Felvonás

 1   1|      érezni kell, hogy ni, ez a nő, milyen jól és biztosan
 2   1|       is. Még otthon találja... No jó, de akkor elmegy hazulról,
 3   1|   Összecsókolóznak.)~TELKESYNÉ: No mondd már, mi van a Janikával?~
 4   1|  PERTICSNÉ: Azt hiszem.~TOLNAY: No, majd én is megmérem. Mióta
 5   1|        baja se volt.~TELKESYNÉ: No, én bízom Tolnay doktorban.~
 6   1|       úgy keresztülment rajtam, no, ennek valami baja lesz...
 7   1|       eszembe.~Szünet.~PERTICS: No, hát én bemegyek. (Kimegy
 8   2| drapériákat, amiket leszedett): No, már csak egy van! (Leteszi
 9   2| drapériát szedi le.)~SZAKÁCSNÕ: No, maga hamar elkészült.~SZOLGA:
10   2|   SZOLGA: Nem mesélek, ez igaz. No! (Összeolvassa a darabokat.)
11   2|       cén, ölf, cvölf ... Kész! No, Isten áldja meg. (Szalutál.)~
12   2|        jön. (Terít.)~AZ IDEGEN: No mondja, mondja, drágám.
13   2|      gangon az ablakunk elõtt: „No, itt nem nehéz megmondani,
14   2|       hiszen ez az én gyerekem. No, jót fog nevetni a nagyságám,
15   2|       való bemenést.~AZ IDEGEN: No de ilyet?!~SZAKÁCSNÕ: Nem
16   2|       ez az asszony.~AZ IDEGEN: No, az igaz, hogy ez furcsa,
17   2|        hogy idejöjjön.~PERTICS: No jó, mondjuk, hogy én akartam,
18   2|       egész más hangon beszél): No most már láthatja, hogy