Felvonás
1 Szem| visel, és oldalt választja el a haját. A másodikban teljesen
2 1 | Hozd be a reggelit!~Mári el.~HORVÁT (csóválja a fejét,
3 1 | reggeli, tekintetes úr. (El.)~HORVÁT: Fiam, én sietek
4 1 | HORVÁTNÉ: Igaz, fiam, el ne felejtsem. Mára nincs
5 1 | Megsimogatják egymást. Horvát el. Horvátné visszaül az asztalhoz,
6 1 | MÜLLER: Mikorára készül el a könyvével?~HORVÁTNÉ: Azt
7 1 | Add ide! (Felbontja.)~Mári el.~HORVÁTNÉ (elolvassa): Váltóintés.~
8 1 | az igaz, éppen ma fogyott el a pénzünk.~MÜLLER: Jómagam
9 1 | és kórházak között osztja el, nektek pedig alig jut valamicske.
10 1 | magáé. Elmehet. (Az inas el.) Szervusz, tata! (Gyászos
11 1 | HORVÁTNÉ: Nohát, mondd el, fiam!~HORVÁT: Hát, kérlek
12 1 | Igenis, tanár úr kérem! (El.)~HORVÁT: Siessen!~HORVÁTNÉ (
13 1 | a másik amoda jön.~Mári el.~HORVÁT: Azután egy arcképalbum.
14 1 | megharagszom rád. Így ni, tedd el jól.~MÜLLER: Köszönöm, gyermekeim.
15 1 | pillanatra.) Eszerint nem veszett el semmi. (Zsebre dugja a pénzt.)
16 1 | legfinomabbat adják.~MÁRI. Igen. (El.)~HORVÁT: Várj csak!~MÁRI (
17 1 | amíg oda nem érsz!~Mári el. Horvát visszajön, leül.~
18 1 | Koccintanak.)~HORVÁT: Ne ítélj el, igazgató úr, a múlt héten
19 1 | bérkocsit!~MÁRI: Igenis. (El.)~HORVÁT. Nézzük csak, mi
20 1 | Becsukja a táskát.)~A lány el. Horvát karjára veszi a
21 2 | IGAZGATÓNÉ: Azok rontották el az urát is. Jutott volna
22 2 | közelítette meg. Ennek a tölcsére el van rejtve ebbe a ládába... (
23 2 | magamban, innen reggelig el nem szabadulok, de kötekedni
24 2 | látott az öreg. Egyszer el is aludt az asztalon, de
25 2 | délelõtt személyesen viszem el a pénzt.~VÁRKONYI: Nem adhatnád
26 2 | rettenetesen hosszú nap. El kell jönnie, drágám, el
27 2 | El kell jönnie, drágám, el kell jönnie!~HORVÁTNÉ (mosolyogva):
28 2 | Kérlek, aranyos Irmám, mondd el. Ne tarts attól, hogy megsértesz.
29 2 | JEAN: Igenis! (Meghajlik, el.)~HORVÁT: Foglalj helyet,
30 2 | a tiéd? Hát kinek adtad el?~HORVÁT: Egy zombori bank
31 2 | Tudom, hogy olcsón adtam el, de nézd csak, Tosko bátyám:
32 2 | köszön senkinek. A fenéken el.~HORVÁTNÉ (hangja): Ha neked
33 2 | éjt kívánok! (Meghajlik, el.)~HORVÁT (pár másodpercig
34 2 | Akkor még éjjel költözz el innen szállodába vagy akárhová,
35 2 | és Mayernek és Simonnak, el fogják árvereztetni. Inkább
36 2 | Meghajtja magát, és büszkén el a fenéken.)~HORVÁTNÉ (a
37 2 | fehérnemût és ruhát, és vigyem el reggelre az Arany sasba.~
38 2 | ki a hálóinget, és vigye el neki mindjárt. Küldje be
39 3 | meg, sietek a notesszal. (El.)~JULIETTE (belép): Jó napot
40 3 | íróasztalát még délelõtt el fogja küldeni.~VARGÁNÉ:
41 3 | JULIETTE: A nagyságos asszony el akar jönni. Beszélnivalója
42 3 | Hát mondja, mikor veszi el õt az a kapitány?~JULIETTE:
43 3 | krajcárt se kaptam a bérembõl. El is megyek. Október elsején
44 3 | Igenis. Kezeit csókolom. (El.)~HORVÁT (leteszi a kabátját.
45 3 | Ez pedig csak úgy érhetõ el, ha mindent, amit tenni
46 3 | sorsnak, egyszer csak mégis el kell jutniok az igazsághoz.
47 3 | HORVÁT: Rögtön. (Vargáné el.) No, sokat meséltem most
48 3 | gondolkozzék rajta, ne higgye el nekem, hogy így van, hanem
49 3 | hanem saját maga kezdje el újra a gondolatmenetet,
50 3 | én. És csak akkor fogadja el, ha ugyanoda jut. (Kezet
51 3 | ne sírj. (Nem taszítja el, de nem nyúl hozzá. Megfogja
52 3 | megelégedettségnek érzésével töltött el. Kezdtem olvasni újságokat,
53 3 | többé félre, nem néztem el a fejük fölött, hanem a
54 3 | sejtem, most következtek el.~HORVÁTNÉ: Ó, már régen,
55 3 | HORVÁT: Azt kérdeztem, el akar-e venni vagy nem.~HORVÁTNÉ:
56 3 | szép esztendõt töltöttünk el. Istenem (föláll, körülnéz),
57 3 | aludtam! Akkor gondoltam el mindezt. Igazán nincs mit
58 3 | maradnék. Õ nem kergetne el. (Sír:) De nincs senkim,
59 3 | bánnám-e meg? Nem rontanám-e el azt a hûvös boldogságot,
60 3 | fogok tenni, ahogy mondtad. (El.)~HORVÁT (egy pillanatig
|