer én is az leszek. Maguk férfiak azt
158 2 | szenvedniök.~MAYER: Pirike, én még az éjjel fõbe lövöm magam.~
159 2 | láttak benneteket sétálni az utcán. Téged és Mayert.
160 2 | tisztekkel vagy Mayerrel, és az urad nincs veletek.~HORVÁTNÉ:
161 2 | magától értetõdik, fiam. Az nem elegáns, ha a férj folyton
162 2 | hogy pályázni fog vele az akadémián?~HORVÁTNÉ (megvetõen):
163 2 | Minek? Nincs már rászorulva az Akadémia száz aranyára. (
164 2 | Affektálva nevet.)~PATAKINÉ: Az igaz.~Szünet.~HORVÁTNÉ:
165 2 | említeni, hogy megcsalom az uramat?~PATAKINÉ: Azt nem!~
166 2 | részegen.~PATAKINÉ: Talán az öreg régi ismerõse Horvátéknak.~
167 2 | ismerõse Horvátéknak.~PATAKI: Az ördögöt régi. Két héttel
168 2 | élvezetet jelent Horvátnak az, hogy ilyen alakokkal barátkozik.~
169 2 | harapnivalót?~HORVÁTNÉ: Hogyne, az istenért! Jean!~JEAN (megjelenik):
170 2 | beszélgetnek. A tisztek az elõtérben összebújnak.~VÁRKONYI:
171 2 | Hát hozassál!~VÁRKONYI: Az a feneség, hogy nem tudtam
172 2 | pénzt keríteni.~MAYER: Mi az, fiúk?~VÁRKONYI: Arról beszélünk,
173 2 | hogy Kálmánnak nem jutott az eszébe. Illenék megtáncoltatni
174 2 | Illenék megtáncoltatni az asszonykát.~MAYER: Én már
175 2 | földek. Nagyon szépek. Mennyi az egész tulajdonképpen?~HORVÁT:
176 2 | Tosko bátyám, de már nem az enyém.~BUKVICS: Nem a tiéd?
177 2 | emlékszem.~BUKVICS (fölugrik): Az istennyila üssön bele! (
178 2 | Húszezer forintot dobtál ki az ablakon, barátom. Én szívesen
179 2 | nézd csak, Tosko bátyám: az örökséget nem kaphattam
180 2 | azután mindjárt lemondtál az állásodról.~HORVÁT (zavartan):
181 2 | Más földem nincs, mint ez az udvar és ez a ház.~BUKVICS:
182 2 | Mirõl van szó?~BUKVICS: Az a kérdés, bízol-e bennem?~
183 2 | még egy kérdés.~HORVÁT: Mi az?~BUKVICS: Tudsz-e, illetve
184 2 | Mindjárt elmondom neked az egészet. Kockázatról nincs
185 2 | Kockázatról nincs szó. Az a kérdés, akarod-e befektetni.
186 2 | HORVÁT: Igen.~BUKVICS: Az igaz, hogy szépen laktok.
187 2 | HORVÁTNÉ: Jean kérem, kínálja az urakat pezsgõvel!~BUKVICS:
188 2 | járkál. (Iszik.)~HORVÁT: Az ellen csak nem lehet kifogás,
189 2 | Ilyen kis városban feltûnik az embereknek, ha valaki nem
190 2 | õszinte barátságnak tekintsd az egészet. Hát minden feltûnik.
191 2 | egészet. Hát minden feltûnik. Az is feltûnik, hogy a feleségednek
192 2 | de látod, ez is feltûnik az embereknek. No szervusz! (
193 2 | Patakinét, de már elkésett, mert az a férjével kezd táncolni.
194 2 | Juliette közben félretolják az asztalokat. Horvátné Mayerral
195 2 | Horvátné Mayerral egészen elöl, az ajtó közelében táncol. A
196 2 | iszom én pezsgõt. Nem jó az, nem jó.~Horvát lassan fölkel,
197 2 | a közömböset színlelve, az ajtó felé sétál. Benéz,
198 2 | csakugyan hallatszik valami. Az egész társaság figyel.)~
199 2 | PATAKINÉ (a férjéhez): Ez az asszony nyilvános botrányt
200 2 | akart.~Mayer kijön. Becsukja az ajtót. Keresztülmegy a szobán.
201 2 | HORVÁTNÉ: De hát mit akarsz, az istenért? (Nyugtalanul a
202 2 | tálcával.~HORVÁT: Hagyják kérem az asztalt. Feküdjenek le.
203 2 | HORVÁT (pár másodpercig az ajtót nézi, ahol Jean kiment,
204 2 | elképzel.~HORVÁT: Azt hiszed, az elõkelõ nõk azt csinálják,
205 2 | vannak a háznál, kihívják az udvarlójukat maguk után,
206 2 | dühösen): Így mondd: úgy éljen az apám, hogy nem voltam Mayer
207 2 | lakásán!~HORVÁTNÉ: Úgy éljen az apám, hogy nem voltam Mayer
208 2 | házamból?~HORVÁT: Ez a ház az enyém!~HORVÁTNÉ: Az én nevemre
209 2 | ház az enyém!~HORVÁTNÉ: Az én nevemre van írva.~HORVÁT:
210 2 | te nevedre van írva, de az enyém.~HORVÁTNÉ: A ház annak
211 2 | HORVÁTNÉ: Tegnap megkérdeztem az ügyvédtõl.~HORVÁT: Helyes,
212 2 | holnap vissza fogom íratni az én nevemre.~HORVÁTNÉ: De
213 2 | érzéked! Nincs érzéked! Ez az, amit nem lehet megtanulni.~
214 2 | ruhát, és vigyem el reggelre az Arany sasba.~HORVÁTNÉ: Tegye
215 2 | bõröndöt megtalálja a kamrában. Az ágyából vegye ki a hálóinget,
216 2 | Ha nincs otthon, keresse az Európa kávéházban, és a
217 3 | Harmadik felvonás~Az elsõ felvonás díszlete.
218 3 | tisztaság. Fehér függönyök, az asztalon virág. A szobában
219 3 | sehogy sem illik hozzá. Az asztalon meglátja Horvát
220 3 | Kálmánné úrnõnek.~VARGÁNÉ: Az nem lakik itt, hanem a házában,
221 3 | miért?~VARGÁNÉ: Hát mert az asszony rossz volt. Tudja,
222 3 | hja!~POSTÁS: No már ilyet! Az isten áldja meg.~Vargáné
223 3 | másik szoba és a konyha is az övéké volt?~ISKOLASZOLGA:
224 3 | adósságuk volt?~ISKOLASZOLGA: Az igaz.~VARGÁNÉ: Aztán meg,
225 3 | örököltek?~ISKOLASZOLGA: Az is igaz.~VARGÁNÉ: Nem tudja,
226 3 | mondják, hogy elköltötték az egészet.~ISKOLASZOLGA: Azt
227 3 | mondja, mikor veszi el õt az a kapitány?~JULIETTE: Azt
228 3 | kedélyességgel beszél): No mi az, Juli?~Vargáné kimegy.~JULIETTE:
229 3 | Eljöttem megmondani, hogy az íróasztalt, ami végett írni
230 3 | Badics! Tegye ide, kérem. (Az asztalon helyet mutat.)~
231 3 | olyan jó lesz, mint amilyen az elsõ dolgozata volt.~BADICS:
232 3 | ami megvédi és megvédheti az embert minden kellemetlenségtõl.
233 3 | még nem érti. Majd késõbb, az életben lesz alkalma arra,
234 3 | Mához egy esztendõre már az egyetemre iratkozik. Ott
235 3 | iratkozik. Ott már kezdeni fogja az életet megismerni. Ott már
236 3 | csak boldoguljon rajta az ember. De még ez se fontos.
237 3 | ember. De még ez se fontos. Az a fontos, hogy az ember
238 3 | fontos. Az a fontos, hogy az ember meg legyen elégedve
239 3 | BADICS: Igen.~HORVÁT: Mert az emberi ész olyan valami,
240 3 | megtalálja a vadat, éppúgy az emberi ész mindig ráakad
241 3 | emberi ész mindig ráakad az igazságra, ha meg nem kötik.~
242 3 | kötik.~BADICS: Igen.~HORVÁT: Az emberek ugyanis megkötik
243 3 | emberek ugyanis megkötik az eszüket (nevet), nem akarnak
244 3 | nem akarnak tovább nézni az orruknál, mert tudják, hogy
245 3 | tudják, hogy akkor meglátnák az igazságot, és az igazság
246 3 | meglátnák az igazságot, és az igazság sokszor, igen sokszor
247 3 | csak mégis el kell jutniok az igazsághoz. No és akkor
248 3 | szert lehet rá tenni. Mert az a másik megelégedettség,
249 3 | eredt, hogy nem nézték meg az igazságot, hazug, erkölcstelen
250 3 | megelégedettség volt, míg az a másik megelégedettség,
251 3 | megelégedettség, amelyet az ad meg, hogy lenyeljük az
252 3 | az ad meg, hogy lenyeljük az igazság keserû piruláját,
253 3 | piruláját, és megnézzük az igazságot, és meglássuk
254 3 | igazságot, és meglássuk az igazságot, és a végére járunk
255 3 | igazságot, és a végére járunk az eszünkkel az igazságnak,
256 3 | végére járunk az eszünkkel az igazságnak, mert a mi emberi
257 3 | a megelégedettség aztán az igazi, mert ezt nem változtatja
258 3 | kissé kedélyesen, nevetve az asztalra csap.)~BADICS:
259 3 | Megfogja a kezét, odavezeti az asztalhoz). Ülj le!~Horvátné
260 3 | asztalhoz). Ülj le!~Horvátné az asztalra borulva tovább
261 3 | utolsó dolognak tartom az egészet, akkor meggyõzõdnél
262 3 | szeretlek, csak téged, s ez az utolsó esztendõ olyan számomra,
263 3 | milyen ostobán elhibáztam az életemet, milyen ostobán
264 3 | hogy magam voltam mindennek az oka.~HORVÁTNÉ: Látod, látod,
265 3 | magam voltam mindennek az oka. Bevallom elõtted is.
266 3 | arra gondolni, hogy erre az örökség nem lesz elég, hogy
267 3 | örökség nem lesz elég, hogy az hamar, nagyon hamar elfogy.
268 3 | szerettem. Mást akartam. Az elõkelõség és az elegancia
269 3 | akartam. Az elõkelõség és az elegancia tetszett nekem.
270 3 | nagylelkûnek születtem. Az vagyok ma is. Nesztek, itt
271 3 | dolognak éreztem. Mert valóban az is. Amikor hozták a barátaim
272 3 | mintha tenger pénznek volnék az ura. Ha ma milliárdos lennék,
273 3 | Tetszett, hogy úgy élek, mint az elõkelõ urak. Vadásztam,
274 3 | nem kell. Mondhatnám, hogy az egész mód, ahogyan elvertem
275 3 | a sok pénzt, elrontottam az életemet és a tiédet is,
276 3 | amelyet nálunk a polgárság az elõkelõ életet illetõleg
277 3 | fejlõdtem igazán férfivá. Mikor az örökségünkhöz hozzájutottunk,
278 3 | mutattam. Akinek rendben van az erszénye, annak ez nem olyan
279 3 | szólnék. Ami azután történt, az csak megerõsítette bennem
280 3 | hogy ennek inkább én voltam az oka, mint te. Én kezdtem
281 3 | ott volt a konyakosüveg az asztalon. Három hónap óta
282 3 | Örültem, hogy élek, és hogy az életet ilyen gyönyörû szépnek
283 3 | mint a lábadozó beteg. Az ételekben csodálatos ízeket
284 3 | amelyben reggel mosdottam, az örömnek, a nyugalomnak és
285 3 | lányok jöttek szembe velem az utcán, nem néztem többé
286 3 | fogom a geológiai könyvemet. Az akadémia újra kihirdette
287 3 | forintot. Magad meg ellakhatsz az udvari két kis szobában.
288 3 | Nem akarom tõled többé ezt az ajándékot. Vedd vissza.
289 3 | kezd.) Nem fogok zülleni. Az a remény tartja majd bennem
290 3 | remény tartja majd bennem az erõt, hogy talán valamikor
291 3 | Igazán nincs mit tennem. Az édesapám meghalt. Ha az
292 3 | Az édesapám meghalt. Ha az anyám élne, elmennék hozzá,
293 3 | amelyet a magány ad meg és az, hogy ki tudtam békülni
294 3 | héttel ezelõtt láttalak az utcán Mayerrel.~HORVÁTNÉ (
295 3 | magamhoz veszlek. Most fõképp az eldobott szeretõt látom
296 3 | mint nekem, mert engem csak az élet vágya segített, téged
297 3 | kopog.~HORVÁT (kinéz): Mi az?~VARGÁNÉ: Egy íróasztalt
298 3 | Hozzák csak be. (Kitárja az ajtót.) Ide tegyék. (A régi
299 3 | mezítlábas napszámos behozza az asztalt.)~HORVÁTNÉ: Milyen
300 3 | szíves, törölje csak le az asztalt.~VARGÁNÉ (bejön):
301 3 | Törölget.)~Horvát pénzt ad az embereknek. A napszámosok
302 3 | dobozból.~HORVÁT: Megvan! (Az íróasztalhoz lép, és kinyitja
303 3 | tollat a középsõ asztalról az íróasztalra teszi.~HORVÁT (
304 3 | bûnhõdtem is érte.~HORVÁTNÉ (az ajtó felé oson, megáll):
305 3 | aztán mégis úgy marad állva az asztalnál): Isten veled!~
|