Rész

 1   1|          láttam semmi jóindulatot, nem éreztem semmi melegséget, vonzalmat.
 2   1|               nõkrõl?...~Lemondás! Úgy éreztem, hogy könnyen le tudok érte
 3   1|                mind kevesebb szükségét éreztem a nemi mulatságoknak. Lassanként
 4   1|                 Szépnek és hatalmasnak éreztem magam. A szobámba léptem.
 5   1|                 és egy kis keserûséget éreztem. Arra gondoltam, hogy milyen
 6   1|                 egyebet azonban sohase éreztem.~A szobaasszony! Ez új fejezet.
 7   1|            látszott nagynak, mégis úgy éreztem, hogy megérte a pénzt, s
 8   1|         terminusokat. A kéj, amit vele éreztem, a továbbiakban még növekedett.
 9   1|           elkísérte, és kezet fogtunk, éreztem, hogy fokozottan viszonozza
10   1|           feleségemet. Ajkait csókolva éreztem, hogy mennyire hasonlíthatatlan
11   1|         lényének. Egy reneszánsz nõnek éreztem. Szép karjaival eltakarta
12   1| varázsvesszõmmel a félelem kínja alól. Éreztem, hogyan nyugszik meg karjaimban,
13   1|                ezt, és nagy elégtételt éreztem, hogy a kék szemû nõi fajon
14   1|            szót, és én hideg borzalmat éreztem arra a gondolatra, hogy
15   1|                nevetett; oly világosan éreztem, hogy mit akar ezzel elérni.
16   1|            Mindegy. Semmi hajlamot nem éreztem, hogy az asszonykának legalábbis
17   1|            költöttem el. Valami undort éreztem a holmijai iránt is, és
18   1|               de a dohányzóban nem jól éreztem magam; pazarul öltözött
19   1|       nehezemre esett. Sokszor butának éreztem magam. Kétségbeejtõ, kétségbeejtõ,
20   1|            hanem telefonált. Ezt elõre éreztem. Felszedelõzködtem tehát,
21   1|                vagy sem. Mindazonáltal éreztem, hogy nem helyesen jártam
22   1|         öltöztem. Mosdás után frissnek éreztem magam. Visszagondoltam az
23   1|            azonban rendkívül gyengének éreztem magam mellette. Persze benne
24   1|                nagyon szerencsétlennek éreztem magam szegénységem miatt.
25   1|                szegénységem miatt. Úgy éreztem, hogy kicsinységeken fordul
26   1|           sohase leszünk együtt. Én is éreztem, hogy ha valaha, úgy most
27   1|          lehetne szakítanom; de azt is éreztem, hogy nélkülözhetetlen rám
28   1|        mosolyogva figyel engem. Undort éreztem iránta. Azt gondoltam, hogy
29   1|          gondoltam, aki mellett sohase éreztem ilyen zavaros érzéseket.
30   1|              hátra. Kicsit hálátlannak éreztem magam. Sz. iránt, aki olyan
31   2|               asszonyt kezeltünk.) Nem éreztem semmi különös hatását, nem
32   2|           Ebben az idõben igen rosszul éreztem magam. A túl sok munka,
33   2|               alhasban édes melegséget éreztem, amely mint egy meleg áram,
34   2|              csalódással járt. Tisztán éreztem, hogy ez a nõ képtelen arra
35   2|              selyemblúzban átölelt, és éreztem, hogy nincs rajta nadrág,
36   2|       Osváthnak beszédébõl lebecsülést éreztem. A fiatal írók úgy néztek
37   2|                12-2, 5-9 igen frissnek éreztem magam, fürödtem, hánytam,