Felvonás
1 1| úr. (El.)~HORVÁT: Fiam, én sietek reggelizni, mert
2 1| és papucsot.)~HORVÁT: Azt én is szeretném, és elhiheted,
3 1| nadrágszárat.)~HORVÁT: Azt én se tudom!~HORVÁTNÉ: Na,
4 1| és efféle bolondságokat. Én pedig nem tudok jóízûen
5 1| kérni.~HORVÁTNÉ: Mondtam én már sokszor Kálmánnak. De
6 1| alkalmatlankodni tovább. Hiába mondom én Kálmánnak, hogy biztosan
7 1| amelyet nem õ szerzett. S én sem bánom, szívesen összehúzom
8 1| arról ábrándozott, hogy én ilyen férj legyek. Megpróbáltam,
9 1| mézeshetekben.~MÜLLER: No, ezt én nem tudom, fiam, megérteni.
10 1| isten éltessen benneteket, én örülök ennek legjobban.
11 1| Szünet.~HORVÁTNÉ: Nohát én egészen biztos vagyok benne,
12 1| Ön Horvát tanár?” „Igen, én vagyok.” „Kérem, foglaljon
13 1| és ma délután temetik. Én vagyok az általános örökös.
14 1| tatuska, megmondtam. Az én elõérzetem nem csal. Jön
15 1| szeretnél egy gramofont. Hát én beszóltam, hogy küldjék
16 1| szükségtelen is, mert nem vagyok én olyan nagyon beteg.~HORVÁT:
17 1| nevetéstõl.)~HORVÁT: Öt forintot, én, Pataki Jóskától! Hiszen
18 1| Az lehetetlen!~HORVÁT: Én is azt hiszem, hogy elvesztettem
19 1| te most siess öltözni. Én meg megírom az igazgatónak.~
20 1| kedves Kálmánkám! Adok én neked egyheti szabadságot,
21 1| IGAZGATÓ: Helyes. Hát akkor én ezt elteszem. Légy szíves,
22 1| kell még!~HORVÁTNÉ: Majd én elzárok mindent. Te is zárd
23 2| vesztett ötszáz forintot? Én is vesztettem háromszázat.~
24 2| ezért!~VÁRKONYI: Na, azt én is szeretném látni, Kálmán,
25 2| HORVÁTNÉ: Jaj, itt az én édes cicám! (A zongora mellett
26 2| ilyet, maga gyalázatos? Az én Micurkámat nem adnám hatszázért
27 2| Csalódtam Pontiusban. A lovakkal én leszámoltam. (Hahotázik.)
28 2| hol tanulta?~VÁRKONYI: Én, kérlek alássan, egy barátomtól,
29 2| fõhadnagy úr, majd tõle én is megtanulom.~VÁRKONYI:
30 2| nincsen otthon a felesége. Én persze sutty haza (nevet)
31 2| rendezzük a dolgot, hogy én már tízkor elmegyek hozzád,
32 2| HORVÁTNÉ: Hát most az egyszer én is az leszek. Maguk férfiak
33 2| szenvedniök.~MAYER: Pirike, én még az éjjel fõbe lövöm
34 2| pletykáznak rólam. Állítólag, hogy én Mayerrel udvaroltatok magamnak.
35 2| hallottál errõl.~PATAKINÉ: Én is hallottam többektõl.~
36 2| határon túl beleavatkozunk. És én a magam részérõl ezt csakugyan
37 2| kellene hozatni!~SIMON: Épp én is ezt gondoltam.~VÁRKONYI:
38 2| megtáncoltatni az asszonykát.~MAYER: Én már hozattam. Majd együtt
39 2| halk nevetés): Hát, öcsém, én nem kerülgetem a dolgot.
40 2| ki az ablakon, barátom. Én szívesen adtam volna neked
41 2| mert úgy nézz rám, hogy én még soha életemben se seften,
42 2| Látod, ezért nem iszom én pezsgõt. Nem jó az, nem
43 2| Mi a fene!~IGAZGATÓNÉ: Én többet ide nem jövök! (Nagy
44 2| fenék felé néz.)~HORVÁT: Én teneked a legnagyobb szabadságot
45 2| becsukja a fenékajtót): Én neked a legnagyobb szabadságot
46 2| ház az enyém!~HORVÁTNÉ: Az én nevemre van írva.~HORVÁT:
47 2| holnap vissza fogom íratni az én nevemre.~HORVÁTNÉ: De ezt
48 2| ezt csak akkor teheted, ha én, a ház tulajdonosa, beleegyezésemet
49 2| Rendben van, asszonyom. Én ma szállodába költözöm.
50 3| kapitány?~JULIETTE: Azt én nem tudom.~VARGÁNÉ: De jár
51 3| ad neki pénzt?~JULIETTE: Én már négy hónapja egy krajcárt
52 3| ugyanoda lyukad-e ki, ahová én. És csak akkor fogadja el,
53 3| Várjál. Most hadd beszélek én. Be fogod látni, hogy nem
54 3| gazságnak tartottam volna akkor. Én, akit azelõtt a sors arra
55 3| Te jukkerasszony lettél, én pedig egy kaszinói úr. Tetszelegtünk
56 3| bámultuk saját magunkat. Én szeretõt tartottam, te pedig
57 3| vagy pedig nem mutattad. Én azonban nagyon féltékeny
58 3| Amint fogyott a pénzünk, s én néha aggódva gondoltam arra,
59 3| Belátom, hogy ennek inkább én voltam az oka, mint te.
60 3| voltam az oka, mint te. Én kezdtem ezt a játékot, te
61 3| Kálmánom!~HORVÁT: Azonban én most nagy nehezen talpra
62 3| sírj. Figyelj rám! Szóval én talpra álltam. Nincs pénzem.
63 3| kihirdette a pályázatot, és én most már meg akarom nyerni.
64 3| HORVÁTNÉ: Nem, Kálmán. Én így gondoltam: eladom a
65 3| neked sincs senkid, csak én. Ezt be kell látnod. Nincs
66 3| borzasztókat beszélsz. Én fiatal vagyok.~HORVÁT: Én
67 3| Én fiatal vagyok.~HORVÁT: Én is fiatal vagyok. (Szünet.)
68 3| szenvedned miattam, mint amennyit én szenvedtem miattad, hogy
69 3| messze vagyunk egymástól. Én egy egész esztendeig a legnagyobb
|