Felvonás
1 Szem| Dolgozik reggeltõl estig, hogy ellássa a gyerekeit. Szereti
2 Szem| nadrágjának állásáról látszik, hogy nem jó szabónál dolgoztat,
3 1 | Azt a benyomást kelti, hogy minden pillanatban érzi
4 1 | közönségnek érezni kell, hogy ni, ez a nő, milyen jól
5 1 | Ha a színésznő azt érzi, hogy ezt az impressziósorozatot
6 1 | kel fel, mondja meg neki, hogy siessen, öltözzön.~SZOBALÁNY:
7 1 | nagyon sír, és azt mondta, hogy rögtön híjam a nagyságát. (
8 1 | valamit. Nekem úgy jön, hogy ebben a házban máma valami
9 1 | a hangja, de nem érteni, hogy mit mond). Majd meglátja! (
10 1 | siessen, mondja meg neki, hogy a Janika beteg, és kéretem,
11 1 | hagyott elõszobaajtón át, hogy mindjárt elmegy, csak egy
12 1 | van ez a gyerek. Félek, hogy nagyon beteg lesz. Hozza
13 1 | izeni, kérem, a nagysága, hogy rögtön jönni fog.~PERTICSNÉ:
14 1 | megakad.) Hiszen tudja a mama, hogy megígértem neki, hogy akármi
15 1 | mama, hogy megígértem neki, hogy akármi történik ezzel a
16 1 | azt fogom neki mondani, hogy az elõbb én telefonáltam
17 1 | Azt akarom veled tudatni, hogy a kisfiad, a Janika beteg.
18 1 | Telefonáltam Kálmánnak, hogy hozza Tolnayt. Reméljük,
19 1 | kellett nekem!... (Megfordul, hogy az anyja hátul bekapcsolja
20 1 | halna meg; én nem értelek, hogy ennyire meg vagy ijedve!~
21 1 | PERTICSNÉ: Jól tudja a mama, hogy miért vagyok megijedve,
22 1 | TELKESYNÉ: Már én azt mondom, hogy nem jó anya az, aki nem
23 1 | Parancsol!?~TELKESYNÉ: Mondom, hogy sohase tudja az ember, ezekkel
24 1 | telefonáltam magának”, hogy hozza a doktort, és megtelefonáltam
25 1 | megtelefonáltam Jenõnek is, hogy beteg a gyerek.~BOÉR: Igen. (
26 1 | volna a gyerek szemein, hogy lázas. Egy pillanatra, emlékszem,
27 1 | TELKESYNÉ: Igazán borzasztó, hogy ennek az Arankának hogy
28 1 | hogy ennek az Arankának hogy kijut a betegápolásból.
29 1 | izgatott. Csak erõlködik, hogy nyugodtnak látszassék, és
30 1 | elõre elhatározta volna, hogy ezt mondja, mert el volt
31 1 | mert el volt készülve rá, hogy valami súlyos diagnózist
32 1 | mondanak.)~TELKESYNÉ: Lehet, hogy csak egy kis influenza.
33 1 | órai szabadságot kértem, hogy körülnézzek itthon... Te
34 1 | PERTICS: Nagy szerencse, hogy a hivatalod olyan közel
35 1 | úgy látszik, azt gondolja, hogy Aranka nem jól mérte a lázat,
36 1 | jól mérte a lázat, vagy hogy rossz a hõmérõ, mert újból
37 1 | Kezet fog.) Hát, kérem, hogy áll a dolog?~Kis szünet.~
38 1 | következtetésre jutottam, hogy a kisfiúnak csontvelõgyulladása
39 1 | kérdeznem, ami ugyan felesleges, hogy beleegyezik-e az operációba?~
40 1 | Soha életemben nem hittem, hogy ilyen rettenetes helyzetbe
41 1 | látom be, amit eddig soha, hogy ezt a gyereket el kellett
42 1 | férfi.~BOÉR: Alig várom már, hogy a gyereket a szanatóriumba
43 1 | észre.) Tudom, Kálmánkám, hogy te is úgy szeretted a Janikát,
44 1 | akkor utána kell nézni, hogy honnan szedem azt a hét-nyolcszáz
45 1 | megteheted, Kálmánkám?~BOÉR: Hogy lehet errõl beszélni is,
46 1 | Rá van írva különben is, hogy sietve meg kell csinálni
47 1 | Igen, igen. (Kicsit boldog, hogy tehet valamit.) Megmentik,
48 1 | tárcáját.) Engedjék meg kérem, hogy a honoráriumot rögtön átadjam. (
49 1 | beszélne. Int a kezével, hogy maradjon.)~Szünet.~BOÉR (
50 1 | Meglátta az elõszoba fogasáról, hogy a tanárok elmentek.) Elmentek
51 1 | TELKESYNÉ: El. Azt mondták, hogy nincs segítség. (Zokog.)~
52 1 | reggel... elmentem hazulról, hogy délre (megöleli az anyósát)
53 1 | Majd megkérem Kálmánt, hogy telefonáljon, kérjen nekem
54 1 | is sejtik még szegények, hogy a kisöccsüket elvesztették.
55 1 | Meg akarja ölelni õt is, hogy a keblén egy verset sírjon.)~
56 2 | elülsõ ajtón. Hallatszik, hogy az ablakot becsukja. Azután
57 2 | én nagyságámnak mondtam, hogy maga mondta, hogy a maguk
58 2 | mondtam, hogy maga mondta, hogy a maguk nagyságos ura nem
59 2 | nagyságos ura nem tudta, hogy a Janika nem az õ gyereke
60 2 | én nagyságám azt mondta, hogy ez lehetetlen, ezt kérdezzem
61 2 | nagyságos urunk nem tudta, hogy a gyerek nem volt az övé.~
62 2 | hasonlított a maguk szobaurához, hogy az én nagyságám sokszor
63 2 | itt nem nehéz megmondani, hogy melyik gyerek kihöz tartozik.”~
64 2 | SZAKÁCSNÕ: Mink is azt hittük, hogy tudta. Azt hittük, hogy
65 2 | hogy tudta. Azt hittük, hogy meg vannak alkudva, és a
66 2 | a mi nagyságos urunkon, hogy soha eszébe se jutott, hogy
67 2 | hogy soha eszébe se jutott, hogy a kisfiú a másiktól lehet.
68 2 | az orvos már megmondta, hogy meghalt a Janika, erre megszólalt
69 2 | én gyerekem!”~AZ IDEGEN: Hogy mondta?~SZAKÁCSNÕ: Ne bõgj
70 2 | szakácsnõ volt, azt mondta, hogy addig nem volt semmi. (Kézmozdulat.)
71 2 | le nem tagadhatta senki, hogy Janika apja fia, a másik
72 2 | bosszankodtam magamban, hogy szép fiatal ember létire
73 2 | szép fiatal ember létire hogy tud megmaradni e mellett
74 2 | mellett az asszony mellett. Hogy nem unta meg!... Nem csúnya
75 2 | kifizette és elküldte. Biztos, hogy Kálmán nagyságos úr megmondta
76 2 | AZ IDEGEN: No, az igaz, hogy ez furcsa, a legszebb orfeumi
77 2 | meg két kocsi.~SZAKÁCSNÕ: Hogy gyüttek?~SZOBALÁNY: Az egyikbe
78 2 | igazgatja és a melles kötényét), hogy micsoda skandalum lesz itten
79 2 | Csak azt akarom mondani, hogy el fogunk válni. (Le-fel
80 2 | Szünet.~PERTICSNÉ: De hát hogy gondolsz a válásra? A gyerekekkel
81 2 | A gyerekekkel mi lenne? Hogy gondolhatsz a válásra.~PERTICS:
82 2 | Mivel érdemeltem én meg, hogy ilyen piszkos (sír) helyzetbe
83 2 | szerettelek téged, te tudod, hogy igazán szerettelek, és boldog
84 2 | barátom szemembe mondja, hogy a gyerek az övé, hogy évek
85 2 | mondja, hogy a gyerek az övé, hogy évek óta viszonya van a
86 2 | de abból az következik, hogy megcsalj vele?~PERTICSNÉ:
87 2 | PERTICSNÉ: Te mondtad, hogy Kálmán szeretne hozzánk
88 2 | megfelel, és te akartad, hogy idejöjjön.~PERTICS: No jó,
89 2 | PERTICS: No jó, mondjuk, hogy én akartam, bár én nem emlékszem
90 2 | de érts meg az istenért, hogy nem akarok én itt veszekedni
91 2 | veled, én csak azt akarom, hogy megtudjam az igazságot.
92 2 | a helyzetet. Mondd meg, hogy mikor kezdõdött a viszony
93 2 | PERTICS: Biztos vagy te, hogy ezen a napon volt?~PERTICSNÉ:
94 2 | Aranka most elmondta nekem, hogy mióta van viszony köztetek.
95 2 | köztetek. Szeretném tudni, hogy az igazságot mondta-e. Emlékszel
96 2 | PERTICSNÉ (észreveszi, hogy most itt az idõ, amikor
97 2 | No most már láthatja, hogy igazat mondtam. Majd azután
98 2 | mintha bizonyítani akarná, hogy õ nem éhes. A férfiak is
99 2 | BOÉR: Én arra kérlek csak, hogy legyél meggyõzõdve Jenõ,
100 2 | legyél meggyõzõdve Jenõ, hogy...~PERTICS: Mirõl legyek
101 2 | tõled, és azt hiszem joggal, hogy most teljesen õszinte légy
102 2 | Itt van mind. Nem akarom, hogy a gyerekek játsszanak vele.
103 2 | automobil, a kis csacsi. Hogy eljátszott ezekkel szegényke
104 2 | maradni. Neked kötelességed, hogy figyelmeztess, ha valami
105 2 | hivatalban kell görnyednem, hogy legyen mit enni a gyerekeimnek,
106 2 | felesleges pénzem ajándékokra, hogy kedveskedhessek a feleségemnek
107 2 | menni tõlünk. Sajnálom, hogy kényszerítve vagyok rá,
108 2 | kényszerítve vagyok rá, hogy ezt kimondjam, de a becsületem
109 2 | és legyél meggyõzõdve, hogy mindig örömmel fogok veled
110 2 | nevet), de azután belátja, hogy semmi különös. Azért az
111 2 | ezekrõl biztos vagyok, hogy az enyémek. Az ember drukkol,
112 2 | drukkol, tördeli a kezét, hogy meghalt a gyereke, és akkor
113 2 | gyereke, és akkor kiderül, hogy csak a felesége csalta meg -
114 2 | Nohát! De biztos vagyok, hogy a másik kettõ tõlem való;
115 2 | iszik.) Biztos vagyok, hogy akkor még nem csalt meg
116 2 | mondta boldogult jó apám, hogy olyan, mint egy vén... (
117 2 | Nevet.) Utóbb beláttam, hogy ebben igaza volt. De Arankára
118 2 | levágja, rágyújt.) Ne hidd, hogy én örülök azon, hogy az
119 2 | hidd, hogy én örülök azon, hogy az a kisgyerek elpusztult.
120 2 | elpusztult. Magad tudod, hogy mennyire szerettem. Jóformán
121 2 | Jóformán azt mondhatnám, hogy az a kisgyerek volt az oka,
122 2 | a kisgyerek volt az oka, hogy semmit sem vettem észre
123 2 | sem vettem észre abból, hogy itt a fejemen hogy nõnek
124 2 | abból, hogy itt a fejemen hogy nõnek a nagy szarvak. Jól
125 2 | vele, eszembe se jutott, hogy a feleségemmel törõdjek.
126 2 | ember nem is veszi észre, hogy nõ alszik mellette. És más
127 2 | dolgokra sem gondol. Például hogy gondoltam volna én, amikor
128 2 | vettél tavaly egy bundát, hogy ez cserében van a feleségemért.
129 2 | buta az ember!... Igaz, hogy egy más ember az én helyemben
130 2 | Mikor gondolkodjék azon, hogy megcsalják-e, vagy mekkora
131 2 | Nem is lehet róla szó, hogy jusson idõ. Nem jut. Mert
132 2 | idõ. Nem jut. Mert biztos, hogy ha én idõt vettem volna
133 2 | nem biztos, de valószínû, hogy kisütöm az egészet. (Sört
134 2 | magasra emeli a kancsót, hogy sok hab képzõdjék. Ülve
135 2 | széken.) Kisütöm, és rájövök, hogy „ez a Kálmán nem jóban jár!”
136 2 | õszinte, kedves hangon), hogy nem volt az enyém. Még jobban
137 2 | jobban sajnálom azonban, hogy meghalt... szegény. (Elcsuklik
138 2 | Az asszonyt csodálom, hogy nem sír. Nagyon erõs fából
139 2 | jó emberem voltál mindig, hogy így kell elválnunk, de muszáj,
140 2 | Kérem, Kálmán (körülnéz, hogy csakugyan alszik-e a férj),
141 2 | az ajánlatot tette nekem, hogy váljak el tõle. Én egyelõre
142 2 | visszautasítottam. Azt mondtam, hogy ne beszéljünk errõl, de
143 2 | de el vagyok határozva, hogy elválok tõle és magához
144 2 | hangja): Azaz értem, persze hogy értem, szóval nem szeret
145 2 | maga szükségét érezte, hogy véget vessen az együttélésnek,
146 2 | most nem.~BOÉR: Nem tudom, hogy értette maga azt, amit én
147 2 | PERTICSNÉ: Úgy értettem, hogy elválok az uramtól, és magával
148 2 | tudom, egy azonban bizonyos, hogy magát elveszteni nem akarom.
149 2 | nagy, ezt maga is tudja -, hogy a régi életet, amit megszoktam,
150 2 | Gondolkoztam arról is, hogy mi lenne, ha én most elmennék
151 2 | kell kelteni Jenõt! Ideje, hogy lefeküdjön. Holnap hivatalba
|