Felvonás
1 1| PERTICSNÉ: Húzza át Boris az én ágyamat, a lepedõt, a paplant,
2 1| Gyermeksírás hallatszik.) Én nem értem magukat! (A szakácsnõ
3 1| neki mondani, hogy az elõbb én telefonáltam Kálmánnak.~
4 1| Ha ez a gyerek meghal, én megölöm magamat! (Szenvedélyesen
5 1| Ejnye, már miért halna meg; én nem értelek, hogy ennyire
6 1| nem ért?~TELKESYNÉ: Már én azt mondom, hogy nem jó
7 1| PERTICSNÉ: Jó, jó, mama, jó, de én nem tehetek róla! (Befejezi
8 1| hiszem.~TOLNAY: No, majd én is megmérem. Mióta panaszkodik
9 1| se volt.~TELKESYNÉ: No, én bízom Tolnay doktorban.~
10 1| Aranka küldött értem. Akkor én „telefonáltam magának”,
11 1| látszassék, és sikerül is, de én észreveszem. Rendkívüli
12 1| Boér felé fordul.)~BOÉR: Én egy pillanatra mintha lázasnak
13 1| Szünet.~PERTICS: No, hát én bemegyek. (Kimegy a bal
14 1| Kis szünet.~TOLNAY: Hát én kérem, elõ fogom adni a
15 1| beszéljen ilyeneket.~BOÉR: Az én gyerekem!...~PERTICSNÉ:
16 1| szenvedéseit. (Leül és zokog.) Én már nem bízom semmit sem.
17 1| már nem bízom semmit sem. Én láttam, a szegény elsõ kislányom
18 1| Önnek nyíltan megmondom, én a legkétségbeesettebb eseteket
19 1| SEBÉSZTANÁR: Bocsánat, én konzíliumért negyven koronát
20 1| megõrülök. Ez a halott az én gyerekem!~Sikoltások. Boér
21 2| elõbb kérdezek valamit. Az én nagyságámnak mondtam, hogy
22 2| nem az õ gyereke volt. Az én nagyságám azt mondta, hogy
23 2| SZAKÁCSNÕ: Pedig úgy volt. Én se hinném, ha nekem mondaná
24 2| maguk szobaurához, hogy az én nagyságám sokszor mondta,
25 2| áldjon meg, hiszen ez az én gyerekem!”~AZ IDEGEN: Hogy
26 2| már annyit, hiszen ez az én gyerekem.~AZ IDEGEN: Ne
27 2| már annyit, hiszen ez az én gyerekem. No, jót fog nevetni
28 2| ide jött lakni?~SZAKÁCSNÕ: Én másfél évvel késõbb jöttem,
29 2| IDEGEN: Hát aztán?~SZAKÁCSNÕ: Én is lestem rájuk!~AZ IDEGEN:
30 2| bevásárolni. Akkor már gondoltam én magamban: ebbõl lesz valami.
31 2| iszik, egy gálánt ember. Én azért sokszor bosszankodtam
32 2| hangon.) Tudom, a válást én és õk sínylenék meg a legjobban,
33 2| voltál, nem lehet tagadni, én pedig elveszteném õket is. (
34 2| Csuklik.) Mivel érdemeltem én meg, hogy ilyen piszkos (
35 2| kitûnõnek tartja.)~PERTICS: Én híttam, de abból az következik,
36 2| azt mondtad: nem bánom, de én itt akarok lakni. Én arra
37 2| de én itt akarok lakni. Én arra azt mondtam: Ha te
38 2| mondtam: Ha te akarod fiam, én is beleegyezem. Igaz-e ez?~
39 2| PERTICS: No jó, mondjuk, hogy én akartam, bár én nem emlékszem
40 2| mondjuk, hogy én akartam, bár én nem emlékszem reá, de érts
41 2| istenért, hogy nem akarok én itt veszekedni veled, én
42 2| én itt veszekedni veled, én csak azt akarom, hogy megtudjam
43 2| mondanod mindent õszintén. Én nem akarok gorombáskodni
44 2| gépiesen): 1904. november 7-én.~PERTICS: Szóval a harminchetedik
45 2| PERTICSNÉ: Igen.~PERTICS: Aznap én ki voltam küldve Kassára,
46 2| mosópincében mángoroltak. De én nem küldtem õket, esküszöm
47 2| három ember került.)~BOÉR: Én arra kérlek csak, hogy legyél
48 2| vagyok.~PERTICS: Pardon! Én is az vagyok! Legalább azt
49 2| sem maradt ki.~PERTICS: Én kimondom, Kálmán, nem lehet
50 2| szerelembõl vettem el, nem volt az én feleségem. A tied volt.
51 2| semmi különös. Azért az én gyerekeimbõl lehetnek egészen
52 2| sokkal kisebb baj. Legalább én úgy találom. Azt hiszem,
53 2| rágyújt.) Ne hidd, hogy én örülök azon, hogy az a kisgyerek
54 2| Például hogy gondoltam volna én, amikor te nekem vettél
55 2| Igaz, hogy egy más ember az én helyemben gondolkodóba esik.
56 2| forintos bunda! Más ember az én helyemben töri a fejét.
57 2| jut. Mert biztos, hogy ha én idõt vettem volna magamnak
58 2| szerettük egymást, legalább én õszinte barátsággal szerettelek,
59 2| Janikát, akit szívembõl én is szerettem, bár semmi
60 2| nekem, hogy váljak el tõle. Én egyelõre visszautasítottam.
61 2| Szünet.~BOÉR: Nézze Aranka, én épp úgy szeretem magát,
62 2| hogy értette maga azt, amit én tegnap mondtam.~PERTICSNÉ:
63 2| arról is, hogy mi lenne, ha én most elmennék maguktól.
64 2| keltse fel, és küldje aludni. Én lefekszem. Jó éjt. (Megcsókolja
|