Rész

 1   1|     bocsátkoztak, vagy ha igen, olyan hangon, mint ahogy egy vidéki
 2   1|        az elsõ betegem mindjárt olyan betegségben szenved, amelynek
 3   1|       kedves szobát. Mindketten olyan gyorsan vetkõztünk, ahogy
 4   1|         tartottam, hogy nem fog olyan könnyen menni vele a dolog,
 5   1|    asszonykát meggyógyítsam, és olyan állapotba helyezzem, hogy
 6   1|   fejlemények kifejlesztése elé olyan akadályokat gördített, amelyek
 7   1|     nyáron, együttvéve se adtak olyan nagyszerû örömet, mint ez
 8   1|        a fû még kissé harmatos. Olyan helyet kellett találnunk,
 9   1|  Gizella téren. Itt találtam is olyan kék halinaszõnyeget, amilyennel
10   1|         tõle. Nem lesz közel se olyan nehéz, mint tavaly, de igen
11   1|         Olgával 3-3/4 5-ig ++++ olyan [elmosódott, olvashatatlan
12   1|     Mint a ketten berúgtunk, és olyan közvetlenül beszéltünk egymással,
13   1|     szerepelnek. Így szólt: „Te olyan jó vagy, drágám, nem vagy
14   1| óhajtandó. A magam számára csak olyan hûséget tartom becsesnek,
15   1|   éreztem magam. Sz. iránt, aki olyan odaadó és rajongó volt,
16   1| találékonyságát, azt, hogy erre olyan könnyen rátalált. Mielõtt
17   1|     vételét. A két utolsó napon olyan tünetek mutatkoztak, amelyek
18   1|    érezni véltem, hogy nem tart olyan írónak, aki valaha is neki
19   2|  olvastam, de korántsem csinált olyan nagyszabású élvezetet, mint
20   2|     éltünk át. A coitus equinus olyan maró és szent gyönyört adott,
21   5|    hasonlít a gyerekhez, hiszen olyan nagy haja van, mint a paróka”.~