Felvonás
1 Szem| ember. Olyan orvos, aki már túl van minden orvosi ambíción.
2 1 | vizesüveggel. Az asztal kissé már szét van dúlva, egy asztalkendő
3 1 | összegyűrve az abroszon. Már hárman vagy többen is reggeliztek
4 1 | részben lóg, de az arca már erősen púderezett. Nagy
5 1 | biztosan érzi magát, kissé öreg már, és most reggel gusztustalan
6 1 | gyereksírást.)~PERTICSNÉ: Mi baja már megint ennek a gyereknek?! (
7 1 | Lassan kimegy, mint aki már megszokta a kicsi szeszélyeit.)~
8 1 | Kis szünet.~SZAKÁCSNÕ: Már telefonált is.~SZOBALÁNY:
9 1 | Összecsókolóznak.)~TELKESYNÉ: No mondd már, mi van a Janikával?~PERTICSNÉ:
10 1 | van... Csak az elébb... Már gondoskodtunk orvosról...
11 1 | lesz semmi nagyobb baj... Már minek jönnél haza?... Most
12 1 | hangosan.)~TELKESYNÉ: Ejnye, már miért halna meg; én nem
13 1 | és nem ért?~TELKESYNÉ: Már én azt mondom, hogy nem
14 1 | van hozzá, másképp talán már nem is találtad volna otthon.~
15 1 | is az! Szent Isten! (Most már hangosan.) Harminckilenc
16 1 | be, és sírja ki magát, ha már ilyen gyenge ember. (Mereven
17 1 | férfi.~BOÉR: Alig várom már, hogy a gyereket a szanatóriumba
18 1 | elõszobába nyíló ajtót. A tanárok már vetkõznek, a szobalány lesegíti
19 1 | szobában.)~SEBÉSZTANÁR (már magyaráz): Bizony, kérem,
20 1 | szenvedéseit. (Leül és zokog.) Én már nem bízom semmit sem. Én
21 1 | a következõ pillanatban már kijön): Kedves Pertics úr,
22 1 | mennyit.~TELKESYNÉ: Kálmán már kifizette õket.~PERTICS:
23 2 | amiket leszedett): No, már csak egy van! (Leteszi az
24 2 | az abroszt és összehajtva már az asztalra teszi, amikor
25 2 | azután, tudja, mikor az orvos már megmondta, hogy meghalt
26 2 | Azt mondta neki. „Ne bõgj már annyit, az Isten áldjon
27 2 | mondta?~SZAKÁCSNÕ: Ne bõgj már annyit, hiszen ez az én
28 2 | gyerekem.~AZ IDEGEN: Ne bõgj már annyit, hiszen ez az én
29 2 | elmondom neki. És mondja, maga már itt volt, amikor a másik
30 2 | moziba, bevásárolni. Akkor már gondoltam én magamban: ebbõl
31 2 | szállodába, nem tudom. De azt már le nem tagadhatta senki,
32 2 | be az ajtót. Itt vannak már.~SZAKÁCSNÕ: Itt vannak?~
33 2 | el egy kis fiadat, de ha már együtt maradunk, akkor tisztázni
34 2 | hangon beszél): No most már láthatja, hogy igazat mondtam.
35 2 | maradnak.) Azok is, miket már eltört. Vissza fogom neked
36 2 | nekem vettél névnapomra. Már ma rendeltem új télikabátot.
37 2 | BOÉR: Bocsáss meg, de ezt már nem engedhetem. Végre is
38 2 | magát, akadozik, az alkohol már nagyon hat.) Jogom van.
39 2 | mert szerelembõl vettem el. Már nem szeretem ugyan, de neked,
40 2 | Belátom.~PERTICS: Most már meghalt a gyereked, semmi
41 2 | asszonyt is bizonyosan meguntad már. (Nevet.)~PERTICSNÉ feláll,
42 2 | fog. Abban a korban vagyok már, amikor a nõ hûtlensége
43 2 | Akkor barátom... Akkor már... Nekem úgyszólván nem
44 2 | lehetett rád panasz. De most már, belátod, el kell menni
45 2 | Szünet. Csend. A férj, aki már az utolsó szavakat egészen
46 2 | értem, szóval nem szeret már. Csodálatos hamar kiábrándult
47 2 | ifiurak holnap itthon esznek már?~PERTICSNÉ: Igen! Ötre kell
48 2 | teríteni.~SZAKÁCSNÕ: De már nincs pénzem, nagyságos
49 2 | Nagyon fázom.(Összekuporodik, már újra alszik, sóhajt, Boér
|