13-elint | eljar-helye | helyz-kulon | kunn-oldal | olvas-tulaj | tuldi-zulle
Felvonás
1505 1 | csukva hagyja az ajtót.)~Künn Horvátné és az iskolaszolga
1506 3 | nézi, hogy a férje fürgén kulcsokat vesz elõ egy kis dobozból.~
1507 1 | könyvszekrényt. És azután minden kulcsot ide teszünk az íróasztalod
1508 3 | igazságra magától. Amint a kutya a szimat után megtalálja
1509 3 | éreztem magamat, mint a lábadozó beteg. Az ételekben csodálatos
1510 1 | odamegy a felesége ágyának a lábához, és mosolyogva nézi az alvó
1511 1 | lábost és viszi. Meztelen lábával nyitja ki az ajtót. Visszakiált):
1512 1 | MÁRI (szó nélkül megfogja a lábost és viszi. Meztelen lábával
1513 1 | fekszik. A férfi fölkel, s lábujjhegyen a könyvszekrényhez megy.
1514 3 | hogy egy napon beomlik a lábunk alatt. (A végén kissé kedélyesen,
1515 2 | Olyan szépen megkértem Lacit, hogy azonnal sürgönyözzön,
1516 2 | tölcsére el van rejtve ebbe a ládába... (Magyaráz.)~HORVÁTNÉ:
1517 1 | Hozd csak be a szerszámos ládát! Ezt mindjárt fölakasztjuk.
1518 Szem| TOSKO földbirtokos~VARGÁNÉ lakásadónõ~MÁRI szobalány~JEAN inas~
1519 3 | megélhetsz. A házból két lakást lehet csinálni. Kiadod,
1520 2 | BUKVICS: Az igaz, hogy szépen laktok. Ez a szoba csakugyan gyönyörû. (
1521 1 | faszelencébõl.)~HORVÁTNÉ: Lám, ha ilyeneket tesz. Hát
1522 Szem| zöld ferencjóskát visel. Lánca arany. Cúgos cipõ. Petõfi-gallér
1523 1 | Müller homlokon csókolja a lányát.~HORVÁTNÉ: Na, üljön le
1524 3 | érdekelt minden. Ha asszonyok, lányok jöttek szembe velem az utcán,
1525 1 | asztalhoz viszi igen óvatos, lassú mozdulatokkal. Közben odapislog
1526 Szem| érettebbek, beszéde is lassúbb. Az elsõ felvonásban szürke
1527 Szem| komolyabb, és a mozdulatai is lassúbbak, érettebbek, beszéde is
1528 2 | vagy, hogy mindjárt, elsõ látásra megszerettelek. Csak õszinte
1529 3 | senkid, csak én. Ezt be kell látnod. Nincs senkid.~HORVÁT: Nincs
1530 2 | csipkehuzatot, amit itt látsz, a csipkegyárban vettem.~
1531 2 | PATAKI: Nagyságos asszony látta a lovat?~HORVÁTNÉ: Nem láttam,
1532 2 | Horvát kimegy.~IGAZGATÓNÉ: Láttad?~IGAZGATÓ: Mit, fiam?~IGAZGATÓNÉ:
1533 2 | PATAKINÉ: Többektõl, akik láttak benneteket sétálni az utcán.
1534 3 | hiszen még két héttel ezelõtt láttalak az utcán Mayerrel.~HORVÁTNÉ (
1535 2 | Szervusz, szervusz!” Ott volt Lázár Pista is. Ismered õt, százados
1536 1 | szoknyát és kimegy.)~HORVÁT (lázasan ír. Azután abbahagyja, fölugrik,
1537 2 | badacsonyit, magyarádit vagy leánykát?~BUKVICS: Látszik, hogy
1538 1 | igazgatja a bal kezén, mert lecsúszott, mivel ebben a kezében egy
1539 2 | utánam. (Hangosan.) Jaj, leesik a hajam, meg kell igazítanom! (
1540 1 | aludni, nem tudok korán lefeküdni, és bármint csûröm-csavarom
1541 2 | kifizette a cehhet, azután lefeküdt aludni.~Horvát ezalatt hátramegy
1542 1 | jól, meg az éjfél utáni lefekvés. Bajos már ilyen korban
1543 3 | pedig a megelégedettség a legfontosabb dolog. Ilyenkor aztán nagyon
1544 1 | Valószínûleg gutaütést kapott. Ez a leggyakoribb, ha hirtelen halálról van
1545 1 | amint neked az idõbeosztás leginkább megfelel, és azután egy
1546 1 | benneteket, én örülök ennek legjobban. Csak már látnám az unokámat! (
1547 2 | barátságban. Ebéd alatt például a legkedvesebben mulattat engem, virágot
1548 3 | amely a legfõbb jónak és legszebbnek a dzsentri életet tekinti,
1549 3 | feszeng a széken.~HORVÁT: A legtöbb ember nem képes erre. Még
1550 1 | van szó.~HORVÁTNÉ: Ez a legvalószínûbb.~Mári belép.~HORVÁTNÉ: Hozd
1551 2 | meg ez a badacsonyi... (Legyint a kezével.)~Horvát, Horvátné,
1552 3 | azt látnám, hogy van erõd legyõzni a szerencsétlenségedet,
1553 2 | forintot. Érted?~HORVÁT (léhán): Nagyon örülnék neki, Tosko
1554 1 | kétszáz... ötven.~HORVÁTNÉ: Az lehetetlen!~HORVÁT: Én is azt hiszem,
1555 3 | hát most mindjárt, hogy ez lehetetlenség.~HORVÁTNÉ: Ó, Istenem, ha
1556 1 | szabálynak (köhög), amely alól lehetnek kivételek, de ez a túlságos
1557 3 | együtt boldogok sohase lehetnénk. De hát a jövõd miatt még
1558 1 | a világot, hogy minden a lehetõ legjobb és legszebb volna. (
1559 2 | átadja.)~HORVÁT: Nyugodt lehetsz. Hanem most szólok, hogy
1560 2 | pénzre volt szükségem. A bank lekötötte magának a vétel jogát, éspedig
1561 3 | aláírtam. Ezt valami szép és lélekemelõ dolognak éreztem. Mert valóban
1562 2 | Horvátné már kissé részeg. Lelkesen táncol és kokettál Simonnal.
1563 3 | hogy elmegyek hozzád és lelõlek. Aztán mégis inkább a kocsmába
1564 1 | vállára borul.)~MÜLLER: Mi lelt, fiam?~HORVÁTNÉ: Meghalt
1565 3 | megöllek. Nagyon nehéz volt lemondanom errõl a tervrõl. Nemegyszer
1566 3 | Igen. Mikor örökölt, akkor lemondott, és nem tanított, de azt
1567 2 | tudom, hogy azután mindjárt lemondtál az állásodról.~HORVÁT (zavartan):
1568 1 | ízléses dolog, ez visszaélés lenne a gyámja jóságával. És igazat
1569 3 | kétes, bizonytalan. Így lenne-e? Nem bánnám-e meg? Nem rontanám-e
1570 3 | az ura. Ha ma milliárdos lennék, újra így tennék. Ha azonban
1571 1 | holnapután jövünk meg. Ha lennél kedves a helyettesítést
1572 2 | türelmemmel. Tisztában kell lennem ezzel a dologgal.~Horvátné
1573 2 | Király-díj. Már itt kellene lennie a sürgönynek.~MAYER: Azt
1574 3 | amelyet az ad meg, hogy lenyeljük az igazság keserû piruláját,
1575 2 | holnap megteszem a szükséges lépéseket. Isten önnel! (Meghajtja
1576 2 | Kálmán a születésnapomra lepett meg.~Pataki magára maradt.
1577 2 | Feküdjenek le. Majd reggel leszedik.~JEAN: Jó éjt kívánok! (
1578 1 | HORVÁTNÉ: De ugye azért kész leszel a munkával karácsonyra?~
1579 3 | kellemetlen. Ezért aztán végképp leszoknak róla, hogy gondolkozzanak.
1580 1 | Megszoktam, fiam. Errõl nem lehet leszokni. Aki harminc esztendeig
1581 1 | ketten már közmondásossá lesztek a városban: úgy szeretik
1582 1 | táncolnék, mert gazdagok leszünk. Annyi pénzünk lesz!~MÜLLER:
1583 1 | muzsikálhatunk; majd ha a gyászhónap letelt. Addig tedd csak oda a varróasztalra.~
1584 1 | tudtunk róla, hogy beteg lett volna. Igazi egészséges
1585 3 | vágyaim elragadtak, és úrrá lettek felettem. Vakon engedelmeskedtem
1586 3 | házaspárt. Te jukkerasszony lettél, én pedig egy kaszinói úr.
1587 Szem| Nadrágja rövid, úgyhogy leülésnél piros csíkos krémszínû harisnyája
1588 3 | csodálatos ízeket fedeztem föl. A levegõben új illatokat. A hideg víz,
1589 1 | is): Viheted. Azután egy levélmérõ. Erre is szükség volt. (
1590 1 | kell ám a pénz.~HORVÁT: A levest szívesen elengedem, tudod.~
1591 1 | Mert a tekintetes asszony levette tegnap, és a mosdóra tette.~
1592 1 | a többi közül. A színen levõk nem tudják, hogyan viselkedjenek.
1593 2 | amit nem is rendelt, ezt levonatta, kifizette a cehhet, azután
1594 1 | hétszáznegyvenhat forint. Ezt levonva az ezerbõl, az annyi mint
1595 Szem| IGAZGATÓNÉ~Negyvenhat éves. Lilásszürke selyem estélyi toalett sok
1596 2 | került?~HORVÁTNÉ: Hatszáz líra volt.~IGAZGATÓNÉ: Nem is
1597 2 | elegáns, ha a férj folyton ott lóg. Sõt, egyszerûen nevetséges.
1598 2 | helytelenül. Fejre fordított logika. (Nevet.)~VÁRKONYI: Nem,
1599 2 | Várkonyi fõhadnaggyal, és célba lõnek a lõtéren. Ezenkívül naponta
1600 2 | vesztettem: ugyanarra a lóra fogadott, és elrontotta
1601 2 | elõtt.” Hallott errõl a lóról, Mayer?~MAYER: Nem, nagyságos
1602 2 | fõhadnaggyal, és célba lõnek a lõtéren. Ezenkívül naponta délelõtt
1603 3 | elõkelõ urak. Vadásztam, célba lõttem és lovagolni tanultam. Miután
1604 3 | Vadásztam, célba lõttem és lovagolni tanultam. Miután Magyarországon
1605 2 | Csalódtam Pontiusban. A lovakkal én leszámoltam. (Hahotázik.)
1606 2 | Nekem máma ne beszéljen lovakról! Többet nem törõdöm velük.
1607 2 | Nagyságos asszony látta a lovat?~HORVÁTNÉ: Nem láttam, de
1608 2 | megfogadtam báró Szentessy Pista lovát ötszáz forinttal, és várom
1609 2 | csak így távolról is lehet lóversenyen játszani?~HORVÁTNÉ: Igen.
1610 2 | alacsony ember: Világos lüszterruha, barna arcszín, kis gyér
1611 Szem| torkában képezi. Fekete lüszterruhát visel fehér mellénnyel és
1612 3 | vizsgálja meg, hogy ugyanoda lyukad-e ki, ahová én. És csak akkor
1613 2 | ennivaló?~IGAZGATÓNÉ: Remek macska!~HORVÁTNÉ: A legnagyobb
1614 2 | leguggol, és elõszedi a macskát.) Gyere, te cukros, édes
1615 1 | MÁRI: Konyak!~HORVÁT: Mondd magadban, amíg oda nem érsz!~Mári
1616 1 | mozdulat nagyzoló.) Ez a magáé. Elmehet. (Az inas el.)
1617 2 | köszöntötte a trojanicát. Mondom magamban, innen reggelig el nem szabadulok,
1618 3 | Mindennap adok egy-két magánórát. És mától kezdve esténként
1619 3 | hûvös boldogságot, amelyet a magány ad meg és az, hogy ki tudtam
1620 3 | senkim. Magam vagyok. De a magányom nyugalmát nem ajándékozhatom
1621 3 | ember meg legyen elégedve magával.~BADICS: Igen.~HORVÁT: Ez
1622 3 | tudom.~VARGÁNÉ: De jár oda magukhoz!?~JULIETTE: Mostanában nem
1623 3 | mi pedig bámultuk saját magunkat. Én szeretõt tartottam,
1624 3 | kaszinói úr. Tetszelegtünk magunknak a szerepünkben, és nem fáradtunk
1625 2 | vagy régit, badacsonyit, magyarádit vagy leánykát?~BUKVICS:
1626 2 | rejtve ebbe a ládába... (Magyaráz.)~HORVÁTNÉ: Jaj, itt az
1627 2 | gyûlt. Úgy látszik, Horvát magyarázza a szerkezetet.~MAYER: És
1628 1 | a világtörténelmet és a magyarok történetet adta elõ, annak
1629 1 | íróasztalról fölvesz egy lapot): Magyarország geológiája. Írta Horvát
1630 3 | lovagolni tanultam. Miután Magyarországon a gazdag emberek így élnek,
1631 Szem| elválasztott szürke, dús haj. Magyaros, de nem kipedert bajusz.
1632 3 | BADICS: Igen.~Szünet.~HORVÁT: Mához egy esztendõre már az egyetemre
1633 1 | HORVÁT: Azután két kis majolika tál a falra. Hozd csak be
1634 2 | Bukvicsnak.) Hallottad, mama? (Feleségéhez fordul, aki
1635 2 | pénzért.~HORVÁTNÉ: Nekem máma ne beszéljen lovakról! Többet
1636 Szem| Kabátujja rövid, úgyhogy a mandzsettából sok kilátszik. Gyakran igazgatja
1637 Szem| kilátszik. Gyakran igazgatja a mandzsettáit. Nadrágja gondosan vasalt.
1638 1 | hatodikba jár.~Badics a mandzsettáját igazgatja a bal kezén, mert
1639 Szem| ing. Ugyanilyen színû bõ mandzsetták, amelyek körben vannak gombolva
1640 1 | meg, kérlek, egy kicsit. (Mandzsettát húz. Babrál az asztalon.)~
1641 2 | csinálsz, kérlek, ha ez a mániájuk: tisztek és katonatisztek...~
1642 1 | mennyire is becsülték az öreg Mánics vagyonát?~HORVÁTNÉ: Nem
1643 1 | MÜLLER: Mi hír az öreg Mánicsról?~HORVÁTNÉ: Semmi.~Szünet.~
1644 1 | fiam, el ne felejtsem. Mára nincs már pénzem.~Szünet.~
1645 2 | akárhová, mi tovább nem maradhatunk egy födél alatt.~HORVÁTNÉ:
1646 2 | fenék felé siet.~HORVÁT: Itt maradj!~HORVÁTNÉ: De hát mit akarsz,
1647 3 | érzek! Engedd meg hogy itt maradjak, itt, ebben a szobában,
1648 3 | elmennék hozzá, mellette maradnék. Õ nem kergetne el. (Sír:)
1649 1 | fogsz. Ameddig jólesik, ott maradsz. Nem, egy szót se, tatuska,
1650 2 | lepett meg.~Pataki magára maradt. Idegesen nézegeti a feleségét,
1651 2 | SIMON: Hát, barátom, ott maradtunk reggeli négyig. Akkor hazabratiztuk
1652 1 | gyámapja.~HORVÁTNÉ: Jézus Mária! (Félig rémült hang, de
1653 1 | Talán az is elég. És adj Márinak pénzt, hogy vehessen magának
1654 1 | Pardon! (A sarokba vonul Márival.) Szaladj csak át a cukrászdába,
1655 3 | a kezembe, akkor egészen másképp rendezném a dolgokat. De
1656 2 | Mayer lakásán!~HORVÁT: De máskor is csókolóztatok.~HORVÁTNÉ:
1657 1 | Így jó.~HORVÁT (elkészül a másodikkal is): Viheted. Azután egy
1658 3 | Nesztek, itt van! Szeretek másoknak örömet okozni. Gyönyörködtem
1659 1 | helyes, hogy szó sem lehet másról, mint amit õ mond.~MÜLLER:
1660 3 | adok egy-két magánórát. És mától kezdve esténként írni fogok.
1661 2 | sétálni az utcán. Téged és Mayert. Például egyszer a szobalányom
1662 2 | nektek azt hiszem - mindegy. Meddig voltatok Velencében?~HORVÁTNÉ:
1663 2 | van. Ebbõl a kis galambos medencébõl minden szobába vettünk egyet,
1664 3 | beszélj tovább. Nem akarlak megalázni azzal, hogy mindezt végighallgassam
1665 3 | talaj, amelyen keményen megállhatunk, és nem kell soha félni,
1666 3 | akkor aztán soha sincs oka megbánni, amit tett.~BADICS: Igen.~
1667 3 | szenvedtem, hogy mennyire megbántam, amit tettem, hogy milyen
1668 2 | mondja meg neki, hogy sürgõs megbeszélnivalóm van vele. Ha nincs otthon,
1669 1 | fölakasztjuk. Emlékszel, megbeszéltük: az egyik ide, a másik amoda
1670 1 | HORVÁT: Nem. A közjegyzõt megbíztam a hagyatéki ügy rendezésével.
1671 3 | hogy bocsássak meg neked. Megbocsátok. Nem haragszom rád többé.
1672 3 | olyan boldoggá tettek, hogy megbocsátottam mindenkinek, és nem bántam
1673 2 | tanyámon. Ott mutatták nekem a megboldogult gyámapád földjét. Érted?~
1674 3 | gyõzõdve róla, hogy nem fogsz megcsalni. Többször akartam említeni
1675 2 | olyasvalamit említeni, hogy megcsalom az uramat?~PATAKINÉ: Azt
1676 3 | kezdenék találni benne, ha megcsókolnálak, de mindez kétes, bizonytalan.
1677 1 | mint kétszázötvennégy. (Megdöbbennek, de csak egy pillanatra.)
1678 3 | hozzájutottunk, akkor közös megegyezéssel - e szerint a polgári fölfogás
1679 3 | érzéssel, céltudatossággal és megelégedettséggel teszi. Ha nem is boldog,
1680 3 | örömnek, a nyugalomnak és a megelégedettségnek érzésével töltött el. Kezdtem
1681 3 | Havi hatvan forintból kell megélnem. De meg fogok élni. Sõt,
1682 2 | neked tudnod kell.~SIMON: Megér vagy kétszázezer forintot.~
1683 1 | vagyonát?~HORVÁTNÉ: Nem tudom. Megérhet a földje háromszázezer forintot.~
1684 3 | azután történt, az csak megerõsítette bennem a gyanút, hogy a
1685 1 | A váltót pedig idehozza. Megértett?~ISKOLASZOLGA: Igenis, tanár
1686 3 | lesz alkalma arra, hogy megértse.~BADICS: Igen.~Szünet.~HORVÁT:
1687 2 | azt, barátom, látni, mert megesne rajtam a szíved. (Nevetés.)~
1688 1 | az idõbeosztás leginkább megfelel, és azután egy hét múlva
1689 3 | közönséges paraszt volt. Nem volt megfelelõ társaságom. A tanárokat,
1690 2 | félvállról): A Király-díjra megfogadtam báró Szentessy Pista lovát
1691 1 | kézzel körüljárja a szobát, megfogdossa a kirakott, újonnan vásárolt
1692 3 | hanem a szemük közé, és megfordultam utánuk. Úgy éreztem, hogy
1693 3 | mindent, amit tenni akar, jól meggondol, szóval ha önállóan gondolkodik,
1694 3 | Például módjukban volna meggondolni, ha valamit tenni akarnak,
1695 1 | MÜLLER. Azt hiszem, attól meggyógyulnék, ha meglátnám elsõ unokámat. (
1696 3 | tartom az egészet, akkor meggyõzõdnél róla, hogy csak szerencsétlen
1697 2 | Jean?~JEAN: A nagyságos úr meghagyta, hogy csomagoljak össze
1698 2 | lépéseket. Isten önnel! (Meghajtja magát, és büszkén el a fenéken.)~
1699 1 | egy szót se, tatuska, mert megharagszom rád. Így ni, tedd el jól.~
1700 2 | harmincezer forintot?~HORVÁT (meghökken): Harmincezer forintot?~
1701 2 | harsányan): A búcsúinduló. (Megindítja a gramofont.)~Katonabanda
1702 1 | most siess öltözni. Én meg megírom az igazgatónak.~HORVÁTNÉ:
1703 3 | kezdeni fogja az életet megismerni. Ott már igen. Még nem választott
1704 3 | kérlek, jól rám. Ebbõl fogod megítélni, hogy mennyire nem vagyok
1705 2 | nagyságos asszonyom!~HORVÁTNÉ: Megjegyezte magának?~JEAN: Igenis! (
1706 2 | IGAZGATÓ: Nagyon találó megjegyzés. Hehehe! (Horvát tölt Bukvicsnak.)
1707 2 | mit hallottál?~PATAKINÉ: Megjegyzéseket.~HORVÁTNÉ: Például mit?~
1708 1 | Kálmán, a te munkádnak kell megkapnia. (Fésülködik, de csak úgy
1709 2 | elküldtem a pénzt, és ha nyerek, megkapom a háromszorosát.~PATAKI:
1710 2 | minden nap, kezet csókol, megkérdezi, nincs-e rá szükségem, vagy
1711 2 | veszed?~HORVÁTNÉ: Tegnap megkérdeztem az ügyvédtõl.~HORVÁT: Helyes,
1712 3 | bocsánatot kérjek tõled. (Sír.) Megkérjelek, fogadj vissza, mert így
1713 2 | HORVÁTNÉ: Olyan szépen megkértem Lacit, hogy azonnal sürgönyözzön,
1714 3 | HORVÁT: Az emberek ugyanis megkötik az eszüket (nevet), nem
1715 3 | HORVÁT: Azt látom, hogy megkomolyodtál. Gondolkozni kezdesz a dolgokról.
1716 3 | megnézzük az igazságot, és meglássuk az igazságot, és a végére
1717 3 | illik hozzá. Az asztalon meglátja Horvát tanári könyvecskéjét.
1718 2 | sötétedik.~MAYER: De hát ha meglátják is. Azt mondja, hogy a varrónõnél
1719 3 | mert tudják, hogy akkor meglátnák az igazságot, és az igazság
1720 1 | attól meggyógyulnék, ha meglátnám elsõ unokámat. (Töröli a
1721 2 | Mikor (nevetés) minket meglátott, persze - „Szervusz, kedves
1722 2 | számláját. Átnézte, egyszerre meglátta, hogy valamit felírtak neki,
1723 2 | HORVÁTNÉ: Laci ezt sürgönyzi: „Meglepetésre a Selley-istálló négyévese,
1724 3 | hangja.)~HORVÁT (hirtelen, meglepetten föláll. Látszik, hogy szeretne
1725 3 | nagyságos úr! Eljöttem megmondani, hogy az íróasztalt, ami
1726 1 | visszajövünk. Ha valaki keres, megmondhatod, hogy Zomborba mentünk a
1727 3 | és aztán nemet mondjak. Megmondom hát most mindjárt, hogy
1728 3 | egy idegen ember részegen megmondta nekem, hogy már elkéstem,
1729 2 | persze sutty haza (nevet) megmosdani és kirukkolni. Úgy hallom,
1730 1 | elõtt, hogy múltkor, mikor megnéztük, mondtad, mennyire szeretnél
1731 3 | igazság keserû piruláját, és megnézzük az igazságot, és meglássuk
1732 1 | lesz a Kálmán könyve, és megnyeri az Akadémia száz aranyát,
1733 1 | bizonyos, hogy te fogod megnyerni az akadémiai díjat is.~HORVÁT:
1734 2 | néven, kedves Kálmánom. (Megöleli.) Csak azért mondom, mert
1735 3 | és arra gondoltam, hogy megöllek. Nagyon nehéz volt lemondanom
1736 1 | hogy én ilyen férj legyek. Megpróbáltam, de nem ment. Kálmánnak
1737 2 | el. Ne tarts attól, hogy megsértesz. Légy õszinte.~PATAKINÉ:
1738 1 | úgy lesz.~HORVÁTNÉ: Pá!~Megsimogatják egymást. Horvát el. Horvátné
1739 3 | szeretne odamenni, szeretné megsimogatni a síró asszonyt, aztán mégis
1740 1 | holmit, belenéz a bõrtáskába, megszagolja, majd újra az íróasztalhoz
1741 2 | magát ez a paraszt ennyire megszedni.~SIMON: Engedje meg, százados
1742 3 | a gyerek, egyenesen azok megszemélyesítõihez, a katonatisztekhez fordultam.
1743 2 | hogy mindjárt, elsõ látásra megszerettelek. Csak õszinte barátságnak
1744 3 | fordultam. Volt pénzem, megszerezhettem magamnak ezt a társaságot.
1745 1 | erõlteti magát.~MÜLLER: Megszoktam, fiam. Errõl nem lehet leszokni.
1746 2 | jutott az eszébe. Illenék megtáncoltatni az asszonykát.~MAYER: Én
1747 2 | fõhadnagy úr, majd tõle én is megtanulom.~VÁRKONYI: Nagyon szívesen.
1748 2 | ajándékozni, és ügyvédemnél holnap megteszem a szükséges lépéseket. Isten
1749 3 | Megvásároltam mindenfélét, ami megtetszett. És nem voltam képes arra,
1750 1 | ilyeneket tesz. Hát nem megtiltották magának a dohányzást az
1751 3 | kegyetlenség.~HORVÁTNÉ (megtörli a szemét): Azért jöttem,
1752 3 | utóbb teljes bizonyossággal megtudtam. Már akkor csaltál, amikor
1753 2 | tanultuk meg, és ilyen hamar megunta?!~HORVÁTNÉ (nem felel. Belekezd
1754 1 | kalaposnéhoz.~HORVÁTNÉ: Az igazat megvallva, elkelne egy új gyászkalap,
1755 1 | Bajos már ilyen korban megváltoztatni az életet. Nagyon bajos.~
1756 3 | vágyamat teljesítettem. Megvásároltam mindenfélét, ami megtetszett.
1757 3 | olyan valami, ami megvédi és megvédheti az embert minden kellemetlenségtõl.
1758 3 | önállósága olyan valami, ami megvédi és megvédheti az embert
1759 2 | az akadémián?~HORVÁTNÉ (megvetõen): Azt félretette. Most nem
1760 1 | dicsértél. Más nincs. Mindent megvettem, amit elõjegyzésbe vettünk.
1761 2 | HORVÁTNÉ: Nem, holnap nem mehetek.~MAYER: Drága, édes Piri,
1762 2 | Fölveszi, és leül az igazgatóné mellé.) Nézd, Emma, hát nem ennivaló?~
1763 Szem| lüszterruhát visel fehér mellénnyel és vastag aranylánccal.~
1764 Szem| szürkés utcai ruhát visel, de mellénye rövid, úgyhogy kilátszik
1765 Szem| magát. Fekete ruha és fehér melles kötény.~ISKOLASZOLGA~Negyvenéves,
1766 2 | én édes cicám! (A zongora mellett kacéran leguggol, és elõszedi
1767 3 | anyám élne, elmennék hozzá, mellette maradnék. Õ nem kergetne
1768 3 | akkor talán egy magamhoz méltó asszonyt fogok benned majd
1769 Szem| bunyevácosan beszél tele torokkal. Mély e-vel nevet; ezt a hangot
1770 1 | elolvassa): Váltóintés.~MÜLLER: Melyik bankból?~HORVÁTNÉ: Az általánosból.~
1771 2 | szedd össze a ruhádat, és menj!~HORVÁTNÉ: Íme itt van:
1772 2 | BUKVICS (a cigányokhoz): Menjetek haza! Itt van! (Egy tízkoronást
1773 2 | szép. És mondd, édesem, mennyibe került?~HORVÁTNÉ: Hatszáz
1774 3 | részben eladtam.~HORVÁT: Mennyiért?~HORVÁTNÉ: Ezerkétszázért.~
1775 3 | VARGÁNÉ: Mondja csak, mikor mentek szét? Mennyi ideje lehet?~
1776 3 | mégis inkább a kocsmába mentem. Bizonyára hallottad, hogy
1777 1 | megmondhatod, hogy Zomborba mentünk a gyámapám temetésére.~MÁRI:
1778 2 | gyönyörû. (Körülnéz.) Hanem a menyecskét (a tiszteket és Horvátnét
1779 1 | tejeslábost. Horvátné tejet mer magának. Csengetés. Mári
1780 3 | ezen a begyöpösödött és merõben magyar felfogáson alapult,
1781 3 | valósítanom minden óhajomat. Nem mertem és nem akartam arra gondolni,
1782 3 | Vargáné el.) No, sokat meséltem most magának. Gondolkozzék
1783 2 | asztalon, de folyton nyert. Mesés szerencséje van. Elõtte
1784 3 | kerüljek hozzád. Most még messze vagyunk egymástól. Én egy
1785 1 | jobban, sokkal jobban, mint a mézeshetekben.~MÜLLER: No, ezt én nem
1786 3 | A régi helyre mutat. Két mezítlábas napszámos behozza az asztalt.)~
1787 1 | megfogja a lábost és viszi. Meztelen lábával nyitja ki az ajtót.
1788 3 | mint amennyit én szenvedtem miattad, hogy közelebb kerüljek
1789 3 | hosszabb ideig kell szenvedned miattam, mint amennyit én szenvedtem
1790 2 | Gyere, te cukros, édes Micurkám! (Csókolja.) Így ni! (Fölveszi,
1791 2 | maga gyalázatos? Az én Micurkámat nem adnám hatszázért se,
1792 1 | Horvát tanár által Tegzes Mihály történetíró emlékére alapított
1793 1 | háromszázhuszonketten.~MÜLLER: Mikorára készül el a könyvével?~HORVÁTNÉ:
1794 1 | tegnap délután meghalt a militicsi tanyáján, és a zombori közjegyzõnél
1795 3 | pénznek volnék az ura. Ha ma milliárdos lennék, újra így tennék.
1796 Szem| finom asszony. Komoly, de mindamellett érzékinek látszik.~MAYER
1797 1 | tatuskának, érzem, hogy mindenét ránk hagyta. Éppen ilyen
1798 3 | teljesítettem. Megvásároltam mindenfélét, ami megtetszett. És nem
1799 3 | tettek, hogy megbocsátottam mindenkinek, és nem bántam semmit, semmit.
1800 2 | holnap kell jönnie. Kérem mindenre, éppen holnap.~HORVÁTNÉ:
1801 3 | könyvbõl. Úgy tanultam, hogy mindenrõl pontosan és részletesen
1802 2 | eléjük. Isznak.~VÁRKONYI: Mindenütt azt beszélték, hogy Kálmán
1803 3 | benne, ha megcsókolnálak, de mindez kétes, bizonytalan. Így
1804 1 | MÜLLER: Pá, édeseim! (Mindkettõjüket megcsókolja.)~HORVÁT: De
1805 3 | történt velem, egy kis baleset mindössze, amit szépen kihevertem
1806 2 | mulatott. Mikor (nevetés) minket meglátott, persze - „Szervusz,
1807 2 | berámázva. Vörös tapéta arany mintákkal. Rövid vörös zongora, szánalmas,
1808 3 | kéziratot, és írni kezd. Mintegy magát biztatva): Tehát a
1809 2 | örülnék neki, Tosko bátyám. Mirõl van szó?~BUKVICS: Az a kérdés,
1810 3 | Mondhatnám, hogy az egész mód, ahogyan elvertem a sok
1811 3 | cselekszenek, mint mások. Például módjukban volna meggondolni, ha valamit
1812 3 | végighallgassam és aztán nemet mondjak. Megmondom hát most mindjárt,
1813 1 | pályázat jellege?~HORVÁT: Mondjuk, Horvát tanár által Tegzes
1814 1 | fiam, megérteni. Hiába is mondod nekem. De hát isten éltessen
1815 3 | szeretni engem. Errõl nem mondok le: Ó, istenem, mennyit
1816 2 | Okosan beszéltél, fiam. Amit mondtál, olyan igaz, mint kétszer
1817 1 | cukortartó, egy japán morzsalapát morzsakefével. Ugye, fiam, ezeket mondtad?~
1818 1 | egy cukortartó, egy japán morzsalapát morzsakefével. Ugye, fiam,
1819 1 | asszony levette tegnap, és a mosdóra tette.~HORVÁT: Ejnye, mit
1820 3 | hideg víz, amelyben reggel mosdottam, az örömnek, a nyugalomnak
1821 2 | VÁRKONYI: Nem adhatnád át mostan, mert reggel rendeznem kell
1822 3 | oda magukhoz!?~JULIETTE: Mostanában nem nagyon jön. Jobb is
1823 1 | Tegye csak ide. (Pénzt ad; a mozdulat nagyzoló.) Ez a magáé. Elmehet. (
1824 Szem| felvonásban komolyabb, és a mozdulatai is lassúbbak, érettebbek,
1825 Szem| ember. Igazi elegancia van a mozdulataiban. Angol bajusz. Igen magas
1826 3 | Filozofikus nyugalom jellemzi mozdulatait és beszédét. A szobalánnyal
1827 1 | viszi igen óvatos, lassú mozdulatokkal. Közben odapislog az ágyra,
1828 1 | Gyászos komolysággal fog kezet Müllerrel.)~HORVÁTNÉ: Nohát, mondd
1829 1 | Csókolózás.)~HORVÁTNÉ: Jól mulasson, tatuska. (Kikísérik. Visszatérve
1830 2 | pezsgõzött és a cigányokkal mulatott. Mikor (nevetés) minket
1831 2 | VÁRKONYI: Nem ér semmit így a mulatság.~SIMON: Hát hozassál!~VÁRKONYI:
1832 3 | fáradtunk bele a játékba, mert mulatságos volt. Bámultak bennünket,
1833 3 | hallottad, hogy ittam. Nem mulattam. Leültem és ittam. Ittam,
1834 2 | például a legkedvesebben mulattat engem, virágot hoz majd
1835 2 | szerkezetet.~MAYER: És aztán hogy mulattatok?~SIMON: Elmentünk az Európába.
1836 3 | talpra álltam. Nehéz, nagy munka volt. Háromnegyed évig ittam.
1837 3 | Bele is õszültem ebbe a munkába egy kicsit. Nézd! (A haját
1838 1 | elsõ díjat, Kálmán, a te munkádnak kell megkapnia. (Fésülködik,
1839 1 | Köszönöm, jól van. Dolgozik a munkáján. Meg most az iskolában is
1840 1 | hogy csak azért siet a munkájával olyan nagyon, hogy kikecmeregjünk
1841 3 | szekrénybõl elõveszi a régi munkakabátot, felhúzza, majd egy vastag
1842 1 | HORVÁT: Jó, hogy szólsz. A munkámat elzárom. Elutazunk, ne heverjen
1843 3 | mutatja, szelíden.) Ennek a munkának a sikerét nem kockáztathatom
1844 3 | Kálmán! Dolgozzál sokat. Jó munkát kívánok neked. (Elcsuklik
1845 2 | vesztettünk!~HORVÁTNÉ: Mutassa! Hazudik!~HORVÁT: Tessék! (
1846 1 | Nem szabad semmi örömet mutatni.~MÁRI (hoz egy fekete ruhát):
1847 3 | féltékeny, vagy pedig nem mutattad. Én azonban nagyon féltékeny
1848 2 | Dolgom volt a tanyámon. Ott mutatták nekem a megboldogult gyámapád
1849 Szem| gyér. Az egyes szálak nagy mûvészettel vannak bajuszpedrõvel összegyûjtve.
1850 2 | néz be. A cigány tovább muzsikál. Horvát kimegy.~IGAZGATÓNÉ:
1851 1 | küldjék haza. Persze, most nem muzsikálhatunk; majd ha a gyászhónap letelt.
1852 1 | HORVÁTNÉ: Bocsáss meg, a fekete nadrágot még nem értem rá kijavítani.~
1853 1 | Leguggol és vakarja, keféli a nadrágszárat.)~HORVÁT: Azt én se tudom!~
1854 3 | hogy ide jöjj lakni, ez nagy-nagy áldozat volna részemrõl.
1855 3 | a vágyamat is. Úrnak és nagylelkûnek születtem. Az vagyok ma
1856 2 | Európába. Éppen ott voltak (nagyot nevet) Bukvics Toskóék.
1857 3 | a mi emberi eszünk olyan nagyszerûen képes erre, ez a megelégedettség
1858 2 | Úgy viselkedik, ahogy egy nagyvilági nõt hasonló helyzetben elképzel.~
1859 1 | ide. (Pénzt ad; a mozdulat nagyzoló.) Ez a magáé. Elmehet. (
1860 2 | nagyon szép volt magától. (Naivul.) Igazán nagyon szép, nagyon
1861 2 | kávéházban nagy pénzt nem láttam nála, csupán néhány húszkoronást
1862 3 | legnagyobb nyomorúságban voltam. Nálad csak most kezdõdik, hiszen
1863 2 | berendezett új szalon. Japán napernyõk a falon, kényelmetlen, formátlan
1864 1 | Hiszen az egész háztartásunk napi kiadása ennyi! Egy forint
1865 2 | eszébe neki azelõtt három napig elmaradni!~HORVÁT (sürgönnyel
1866 1 | beszéltem a hatodikban, azokon a napokon minden reggel egy nyers
1867 3 | kell soha félni, hogy egy napon beomlik a lábunk alatt. (
1868 2 | lõnek a lõtéren. Ezenkívül naponta délelõtt egy órát vív. Nagyon
1869 1 | Nincs pénzed?~HORVÁTNÉ: Két nappal elszámítottam magam. Ma
1870 3 | helyre mutat. Két mezítlábas napszámos behozza az asztalt.)~HORVÁTNÉ:
1871 3 | nekem, ma sem értem, ettõl a naptól kezdve nem ittam semmit.
1872 1 | kiskocsmából a sarokról ennivalót. Négy-öt nap múlva visszajövünk.
1873 3 | eladhatod. Kaphatsz érte négy-ötezer forintot.~HORVÁTNÉ: Azt
1874 1 | fél tizenkettõkor. Délután negyed négyre ott vagyunk. Már
1875 2 | Meglepetésre a Selley-istálló négyévese, Pontius érkezett be öt
1876 2 | barátom, ott maradtunk reggeli négyig. Akkor hazabratiztuk az
1877 1 | elõvesz egy újságot - a négyoldalas reggeli vidéki lapot -,
1878 1 | tizenkettõkor. Délután negyed négyre ott vagyunk. Már táviratoztam,
1879 Szem| melles kötény.~ISKOLASZOLGA~Negyvenéves, vörösesszõke, erõteljes,
1880 Szem| fekete csokorral.~IGAZGATÓNÉ~Negyvenhat éves. Lilásszürke selyem
1881 3 | fogyott a pénzünk, s én néha aggódva gondoltam arra,
1882 3 | második dolgozat egy kicsit nehezebb tárgy volt, ugye?~BADICS:
1883 3 | VARGÁNÉ (vasúti kalauz neje, törölget a szobában. Termetes
1884 3 | Vakon engedelmeskedtem nekik. Minden vágyamat teljesítettem.
1885 1 | És az igaz is, az uram nélkülem nem megy sehova, ha nincs
1886 3 | lemondanom errõl a tervrõl. Nemegyszer zsebembe dugtam már a revolvert,
1887 3 | végighallgassam és aztán nemet mondjak. Megmondom hát most
1888 1 | forradalmi szónoké.~HORVÁTNÉ: Nemhiába mindig imádták is tatuskát
1889 3 | aggódva gondoltam arra, hogy nemsokára végképp elfogy, úgy nõtt
1890 3 | születtem. Az vagyok ma is. Nesztek, itt van! Szeretek másoknak
1891 2 | nevemre van írva.~HORVÁT: A te nevedre van írva, de az enyém.~HORVÁTNÉ:
1892 2 | annak a tulajdona, akinek a nevén áll.~HORVÁT: Hát ezt honnan
1893 1 | HORVÁTNÉ: Emlékszem. (Szepeg a nevetéstõl.)~HORVÁT: Öt forintot, én,
1894 3 | például tõled. Ha ezt nem nézném, visszavennélek. Hogy itt
1895 3 | nevet), nem akarnak tovább nézni az orruknál, mert tudják,
1896 3 | ami onnan eredt, hogy nem nézték meg az igazságot, hazug,
1897 3 | akkor talán nem is lesz rám nézve többé áldozat, ha magamhoz
1898 2 | Hát bízhatsz is, mert úgy nézz rám, hogy én még soha életemben
1899 2 | tetszett nekem ez az ötlet, de nézze, mégis...~MAYER: Ne habozzon,
1900 1 | MÁRI: Igenis. (El.)~HORVÁT. Nézzük csak, mi kell még!~HORVÁTNÉ:
1901 2 | kezet csókol, megkérdezi, nincs-e rá szükségem, vagy hogy
1902 2 | hideg sonkára, mert most nincsen otthon a felesége. Én persze
1903 2 | Azt hiszed, az elõkelõ nõk azt csinálják, hogy amikor
1904 3 | emberek abban a hagyományban nõnek fel, hogy ez a legszebb
1905 2 | urakat pezsgõvel!~BUKVICS: Nono! Ne haragudjál, de folyton
1906 2 | viselkedik, ahogy egy nagyvilági nõt hasonló helyzetben elképzel.~
1907 2 | játsszak? (Leül.)~MAYER: Az új nótát.~HORVÁTNÉ: Nem bánom, de
1908 3 | isten áldja meg, sietek a notesszal. (El.)~JULIETTE (belép):
1909 3 | tanár úr itthon feledte a noteszét. Elküldött érte.~VARGÁNÉ:
1910 3 | nemsokára végképp elfogy, úgy nõtt a féltékenységem. De akkor
1911 1 | ébresztett föl, ugye?~HORVÁTNÉ (nyafogva): Igen. Pedig olyan jól
1912 1 | Énnekem ne küldözgessenek a nyakamra ilyen cédulákat.~ISKOLASZOLGA (
1913 1 | adjon, mert kicsavarom a nyakát.~HORVÁT: Jó, fiam (rágyújt),
1914 1 | HORVÁTNÉ: Még a fekete nyakkendõt. (Odaviszi.)~HORVÁT: Köszönöm.
1915 Szem| fehér batisztruha, amely a nyakon kicsit ki van vágva. Csinos
1916 2 | IGAZGATÓNÉ: Készülnek a nyaralásra.~HORVÁTNÉ: Mi is törjük
1917 2 | látszik. Tíz hónappal késõbb. Nyári este. Tizenegy óra. Ízléstelenül,
1918 Szem| úgyhogy kilátszik az ing nyelve. Ugyanígy a második felvonásban,
1919 1 | tette.~HORVÁT: Ejnye, mit nyelvelsz?~HORVÁTNÉ (keféli a férjét):
1920 3 | és én most már meg akarom nyerni. De nem akarok dicsekedni
1921 2 | azt mondta, hogy biztos nyerõ, és fogadtam rá.~PATAKI:
1922 1 | napokon minden reggel egy nyers tojást ettem. Attól aztán
1923 2 | Kényszeríteni foglak.~HORVÁTNÉ: Mit nyersz vele? A bankok, ahol váltót
1924 2 | a sürgönyt Pestrõl, hogy nyertem-e vagy vesztettem.~PATAKI:
1925 2 | férjéhez): Ez az asszony nyilvános botrányt akart.~Mayer kijön.
1926 Szem| parasztfiú. Kopaszra van nyírva.~JULIETTE~Sovány, kacér
1927 3 | Mindennek rájöhettem a nyitjára. Egy egész esztendeig ezen
1928 1 | Tudja, tatuska, az idén a nyolcadikban osztályfõnök.~MÜLLER: Nem
1929 1 | biztos, akkor kifizetünk nyolcszáz forintot, a többi váltót
1930 2 | kell vigyázni, nem kell a nyomában lenni, és mégis tudja, mi
1931 3 | esztendeig a legnagyobb nyomorúságban voltam. Nálad csak most
1932 3 | Magam vagyok. De a magányom nyugalmát nem ajándékozhatom oda neked.
1933 Szem| HORVÁTNÉ a felesége~MÜLLER nyugalmazott tanár, Horvátné apja~IGAZGATÓ~
1934 3 | megjelenik. Filozofikus nyugalom jellemzi mozdulatait és
1935 3 | mosdottam, az örömnek, a nyugalomnak és a megelégedettségnek
1936 1 | hogy a fizetése vagy a nyugdíja le van tiltva errõl-arról,
1937 1 | MÜLLER: Hagyjuk ezt, fiam. A nyugdíjamból? Inkább azt mondd meg, hogy
1938 2 | Tárcájából átadja.)~HORVÁT: Nyugodt lehetsz. Hanem most szólok,
1939 2 | mit akarsz, az istenért? (Nyugtalanul a fenék felé néz.)~HORVÁT:
1940 3 | ha ugyanoda jut. (Kezet nyújt.)~BADICS: Igenis.~HORVÁT:
1941 3 | új szerelem hatása alatt nyújtom feléd a kezemet. Ez egészen
1942 3 | Nem taszítja el, de nem nyúl hozzá. Megfogja a kezét,
1943 2 | Hazudik!~HORVÁT: Tessék! (Odaadja.)~HORVÁTNÉ: Nohát, ez hihetetlen!~
1944 1 | HORVÁT (csóválja a fejét, odamegy a felesége ágyának a lábához,
1945 3 | Látszik, hogy szeretne odamenni, szeretné megsimogatni a
1946 1 | lassú mozdulatokkal. Közben odapislog az ágyra, hogy nem ébresztette-e
1947 3 | asztalon helyet mutat.)~Badics odateszi.~HORVÁT. Köszönöm, hogy
1948 3 | hozzá. Megfogja a kezét, odavezeti az asztalhoz). Ülj le!~Horvátné
1949 1 | dörzsölni kezdi az egyiket a bal öklével): Felébredtél, Pirikém?!
1950 3 | törõdöm vele. Téged szeretlek. Ölj meg, vagy verj agyon, de
1951 3 | egy kicsit.~HORVÁT: Nem öllek meg, mert már nem vagyok
1952 1 | pénzt.) No, te most siess öltözni. Én meg megírom az igazgatónak.~
1953 3 | gondolják meg. A gondolkodás önállósága olyan valami, ami megvédi
1954 3 | a fejüket, elégedetlenek önmagukkal, pedig a megelégedettség
1955 2 | házat azonban nem fogom önnek ajándékozni, és ügyvédemnél
1956 2 | szükséges lépéseket. Isten önnel! (Meghajtja magát, és büszkén
1957 2 | Horvátéknak.~PATAKI: Az ördögöt régi. Két héttel ezelõtt
1958 2 | Akkor hazabratiztuk az öreget. Öten-hatan még bementek
1959 2 | kötekedni sem akartam az öreggel, hát kiittam, s leültem. „
1960 3 | VARGÁNÉ: Aztán meg, hogy sokat örököltek?~ISKOLASZOLGA: Az is igaz.~
1961 1 | Én vagyok az általános örökös. És most, fiam, készülj,
1962 1 | egy nagy vagyon egyetlen örökösének jár ki neked. Fogadd, kedves
1963 2 | hogy vége van-e már az örökösödési eljárásnak Kálmán öröksége
1964 3 | arra gondolni, hogy erre az örökség nem lesz elég, hogy az hamar,
1965 2 | örökösödési eljárásnak Kálmán öröksége ügyében?~SIMON: Nem tudok
1966 2 | nézd csak, Tosko bátyám: az örökséget nem kaphattam meg mindjárt,
1967 3 | igazán férfivá. Mikor az örökségünkhöz hozzájutottunk, akkor közös
1968 1 | Azt hiszi, hogy nem az öröm miatt könnyezik, hanem a
1969 1 | azt mondja, nem is tellene öröme olyan pénzben, amelyet nem
1970 3 | amelyben reggel mosdottam, az örömnek, a nyugalomnak és a megelégedettségnek
1971 3 | érzéseket éltem át. Hallatlan örömöket, amelyek olyan boldoggá
1972 2 | ez olyan nagy pénz, hogy örömömben nem tíz, hanem ötven koronát
1973 1 | rémült hang, de van benne örömsikoltás is.)~MÜLLER: Mi az, fiam?
1974 2 | is oka arra, hogy nagyon örüljön. (Mind elfogulatlanabb.)
1975 3 | éljek, dolgozni tudjak, örülni tudjak és egészséges álommal
1976 3 | nem bántam semmit, semmit. Örültem, hogy élek, és hogy az életet
1977 1 | kötelesség szomorú, a másik örvendetes. A szomorú kötelesség a
1978 2 | A tisztek az elõtérben összebújnak.~VÁRKONYI: Cigányt kellene
1979 1 | HORVÁTNÉ: Nohát képzelem! (Összecsapja a kezét és kinyújtózik.)~
1980 2 | elmegyek hozzád, és elviszem az összeget.~VÁRKONYI: Nem volnál szíves
1981 Szem| mûvészettel vannak bajuszpedrõvel összegyûjtve. Igen gyakran nevet. Csak
1982 1 | S én sem bánom, szívesen összehúzom magam, meg dolgoztatok házi
1983 3 | Késõbb, talán évek múlva még összekerülhetünk. Ha sokat, nagyon sokat
1984 1 | szobába, Horvát és Horvátné összeölelkeznek, és soká úgy állnak.) Édes
1985 1 | Szatmáron, Veszprémben, és összesen százharminc forintot láttam
1986 2 | Például mit?~PATAKINÉ: Összevissza, különbözõ dolgokat.~HORVÁTNÉ:
1987 2 | és ad a fõpincérnek még öt-tíz koronát, aszerint, hogy
1988 2 | hazabratiztuk az öreget. Öten-hatan még bementek hideg sonkára,
1989 3 | Ezer korona? Itt van. Vagy ötezer? Nem tesz semmit: itt van.
1990 2 | mennyire tetszett nekem ez az ötlet, de nézze, mégis...~MAYER:
1991 1 | Kiveszi a tárcát, keresgél.) Ötvenhárom krajcárom van.~HORVÁTNÉ:
1992 2 | néhány húszkoronást és egy ötvenkoronást.~VÁRKONYI: Kezd nekem gyanús
1993 3 | szoba és a konyha is az övéké volt?~ISKOLASZOLGA: Igen.
1994 3 | megélhetsz. Élj úgy, mint egy özvegyasszony.~HORVÁTNÉ: Kálmán, borzasztókat
1995 3 | kell valósítanom minden óhajomat. Nem mertem és nem akartam
1996 3 | Kérem, tanár úr, egy hölgy óhajt beszélni a tanár úrral.~
1997 2 | kimegy.)~HORVÁT (észrevette õket. Néhány pillanatig nem tudja,
1998 2 | Igen. Vannak, akik Kálmánt okolják. Azt mondják, hogy õ kívánja
1999 1 | Látja, tatuska, õ olyan okos, jó ember, annyira tudja,
2000 2 | állhat meg.~PATAKINÉ (súgva): Okosan beszéltél, fiam. Amit mondtál,
2001 3 | Szeretek másoknak örömet okozni. Gyönyörködtem abban, hogy
2002 3 | bérembõl. El is megyek. Október elsején felmondok.~HORVÁT (
2003 2 | forintot.~HORVÁT: Tudom, hogy olcsón adtam el, de nézd csak,
2004 2 | felé sétál. Benéz, aztán oldalról néz be. A cigány tovább
|