13-elint | eljar-helye | helyz-kulon | kunn-oldal | olvas-tulaj | tuldi-zulle
Felvonás
1 Szem| MÁRI~Csinos, piros arcú, 13-14 éves falusi lány. Fehér
2 Szem| MÁRI~Csinos, piros arcú, 13-14 éves falusi lány. Fehér
3 1 | elszámítottam magam. Ma szeptember 29-e van.~HORVÁT: Tyûha! Ez
4 1 | És holnapután írjon ám Abbáziából!~MÜLLER: Isten veletek,
5 1 | Háromszáz. (Fölírja.) Tatuskának Abbáziára kétszázötven forint. Az
6 3 | HORVÁTNÉ: Nincs.~HORVÁT: Abból megélhetsz. A házból két
7 2 | Horváték új szalonja. Jobbra ablakok, balra ajtók, fenéken nagy
8 2 | Húszezer forintot dobtál ki az ablakon, barátom. Én szívesen adtam
9 1 | Boldogult édesanyád is arról ábrándozott, hogy én ilyen férj legyek.
10 1 | tárcáját. A piros terítõs abroszon szétnyílik a kopott kis
11 1 | ha a gyászhónap letelt. Addig tedd csak oda a varróasztalra.~
12 2 | el a pénzt.~VÁRKONYI: Nem adhatnád át mostan, mert reggel rendeznem
13 1 | Mondd meg neki, hogy szépet adjon, mert kicsavarom a nyakát.~
14 1 | gramofon száznegyven forint. Adjuk össze. Nyolc és öt az tizenhárom
15 1 | Kálmánnak, hogy biztosan adna, hiszen olyan gazdag ember,
16 2 | gyalázatos? Az én Micurkámat nem adnám hatszázért se, ezerért se! (
17 3 | egyszer nyolcvanezer forintot adnának a kezembe, akkor egészen
18 2 | A beleegyezésedet fogod adni. Kényszeríteni foglak.~HORVÁTNÉ:
19 2 | tulajdonosa, beleegyezésemet adom.~HORVÁT: A beleegyezésedet
20 2 | akartam fizetni régebbi apró adósságaimat.~BUKVICS: Mi a fenének kellett
21 1 | elmúlik a harminc év, annyi adósságot csinált, hogy a fizetése
22 1 | vízben.~MÜLLER: Mennyi is az adósságotok?~HORVÁTNÉ: Kétezerötszáz.~
23 3 | VARGÁNÉ: Igaz, hogy nagyon sok adósságuk volt?~ISKOLASZOLGA: Az igaz.~
24 1 | és a magyarok történetet adta elõ, annak a hangja hozzáedzõdik
25 2 | házért húszezer forintot adtál, és tizenötezret költöttél
26 2 | asszonyka ilyen haszontalan, affekta, kacér teremtéssé változott.~
27 2 | Akadémia száz aranyára. (Affektálva nevet.)~PATAKINÉ: Az igaz.~
28 1 | rátok hagyta-e. Az ilyen agglegényeknél sose lehet tudni. Kiderülhet,
29 3 | jövõd miatt még nem kell aggódnod. Megvan a házad. Remélem,
30 3 | fogyott a pénzünk, s én néha aggódva gondoltam arra, hogy nemsokára
31 3 | virág. A szobában csak egy ágy van. A szoba közepén kerek
32 2 | megtalálja a kamrában. Az ágyából vegye ki a hálóinget, és
33 1 | fejét, odamegy a felesége ágyának a lábához, és mosolyogva
34 1 | volt, aki sohasem feküdt ágyba.~HORVÁTNÉ: Ezt nem tudtam.
35 1 | borospohárnyi konyakot.) Ah!~Horvát tiszteletbõl szintén
36 3 | Mondhatnám, hogy az egész mód, ahogyan elvertem a sok pénzt, elrontottam
37 3 | hogy ugyanoda lyukad-e ki, ahová én. És csak akkor fogadja
38 3 | akarom tõled többé ezt az ajándékot. Vedd vissza. Ha engem nem
39 2 | nincs impulzusa csak úgy ajándékozgatni a pénzt.~MAYER. Helytelenül
40 3 | a magányom nyugalmát nem ajándékozhatom oda neked. Nehezen szereztem
41 2 | azonban nem fogom önnek ajándékozni, és ügyvédemnél holnap megteszem
42 3 | csúnya önzés. (Szünet.) Nem ajánlhatok neked mást, mint amit mondtam.
43 Szem| nevet; ezt a hangot nem az ajkaival, hanem a torkában képezi.
44 2 | háttal ül a szalon nyitott ajtajának. Hátul is mélyen kivágott
45 1 | hogy te fogod megnyerni az akadémiai díjat is.~HORVÁT: Jó, hogy
46 2 | hogy pályázni fog vele az akadémián?~HORVÁTNÉ (megvetõen): Azt
47 3 | HORVÁT: Azt kérdeztem, el akar-e venni vagy nem.~HORVÁTNÉ:
48 3 | ne beszélj tovább. Nem akarlak megalázni azzal, hogy mindezt
49 2 | harmincezer forintot nem akarnék belevinni.~BUKVICS (kis
50 3 | a te dolgodra. Tehát azt akarod, hogy visszavegyelek?~HORVÁTNÉ:
51 2 | nincs szó. Az a kérdés, akarod-e befektetni. Visszanyerheted,
52 2 | BUKVICS: Tudsz-e, illetve akarsz-e befektetni harmincezer forintot?~
53 2 | HORVÁT: De igenis ráérünk! Te akartad!~BUKVICS: Urak, ajánlom,
54 3 | tartottam volna akkor. Én, akit azelõtt a sors arra kárhoztatott,
55 2 | belép a fenéken. Pocakos, alacsony ember: Világos lüszterruha,
56 3 | váltót, azt meg sem néztem és aláírtam. Ezt valami szép és lélekemelõ
57 2 | Horvátnak az, hogy ilyen alakokkal barátkozik.~PATAKI: A pénz,
58 Szem| felsõ vonala elölrõl félkör alakú. Rózsaszín kockás ing. Ugyanilyen
59 1 | Mihály történetíró emlékére alapított történelmi pályázat.~IGAZGATÓ:
60 1 | baja, de egy kis déli nap alaposan rendbe hozná a köhögését.
61 3 | merõben magyar felfogáson alapult, amelyet nálunk a polgárság
62 1 | majd átrakod ide. Az a régi album már úgyis nagyon kopott.
63 3 | késõbb, az életben lesz alkalma arra, hogy megértse.~BADICS:
64 1 | gondját viselte, nem fog neki alkalmatlankodni tovább. Hiába mondom én
65 2 | hallatszik.~PATAKINÉ (akivel állandóan Várkonyi fõhadnagy foglalkozik):
66 3 | már hónapok óta borzasztó állapotban vagyok.~HORVÁT: Azt látom,
67 2 | azután mindjárt lemondtál az állásodról.~HORVÁT (zavartan): Ez igaz,
68 2 | VÁRKONYI: Nem, felfogásod nem állhat meg.~PATAKINÉ (súgva): Okosan
69 2 | lesz, akkor reggel felé állít be.~VÁRKONYI: Tosko bácsit
70 2 | városban pletykáznak rólam. Állítólag, hogy én Mayerrel udvaroltatok
71 1 | összeölelkeznek, és soká úgy állnak.) Édes Kálmánkám, látod... (
72 3 | Sokat. Neked is talpra kell állnod. Egyedül. Segítség nélkül.
73 2 | a férjével; az elõtérben álló két fotelben ülnek): Jó
74 1 | MÜLLER: Jómagam is gyöngén állok. Az ember, amikor fiatal
75 1 | hogy legyen kocsi a zombori állomáson. Azonkívül mindjárt hoznak
76 2 | tükörre mutat), aztán egy nagy állótükröt is vettünk, az a hálószobában
77 3 | asszonyt, aztán mégis úgy marad állva az asztalnál): Isten veled!~
78 1 | szabálynak (köhög), amely alól lehetnek kivételek, de ez
79 3 | számomra, mint egy rossz álom.~HORVÁT: Várj csak, kedves
80 3 | örülni tudjak és egészséges álommal aludjak. Hogyan sikerült
81 1 | HORVÁT: Mondjuk, Horvát tanár által Tegzes Mihály történetíró
82 2 | az ember!~PATAKINÉ: Nem, általában szép tánc.~PATAKI: Fõhadnagy
83 1 | Melyik bankból?~HORVÁTNÉ: Az általánosból.~MÜLLER: Mennyire szól a
84 2 | látott az öreg. Egyszer el is aludt az asztalon, de folyton
85 1 | jól aludtam.~HORVÁT: Jól aludtál, fiacskám? (Az ágyra ül.)~
86 Szem| Szoknyája alig ér térden alul.~JEAN~Jóképû, tizenhét éves
87 1 | lábához, és mosolyogva nézi az alvó asszonyt, aki fölnyitja
88 1 | lesz pénzre, írni fogsz. Ameddig jólesik, ott maradsz. Nem,
89 3 | szétszórtam nyolcvanezer forintot, amellyel magamat is, téged is egész
90 3 | illatokat. A hideg víz, amelyben reggel mosdottam, az örömnek,
91 1 | tanár küldi. Azt a váltóját, amelyik ezen a papiroson fel van
92 Szem| szürke kockás ruhát visel, amelynek szabása elárulja, hogy készen
93 1 | kedélyesen) az élésre, mint amennyije harminc év elõtt volt.~HORVÁTNÉ:
94 3 | szenvedned miattam, mint amennyit én szenvedtem miattad, hogy
95 1 | HORVÁT: Mondd magadban, amíg oda nem érsz!~Mári el. Horvát
96 3 | szórakozást választanak, amihez semmilyen különös tudomány
97 3 | Remélem, olyan jó lesz, mint amilyen az elsõ dolgozata volt.~
98 2 | a könyvén nem dolgozik, amirõl egyszer beszéltél, hogy
99 1 | megbeszéltük: az egyik ide, a másik amoda jön.~Mári el.~HORVÁT: Azután
100 2 | HORVÁTNÉ: A legnagyobb angóra volt, amit Pesten csak kapni
101 1 | szabad késni egy napot sem. Annál hamarább jöhet haza. Pá,
102 3 | édesapám meghalt. Ha az anyám élne, elmennék hozzá, mellette
103 2 | egészen paraszt, hiszen az anyja egy Kolosi, Kolozsváry lány
104 2 | Mennyit ér ennyi föld? A te apád földbirtokos, neked tudnod
105 Szem| nyugalmazott tanár, Horvátné apja~IGAZGATÓ~IGAZGATÓNÉ~PATAKI
106 1 | tölt magának kávét, zsemlét aprít bele, s tele szájjal enni
107 2 | akartam fizetni régebbi apró adósságaimat.~BUKVICS: Mi
108 1 | Ez (bontogatja) Pirinek apróság, amit többször úgy mondott,
109 1 | egy kis doboz, gomboknak, apróságnak. Emlékszel, mennyire tetszett
110 2 | rászorulva az Akadémia száz aranyára. (Affektálva nevet.)~PATAKINÉ:
111 1 | megnyeri az Akadémia száz aranyát, ami egész biztos, akkor
112 Szem| fehér mellénnyel és vastag aranylánccal.~BADICS~Felfésült hajú,
113 Szem| Kövér ember. Pirosbarna arc. Gyér, rövidre nyírt körszakáll,
114 1 | Ugyan tatuska! (Eltakarja az arcát, nevet.)~MÜLLER. Azt hiszem,
115 1 | Mári el.~HORVÁT: Azután egy arcképalbum. A családi arcképeket majd
116 1 | nagyon kopott. Azután egy arcképállvány a tatuska arcképének. Ezt
117 2 | formátlan kis bútorok, arcképek berámázva. Vörös tapéta
118 1 | egy arcképalbum. A családi arcképeket majd átrakod ide. Az a régi
119 1 | arcképállvány a tatuska arcképének. Ezt mindjárt át lehet vinni
120 Szem| pisze ember. Igen egészséges arcszíne van. Ferencjóskában.~PATAKINÉ~
121 Szem| visel.~MÁRI~Csinos, piros arcú, 13-14 éves falusi lány.
122 2 | Mayernek és Simonnak, el fogják árvereztetni. Inkább vegyél magadnak
123 2 | hogy ez a derék, kedves asszonyka ilyen haszontalan, affekta,
124 2 | Illenék megtáncoltatni az asszonykát.~MAYER: Én már hozattam.
125 3 | könyveket, érdekelt minden. Ha asszonyok, lányok jöttek szembe velem
126 2 | fõpincérnek még öt-tíz koronát, aszerint, hogy mennyit nyert. (Körülnéz,
127 2 | Juliette közben félretolják az asztalokat. Horvátné Mayerral egészen
128 3 | tintát és a tollat a középsõ asztalról az íróasztalra teszi.~HORVÁT (
129 2 | VÁRKONYI: Tessék. (Tárcájából átadja.)~HORVÁT: Nyugodt lehetsz.
130 Szem| közepén van elválasztva. Atillát visel.~VÁRKONYI~Harmincéves.
131 1 | többi váltót egy banknál átírjuk egy nagy váltóra, és élünk,
132 1 | felöltöztem, hat óra volt. Átjavítottam tíz dolgozatot, és csak
133 1 | HORVÁTNÉ: Igen, fiam! (Átmegy vele.)~MÁRI (bejön): Tessék!~
134 2 | szünet.~HORVÁTNÉ: Majd ha átmegyek a másik szobába, jöjjön
135 2 | ilyen esetben eszébe nem jut átnézni a számlát. Kifizeti, és
136 2 | fõpincértõl kérte a számláját. Átnézte, egyszerre meglátta, hogy
137 1 | családi arcképeket majd átrakod ide. Az a régi album már
138 1 | mondott, hogy kellene. Egy aufzacc, egy cukortartó, egy japán
139 1 | beszéltem a hatodikban, azokon a napokon minden reggel
140 1 | kocsi a zombori állomáson. Azonkívül mindjárt hoznak egy bõröndöt,
141 2 | szépen megkértem Lacit, hogy azonnal sürgönyözzön, és õ háromszor
142 3 | vagyok igazságtalan irántad. Azóta, hogy elváltunk, sokat gondolkoztam
143 1 | csávából. Kaptam is nyolc babérkoszorút, rengeteg tapsot, elõadták
144 Szem| felvonásban piros színû fehér babos pongyola van rajta. A másodikban
145 1 | kicsit. (Mandzsettát húz. Babrál az asztalon.)~Horvátné csenget.
146 2 | állít be.~VÁRKONYI: Tosko bácsit délután benn láttam a kaszinóban
147 2 | vagy ebben?~SIMON: Hogyne. Bácskai föld, príma föld, ezt hallottam.~
148 2 | iszom. Ez a pezsgõ meg ez a badacsonyi... (Legyint a kezével.)~
149 2 | parancsolsz: múlt évit vagy régit, badacsonyit, magyarádit vagy leánykát?~
150 1 | HORVÁTNÉ (kimegy): No, mi a bajod? (Félig csukva hagyja az
151 Szem| sovány, sápadt ember, de bajuszát festi. Ritka és rövidre
152 Szem| nagy mûvészettel vannak bajuszpedrõvel összegyûjtve. Igen gyakran
153 Szem| Az elsõ felvonásban kis bajuszt visel, és oldalt választja
154 3 | nem történt velem, egy kis baleset mindössze, amit szépen kihevertem
155 2 | szalonja. Jobbra ablakok, balra ajtók, fenéken nagy nyitott
156 1 | behozta a ruhát, szájtátva bámul.) Díszesebb gyufatartó.
157 3 | játékba, mert mulatságos volt. Bámultak bennünket, irigyeltek bennünket,
158 3 | irigyeltek bennünket, mi pedig bámultuk saját magunkat. Én szeretõt
159 1 | megérteni.~HORVÁT: Sose bánd, fiam. Majd ha készen leszek,
160 1 | Hallgasson ide. Ezzel elmegy a bankba. Mondja, hogy Horvát tanár
161 1 | forintot, a többi váltót egy banknál átírjuk egy nagy váltóra,
162 2 | HORVÁTNÉ: Mit nyersz vele? A bankok, ahol váltót zsiráltál Várkonyinak
163 1 | szétnyílik a kopott kis tárca sok bankóval.)~HORVÁTNÉ: Látja, tatuska,
164 1 | váltóintést fölveszi.)~HORVÁTNÉ: A bankszolga hozta.~HORVÁT: No, ezt mindjárt
165 3 | bizonytalan. Így lenne-e? Nem bánnám-e meg? Nem rontanám-e el azt
166 3 | születtem. Nem tudtam a pénzzel bánni. A vágyaim elragadtak, és
167 3 | megbocsátottam mindenkinek, és nem bántam semmit, semmit. Örültem,
168 3 | valóban az is. Amikor hozták a barátaim kifizetetlen váltóit, kinyitottam
169 2 | ha sétál és szórakozik a barátaimmal!?~BUKVICS: No hiszen nem
170 1 | halála fölött érzett õszinte, baráti részvétem kifejezése. A
171 2 | az, hogy ilyen alakokkal barátkozik.~PATAKI: A pénz, fiam. Azért,
172 1 | mennyire irigyelnek engem a barátnõim, hogy olyan jól élünk az
173 2 | lakik, ahol a te százados barátod is lakik. Hogy is hívják?~
174 1 | fõörökös, a többit a kapucinus barátok és kórházak között osztja
175 2 | Én, kérlek alássan, egy barátomtól, aki Budapesten különórákon
176 2 | Kálmánnal nem vagyunk a legjobb barátságban. Ebéd alatt például a legkedvesebben
177 2 | megszerettelek. Csak õszinte barátságnak tekintsd az egészet. Hát
178 1 | tudok korán lefeküdni, és bármint csûröm-csavarom a dolgokat,
179 2 | ember: Világos lüszterruha, barna arcszín, kis gyér szakáll.~
180 Szem| bajusz. Erõs szemöldök. Barnás arcszín. Az elsõ felvonásban
181 2 | Király-díjra megfogadtam báró Szentessy Pista lovát ötszáz
182 2 | rikító szõnyegek, ízléstelen barokk csillár. Villanyvilágítás.
183 Szem| Huszonnyolc éves. Egyszerû, fehér batisztruha, amely a nyakon kicsit ki
184 2 | PATAKINÉ (súgva): Mondd csak bátran, amit akarsz.~PATAKI: Tegyük
185 2 | van, hát szabad akárhová beállítania részegen.~PATAKINÉ: Talán
186 1 | HORVÁTNÉ: Hozd csak ide!~Mári becsomagolt üveget ad oda. Horvátné
187 2 | aranyos Pirike, mert - becsület szavamra mondom - még ma
188 2 | forintom volna, akkor is többre becsülném a jó csirkepaprikást, mint
189 3 | gondolkodni. Ezt nagyon becsülöm.~Badics boldogan feszeng
190 1 | Mondd csak, mennyire is becsülték az öreg Mánics vagyonát?~
191 1 | visszateszi. Újra kiveszi, és becsukva a szekrényt, az asztalhoz
192 1 | sietni. De most már mindegy. (Bedobja a váltót az egyik fiókba.
193 2 | visszanyerheted, amit elvesztettél. Ha befekteted a pénzedet, visszakaphatod
194 3 | életemet és a tiédet is, ezen a begyöpösödött és merõben magyar felfogáson
195 1 | az asztalra. (Mári, aki behozta a ruhát, szájtátva bámul.)
196 1 | haladéktalanul kéret az irodájába. Bejelentem az igazgatónak, helyettest
197 1 | Szemét töröli.)~MÁRI (bekiált): Tekintetes asszony, kérem!~
198 3 | meg és az, hogy ki tudtam békülni a sorsommal. Nem, ezt nem
199 3 | szó se volt a válásról. Belátom, hogy ennek inkább én voltam
200 2 | dolgaiba bizonyos határon túl beleavatkozunk. És én a magam részérõl
201 2 | haját igazgatja. A tükörbe belebeszél): Szegény fiú, igazán nagyon
202 3 | meg, mert már nem vagyok beléd szerelmes. Agyon nem verlek,
203 2 | rá szükségem, vagy hogy beleegyezem-e, hogy a délutánt együtt
204 2 | beleegyezésemet adom.~HORVÁT: A beleegyezésedet fogod adni. Kényszeríteni
205 2 | ha én, a ház tulajdonosa, beleegyezésemet adom.~HORVÁT: A beleegyezésedet
206 2 | MAYER: Kedves Piri, ha belehalok is, meg kell magát ma este
207 2 | fog. Gyere csak, kérlek. (Belekarol.) Volt már két másik, de
208 2 | tíz-húszezer forintba is belekerülnek.~A velencei holmi kézrõl
209 2 | megunta?!~HORVÁTNÉ (nem felel. Belekezd a dalba): „Elrepült a darumadár...”~
210 1 | párnák közül. Horvát újra belemerül az írásaiba. Azután megnézi
211 1 | újonnan vásárolt holmit, belenéz a bõrtáskába, megszagolja,
212 2 | harmincezer forintot nem akarnék belevinni.~BUKVICS (kis szünet után):
213 2 | cigányok. Jöjjenek csak beljebb. No, ez igazán fess dolog
214 2 | MAYER: Azt hiszem, fél órán belül meg fog érkezni.~HORVÁTNÉ:
215 3 | tiszta papirost vesz elõ, bemártja a tollat, megnézi a régi
216 1 | már elment? No jó, azért bemegyek. Szervusz, kislányom! (Belép.)~
217 1 | HORVÁT: Jó, majd útközben bemegyünk a kalaposnéhoz.~HORVÁTNÉ:
218 2 | az öreget. Öten-hatan még bementek hideg sonkára, mert most
219 2 | színlelve, az ajtó felé sétál. Benéz, aztán oldalról néz be.
220 2 | VÁRKONYI: Tosko bácsit délután benn láttam a kaszinóban ferblizni
221 3 | soha félni, hogy egy napon beomlik a lábunk alatt. (A végén
222 2 | formátlan kis bútorok, arcképek berámázva. Vörös tapéta arany mintákkal.
223 3 | itt, hanem a házában, a Bercsényi utcában. Külön élnek.~POSTÁS:
224 3 | egy krajcárt se kaptam a bérembõl. El is megyek. Október elsején
225 2 | tizenötezret költöttél a berendezésre.~HORVÁT: Igen.~BUKVICS:
226 3 | udvari két kis szobában. A berendezést pedig eladhatod. Kaphatsz
227 2 | Ízléstelenül, de gazdagon berendezett új szalon. Japán napernyõk
228 1 | pesztra megjelenik.) Hozz egy bérkocsit!~MÁRI: Igenis. (El.)~HORVÁT.
229 Szem| is lassúbbak, érettebbek, beszéde is lassúbb. Az elsõ felvonásban
230 3 | jellemzi mozdulatait és beszédét. A szobalánnyal bizonyos
231 3 | Piri. Várjál. Most hadd beszélek én. Be fogod látni, hogy
232 2 | fordul, aki Patakinéval beszélget.) Tosko azt mondja...~BUKVICS:
233 3 | élj velem. Vigasztalnálak, beszélgetnék veled. Talán egy-két év
234 2 | hallgatja, aztán halkan beszélgetni kezd, úgyhogy a dallal végül
235 2 | HORVÁTNÉ: Nem ér? Hát hogy beszélhet ilyet, maga gyalázatos?
236 2 | HORVÁTNÉ: Nekem máma ne beszéljen lovakról! Többet nem törõdöm
237 2 | nem azért mondom, de minek beszéljenek róla.~HORVÁT: Azt nem lehet
238 1 | volna szabad olyan hangosan beszélnie. Ezzel is erõlteti magát.~
239 3 | HORVÁTNÉ: Kálmán, borzasztókat beszélsz. Én fiatal vagyok.~HORVÁT:
240 3 | gyerekrõl. Nagyon finoman beszélt velem. Nagyon finom ember.~
241 2 | VÁRKONYI: Mindenütt azt beszélték, hogy Kálmán háromszáz hold
242 1 | a francia forradalomról beszéltem a hatodikban, azokon a napokon
243 1 | Kezet fog.) Éppen arról beszéltünk Kálmánnal, hogy gyámatyjának
244 1 | szeretnél egy gramofont. Hát én beszóltam, hogy küldjék haza. Persze,
245 1 | értem, Kálmán olyan pontosan betartja a terminusokat, sohasem
246 1 | gyámapja, ha jól tudom, sokat betegeskedett, szegény.~HORVÁT: Nem fiam,
247 Szem| fejtetõn konty és köröskörül betétes fodorban van a haj.~MÜLLER~
248 1 | mindig fáj, hogy ebbõl egy betût se tudok megérteni.~HORVÁT:
249 3 | voltam mindennek az oka. Bevallom elõtted is. Volt idõm gondolkozni.
250 1 | akartam. (Újra kimegy, és bezárja az ajtót; az elõszobaajtó
251 1 | fiókjába.~HORVÁT: Elég, ha bezárjuk a szobákat. Nem?~HORVÁTNÉ:
252 2 | bátyám, sokat ittam, nem bírom már.~BUKVICS: Látod, ezért
253 2 | HORVÁT: Igen.~BUKVICS: Hát bízhatsz is, mert úgy nézz rám, hogy
254 2 | szó?~BUKVICS: Az a kérdés, bízol-e bennem?~HORVÁT: Igen.~BUKVICS:
255 3 | inkább a kocsmába mentem. Bizonyára hallottad, hogy ittam. Nem
256 3 | De igen. Ezt utóbb teljes bizonyossággal megtudtam. Már akkor csaltál,
257 3 | megcsókolnálak, de mindez kétes, bizonytalan. Így lenne-e? Nem bánnám-e
258 3 | írni kezd. Mintegy magát biztatva): Tehát a harmadkor...~ ~
259 1 | Véletlenül éppen ott volt Blau. Mindjárt fölajánlott ezer
260 3 | rövid ujjú világos, piszkos blúzban, a haja kétoldalt csigafrizurába
261 3 | Azért jöttem, Kálmán, hogy bocsánatot kérjek tõled. (Sír.) Megkérjelek,
262 3 | Te arra kérsz engem, hogy bocsássak meg neked. Megbocsátok.
263 1 | Köszönöm, fiam. (Leteszi szürke bohém kalapját és botját.)~HORVÁTNÉ:
264 3 | rontanám-e el azt a hûvös boldogságot, amelyet a magány ad meg
265 3 | minden pálya szép, csak boldoguljon rajta az ember. De még ez
266 1 | nekem mindent...~MÜLLER: Boldogult édesanyád is arról ábrándozott,
267 1 | korán feküdjek le és efféle bolondságokat. Én pedig nem tudok jóízûen
268 1 | dobozra mutat.)~HORVÁT: Ez (bontogatja) Pirinek apróság, amit többször
269 2 | Bizony, szegény papa gyenge bõrben van.~BUKVICS: Hm. Hm. (Csóválja
270 2 | veled! (Horvát kiszalad borért.) Hogy vagy, direktor komám?~
271 2 | a nagyságos úrnak hideg borjúsültet, kaviárt, sonkát és szalámit.~
272 1 | délben hozunk húst, és friss borjúszeletet csinálok. Jó?~HORVÁT: Igen,
273 1 | Horvátné konyakot és kis borospoharakat hoz be.~IGAZGATÓ: Hát nézd
274 1 | kérlek! (Kiissza az egész borospohárnyi konyakot.) Ah!~Horvát tiszteletbõl
275 2 | akkor legalább tíz korona borravaló kötelezõ.~VÁRKONYI: Ugyanezen
276 2 | kedves Tosko bátyám. Milyen bort parancsolsz: múlt évit vagy
277 1 | vásárolt holmit, belenéz a bõrtáskába, megszagolja, majd újra
278 1 | inas. (Igen finom sárga bõrtáskát tesz az asztalra.)~HORVÁT:
279 1 | bejön): Tatuska! (A vállára borul.)~MÜLLER: Mi lelt, fiam?~
280 3 | le!~Horvátné az asztalra borulva tovább sír.~HORVÁT: No,
281 3 | hangon): Ó, már hónapok óta borzasztó állapotban vagyok.~HORVÁT:
282 3 | özvegyasszony.~HORVÁTNÉ: Kálmán, borzasztókat beszélsz. Én fiatal vagyok.~
283 2 | ferblizni Pálffy Ferivel, Borzsó Gyuszival és Werner õrnagy
284 2 | asszonyom!~PATAKINÉ: Nem tudok bosztonozni, fõhadnagy úr!~VÁRKONYI:
285 2 | remek!~VÁRKONYI: Egy kis bosztont, nagyságos asszonyom!~PATAKINÉ:
286 1 | szürke bohém kalapját és botját.)~HORVÁTNÉ: Hogy van?~MÜLLER:
287 2 | Ez az asszony nyilvános botrányt akart.~Mayer kijön. Becsukja
288 2 | Tosko bácsi! Á, szervusz! Bravó! Éljen! Éljen!~BUKVICS:
289 2 | drága, ha vesszük, hogy a brüsszeli csipkék tíz-húszezer forintba
290 2 | jár.~HORVÁT (harsányan): A búcsúinduló. (Megindítja a gramofont.)~
291 2 | alássan, egy barátomtól, aki Budapesten különórákon tanulta egy
292 2 | önnel! (Meghajtja magát, és büszkén el a fenéken.)~HORVÁTNÉ (
293 1 | belép. Régimódi, vállban buggyos ruha): Á, milyen kedves
294 2 | engednek maguknak ezek a bugrisok. Azt hiszi, mert neki ezer
295 2 | játszani?~HORVÁTNÉ: Igen. A bukmékernek elküldtem a pénzt, és ha
296 2 | prímásnak.)~IGAZGATÓ (fölkel, Bukvicshoz lép): Végtelenül sajnálom.
297 2 | megjegyzés. Hehehe! (Horvát tölt Bukvicsnak.) Hallottad, mama? (Feleségéhez
298 3 | Látod, ez volt a bûnöm, és bûnhõdtem is érte.~HORVÁTNÉ (az ajtó
299 1 | hálátlanságot ugyan nem szabad bûnnek tekinteni, hanem igenis
300 3 | félretenni? Látod, ez volt a bûnöm, és bûnhõdtem is érte.~HORVÁTNÉ (
301 Szem| elbizakodott hangon és bunyevácosan beszél tele torokkal. Mély
302 1 | fiam?~HORVÁT (körülnéz, bután hámul maga elé): Semmit.
303 1 | küldözgessenek a nyakamra ilyen cédulákat.~ISKOLASZOLGA (belép): Alászolgája,
304 2 | ezt levonatta, kifizette a cehhet, azután lefeküdt aludni.~
305 3 | hogy mindezt jó érzéssel, céltudatossággal és megelégedettséggel teszi.
306 1 | mutat) - egy kis fekete cérnával.~MÁRI: Igen. (Kiviszi.)~
307 2 | HORVÁTNÉ: Jaj, itt az én édes cicám! (A zongora mellett kacéran
308 2 | ide! (Megcsókolja.)~Kint cigánymuzsika.~HORVÁTNÉ (sikoltva): Itt
309 2 | sikoltva): Itt vannak a cigányok. Jöjjenek csak beljebb.
310 2 | Rendben van.~BUKVICS (a cigányokhoz): Menjetek haza! Itt van! (
311 2 | Az öreg pezsgõzött és a cigányokkal mulatott. Mikor (nevetés)
312 1 | ebédre.~HORVÁT: Ez az utolsó cigarettám, látod, erre most rágyújtok,
313 1 | Különben elég jól érzem magam. (Cigarettát sodor egy kopott kis faszelencébõl.)~
314 1 | fizettem harmincöt forintot, a cilinder tíz, a kesztyû kettõ, a
315 1 | Fekete, magas, fátyolos cilinderben és fekete kesztyûben van.
316 3 | lenni? Egy levél van ide címezve. Horvát Kálmán tanár úrnak.
317 1 | meg a Zrínyi és Frangepán címû drámámat. Azt hittem, hogy
318 Szem| visel. Lánca arany. Cúgos cipõ. Petõfi-gallér fekete csokorral.~
319 Szem| csokornyakkendõt visel. Cipõje cúgos. Nadrágja rövid, úgyhogy
320 1 | csak ide, fiam, a másik cipõmet és a fekete ruhámat.~HORVÁTNÉ:
321 1 | odaviszi), kefét, a fogkefét. (Cipõt vált.)~HORVÁTNÉ: Szappant?~
322 1 | megmondtam. Az én elõérzetem nem csal. Jön János, és mondja, hogy
323 3 | elfogy. Egyszerû polgári családból származtam. A gyámapám közönséges
324 1 | Azután egy arcképalbum. A családi arcképeket majd átrakod
325 1 | A szomorú kötelesség a családodban elõfordult gyászeset, gyámapád
326 3 | voltam vele, hogy számodra a csalódások csak ezután fognak következni.
327 2 | Többet nem törõdöm velük. Csalódtam Pontiusban. A lovakkal én
328 3 | bizonyossággal megtudtam. Már akkor csaltál, amikor még szó se volt
329 3 | De hiszen akkor még nem csaltalak meg.~HORVÁT: De igen. Ezt
330 3 | kedélyesen, nevetve az asztalra csap.)~BADICS: Igen.~VARGÁNÉ (
331 2 | közelében táncol. A friss csárdást járják. Forognak.) Most
332 1 | valamit elfelejtettem!~Zár csattog. Horvát visszajön.~HORVÁTNÉ:
333 1 | hittem, hogy ki fog húzni a csávából. Kaptam is nyolc babérkoszorút,
334 Szem| elsõ felvonásban kontyra csavarja a haját. A másodikban túl
335 3 | kétoldalt csigafrizurába van csavarva, ami sehogy sem illik hozzá.
336 3 | elmegyek innen, dolgozni fogok, cseléd leszek. (Sírni kezd.) Nem
337 3 | Milyen rendetlenek ezek a cselédek, le se törölték. (A zsebkendõjével
338 3 | használják, hanem egyszerûen úgy cselekszenek, mint mások. Például módjukban
339 1 | csinálok. Jó?~HORVÁT: Igen, és csemegének szõlõt veszünk.~HORVÁTNÉ:
340 1 | Horvátné tejet mer magának. Csengetés. Mári kiszalad.~MÜLLER (
341 2 | egészségünkre! (Biztos, csengõ hangon mondja, mintha kissé
342 3 | blúzban, a haja kétoldalt csigafrizurába van csavarva, ami sehogy
343 2 | elgondolni (nevet), micsoda finom csikót lehet kapni (nevet) ezért
344 2 | Pontius érkezett be öt hosszal Csillag elõtt.” Hallott errõl a
345 2 | szõnyegek, ízléstelen barokk csillár. Villanyvilágítás. Háttérben
346 1 | diákjai.~Szünet.~MÜLLER: Mit csinál az urad?~HORVÁTNÉ: Köszönöm,
347 2 | hiszed, az elõkelõ nõk azt csinálják, hogy amikor vendégek vannak
348 2 | pillanatig nem tudja, mit csináljon): Üljünk le, Tosko bátyám,
349 2 | Tegnapelõtt.~HORVÁTNÉ: Mit csinálnak?~IGAZGATÓNÉ: Készülnek a
350 2 | Horvátot.~IGAZGATÓ: Mit csinálsz, kérlek, ha ez a mániájuk:
351 1 | harminc év, annyi adósságot csinált, hogy a fizetése vagy a
352 1 | HORVÁT: Akkor nem tudom, mit csinálunk... Lesz neki, lesz neki.~
353 2 | csipkehuzatot, amit itt látsz, a csipkegyárban vettem.~IGAZGATÓNÉ: Nagyon
354 2 | végtelenül tetszett. Ezt a csipkehuzatot, amit itt látsz, a csipkegyárban
355 2 | vesszük, hogy a brüsszeli csipkék tíz-húszezer forintba is
356 Szem| selyem estélyi toalett sok csipkével.~PATAKI JÓZSEF~Harmincéves.
357 2 | mondja, mintha kissé be volna csípve. Kezet fog a szomszédjával.
358 2 | is többre becsülném a jó csirkepaprikást, mint ezeket a gezemicéket.~
359 2 | PATAKINÉ: Például valaki csodálkozott, hogy majdnem mindig egyedül
360 1 | ajtóban. Pár pillanatnyi csönd. Fekete, magas, fátyolos
361 2 | hoz majd minden nap, kezet csókol, megkérdezi, nincs-e rá
362 2 | meg kell magát ma este csókolnom.~Kis szünet.~HORVÁTNÉ: Majd
363 1 | Isten veletek, drágáim! (Csókolózás.)~HORVÁTNÉ: Jól mulasson,
364 2 | udvarlójukat maguk után, és csókolóznak a másik szobában? Azt képzeled?
365 2 | kiment Mayerral. Bizonyosan csókolózni akart. Most Horvát utánuk
366 2 | lakásán!~HORVÁT: De máskor is csókolóztatok.~HORVÁTNÉ: Most elõször.~
367 Szem| Ruhája szürke és bõ. Fekete csokornyakkendõt visel. Cipõje cúgos. Nadrágja
368 Szem| cipõ. Petõfi-gallér fekete csokorral.~IGAZGATÓNÉ~Negyvenhat éves.
369 1 | egy bõröndöt, abba majd csomagolhatsz.~MÁRI: Kérem szépen, most
370 2 | nagyságos úr meghagyta, hogy csomagoljak össze neki fehérnemût és
371 1 | hogy mindjárt jön. Tessék csomagoltatni, mert utaznak. Meghalt a
372 1 | mivel ebben a kezében egy csomó könyvet tart.~HORVÁTNÉ:
373 1 | Hiszen életében nem volt egy csomóban ennyi pénze!~HORVÁTNÉ: Mennyi
374 1 | az ajtót; az elõszobaajtó csukódása is hallatszik. A szín néhány
375 1 | No, mi a bajod? (Félig csukva hagyja az ajtót.)~Künn Horvátné
376 2 | HORVÁTNÉ: Íme itt van: milyen csúnyán ordítasz! Nem vagy elõkelõ
377 2 | volt, tagadhatatlan, de csupa extra étel, úgyhogy igazán
378 2 | nagy pénzt nem láttam nála, csupán néhány húszkoronást és egy
379 1 | korán lefeküdni, és bármint csûröm-csavarom a dolgokat, hát csak a feketekávé
380 1 | kellene. Egy aufzacc, egy cukortartó, egy japán morzsalapát morzsakefével.
381 1 | Márival.) Szaladj csak át a cukrászdába, és hozzál valamilyen jó
382 2 | elõszedi a macskát.) Gyere, te cukros, édes Micurkám! (Csókolja.)
383 1 | kívánok! (Megcsókolja kétszer cuppanósan. A két csók között ritmikus
384 2 | HORVÁTNÉ (nem felel. Belekezd a dalba): „Elrepült a darumadár...”~
385 2 | beszélgetni kezd, úgyhogy a dallal végül már csak Mayer és
386 1 | HORVÁT: Száz, kétszáz, és öt darab húszkoronás. És itt a zsebemben
387 1 | HORVÁTNÉ: Hát akkor majd délben hozunk húst, és friss borjúszeletet
388 1 | ugyan semmi baja, de egy kis déli nap alaposan rendbe hozná
389 2 | hogy beleegyezem-e, hogy a délutánt együtt töltsük.~PATAKINÉ:
390 2 | férjével kezd táncolni. Bukvics derékon kapja Horvátot, és komikusan,
391 1 | mindig imádták is tatuskát a diákjai.~Szünet.~MÜLLER: Mit csinál
392 3 | akarom nyerni. De nem akarok dicsekedni neked. Térjünk át a te dolgodra.
393 1 | patentvasaló, amelyet annyira dicsértél. Más nincs. Mindent megvettem,
394 1 | ruhát, szájtátva bámul.) Díszesebb gyufatartó. Azután egy kis
395 1 | házi varrónõvel, és magam díszítem a kalapjaimat, csakhogy
396 3 | felvonás~Az elsõ felvonás díszlete. A bútorok azonban mások.
397 1 | íróasztal legalsó fiókjába dobálja a papírokat.) Mi ez itt? (
398 1 | gyufatartó. Azután egy kis doboz, gomboknak, apróságnak.
399 3 | kulcsokat vesz elõ egy kis dobozból.~HORVÁT: Megvan! (Az íróasztalhoz
400 1 | Utána egy boltosinas jön dobozokkal): Szervusztok! Tegye csak
401 1 | varróasztalra.~MÜLLER: És ez mi? (A dobozra mutat.)~HORVÁT: Ez (bontogatja)
402 2 | becsaptak! Húszezer forintot dobtál ki az ablakon, barátom.
403 3 | Beszélni velem? (Kicsit meg van döbbenve, de azért továbbra is tréfás.)~
404 1 | tojást ettem. Attól aztán úgy dörgött a hangom, mint egy forradalmi
405 1 | aki fölnyitja a szemét, s dörzsölni kezdi az egyiket a bal öklével):
406 1 | nem megtiltották magának a dohányzást az orvosok?~MÜLLER (lassan
407 1 | most az iskolában is több dolga van. Tudja, tatuska, az
408 2 | féltékenykedést és azt, ha egymás dolgaiba bizonyos határon túl beleavatkozunk.
409 1 | szabadságot, hozd rendbe a dolgaidat, amint neked az idõbeosztás
410 3 | dicsekedni neked. Térjünk át a te dolgodra. Tehát azt akarod, hogy
411 2 | HORVÁT: Igen.~BUKVICS: Dolgom volt a tanyámon. Ott mutatták
412 3 | lesz, mint amilyen az elsõ dolgozata volt.~BADICS: Igyekeztem.~
413 3 | BADICS (belép. Hóna alatt dolgozatok. Mélyen meghajlik.) Alázatos
414 1 | HORVÁTNÉ: Jó napot!~BADICS: A dolgozatokért jöttem, kérem alássan.~HORVÁTNÉ:
415 1 | óra volt. Átjavítottam tíz dolgozatot, és csak azután írhattam
416 1 | enni kezd.~HORVÁTNÉ: Sokat dolgoztál már ma?~HORVÁT: Nem volt
417 1 | szívesen összehúzom magam, meg dolgoztatok házi varrónõvel, és magam
418 3 | megáll): Isten veled, Kálmán! Dolgozzál sokat. Jó munkát kívánok
419 3 | miután egész nap nincs semmi dolguk, egész nap szórakoznak,
420 3 | elõkelõ életet illetõleg a dologtalan gazdagoktól tanul. Értesz
421 1 | protestáljon tatuska! Nekem dr. Iványi azt mondta, hogy
422 1 | MÜLLER: Isten veletek, drágáim! (Csókolózás.)~HORVÁTNÉ:
423 2 | hosszú nap. El kell jönnie, drágám, el kell jönnie!~HORVÁTNÉ (
424 2 | IGAZGATÓNÉ (fojtottan): No, ami a drágaságot illeti, az nektek azt hiszem -
425 1 | Zrínyi és Frangepán címû drámámat. Azt hittem, hogy ki fog
426 2 | gyünni, hogy a... (Nagyon dühös.)~HORVÁT: Ha ismertelek
427 2 | HORVÁTNÉ: Úgy éljen!~HORVÁT (dühösen): Így mondd: úgy éljen az
428 2 | istennyila üssön bele! (Vörös a dühtõl.)~HORVÁT (nevetve): De miért?~
429 2 | van a háziasszony? (Kissé dülöngélve elõrejön.) A kezeit csókolom,
430 1 | veszett el semmi. (Zsebre dugja a pénzt.) No, te most siess
431 1 | forint. Siess! Húzzák ki a dugót. Mondd, hogy a legfinomabbat
432 1 | abbahagyja, fölugrik, és zsebre dugott kézzel körüljárja a szobát,
433 3 | tervrõl. Nemegyszer zsebembe dugtam már a revolvert, hogy elmegyek
434 Szem| Középen elválasztott szürke, dús haj. Magyaros, de nem kipedert
435 Szem| beszél tele torokkal. Mély e-vel nevet; ezt a hangot nem
436 2 | vagyunk a legjobb barátságban. Ebéd alatt például a legkedvesebben
437 1 | pénzt, hogy vehessen magának ebédet, vacsorát.~HORVÁT: Elég
438 1 | nem tudom, mit eszünk ma ebédre.~HORVÁT: Ez az utolsó cigarettám,
439 1 | Ez a haszontalan Mári ébresztett föl, ugye?~HORVÁTNÉ (nyafogva):
440 1 | odapislog az ágyra, hogy nem ébresztette-e föl a feleségét. Az asszonynak
441 2 | látszik, tele üvegekkel, edényekkel. A társaság vacsora végi
442 1 | mindent...~MÜLLER: Boldogult édesanyád is arról ábrándozott, hogy
443 2 | Mondd azt, hogy úgy éljen édesapád!~HORVÁTNÉ: Úgy éljen!~HORVÁT (
444 3 | Igazán nincs mit tennem. Az édesapám meghalt. Ha az anyám élne,
445 1 | Kituszkolja.)~MÜLLER: Pá, édeseim! (Mindkettõjüket megcsókolja.)~
446 1 | sokat, korán feküdjek le és efféle bolondságokat. Én pedig
447 2 | asszonynak nincs ideje az effélét megtanulni, pedig nagyon
448 2 | föláll): Hölgyeim és uraim, egészségünkre! (Biztos, csengõ hangon
449 2 | hogy egy gazdag embernek ez egyáltalán nem sokat számít, neki ez
450 1 | õ mond.~MÜLLER: Ebben az egyben nincs igaza Kálmánnak. Sokszor
451 1 | nekem azt mondják, hogy egyem jóízûen, aludjak sokat,
452 3 | nekem. Ezért, mint a gyerek, egyenesen azok megszemélyesítõihez,
453 Szem| régi helyre kerül. Járása, egyénisége fiús, gyerekes. A harmadik
454 3 | teszi. Ha nem is boldog, de egyensúlyban van. Kopogás): Szabad!~BADICS (
455 3 | Mához egy esztendõre már az egyetemre iratkozik. Ott már kezdeni
456 2 | töltsük.~PATAKINÉ: És ha nem egyezel bele?~HORVÁTNÉ: Akkor elmegy
457 1 | szemét, s dörzsölni kezdi az egyiket a bal öklével): Felébredtél,
458 Szem| vörösesszõke, erõteljes, egykedvû ember.~VARGÁNÉ~Harmincöt
459 3 | Most még messze vagyunk egymástól. Én egy egész esztendeig
460 2 | hogy is mondjam neked, egyszóval Kálmán nem tartja elegáns
461 2 | úgyhogy igazán jóízût nem ehetett az ember.~IGAZGATÓ (szivarozik):
462 3 | szeretsz engem, mondom, ha lesz ehhez erõd, akkor talán egy magamhoz
463 1 | konyak esik jól, meg az éjfél utáni lefekvés. Bajos már
464 2 | reggel leszedik.~JEAN: Jó éjt kívánok! (Meghajlik, el.)~
465 3 | újra egész ember vagyok. Eközben sokszor sajnáltalak tégedet,
466 3 | szobában. A berendezést pedig eladhatod. Kaphatsz érte négy-ötezer
467 3 | Kálmán. Én így gondoltam: eladom a házat, és a pénzt visszaadom
468 3 | HORVÁTNÉ: Azt már részben eladtam.~HORVÁT: Mennyiért?~HORVÁTNÉ:
469 Szem| visel, amelynek szabása elárulja, hogy készen vették. A második
470 1 | legjobb és legszebb volna. (Elbeszélésszerûen.) Például nekem azt mondják,
471 Szem| fekete bajusz. Igen erõs, elbizakodott hangon és bunyevácosan beszél
472 3 | Jó munkát kívánok neked. (Elcsuklik a hangja.)~HORVÁT (hirtelen,
473 3 | veszlek. Most fõképp az eldobott szeretõt látom benned. Ha
474 3 | tönkremennek, elvesztik a fejüket, elégedetlenek önmagukkal, pedig a megelégedettség
475 3 | hogy az ember meg legyen elégedve magával.~BADICS: Igen.~HORVÁT:
476 1 | legyen neki is jó napja. Eleget evett hajába fõtt krumplit
477 3 | úgy éreztem, hogy most elégtételt kell vennem a nehéz esztendõk
478 2 | kérlek?~Jean pezsgõt hoz eléjük. Isznak.~VÁRKONYI: Mindenütt
479 3 | Gyönyörködtem abban, hogy ha elém tettek egy váltót, azt meg
480 1 | HORVÁT: A levest szívesen elengedem, tudod.~HORVÁTNÉ: Hát akkor
481 1 | neki annyi (kedélyesen) az élésre, mint amennyije harminc
482 3 | nem érti. Majd késõbb, az életben lesz alkalma arra, hogy
483 1 | Pataki Jóskától! Hiszen életében nem volt egy csomóban ennyi
484 2 | nézz rám, hogy én még soha életemben se seften, se kártyán nem
485 3 | magamat is, téged is egész életre boldoggá tehettelek volna.
486 1 | hallatszik.~HORVÁT: Hopp, valamit elfelejtettem!~Zár csattog. Horvát visszajön.~
487 2 | délelõtt egy órát vív. Nagyon elfoglalja magát.~PATAKINÉ: És a könyvén
488 2 | hogy nagyon örüljön. (Mind elfogulatlanabb.) Érthetõ tehát, ha nincs
489 2 | hogy ezer koronát nyerek. (Elfogultan.) Nekem ez olyan nagy pénz,
490 2 | Ez tiszta véletlen... (Elgondolkozik, és végigsimítja a homlokát.)
491 2 | Csókolja.)~SIMON: Tessék csak elgondolni (nevet), micsoda finom csikót
492 3 | Igen.~HORVÁT: Miért? Mayer elhagyott? Nem akar elvenni?~HORVÁTNÉ:
493 3 | utcán Mayerrel.~HORVÁTNÉ (elhaló hangon): Ó, már hónapok
494 2 | HORVÁTNÉ (mint aki elõre elhatározta): Kérem, amint jónak látja. (
495 2 | A társaság, amely közben elhelyezkedett, csak az elsõ taktusokat
496 3 | gondolnom, milyen ostobán elhibáztam az életemet, milyen ostobán
497 1 | Azt én is szeretném, és elhiheted, hogy mindent elkövetek.~
498 2 | IGAZGATÓNÉ: Az ember nem tudja elhinni, hogy ez a derék, kedves
499 3 | HORVÁT. Köszönöm, hogy elhozta.~BADICS: Kérem alássan.~
500 2 | kaptam, s ezalatt kellett elintéznem a dolgot.~BUKVICS: De minek?
501 1 | kedves a helyettesítést elintézni.~Horvátné konyakot és kis
|