Felvonás
1 Szem| május 20.-án.~ ~Személyek~Az asszony. Pertics Jenõné
2 Szem| Gyakran babrál a kontyán. Az arca kissé megviselt, de
3 Szem| és végeredményében inkább az értékes nõk közé sorolják
4 Szem| egy érzékeny emberé, aki az érzékenységet saját maga
5 Szem| maga elõtt is titkolja. Az elsõ felvonás végéig megõrzi
6 Szem| felvonás végéig megõrzi az önuralmát, akkor hirtelen
7 Szem| önuralmát, akkor hirtelen tör ki az elfojtott indulatossága.
8 Szem| szemû, kitanult, és ismeri az életet.~A szobalány. Fiatal,
9 Szem| Fiatal, de rossz arcú. (Az asszony nem fogad csinos
10 Szem| Dolgozik, mert öröme telik az érdeklõdésben, amely munkájában
11 Szem| legjobban szeret kártyázni. Az a pesti háziorvostípus,
12 Szem| tanárok impresszáriója. Az elsõ felvonásban a ritka
13 Szem| szélhámosok típusa. Roppantul az elõtérbe tudja magát tolni.
14 Szem| borotvált, penészes kis ember.~Az idegen cseléd. Fiatal, szép
15 Szem| fess lány. A legkülönb nõ az egész társaságban.~ ~
16 1 | tejeslábassal, vizesüveggel. Az asztal kissé már szét van
17 1 | van dúlva, egy asztalkendő az egyik széken, a másik összegyűrve
18 1 | széken, a másik összegyűrve az abroszon. Már hárman vagy
19 1 | a kontya részben lóg, de az arca már erősen púderezett.
20 1 | percig egyedül van. Lapoz az újságban, babrálja a haját,
21 1 | színésznő azt érzi, hogy ezt az impressziósorozatot nem
22 1 | a nagyságát.~PERTICSNÉ: Az a gyerek csak most kel fel,
23 1 | hát maga nem tudja: ez az úr nálunk lakik, és meghatalmazás
24 1 | egyik fiókjából kiveszi az ívet.) Itt van ni!~A POSTÁS (
25 1 | csókolom.~PERTICSNÉ leül az asztalhoz újra. A szobalány
26 1 | levélhordót, azután visszajön az oldalszobába, nyilván tisztogatni.
27 1 | oldalszobába, nyilván tisztogatni. Az asszony egy ideig némán
28 1 | visszateszi. Tovább olvassa az újságot.~SZOBALÁNY (újra
29 1 | Kis szünet.~SZOBALÁNY (az asztalon rakosgat, egyet
30 1 | fiókba rak, közben kiáll az elõszobaajtóba): Boris!~
31 1 | Majd meglátja! (Leszedi az asztalt, összehajtogatja
32 1 | asztalt, összehajtogatja az abroszt, dúdol.) Szebb vagy,
33 1 | dúdol.) Szebb vagy, mint az anyád, az ég szakadjon rád...~
34 1 | Szebb vagy, mint az anyád, az ég szakadjon rád...~PERTICSNÉ (
35 1 | Igen? (Rövid szünet.) Maga az, Kálmán? Kérem, jöjjön haza
36 1 | PERTICSNÉ: Húzza át Boris az én ágyamat, a lepedõt, a
37 1 | Siessen, mert mindjárt jön az orvos. A Janikát azután
38 1 | rakja rendbe a szobát. Ha az ebéd késik, nem baj.~SZAKÁCSNÕ
39 1 | kontyát. Csengetés. Kimegy az elõszobába, kinéz a kémlelõlyukon,
40 1 | be, és segítsen Borisnak az ágyat áthúzni. (Szobalány
41 1 | PERTICSNÉ: Ágyazza csak be az úr ágyába. (A hátsó ajtón
42 1 | átmegy a szobán, és kinyitja az ajtót): Kezét csókolom!~
43 1 | mert mindjárt itt lesz az orvos.~TELKESYNÉ: Tolnaynak
44 1 | A szakácsnõ átmegy, ki az elõszoba felé, a beszélgetés
45 1 | fogom neki mondani, hogy az elõbb én telefonáltam Kálmánnak.~
46 1 | kérem sürgõsen Pertics urat. Az anyósa. Halló! Te vagy az,
47 1 | Az anyósa. Halló! Te vagy az, Jenõ? Azt akarom veled
48 1 | beteg. Nagy láza van... Csak az elébb... Már gondoskodtunk
49 1 | kezében hõmérõ): Nézze, mama, az istenért, jól látom-e, harminckilenc
50 1 | Csupa láz annak a gyereknek az arca, és egészen zavarosak
51 1 | zavarosak a szemei.~TELKESYNÉ (az ablakhoz megy, megnézi):
52 1 | nekem!... (Megfordul, hogy az anyja hátul bekapcsolja
53 1 | hátul bekapcsolja a ruháját. Az inge kilátszik és a meztelen
54 1 | mondom, hogy nem jó anya az, aki nem egyformán szereti
55 1 | Tessék! (Elõrebocsátja az orvost. Az elõszobában leteszik
56 1 | Elõrebocsátja az orvost. Az elõszobában leteszik a felöltõiket,
57 1 | felöltõiket, azután bejönnek az ebédlõbe.) Tessék!~TOLNAY:
58 1 | hölgyekkel.)~PERTICSNÉ: Az istenért, doktor úr, nézze,
59 1 | panaszkodik a Janika?~PERTICSNÉ: Az este még semmit sem vettünk
60 1 | vacsorált, úgy emlékszem... (Az orvos és az asszony a jobb
61 1 | emlékszem... (Az orvos és az asszony a jobb elülsõ ajtón
62 1 | szobában.~TELKESYNÉ leül az ablak melletti karosszékbe.~
63 1 | TELKESYNÉ: Soha se tudja az ember ezekkel a gyerekekkel!~
64 1 | Mondom, hogy sohase tudja az ember, ezekkel a gyerekekkel
65 1 | Igazán borzasztó, hogy ennek az Arankának hogy kijut a betegápolásból.
66 1 | és szívesen áldozza oda az idejét és a szépségét is,
67 1 | Jenõ?~PERTICS (megjelenik az ajtóban): Kisztihand, mama! (
68 1 | PERTICS: Akkor annyi is az! Szent Isten! (Most már
69 1 | Harminckilenc és hattized, és az a gyerek tegnap este még
70 1 | természetszerûleg túloz, mint ilyenkor az emberek szoktak. Le-fel
71 1 | Kimegy a bal hátsó ajtón. Az orvos és az asszony az elülsõ
72 1 | hátsó ajtón. Az orvos és az asszony az elülsõ ajtón
73 1 | Az orvos és az asszony az elülsõ ajtón jönnek ki.)~
74 1 | vizsgálat nyomán, amelyet az imént megejtettem, arra
75 1 | Elsõsorban és kizárólag az operatív beavatkozás jön
76 1 | összehívását sürgõsen, még ebben az órában szükségesnek tartom.~
77 1 | Csak siessen, doktor úr, az istenért, tessék, itt a
78 1 | professzorokat fogom hívni. (Megnézi az óráját.) Talán még otthon
79 1 | otthon, akkor Horváthot. (Az asszony keresztülmegy a
80 1 | óra múlva beszállítjuk, és az operációt rögtön megcsináljuk.~
81 1 | tisztázni, mennyibe fog kerülni az operáció és a szanatórium
82 1 | hét-nyolcszáz korona körül lehet az egész. Egészen ezerig.~PERTICS:
83 1 | vele, doktor úr, mi lesz az operáció, legyen szíves
84 1 | Pertics úr. A kisfiának az állapota ugyan rendkívül
85 1 | rendkívül súlyos, de még az operációval minden valószínûség
86 1 | felesleges, hogy beleegyezik-e az operációba?~Rövid szünet.~
87 1 | ugyebár, ha a konzílium az operáció mellett dönt?~TOLNAY:
88 1 | mondja, doktor úr, a lábát az operáció után is használhatni
89 1 | lesz.~PERTICSNÉ (megjelenik az ajtóban): Kérem, doktor
90 1 | Perticsné a konyhába megy. Az orvos és Pertics a jobb
91 1 | csakhamar azonban visszajön az asszony egy pohár vízzel.)~
92 1 | Borzasztó! (Ránéz. Átadja az anyjának a vizet, aki eltûnik
93 1 | helyzetbe kerülök. (Kezet csókol az asszonynak, megcsuklik a
94 1 | nincsen elveszve semmi!~BOÉR: Az a gyerek meg fog halni.~
95 1 | beszéljen ilyeneket.~BOÉR: Az én gyerekem!...~PERTICSNÉ:
96 1 | gyerekem!...~PERTICSNÉ: Az istenért, fogja be a száját.~
97 1 | Szóljon Jenõnek. (Kinyitja az elõszobába nyíló ajtót.
98 1 | bundáikat.)~BOÉR (kimegy az orvosok elé. Meggyújtja
99 1 | sötét elõszoba gázlámpáját. Az egyik tanár zsebkendõt vesz
100 1 | vesz elõ, hangosan kifújja az orrát): Alázatos szolgája.~
101 1 | szolgája.~PERTICSNÉ kezet fog az orvosokkal.~BOÉR (bemutatkozik):
102 1 | vagyok. (Pár pillanatig az orvosok még kint maradnak
103 1 | orvosok még kint maradnak az elõszobában, mintegy információkat
104 1 | esetekben a sürgõs operáció az egyetlen gyógyszer. Mindenekelõtt
105 1 | szakácsnõ besettenkednek az ebédlõbe, de Boér rájuk
106 1 | rájuk szól.~BOÉR: Csukják be az ajtót, kérem!~A két cseléd
107 1 | pillanatokban igazán jólesik az igazi barát. (Megöleli.
108 1 | mindössze kétszáz korona, az is kell még erre a hónapra.
109 1 | hangja hallatszik, mert az ajtó is nyílik): Teljes
110 1 | vizsgálathoz.~TELKESYNÉ (az ajtóból): Jöjjön, Kálmán,
111 1 | egészséges lesz. (Hirtelen leül az asztal mellé, és görcsösen
112 1 | sírni kezd. Nem takarja el az arcát, csaknem egyenesen
113 1 | TELKESYNÉ: Ne vádolj engem fiam, az Isten akarta így. (Megsimogatja
114 1 | valde malum!~SEBÉSZTANÁR: Az operatív beavatkozás mindenesetre
115 1 | Non est auxilium. A beteg az asztalon hal meg. A szívgyengeség
116 1 | pulzus! Azt hiszem, itt az exitus csak pár perc kérdése.~
117 1 | SEBÉSZTANÁR: Eszerint kérem az operatív beavatkozásról
118 1 | beteg meggyógyult. Abban az esetben azonban a szív teljesen
119 1 | SEBÉSZTANÁR: A szíve nem bírja ki az altatást. Önnek ugyebár,
120 1 | Pardon! Bocsásson meg. Az ember gyakorlatlan az ilyesmiben. (
121 1 | meg. Az ember gyakorlatlan az ilyesmiben. (Még egy bankjegyet
122 1 | bankjegyet ad.) Tessék! (Az orvosok zsebre gyûrik a
123 1 | vörösre sírt szemekkel, de az orvosok nem veszik észre.
124 1 | Telkesyné mellett beszól az ajtón.) Mindjárt meg fog
125 1 | betegszobába. Közben kijõ az orvos.~TOLNAY: Nincs még
126 1 | Siránkozik.) Ugye, még segíthet az orvosság?~TOLNAY: Nem valószínû,
127 1 | valószínû, de kötelességünk az utolsót is megpróbálni,
128 1 | künn idegesen csenget. Az ajtót a szobalány sietve
129 1 | lélekszakadva rohan be): Tessék! (Az asztalra teszi az üveget.
130 1 | Tessék! (Az asztalra teszi az üveget. Azután visszamegy
131 1 | üveget. Azután visszamegy az elõszobába levetkõzni. Az
132 1 | az elõszobába levetkõzni. Az orvos azalatt kibontja az
133 1 | Az orvos azalatt kibontja az üvegcsét, megtölti a fecskendõt
134 1 | Pertics visszajön. Meglátta az elõszoba fogasáról, hogy
135 1 | hazulról, hogy délre (megöleli az anyósát) ilyen borzasztó
136 1 | borzasztó csapás fog érni... Az orvosokat... majd... ki...
137 1 | sír.)~TOLNAY megjelenik az ajtóban. Perticsné sikoltása
138 1 | Pertics is erõsen zokog. Az orvos összerakja a fecskendõsskatulyát,
139 1 | gyerekek is nemsokára jönnek az iskolából.~PERTICS: Nem
140 1 | Perticsné, azután Boér. Az asszony nem sír, mintegy
141 1 | Át akarja ölelni, de az asszony kibontakozik, és
142 1 | asszony kibontakozik, és leül az asztal mellé egy székre.)~
143 1 | menni): Eridj ki innen, az istenért (felemeli az öklét),
144 1 | innen, az istenért (felemeli az öklét), és ne bõgj annyit,
145 1 | mert megõrülök. Ez a halott az én gyerekem!~Sikoltások.
146 1 | Pertics sziluettje egészen az elõtérben. Komikus, szomorú
147 2 | után való nap, estefelé. Az előszobaajtó nyitva. A lámpa
148 2 | már csak egy van! (Leteszi az összehajtott szövetet egy
149 2 | egy székre, amely egészen az elõtérben áll, s amelyen
150 2 | támasztja, felmászik és az utolsó drapériát szedi le.)~
151 2 | mink.~SZOLGA vállat von. Az elõszobában hagyja a létrát.
152 2 | ajtón. Hallatszik, hogy az ablakot becsukja. Azután
153 2 | Azután visszajön, becsukja az összes ajtókat és teríteni
154 2 | pohárszék fiókjából kiszedi az abroszt és összehajtva már
155 2 | abroszt és összehajtva már az asztalra teszi, amikor csengetnek.
156 2 | SZAKÁCSNÕ: Jó estét, Helén!~AZ IDEGEN: Jó estét. (Leül,
157 2 | Éppen jókor jön. (Terít.)~AZ IDEGEN: No mondja, mondja,
158 2 | elõbb kérdezek valamit. Az én nagyságámnak mondtam,
159 2 | tudta, hogy a Janika nem az õ gyereke volt. Az én nagyságám
160 2 | Janika nem az õ gyereke volt. Az én nagyságám azt mondta,
161 2 | hogy a gyerek nem volt az övé.~AZ IDEGEN: Hát ezt
162 2 | gyerek nem volt az övé.~AZ IDEGEN: Hát ezt alig lehet
163 2 | lehet elhinni. Mert nézze. Az a kisfiú annyira hasonlított
164 2 | maguk szobaurához, hogy az én nagyságám sokszor mondta,
165 2 | amikor elmentek a gangon az ablakunk elõtt: „No, itt
166 2 | gondol: százötven forint! Az õ ellátása nem kerülhetett
167 2 | de azután, tudja, mikor az orvos már megmondta, hogy
168 2 | neki. „Ne bõgj már annyit, az Isten áldjon meg, hiszen
169 2 | Isten áldjon meg, hiszen ez az én gyerekem!”~AZ IDEGEN:
170 2 | hiszen ez az én gyerekem!”~AZ IDEGEN: Hogy mondta?~SZAKÁCSNÕ:
171 2 | bõgj már annyit, hiszen ez az én gyerekem.~AZ IDEGEN:
172 2 | hiszen ez az én gyerekem.~AZ IDEGEN: Ne bõgj már annyit,
173 2 | bõgj már annyit, hiszen ez az én gyerekem. No, jót fog
174 2 | Pedig õ lesett rájuk.~AZ IDEGEN: Hát aztán?~SZAKÁCSNÕ:
175 2 | SZAKÁCSNÕ: Én is lestem rájuk!~AZ IDEGEN: Mondja el, mondja
176 2 | jönnek-e? (Kimegy, kinéz az elõszoba ajtaján, azután
177 2 | visszajön és folytatja.) Tudja, az embernek eleinte nem tetszett
178 2 | embernek eleinte nem tetszett az asszony. Legalábbis tíz
179 2 | délutánonként. (Kacsint.) Az asszony férjének délután
180 2 | gyakran megverte, pofon ütötte az asszony, ezt sohasem. Egy
181 2 | legalább nyolc-tíz forint volt.~AZ IDEGEN: Mutassa. (Nézi.)
182 2 | tud megmaradni e mellett az asszony mellett. Hogy nem
183 2 | nem nagyon tiszta asszony.~AZ IDEGEN: Maga nem próbált
184 2 | próbált kikezdeni ezzel az úrral?~SZAKÁCSNÕ: Nem. De
185 2 | büszke ember, rá nem néz az emberre. Egy szobalány volt
186 2 | Egy szobalány volt itt. Az próbált mindent. Egyszer
187 2 | vitt be hozzá. Úgy tette az úr, mintha észre sem venné.
188 2 | lány volt. Ezt a szobalányt az asszony két hét múlva elküldte,
189 2 | Kálmán nagyságos úr megmondta az asszonynak az ingben való
190 2 | megmondta az asszonynak az ingben való bemenést.~AZ
191 2 | az ingben való bemenést.~AZ IDEGEN: No de ilyet?!~SZAKÁCSNÕ:
192 2 | Nem kell neki más, csak ez az asszony.~AZ IDEGEN: No,
193 2 | más, csak ez az asszony.~AZ IDEGEN: No, az igaz, hogy
194 2 | asszony.~AZ IDEGEN: No, az igaz, hogy ez furcsa, a
195 2 | fiatalságában megelégszik ezzel az asszonnyal. A mi nagyságánk
196 2 | velünk nagyon jól bánik.~AZ IDEGEN: Nyilván fél maguktól. (
197 2 | maguktól. (Szünet. Kimennek az elõszobába, az idegen körülnéz.)
198 2 | Kimennek az elõszobába, az idegen körülnéz.) Maguk
199 2 | vendéglõbõl. A gyerekek pedig az öreg nagyságánál vacsoráznak.
200 2 | éjjel nyitva kell állani az ablakoknak.~Szünet.~AZ IDEGEN:
201 2 | állani az ablakoknak.~Szünet.~AZ IDEGEN: Nohát pá magának. (
202 2 | Kikíséri, nyitva hagyja az ajtót, látni a lépcsõház
203 2 | megjelenik ételhordóval az ajtóban. Be van bugyolálva
204 2 | Iszonyúan fúj a szél, csukja be az ajtót. Itt vannak már.~SZAKÁCSNÕ:
205 2 | Hogy gyüttek?~SZOBALÁNY: Az egyikbe az ember meg az
206 2 | gyüttek?~SZOBALÁNY: Az egyikbe az ember meg az asszony, a
207 2 | Az egyikbe az ember meg az asszony, a másikba a Kálmán
208 2 | két fiú. Iszonyúan esik az esõ. (Leveti a kendõt. Szakácsnõ
209 2 | Leveti a kendõt. Szakácsnõ az ételhordóban vizsgálódik.)
210 2 | SZAKÁCSNÕ: Kezüket csókolom. (Az ajtóban megjelenik Perticsné,
211 2 | utána a férje jõ, majd Boér. Az asszony lefátyolozva, nagyon
212 2 | hátrahajtja a fátyolt. Az arca megviseltnek, vénnek,
213 2 | kifogástalan. A férfiak az elõszobában hagyják felöltõiket.
214 2 | szobájába vonul.)~PERTICS leül az asztal mellé, végiglapozza
215 2 | asztal mellé, végiglapozza az újságot, azután felkel,
216 2 | körüljárja a szobát, kifújja az orrát, a pohárszékhez megy
217 2 | ajtón. Kis szünet.~PERTICSNÉ az elülsõ ajtón bejõ. A fekete
218 2 | szépségét. Végigsimítja az arcát két kezével, mintegy
219 2 | PERTICS: Jól ismersz engem... (Az ajtó kinyílik, a szakácsnõ
220 2 | PERTICS (ordítva): El! (Az asztalra csap.)~PERTICSNÉ:
221 2 | kérlek, Jenõ. Ne kiabálj, az istenre kérlek.~PERTICS:
222 2 | csináljak? Nevessek? (Ordít, üti az asztalt.) Hát mi a fenét
223 2 | és most egyszerre meghal az a gyerek, és egyik legjobb
224 2 | szemembe mondja, hogy a gyerek az övé, hogy évek óta viszonya
225 2 | Olyan hangon, mint aki ezt az érvet kitûnõnek tartja.)~
226 2 | PERTICS: Én híttam, de abból az következik, hogy megcsalj
227 2 | ha idejövünk, muszáj lesz az egyik szobát kiadni teljes
228 2 | emlékszem reá, de érts meg az istenért, hogy nem akarok
229 2 | azt akarom, hogy megtudjam az igazságot. Ha nem is válunk
230 2 | Kálmánnak fel kell mondani az ellátást. És el kell nekem
231 2 | köztetek. Szeretném tudni, hogy az igazságot mondta-e. Emlékszel
232 2 | észreveszi, hogy most itt az idõ, amikor erõt nyerhet,
233 2 | folytathatjuk ezt. (Tálal, elõször az urának, azután Boérnak.
234 2 | iszik egy pohárka konyakot. Az evõeszközök csörömpölnek,
235 2 | Kivesz a zsebébõl egy ívet.) Az ezüst cukortartót, azt a
236 2 | korona. (Kiteszi a bankókat az asztal közepére.) Vissza
237 2 | tovább olvas) a lábszõnyeget, az ezüst diótörõt és a pálinkáskészletet
238 2 | A kis gõzhajó (kiteszi az asztalra), az automobil,
239 2 | gõzhajó (kiteszi az asztalra), az automobil, a kis csacsi.
240 2 | képeskönyvek, itt vannak az építõszekrények, itt két
241 2 | minden. (Leül. A kis csacsi, az automobil és a gõzhajó az
242 2 | az automobil és a gõzhajó az asztalon maradnak.) Azok
243 2 | Holnap estére készen lesz az új kabát. A szabó expresszmunkának
244 2 | PERTICS: Pardon! Én is az vagyok! Legalább azt hiszem,
245 2 | Legalább azt hiszem, és az is szeretnék maradni. Neked
246 2 | szerelembõl vettem el, nem volt az én feleségem. A tied volt.
247 2 | Végre is jogom van hozzá. (Az asztalra üt, mintegy bátorítsa
248 2 | bátorítsa magát, akadozik, az alkohol már nagyon hat.)
249 2 | veled találkozni. Nem vagyok az az ember, aki gyûlölni fog.
250 2 | találkozni. Nem vagyok az az ember, aki gyûlölni fog.
251 2 | szörnyû dolognak. Bántja az embert (iszik), bántja,
252 2 | embert (iszik), bántja, az embert eszi egy kicsit a
253 2 | hogy semmi különös. Azért az én gyerekeimbõl lehetnek
254 2 | mint a makk, mit törõdöm az anyjukkal? Megszülte nekem
255 2 | anyjukkal? Megszülte nekem õket, az enyémek, ezekrõl biztos
256 2 | ezekrõl biztos vagyok, hogy az enyémek. Az ember drukkol,
257 2 | vagyok, hogy az enyémek. Az ember drukkol, tördeli a
258 2 | nem csalt meg a feleségem. Az anyjára ugyanazt mondta
259 2 | PERTICS: Nem olyan nagy baj az, barátom, neked sokkal rosszabb
260 2 | hogy én örülök azon, hogy az a kisgyerek elpusztult.
261 2 | Jóformán azt mondhatnám, hogy az a kisgyerek volt az oka,
262 2 | hogy az a kisgyerek volt az oka, hogy semmit sem vettem
263 2 | feleségemmel törõdjek. Tudod, eljön az idõ, mikor az ember nem
264 2 | Tudod, eljön az idõ, mikor az ember nem is veszi észre,
265 2 | feleségemért. Ilyen buta az ember!... Igaz, hogy egy
266 2 | Igaz, hogy egy más ember az én helyemben gondolkodóba
267 2 | gondolkodóba esik. Miért vesz ez az ember nekem egy bundát?
268 2 | forintos bunda! Más ember az én helyemben töri a fejét.
269 2 | Ahá, itt a sör! (Kimegy az ajtóig.) Adja csak ide! (
270 2 | cselédtõl, aki még megtörli az edény talpát.) Ez lám egészen
271 2 | nem értem rá. Éjjel alszik az ember - hála Istennek, jól
272 2 | kerülök haza. Akkor hazajön az ember, örül, ha pár szót
273 2 | valószínû, hogy kisütöm az egészet. (Sört tölt, magasra
274 2 | szólt, és nem is szólhatott, az igazat megvallva, nem is
275 2 | úgyszólván nem is kellett az asszony. Nem, nem kellett.
276 2 | kedves hangon), hogy nem volt az enyém. Még jobban sajnálom
277 2 | Rázza a fejét, és lehajtja az asztalra.)~Szünet.~PERTICS (
278 2 | magát, a hangja egészen az elõbbi): Az asszonyt csodálom,
279 2 | hangja egészen az elõbbi): Az asszonyt csodálom, hogy
280 2 | Csend. A férj, aki már az utolsó szavakat egészen
281 2 | ingadozva.) Hol van ez az asszony? (Kinéz a jobb elülsõ
282 2 | Pertics tántorogva leül az egyik karosszékbe, és hátramutat
283 2 | karosszékbe, és hátramutat az asztalra.) Magatokra hagylak
284 2 | a férj), elõbb Jenõ azt az ajánlatot tette nekem, hogy
285 2 | érezte, hogy véget vessen az együttélésnek, és most nem.~
286 2 | Úgy értettem, hogy elválok az uramtól, és magával elmegyünk
287 2 | gyermeket itt akarta hagyni az urának?~PERTICSNÉ hallgat.~
288 2 | szeret engem, mint ahogy az elõbb mondta, akkor be fogja
289 2 | gombáspaprikás.~SZAKÁCSNÕ: Az ifiurak holnap itthon esznek
290 2 | éjt.~A hang megilletõdött. Az asszony el. A házibarát
291 2 | A házibarát magára marad az alvóval. Kis szünet.~BOÉR:
292 2 | alszik, sóhajt, Boér kimegy az elõszobába, és behozza a
293 2 | Simogatja a prémet.)~BOÉR nézi az alvót.~PERTICS (félálomban):
294 2 | kályha dübörög. Még megnézi az alvót, aztán kimegy.~PERTICS (
|