Felvonás

 1 Szem|         JENÕ~PERTICS JENÕNÉ~ÖZV. TELKESYNÉ, PERTICSNÉ ANYJA~BOÉR KÁLMÁN~
 2 Szem|          pózokba helyezkedik el.~Telkesyné. A Perticsné anyja. Molett
 3   1 |          ajtót): Kezét csókolom!~TELKESYNÉ: Jó reggelt!~PERTICSNÉ (
 4   1 |        mama! (Összecsókolóznak.)~TELKESYNÉ: No mondd már, mi van a
 5   1 |      mindjárt itt lesz az orvos.~TELKESYNÉ: Tolnaynak telefonáltál?~
 6   1 |     gyerekkel, rögtön értesítem.~TELKESYNÉ: Mégis értesíteni kell Jenõt
 7   1 |         Telefonáljon neki, mama!~TELKESYNÉ: Jó, de azt fogom neki mondani,
 8   1 |            Jobb hátsó ajtón el.)~TELKESYNÉ (telefonál): Halló! Kérem
 9   1 |      egészen zavarosak a szemei.~TELKESYNÉ (az ablakhoz megy, megnézi):
10   1 |          belefûzve. Fésülködik.)~TELKESYNÉ fésülni kezdi.~Szünet.~PERTICSNÉ:
11   1 |    mondja, de nem túl hangosan.)~TELKESYNÉ: Ejnye, már miért halna
12   1 |    vagyok megijedve, és nem ért?~TELKESYNÉ: Már én azt mondom, hogy
13   1 |      idegesen járkál a szobában.~TELKESYNÉ leül az ablak melletti karosszékbe.~
14   1 |         karosszékbe.~Kis szünet.~TELKESYNÉ: Soha se tudja az ember
15   1 |   gyerekekkel!~BOÉR: Parancsol!?~TELKESYNÉ: Mondom, hogy sohase tudja
16   1 |         baj.~BOÉR: Igaz!~Szünet.~TELKESYNÉ: Gondolom, Janika egyszer
17   1 |         soha semmi baja se volt.~TELKESYNÉ: No, én bízom Tolnay doktorban.~
18   1 |         asszonyom mikor jött át?~TELKESYNÉ: Mindjárt reggeli után.
19   1 |        mennyit szokott beszélni.~TELKESYNÉ: Igazán borzasztó, hogy
20   1 |         kicsit sok volt.~Szünet.~TELKESYNÉ: Aranka nagyon meg van ijedve.~
21   1 |       BOÉR: Inkább elég nyugodt.~TELKESYNÉ: Maga nem ismeri õt e tekintetben.
22   1 |     rövid csengetés, ajtócsapás.~TELKESYNÉ: Ugyan ki jöhetett?~BOÉR:
23   1 |         Õ szokott így csengetni.~TELKESYNÉ: Jenõ?~PERTICS (megjelenik
24   1 |         PERTICS: Hát mi történt?~TELKESYNÉ: A doktor benn van a gyereknél
25   1 |     súlyos diagnózist mondanak.)~TELKESYNÉ: Lehet, hogy csak egy kis
26   1 |        is találtad volna otthon.~TELKESYNÉ: A doktor, úgy látszik,
27   1 |           PERTICS: Aranka mérte?~TELKESYNÉ: Igen.~PERTICS: Mennyi volt?~
28   1 |      Igen.~PERTICS: Mennyi volt?~TELKESYNÉ: Harminckilenc és hattized.~
29   1 |  PERTICSNÉ: Jenõ is megérkezett?~TELKESYNÉ: Igen!~BOÉR (visszatér a
30   1 |     menjen be addig a gyerekhez!~TELKESYNÉ némán kimegy.~PERTICS: Alázatos
31   1 |    valami õr vagy kém megjelenik Telkesyné.)~PERTICSNÉ: Mit akar?~BOÉR:
32   1 |          szükség a vizsgálathoz.~TELKESYNÉ (az ajtóból): Jöjjön, Kálmán,
33   1 | kiereszti a színre a hölgyeket.)~TELKESYNÉ (zsebkendõt vesz elõ, törülgeti
34   1 |      mama, amikor férjhez adott.~TELKESYNÉ: Ne vádolj engem fiam, az
35   1 |          mégis rekedt a hangja.)~TELKESYNÉ: Feküdj le, Arankám!~BOÉR:
36   1 |      kiált.) Mama! Jöjjön, mama!~TELKESYNÉ utánamegy.~SEBÉSZTANÁR (
37   1 |         hátsó ajtóban megjelenik Telkesyné, vörösre sírt szemekkel,
38   1 |        orvosok nem veszik észre. Telkesyné visszafordul, mintha a belsõ
39   1 |          Menjen be a gyerekhez. (Telkesyné mellett beszól az ajtón.)
40   1 |          halni, jöjjön csak be. (Telkesyné keresztet vet, eddig nem
41   1 |        hallgatnak rá, bemennek.)~TELKESYNÉ: Nincs, még nem jött meg! (
42   1 |         Elmentek a professzorok?~TELKESYNÉ: El. Azt mondták, hogy nincs
43   1 |       Tolnay megmondja, mennyit.~TELKESYNÉ: Kálmán már kifizette õket.~
44   1 |          Meghalt?~TOLNAY bólint.~TELKESYNÉ sikolt, és teljes erõvel
45   1 |         Hol van szegény Arankám?~TELKESYNÉ: Benn van!~PERTICS: Majd
46   1 |        szabadságot a fõnökömtõl.~TELKESYNÉ: A gyerekek is nemsokára
47   1 |         szíves nekik megmondani.~TELKESYNÉ: Igen, Jenõkém, igen!~A