12-fekte | fekud-kimeh | kimek-profe | pucco-zsira
Felvonás
1503 2 | marad. De hát szerette a puccot, a jó lakást, megtettem
1504 1 | lóg, de az arca már erősen púderezett. Nagy termetű, jó alakú
1505 Szem| Molett asszony. Erõsen púderezi és fûzi magát. Bizonyos
1506 1 | gravis!~TOLNAY (belép): Nincs pulzus! Azt hiszem, itt az exitus
1507 1 | lehet. A betegnek nincs pulzusa. Ez, kérem, a szomorú valóság.~
1508 1 | Agybaja volt, négy nap alatt pusztult el. (Zokog.) Ilyen nehéz
1509 1 | kísérelni.~SCHWARCZ: Non putarem. (Ugyanaz a póz.) Non est
1510 2 | Szivart vesz elõ, levágja, rágyújt.) Ne hidd, hogy én örülök
1511 2 | magamnak ezen törni a fejemet, rájöttem volna, de így - egyik nap
1512 2 | ágaskodik a széken.) Kisütöm, és rájövök, hogy „ez a Kálmán nem jóban
1513 2 | fekete ruha kitûnõen áll rajta. Kiemeli termetének szépségét.
1514 2 | lett. De soha nem sikerült rajtaérni õket. Nagyon vigyáztak,
1515 1 | ránéztem és úgy keresztülment rajtam, no, ennek valami baja lesz...
1516 1 | tessék hideg borogatásokat rakni a fájós lábra, tíz percenként
1517 1 | SZOBALÁNY (az asztalon rakosgat, egyet és mást a pohárszékhez
1518 2 | összeszedtem és össze is raktam. (Kimegy a jobb hátsó ajtón,
1519 2 | amelyen sorban egymásra rakva egész csomó ilyen fekete,
1520 1 | Egy pillanatra, emlékszem, ránéztem és úgy keresztülment rajtam,
1521 1 | asszonyt, rögtön határozottan rászól): Magának le kell feküdni! (
1522 2 | a gyerekszobában, ahol a ravatal volt, egész éjjel nyitva
1523 2 | Szegény kis Janika!... (Rázza a fejét, és lehajtja az
1524 2 | akartam, bár én nem emlékszem reá, de érts meg az istenért,
1525 1 | Megöleli Perticsnét.) Reád hirtelen jön ez a nehéz
1526 1 | személyesen hozná el ezt a receptet most mindjárt.~PERTICS:
1527 1 | hátsó ajtón jön be, otthoni reformruhát húzott. A ruha vörösesbordó,
1528 1 | át?~TELKESYNÉ: Mindjárt reggeli után. Aranka küldött értem.
1529 1 | bútorozott polgári ebédlő. Reggelihez terített asztal, findzsákkal,
1530 1 | Már hárman vagy többen is reggeliztek itten. Perticsné jobboldalt
1531 Szem| gyengéd apa és férj. Dolgozik reggeltõl estig, hogy ellássa a gyerekeit.
1532 1 | feküdni! (Erélyes, de mégis rekedt a hangja.)~TELKESYNÉ: Feküdj
1533 2 | BOÉR: Nem érti?~PERTICSNÉ (remeg a hangja): Azaz értem, persze
1534 1 | Kálmánnak, hogy hozza Tolnayt. Reméljük, nem lesz semmi nagyobb
1535 1 | meg fog halni.~PERTICSNÉ (rémülten): Ne beszéljen ilyeneket.~
1536 2 | vettél névnapomra. Már ma rendeltem új télikabátot. Csak addig
1537 1 | fésûvel próbálja igazítani a rendetlen kontyát. Csengetés. Kimegy
1538 2 | mindig Kálmán nagyságos úr rendezte, és nem sajnálta a pénzt.
1539 1 | sikerül is, de én észreveszem. Rendkívüli lelkiereje van.~BOÉR: Igen,
1540 2 | Csuklik, sír.) A bánat nagyobb része azonban titeket illet. Magatokra
1541 2 | Megcsókolja a száján.)~A csók a nõ részérõl igen mohó. A férfi passzívabb,
1542 2 | olajnyomatra mutat), amiket részletfizetésre vettél. Visszaadjuk a kanapépárnát,
1543 Szem| impresszáriója. Az elsõ felvonásban a ritka és komplikált diagnózis
1544 1 | nyitja. A férfi lélekszakadva rohan be): Tessék! (Az asztalra
1545 1 | Önnek ugyebár, a család rokona...~BOÉR bólint.~SEBÉSZTANÁR:
1546 2 | Elhozzák ezeket a fekete rongyokat, kiakasszák, leakasszák,
1547 2 | Igazán nagyon sajnálom (roppant õszinte, kedves hangon),
1548 Szem| Nagystílû szélhámosok típusa. Roppantul az elõtérbe tudja magát
1549 2 | az, barátom, neked sokkal rosszabb a helyzeted, mert neked
1550 Szem| Temetkezési szolga. Sápadt, rosszul borotvált, penészes kis
1551 2 | Most csak minden vasárnap rúg be egy kicsit. Akkor minden
1552 1 | emlékszem a praxisomból (igen ruganyos, értelmes), egy hasonló
1553 2 | igények volnának a legfõbb rugói ennek a sajátságos helyzetnek,
1554 1 | anyja hátul bekapcsolja a ruháját. Az inge kilátszik és a
1555 Szem| szabónál dolgoztat, talán kész ruhát vásárol.~Boér Kálmán. Harminchat
1556 2 | valami ékszerrel vagy drága ruhával... és mégis jogom van a
1557 2 | a legfõbb rugói ennek a sajátságos helyzetnek, amelybe ez a
1558 2 | nagyságos úr rendezte, és nem sajnálta a pénzt. Most karácsonykor
1559 1 | tanár urak?...~SEBÉSZTANÁR: Sajnos, itt emberi erõ semmit sem
1560 1 | difteritisze meg a Palika sarlachja, azelõtti évben megint a
1561 1 | beszéd. Húszkoronást ad a sebésznek.)~SEBÉSZTANÁR: Bocsánat,
1562 2 | csinálom.~SZAKÁCSNÕ: Jó seft ez a maguké. Elhozzák ezeket
1563 Szem| boltokban a pesti szolgálók a segéddel.~A háziorvos. Negyvenéves,
1564 2 | kívánhatom, de elsején, esetleg segítek neked lakást keresni. (Iszik,
1565 1 | Siránkozik.) Ugye, még segíthet az orvosság?~TOLNAY: Nem
1566 1 | kikíséri õket, a szobalány segítségével feladja rájuk a kabátot,
1567 1 | Jól van, menjen be, és segítsen Borisnak az ágyat áthúzni. (
1568 2 | sört hozattam, ez a bor sehogy sem ízlik. Látom, neked
1569 1 | iskolából.~PERTICS: Nem is sejtik még szegények, hogy a kisöccsüket
1570 1 | ajtón ki akar menni.) De siessenek!~SZAKÁCSNÕ (a jobb elülsõ
1571 2 | iszik egymás után, de nem siet, azután kimegy a jobb hátsó
1572 2 | Istennek, jól alszom. Reggel sietek a hivatalba. Délben egykor
1573 1 | menjen be hozzá, mama, nekem sietnem kell magamat rendbe hozni,
1574 1 | Szalad.)~TOLNAY: Tessék sietni! (Visszamegy, de elõbb kiereszti
1575 1 | megoperálom, de kérem, csak a sikernek legalább egy ezredrésznyi
1576 1 | nyugodtnak látszassék, és sikerül is, de én észreveszem. Rendkívüli
1577 1 | minden valószínûség szerint sikerülni fog õt megmenteni. És meg
1578 2 | Janika lett. De soha nem sikerült rajtaérni õket. Nagyon vigyáztak,
1579 1 | TOLNAY bólint.~TELKESYNÉ sikolt, és teljes erõvel sírni
1580 1 | megjelenik az ajtóban. Perticsné sikoltása hallatszik.~PERTICS: Meghalt?~
1581 1 | a halott az én gyerekem!~Sikoltások. Boér most sírni kezd, Pertics
1582 2 | megfordul.)~PERTICS: Köszönöm. (Simogatja a prémet.)~BOÉR nézi az
1583 2 | Tudom, a válást én és õk sínylenék meg a legjobban, de temiattad. (
1584 1 | Nincs, még nem jött meg! (Siránkozik.) Ugye, még segíthet az
1585 2 | pedig elveszteném õket is. (Siránkozva.) Ötvenéves korban! (Csuklik.)
1586 1 | alatt. (Dadogja a szavakat sírás közben és rángatódzik.)~
1587 1 | Zokog.)~PERTICS (nekilát a sírásnak): Ki gondolta még... volna...
1588 1 | teste rángatódzik.) Akkor siratott volna a mama, amikor férjhez
1589 1 | szobájába, zárkózzék be, és sírja ki magát, ha már ilyen gyenge
1590 1 | hogy a keblén egy verset sírjon.)~BOÉR (egy pillanatig némán
1591 1 | megjelenik Telkesyné, vörösre sírt szemekkel, de az orvosok
1592 1 | rettenetes fájdalmai vannak. (Sírva fakad, leül, zsebkendõt
1593 2 | kötényét), hogy micsoda skandalum lesz itten máma. (Dörzsöli
1594 2 | PERTICSNÉ: Ne csinálj skandalumot, kérlek, Jenõ. Ne kiabálj,
1595 1 | elõ a zsebébõl, kiveszi a skatulyából, és próbálgatja.)~PERTICS (
1596 2 | van. (Egy székre teszi a skatulyát.) A kis gõzhajó (kiteszi
1597 1 | jobboldalt összekuporodva, slafrokban újságot olvas. Csak hevenyében
1598 2 | ajtócsapkodás.) Ahá, itt a sör! (Kimegy az ajtóig.) Adja
1599 2 | kicsit. Akkor minden este sörözni menne. Ez bizonyos. Iszákos
1600 Szem| Harminchat éves. Cvikkeres. Sötétszõke haj, angol bajusz. Neuraszténiás
1601 2 | Összekuporodik, már újra alszik, sóhajt, Boér kimegy az elõszobába,
1602 1 | TELKESYNÉ: Mondom, hogy sohase tudja az ember, ezekkel
1603 2 | pofon ütötte az asszony, ezt sohasem. Egy ujjal soha nem bántották.
1604 2 | Kálmán, nem lehet kerülgetni soká, neked magadnak is el kell
1605 Szem| termetû, jól öltözik. Nagy soppos frizurát hord, a füle elé
1606 2 | elõtérben áll, s amelyen sorban egymásra rakva egész csomó
1607 Szem| inkább az értékes nõk közé sorolják õket.~A férj. Pertics Jenõ.
1608 1 | Nagy, de nem világos, és stílus nélkül bútorozott polgári
1609 2 | voltam küldve Kassára, és sürgönyben gratuláltam neked.~PERTICSNÉ:
1610 2 | olyan, mint egy vén... (Súg valamit.) Nem fért szegény
1611 1 | vörösesbordó, igen egyszerû, de jó szabású, és anyaga finomnak látszik.
1612 2 | készen lesz az új kabát. A szabó expresszmunkának vállalta.~
1613 Szem| állásáról látszik, hogy nem jó szabónál dolgoztat, talán kész ruhát
1614 2 | Jó éjt. (Megcsókolja a száján.)~A csók a nõ részérõl igen
1615 1 | valami nagy hecc lesz... (A szakácsnõnek egy pillanatra hallatszik
1616 1 | vagy, mint az anyád, az ég szakadjon rád...~PERTICSNÉ (belép
1617 2 | utolsó szavakat egészen szakadozottan motyogta, lehajtja a fejét
1618 1 | Megmentik, ugye, doktor úr? (Szalad.)~TOLNAY: Tessék sietni! (
1619 1 | egészen tiszta ing, vörös szalag van belefûzve. Fésülködik.)~
1620 1 | hátul a cúgos cipõjének a szalagjába fel van akadva a nadrágja.
1621 1 | Talán mégis be lehetne szállítani a szanatóriumba.~SEBÉSZTANÁR:
1622 1 | ma délelõtt szanatóriumba szállítjuk, akkor utána kell nézni,
1623 2 | hazulról, valahová fürdõbe vagy szállodába, nem tudom. De azt már le
1624 2 | Kész! No, Isten áldja meg. (Szalutál.)~SZAKÁCSNÕ: Jó éjt. Hajja,
1625 1 | 17., II. emelet. Hányas szám, kérem?...~PERTICS: Nyolc.~
1626 1 | 80-15! Halló! Kérem, a számvevõség? Igen?... Akkor kérem sürgõsen
1627 1 | kerülni az operáció és a szanatórium elõreláthatólag?~TOLNAY:
1628 2 | megcsalják-e, vagy mekkora szarvai vannak? Erre nem jut idõ.
1629 2 | fejemen hogy nõnek a nagy szarvak. Jól elmulattam, elhemperegtem
1630 2 | olyan sokat. Mit gondol: százötven forint! Az õ ellátása nem
1631 1 | összehajtogatja az abroszt, dúdol.) Szebb vagy, mint az anyád, az
1632 1 | meghosszabbítani. (Kis fecskendõt szed elõ a zsebébõl, kiveszi
1633 1 | kell nézni, hogy honnan szedem azt a hét-nyolcszáz koronát.
1634 2 | felmászik és az utolsó drapériát szedi le.)~SZAKÁCSNÕ: No, maga
1635 2 | kiakasszák, leakasszák, és szedik be a kétszáz forintokat.
1636 1 | PERTICS: Nem is sejtik még szegények, hogy a kisöccsüket elvesztették.
1637 2 | Hogy eljátszott ezekkel szegényke még néhány nap elõtt. Itt
1638 2 | a bajszáról. Hátradõl a székében, nagyot szív a szivarjából,
1639 2 | hiányzik, ott vannak valahol a szekrény alatt. Majd a lány holnap
1640 2 | SZOBALÁNY: Iszonyúan fúj a szél, csukja be az ajtót. Itt
1641 2 | is. Ezeknek a poharaknak széle kerekre csiszolt, kitûnõ.
1642 Szem| felizgatja.~A sebész. Nagystílû szélhámosok típusa. Roppantul az elõtérbe
1643 2 | teljesen õszinte légy velem szemben.~BOÉR: Majd késõbb.~PERTICS (
1644 2 | ez meg szõke volt, kék szeme volt. Borzasztóan szerették
1645 1 | és egészen zavarosak a szemei.~TELKESYNÉ (az ablakhoz
1646 1 | este láttam volna a gyerek szemein, hogy lázas. Egy pillanatra,
1647 1 | Telkesyné, vörösre sírt szemekkel, de az orvosok nem veszik
1648 1 | legjobb volna, ha kegyed személyesen hozná el ezt a receptet
1649 2 | és egyik legjobb barátom szemembe mondja, hogy a gyerek az
1650 1 | Szünet.~SCHWARCZ (felhúzza a szemöldökeit): Casus valde malum!~SEBÉSZTANÁR:
1651 Szem| és ellenszenves, de nyílt szemû, kitanult, és ismeri az
1652 1 | meghal, én megölöm magamat! (Szenvedélyesen mondja, de nem túl hangosan.)~
1653 1 | a szegény kisgyereknek a szenvedéseit. (Leül és zokog.) Én már
1654 2 | kimegy.~PERTICS (szuszogva, szepegve alszik. Nyög álmában és
1655 2 | belép.~PERTICS: Nézd kérlek szépen... (Köhög.) ...ennek a dolognak
1656 1 | BOÉR: Igen!~PERTICS: Nagy szerencse, hogy a hivatalod olyan
1657 1 | exponáltan érzi magát a jó apa szerepében, és természetszerûleg túloz,
1658 2 | Te mondtad, hogy Kálmán szeretne hozzánk jönni lakni, és
1659 2 | mióta van viszony köztetek. Szeretném tudni, hogy az igazságot
1660 2 | hû feleség marad. De hát szerette a puccot, a jó lakást, megtettem
1661 1 | Kálmánkám, hogy te is úgy szeretted a Janikát, mintha csak a
1662 2 | szeme volt. Borzasztóan szerették ezt a kicsit, és nagy kivételt
1663 2 | hármasban, hozzánk szoktál, szerettük egymást, legalább én õszinte
1664 1 | elõszobában, mintegy információkat szerezni.)~PERTICSNÉ: Tessék, erre! (
1665 1 | aki már megszokta a kicsi szeszélyeit.)~Kis szünet.~SZOBALÁNY (
1666 1 | vizesüveggel. Az asztal kissé már szét van dúlva, egy asztalkendő
1667 1 | közben csúszott fel. Pertics sziluettje egészen az elõtérben. Komikus,
1668 1 | Körülbelül öt-hat másodpercig a szín üres, azután csengetés,
1669 Szem| Alacsony gallért és megvarrt, színes nyakkendõt visel, a nadrágjának
1670 1 | este mutatós lehet. Ha a színésznő azt érzi, hogy ezt az impressziósorozatot
1671 2 | legszebb orfeumi dámákkal és színésznõkkel mulathatna, ha egyszer pénze
1672 Szem| Elõször adták a Magyar Színházban 1911. május 20.-án.~ ~Személyek~
1673 1 | Visszamegy, de elõbb kiereszti a színre a hölgyeket.)~TELKESYNÉ (
1674 1 | legszívesebben. Horváth - szintén. Ha a konzílium csatlakozik
1675 2 | székében, nagyot szív a szivarjából, magyaráz.) Öt év elõtt,
1676 1 | szanatóriumba.~SEBÉSZTANÁR: A szíve nem bírja ki az altatást.
1677 2 | gyereketeket, a kis Janikát, akit szívembõl én is szerettem, bár semmi
1678 1 | anyának kötelessége, és szívesen áldozza oda az idejét és
1679 1 | beteg az asztalon hal meg. A szívgyengeség nagyon is kifejezett...
1680 2 | Második felvonás~Ugyanaz a szoba. A temetés után való nap,
1681 1 | operatív beavatkozás jön itt szóba. Ennek módozatait azonban
1682 2 | felkel, kopog, beszól Boér szobájának ajtaján.) Kérlek, Kálmán!~
1683 2 | jönni lakni, és akkor a szobák elrendezése egészen megfelel,
1684 2 | annyira hasonlított a maguk szobaurához, hogy az én nagyságám sokszor
1685 2 | hûtlensége nem tûnik fel olyan szörnyû dolognak. Bántja az embert (
1686 2 | Leteszi az összehajtott szövetet egy székre, amely egészen
1687 Szem| bizonyos állati örömmel végzi a szokásos munkát. Alacsony gallért
1688 2 | fekete kisgyerek, ez meg szõke volt, kék szeme volt. Borzasztóan
1689 Szem| valószínûleg festi. Divatos, szõkés-vörös a haja. Erõs, mély hangja
1690 1 | mint ilyenkor az emberek szoktak. Le-fel sétál, majd hirtelen
1691 2 | megvoltunk hármasban, hozzánk szoktál, szerettük egymást, legalább
1692 1 | konzíliumért negyven koronát szoktam kapni.~BOÉR: Pardon! Bocsásson
1693 2 | azt a kényelmet, amihez szokva van. Gondolkoztam arról
1694 Szem| mint a boltokban a pesti szolgálók a segéddel.~A háziorvos.
1695 1 | Itt vannak a tanárok. Szóljon Jenõnek. (Kinyitja az elõszobába
1696 2 | senki egy árva szót sem szólt, és nem is szólhatott, az
1697 1 | beteg a gyerek.~BOÉR: Igen. (Szórakozottan maga elé néz.) Most emlékszem,
1698 1 | gyereked lett volna (a kezeit szorongatja), és éppen ezért kérdezlek
1699 1 | sürgõsen, még ebben az órában szükségesnek tartom.~PERTICS: Csak siessen,
1700 2 | kisfiunk haldoklott, maga szükségét érezte, hogy véget vessen
1701 2 | Szóval a harminchetedik születésed napján.~PERTICSNÉ: Igen.~
1702 2 | amit betettél a gyerekek születésnapján a takarékba. Máma kivettem
1703 2 | tudom. De azt már le nem tagadhatta senki, hogy Janika apja
1704 2 | anyjuk voltál, nem lehet tagadni, én pedig elveszteném õket
1705 2 | gyerekek születésnapján a takarékba. Máma kivettem a pénzt.
1706 2 | Visszafekszik.) Kérlek, takarj be valamivel. Nagyon fázom.(
1707 1 | görcsösen sírni kezd. Nem takarja el az arcát, csaknem egyenesen
1708 2 | azután folytathatjuk ezt. (Tálal, elõször az urának, azután
1709 1 | Tolnayt is. Még otthon találja... No jó, de akkor elmegy
1710 2 | hallgat.~BOÉR: Nos, hát találjon ki valamit.~PERTICSNÉ (türelmetlen
1711 2 | mindig örömmel fogok veled találkozni. Nem vagyok az az ember,
1712 2 | Nem lehet jobb megoldást találni.~PERTICSNÉ: Nem!~Szünet.
1713 2 | kisebb baj. Legalább én úgy találom. Azt hiszem, te is. Nem?~
1714 1 | másképp talán már nem is találtad volna otthon.~TELKESYNÉ:
1715 2 | ajtó kinyílik, a szakácsnõ tálcán behozza a vacsorát.)~PERTICSNÉ:
1716 2 | aki még megtörli az edény talpát.) Ez lám egészen más, ez
1717 1 | bal oldali ajtó fejfájának támaszkodik): Mit csinálnak vele, doktor
1718 2 | létrát a fenékajtó félfájának támasztja, felmászik és az utolsó
1719 2 | elülsõ ajtófélfához van támasztva. Összehajtogatja a nehéz
1720 1 | BOÉR: Jöjjön! (Gyengéden támogatni akarja.)~PERTICSNÉ (feláll,
1721 1 | észrevétlenül kimegy. Schwarcz tanárnak mindjárt két bankjegyet
1722 1 | tessék, itt a telefon. Tanárt hívjon rögtön. (Mindannyian
1723 2 | kijön, de nem szól. Pertics tántorogva leül az egyik karosszékbe,
1724 2 | gyerekek elhanyagolnák a tanulást, Jenõ nem ér rá foglalkozni
1725 2 | részben ezek a fokozott táplálkozási igények volnának a legfõbb
1726 1 | Rövid szünet. Kiveszi a tárcáját.) Engedjék meg kérem, hogy
1727 2 | kivettem a pénzt. Íme, átadom. (Tárcát vesz elõ.) Húsz, negyven,
1728 Szem| A legkülönb nõ az egész társaságban.~ ~
1729 2 | hozzád pártolnának, veled tartanának, mert mindig jó anyjuk voltál,
1730 2 | aki ezt az érvet kitûnõnek tartja.)~PERTICS: Én híttam, de
1731 1 | ebben az órában szükségesnek tartom.~PERTICS: Csak siessen,
1732 2 | hogy melyik gyerek kihöz tartozik.”~SZAKÁCSNÕ: Mink is azt
1733 2 | gyerekekért, szerettelek téged, te tudod, hogy igazán szerettelek,
1734 1 | jó, mama, jó, de én nem tehetek róla! (Befejezi frizuráját,
1735 2 | akarsz elválni, végre nem tehetlek ki egy botrányos válópernek,
1736 1 | terített asztal, findzsákkal, tejeslábassal, vizesüveggel. Az asztal
1737 1 | TELKESYNÉ: Maga nem ismeri õt e tekintetben. Borzasztó izgatott. Csak
1738 1 | szakácsnõ mosdótálat visz tele vízzel.) Tehát rögtön indulsz,
1739 1 | istenért, tessék, itt a telefon. Tanárt hívjon rögtön. (
1740 1 | Kálmánkám, ugye leszel szíves telefonálni Wiznernek, és nekem két
1741 1 | Kis szünet.~SZAKÁCSNÕ: Már telefonált is.~SZOBALÁNY: Kinek!?~SZAKÁCSNÕ:
1742 1 | orvos.~TELKESYNÉ: Tolnaynak telefonáltál?~PERTICSNÉ: Nem! Kálmánnak
1743 1 | a hátára.)~PERTICSNÉ (a telefonhoz lép, vár): Halló, halló.
1744 1 | Patakyt, vagy értesítsd elõbb telefonon, ha nincs otthon, akkor
1745 2 | a bundát is, amit tavaly télen nekem vettél névnapomra.
1746 2 | elé teszi. Egy másikat is teletölt, kiissza a poharat, és jól
1747 Szem| ambíción. Dolgozik, mert öröme telik az érdeklõdésben, amely
1748 2 | névnapomra. Már ma rendeltem új télikabátot. Csak addig hordom ezt,
1749 Szem| asszony. Pertics Jenõné Telkesy Aranka. Negyvenéves. A haját
1750 2 | felvonás~Ugyanaz a szoba. A temetés után való nap, estefelé.
1751 1 | Harminckilenc és hattized temperatúra. Most diagnosztizáltam.
1752 2 | óriási papírskatulyával tér vissza.) Itt van mind. Nem
1753 1 | polgári ebédlő. Reggelihez terített asztal, findzsákkal, tejeslábassal,
1754 1 | Rövid szünet.~PERTICS: Természetesen.~BOÉR (hirtelen elõlép):
1755 1 | a jó apa szerepében, és természetszerûleg túloz, mint ilyenkor az
1756 1 | csontvelõgyulladása van. A baj infekciózus természetû, igen heves, úgyhogy itt
1757 1 | erősen púderezett. Nagy termetű, jó alakú asszony. Azt a
1758 Szem| mozdulatai nõiesek. Magas termetû, jól öltözik. Nagy soppos
1759 1 | fogom adni a véleményemet. Tessenek talán helyet foglalni. (
1760 1 | egyenesen ül; egész felsõ teste rángatódzik.) Akkor siratott
1761 2 | BOÉR: Parancsolsz?~PERTICS: Tétess, kérlek, a tûzre! (Alig
1762 2 | kicsit, és nagy kivételt tettek vele. A másik két gyereket
1763 2 | is szólhatott, mert ahogy ti magatokat viseltétek, abból
1764 2 | volt az én feleségem. A tied volt. Végre is jogom van
1765 Szem| sebész. Nagystílû szélhámosok típusa. Roppantul az elõtérbe tudja
1766 1 | vánkosokat, mind cserélje ki tisztával. Siessen, mert mindjárt
1767 2 | ennek a dolognak a tisztázásáról van szó. Aranka most elmondta
1768 2 | PERTICS: Azt hiszem, ma este tisztáznunk kell ezt a dolgot. Igen?~
1769 1 | az oldalszobába, nyilván tisztogatni. Az asszony egy ideig némán
1770 2 | bánat nagyobb része azonban titeket illet. Magatokra hagylak.
1771 1 | Boér Kálmán miniszteri titkár úrnak.~SZOBALÁNY: A nagysága
1772 Szem| érzékenységet saját maga elõtt is titkolja. Az elsõ felvonás végéig
1773 2 | a nagy levélszekrényt, a tíz-tíz forintot, amit betettél
1774 2 | gyereked halt meg, és nincs több gyereked. Pardon! (Felkel,
1775 2 | ellátása nem kerülhetett többe, mint havonként, sokat mondok,
1776 1 | azonban a valószínûségrõl többé szó sem lehet. A betegnek
1777 1 | abroszon. Már hárman vagy többen is reggeliztek itten. Perticsné
1778 2 | és a délutánja szabad. Többet nincs semmi dolga. (Terít.)
1779 1 | felé.)~TOLNAY (telefonál, a többiek izgatottan figyelik): Halló! (
1780 2 | bizonyos. Iszákos lenne. Tönkremenne.~Szünet. Horkolás.~BOÉR:
1781 2 | magának meggondolási idõ? Tönkretette a családi boldogságomat,
1782 2 | megcsaltak, kijátszottak. Tönkretették a becsületem, akkor ne kiabáljak?
1783 Szem| önuralmát, akkor hirtelen tör ki az elfojtott indulatossága.
1784 2 | enyémek. Az ember drukkol, tördeli a kezét, hogy meghalt a
1785 2 | Más ember az én helyemben töri a fejét. Érted?... (Szünet,
1786 2 | vettem volna magamnak ezen törni a fejemet, rájöttem volna,
1787 2 | jutott, hogy a feleségemmel törõdjek. Tudod, eljön az idõ, mikor
1788 2 | egészségesek, mint a makk, mit törõdöm az anyjukkal? Megszülte
1789 1 | fognak.)~PERTICS: Hát mi történt?~TELKESYNÉ: A doktor benn
1790 1 | TELKESYNÉ (zsebkendõt vesz elõ, törülgeti a szemeit): Szegény Arankám! (
1791 2 | vagyok, hogy a másik kettõ tõlem való; ejnye, de igyál te
1792 1 | lesz az orvos.~TELKESYNÉ: Tolnaynak telefonáltál?~PERTICSNÉ:
1793 Szem| az elõtérbe tudja magát tolni. Magas, szép ember, kis
1794 2 | november...~BOÉR (köszörüli a torkát, halkan): Hetedikén.~PERTICS:
1795 1 | Gondolom, Janika egyszer egy torokfájást leszámítva, nem is volt
1796 2 | fiatal ember létire hogy tud megmaradni e mellett az
1797 1 | Jenõ? Azt akarom veled tudatni, hogy a kisfiad, a Janika
1798 2 | vele?~PERTICSNÉ: Nem, de tudhattad volna, gondolnod kellett
1799 2 | gyerekeket. Magának sem tudnám megadni azt a kényelmet,
1800 2 | most elmennék maguktól. Nem tudnék mit csinálni, hova menni.
1801 1 | BOÉR (hirtelen elõlép): Tudniillik, ugyebár, ha a konzílium
1802 2 | nagyon hat.) Jogom van. Nem tudok ugyan vele délután sétálni
1803 Szem| magyarázgató, könyvember. Inkább tudós, mint orvos. Mosolyog, és
1804 1 | gyereknél Arankával, még nem tudunk semmit.~PERTICS: Szent Isten! (
1805 1 | pohárszéken, és elzárja, majd a tükör elé áll, és a fésûvel próbálja
1806 1 | felveszi, újra leteszi, végre türelmét veszti és kopog). Halló,
1807 2 | találjon ki valamit.~PERTICSNÉ (türelmetlen hangon): Nem tudom, nem
1808 2 | itt. Ki hagytátok aludni a tüzet. (Visszafekszik.) Kérlek,
1809 1 | szerepében, és természetszerûleg túloz, mint ilyenkor az emberek
1810 2 | PERTICS: Tétess, kérlek, a tûzre! (Alig érteni.)~BOÉR leguggol,
1811 1 | újságban, babrálja a haját, ülési módot változtat. A közönségnek
1812 2 | Tessék!~PERTICS: Kérlek, ülj ide, szeretnék veled egyet-mást
1813 2 | hogy sok hab képzõdjék. Ülve ágaskodik a széken.) Kisütöm,
1814 1 | öt-hat másodpercig a szín üres, azután csengetés, ismételt
1815 2 | van hozzá. (Az asztalra üt, mintegy bátorítsa magát,
1816 2 | csináljak? Nevessek? (Ordít, üti az asztalt.) Hát mi a fenét
1817 2 | gyakran megverte, pofon ütötte az asszony, ezt sohasem.
1818 1 | orvos azalatt kibontja az üvegcsét, megtölti a fecskendõt és
1819 1 | Tessék! (Az asztalra teszi az üveget. Azután visszamegy az elõszobába
1820 2 | a feleségem. Az anyjára ugyanazt mondta boldogult jó apám,
1821 1 | természetû, igen heves, úgyhogy itt sürgõsen tenni kell.~
1822 1 | hogy rossz a hõmérõ, mert újból megméri.~PERTICS: Aranka
1823 2 | asszony, ezt sohasem. Egy ujjal soha nem bántották. Micsoda
1824 1 | percig egyedül van. Lapoz az újságban, babrálja a haját, ülési
1825 1 | Kis szünet.~PERTICSNÉ újságolvasásba merül. Csengetés. A szobalány
1826 2 | asszony mellett. Hogy nem unta meg!... Nem csúnya asszony,
1827 2 | hogy a maguk nagyságos ura nem tudta, hogy a Janika
1828 1 | Nincsen segítség, tanár urak?...~SEBÉSZTANÁR: Sajnos,
1829 1 | megcsuklik a hangja.)~PERTICSNÉ: Uralkodjék magán, még nincsen elveszve
1830 2 | értettem, hogy elválok az uramtól, és magával elmegyünk meg
1831 Szem| indulatossága. Járásában van valami úri karakter, elõkelõség, ami
1832 2 | nem engedhetem. Végre is úriember vagyok.~PERTICS: Pardon!
1833 1 | Kálmán miniszteri titkár úrnak.~SZOBALÁNY: A nagysága majd
1834 2 | próbált kikezdeni ezzel az úrral?~SZAKÁCSNÕ: Nem. De nem
1835 2 | mondaná valaki. A mi nagyságos urunk nem tudta, hogy a gyerek
1836 2 | meglátszott a mi nagyságos urunkon, hogy soha eszébe se jutott,
1837 1 | egy kámforinjekciót. Igen? Ut aliquid! (Kifelé indulnak.)~
1838 2 | mindig mondja: „Micsoda utálatos asszony!”~SZAKÁCSNÕ: Azt
1839 1 | Jöjjön, mama!~TELKESYNÉ utánamegy.~SEBÉSZTANÁR (hangja hallatszik):
1840 1 | de készült valahová, mert utcára volt öltözve.~PERTICSNÉ:
1841 2 | apámnak a gyomrába. (Nevet.) Utóbb beláttam, hogy ebben igaza
1842 1 | szemeit, de ez csak most utólag jutott eszembe.~Szünet.~
1843 1 | valószínû, de kötelességünk az utolsót is megpróbálni, és a beteg
1844 1 | emeleten. Este ugyan keveset vacsorált, úgy emlékszem... (Az orvos
1845 1 | és csendesebb is volt a vacsoránál, hiszen tudja a nagyságos
1846 2 | pedig az öreg nagyságánál vacsoráznak. Ott is alszanak, mert a
1847 1 | férjhez adott.~TELKESYNÉ: Ne vádolj engem fiam, az Isten akarta
1848 1 | fecskendõsskatulyát, zsebre vágja és kimegy. Igyekszik meghatottnak
1849 1 | bennünket, iszonyúan meg vagyunk ijedve. (Átadja a hõmérõt.)~
1850 2 | kõ hiányzik, ott vannak valahol a szekrény alatt. Majd a
1851 2 | Visszafekszik.) Kérlek, takarj be valamivel. Nagyon fázom.(Összekuporodik,
1852 2 | Csendes hangon.) Tudom, a válást én és õk sínylenék meg a
1853 1 | felhúzza a szemöldökeit): Casus valde malum!~SEBÉSZTANÁR: Az operatív
1854 2 | ajánlatot tette nekem, hogy váljak el tõle. Én egyelõre visszautasítottam.
1855 2 | CSELÉD lép be kendõvel a vállain. Hajadonfõvel. Jó cipõi,
1856 2 | A szabó expresszmunkának vállalta.~BOÉR: Bocsáss meg, de ezt
1857 2 | Levisszük majd mink.~SZOLGA vállat von. Az elõszobában hagyja
1858 2 | tehetlek ki egy botrányos válópernek, gyermekeim anyja vagy,
1859 1 | pulzusa. Ez, kérem, a szomorú valóság.~BOÉR: Igen, igen. (Rövid
1860 Szem| Aranka. Negyvenéves. A haját valószínûleg festi. Divatos, szõkés-vörös
1861 1 | legalább egy ezredrésznyi valószínûségével. Itt azonban a valószínûségrõl
1862 1 | valószínûségével. Itt azonban a valószínûségrõl többé szó sem lehet. A betegnek
1863 1 | fájós lábra, tíz percenként váltogatva, és tessék leküldeni jégért.~
1864 1 | zsirálni nekem egy ezerkoronás váltót. Ugye megteheted, Kálmánkám?~
1865 1 | babrálja a haját, ülési módot változtat. A közönségnek érezni kell,
1866 2 | az igazságot. Ha nem is válunk el, ha nem akarsz elválni,
1867 1 | s egy feltûnõen piszkos vánkos van a kezében): Nagysága,
1868 1 | a lepedõt, a paplant, a vánkosokat, mind cserélje ki tisztával.
1869 1 | Nagysága, kérem, erre a vánkosra nem tetszett adni huzatot.~
1870 2 | Aranka! Gyere ki, kérlek. (Várakozás. A nõ kijön, de nem szól.
1871 2 | veszélyeknek kitenni.~PERTICS: Várjunk csak. Emlékezz kérlek vissza,
1872 1 | legyen férfi.~BOÉR: Alig várom már, hogy a gyereket a szanatóriumba
1873 2 | Inna! Most csak minden vasárnap rúg be egy kicsit. Akkor
1874 Szem| dolgoztat, talán kész ruhát vásárol.~Boér Kálmán. Harminchat
1875 Szem| intelligens; sok van ilyen, és végeredményében inkább az értékes nõk közé
1876 2 | maga szükségét érezte, hogy véget vessen az együttélésnek,
1877 2 | dohányzóasztalon, majd késõbb végigfekszik a kanapén.)~PERTICSNÉ: Kérem,
1878 2 | PERTICS leül az asztal mellé, végiglapozza az újságot, azután felkel,
1879 2 | Kiemeli termetének szépségét. Végigsimítja az arcát két kezével, mintegy
1880 Szem| bizonyos állati örömmel végzi a szokásos munkát. Alacsony
1881 Szem| kis kecskeszakállal és vékony, éles hanggal. Kegyetlen,
1882 2 | most teljesen õszinte légy velem szemben.~BOÉR: Majd késõbb.~
1883 1 | kérem, elõ fogom adni a véleményemet. Tessenek talán helyet foglalni. (
1884 1 | konzílium csatlakozik a véleményemhez, és a sürgõs operációt kívánja,
1885 2 | Jenõ nem ér rá foglalkozni velük. Ugye ezt belátja?~PERTICSNÉ (
1886 2 | lehet mondani, jó asszony, velünk nagyon jól bánik.~AZ IDEGEN:
1887 2 | SZAKÁCSNÕ: Nem. Hozatunk vendéglõbõl. A gyerekek pedig az öreg
1888 2 | az úr, mintha észre sem venné. Pedig szép lány volt, nagyon
1889 2 | fátyolt. Az arca megviseltnek, vénnek, kisírtnak látszik, a frizurája
1890 2 | folytatni lehetne, ha magunkhoz vennénk a gyerekeket. Magának sem
1891 1 | õt is, hogy a keblén egy verset sírjon.)~BOÉR (egy pillanatig
1892 1 | fektetni. A többi ágyakat vesse fel, és rakja rendbe a szobát.
1893 2 | szükségét érezte, hogy véget vessen az együttélésnek, és most
1894 1 | el bennünket a bajban és veszedelemben.~A SEBÉSZ (hangja hallatszik,
1895 2 | hogy nem akarok én itt veszekedni veled, én csak azt akarom,
1896 2 | nem szabad engedni a nõt veszélyeknek kitenni.~PERTICS: Várjunk
1897 1 | nap múlva túl lesz minden veszélyen. (Csengetés.) Itt vannak
1898 1 | szemekkel, de az orvosok nem veszik észre. Telkesyné visszafordul,
1899 2 | gorombáskodni veled, hiszen tegnap vesztetted el egy kis fiadat, de ha
1900 1 | leteszi, végre türelmét veszti és kopog). Halló, kérem
1901 1 | be. (Telkesyné keresztet vet, eddig nem jutott eszébe.)~
1902 1 | nyíló ajtót. A tanárok már vetkõznek, a szobalány lesegíti a
1903 2 | elfelejtettem. Ezt is te vetted! Nohát majd ezt is elviszed.
1904 1 | Az este még semmit sem vettünk észre. Tegnap délután egy
1905 2 | sikerült rajtaérni õket. Nagyon vigyáztak, talán elmentek hazulról,
1906 1 | gyereket a szanatóriumba vigyék.~PERTICSNÉ: Mit akar maga
1907 1 | Elsõ felvonás~Nagy, de nem világos, és stílus nélkül bútorozott
1908 1 | ajtó is nyílik): Teljes világosságra van itt, kérem, szükség
1909 Szem| megvarrt, színes nyakkendõt visel, a nadrágjának állásáról
1910 2 | mert ahogy ti magatokat viseltétek, abból senki sem következtethetett
1911 2 | hagytátok aludni a tüzet. (Visszafekszik.) Kérlek, takarj be valamivel.
1912 1 | veszik észre. Telkesyné visszafordul, mintha a belsõ szobába,
1913 2 | kályhához megy és rak rá, azután visszaindul a szobájába.~PERTICS (bejõ
1914 1 | néz, azután megrázkódik, visszatartja Perticset, aki a halottas
1915 1 | TELKESYNÉ: Igen!~BOÉR (visszatér a férjjel): A másik szobába
1916 1 | hajtûvel, átfutja, borítékba visszateszi. Tovább olvassa az újságot.~
1917 2 | váljak el tõle. Én egyelõre visszautasítottam. Azt mondtam, hogy ne beszéljünk
1918 1 | fazekat, és a betegszobába viszi.)~BOÉR (aki eddig mozdulatlanul
1919 2 | gyerek az övé, hogy évek óta viszonya van a feleségemmel, amirõl
1920 2 | Egyszer késõ este ingben vizet vitt be hozzá. Úgy tette az úr,
1921 1 | findzsákkal, tejeslábassal, vizesüveggel. Az asztal kissé már szét
1922 1 | Csend, elhelyezkednek.) A vizsgálat nyomán, amelyet az imént
1923 1 | van itt, kérem, szükség a vizsgálathoz.~TELKESYNÉ (az ajtóból):
1924 2 | Szakácsnõ az ételhordóban vizsgálódik.) És meg fogja látni (a
1925 1 | nem egészen tiszta ing, vörös szalag van belefûzve. Fésülködik.)~
1926 1 | reformruhát húzott. A ruha vörösesbordó, igen egyszerû, de jó szabású,
1927 1 | ajtóban megjelenik Telkesyné, vörösre sírt szemekkel, de az orvosok
1928 1 | kell venni a bankból. Ha volnál szíves zsirálni nekem egy
1929 2 | fokozott táplálkozási igények volnának a legfõbb rugói ennek a
1930 1 | festett voltát a pompázatos volta miatt elárulja. Csengetnek.
1931 1 | ízléses, mert a haj festett voltát a pompázatos volta miatt
1932 2 | majd mink.~SZOLGA vállat von. Az elõszobában hagyja a
1933 1 | visszajön, amint megpillantja a vonagló asszonyt, rögtön határozottan
1934 2 | Boér balra, a szobájába vonul.)~PERTICS leül az asztal
1935 1 | leszel szíves telefonálni Wiznernek, és nekem két napi szabadságot
1936 1 | a jelenlevõk meglehetõs zajt csapnak.~PERTICS: Hol van
1937 1 | PERTICSNÉ: Menjen a szobájába, zárkózzék be, és sírja ki magát, ha
1938 2 | semmit. (Kézmozdulat.) Ki van zárva. Nem csináltátok feltûnõen,
1939 1 | gyereknek az arca, és egészen zavarosak a szemei.~TELKESYNÉ (az
1940 2 | Cvá, drá, fiá, finef, zehsz, zibn, aht, nájn, cén, ölf,
1941 2 | drá, fiá, finef, zehsz, zibn, aht, nájn, cén, ölf, cvölf ...
1942 2 | Iszik. Krákog, letörli zsebkendõjével a habot a bajszáról. Hátradõl
1943 Szem| csinos cselédet.) Sápadt. Zsidós hangsúllyal beszél, modorosan,
1944 1 | bankból. Ha volnál szíves zsirálni nekem egy ezerkoronás váltót.
|