Felvonás

 1   1|         megjelenik): Kisztihand, mama! (Összecsókolóznak.)~TELKESYNÉ:
 2   1|          Kérem, menjen be hozzá, mama, nekem sietnem kell magamat
 3   1|         megakad.) Hiszen tudja a mama, hogy megígértem neki, hogy
 4   1|    PERTICSNÉ: Telefonáljon neki, mama!~TELKESYNÉ: Jó, de azt fogom
 5   1|  Kálmánnak.~PERTICSNÉ: Köszönöm, mama, mindegy. (Jobb hátsó ajtón
 6   1|          kezében hõmérõ): Nézze, mama, az istenért, jól látom-e,
 7   1|           PERTICSNÉ: Jól tudja a mama, hogy miért vagyok megijedve,
 8   1|       mondom.~PERTICSNÉ: Jó, jó, mama, jó, de én nem tehetek róla! (
 9   1|         az ajtóban): Kisztihand, mama! (Kezet csókol cuppantva,
10   1|          PERTICS: Hiszen ismer a mama, mennyire féltem a gyermekeimet... (
11   1|        PERTICSNÉ: Legyen szíves, mama, menjen be addig a gyerekhez!~
12   1| PERTICSNÉ (kibontakozik): Ugyan, mama, miért izgat fel? (Nagyon
13   1|           Akkor siratott volna a mama, amikor férjhez adott.~TELKESYNÉ:
14   1|          azután kívülrõl kiált.) Mama! Jöjjön, mama!~TELKESYNÉ
15   1|   kívülrõl kiált.) Mama! Jöjjön, mama!~TELKESYNÉ utánamegy.~SEBÉSZTANÁR (
16   1|        még... volna... kedves... mama, mikor... ma... reggel...
17   1|   kisöccsüket elvesztették. Majd mama lesz olyan szíves nekik