Rész
1 1| megvetettem és lenéztem azt az embert, aki nem szellemi
2 1| és nem vettem észre, hogy azt õk nem fogadják oly modorban,
3 1| humorán mulattam, és élveztem azt a fontoskodást, amellyel
4 1| sem tudtam jól megnézni. Azt azonban elhatároztam, hogy
5 1| feleltem, ha van szíve azt a szegény embert párbajra
6 1| ültem hozzájuk, és legjobban azt szerettem, ha Zelmával kettesben
7 1| hogy a fürdõn mindenki azt hiszi, hogy viszonyunk van.
8 1| én elviszem a kulcsot.~- Azt merje.~- Merem én.~De nem
9 1| tehát, gyertyát gyújtottam, azt a földre helyeztem, és vetkõzni
10 1| hozták velem, és megmutatta azt a névtelen levelet, amit
11 1| koronát kap. Néhány nap múlva azt mondta, hogy 30-ért hajlandó.
12 1| férfiak által. Arca elárulta azt is, hogy az elõbbit sokkal
13 1| elfátyolozott tekintettel halkan azt nyögte, hogy:~- Mesés, mesés,
14 1| versenyben véle szemben. Csak azt óvakodnék neki bevallani,
15 1| reá, és fölkeltette benne azt az óhajt, hogy az enyém
16 1| melyben estére találkát kért. Azt üzentem, hogy ha csak lehet
17 1| nehézségeket. Apja, úgy látszik, azt tartotta, hogy a proponált „
18 1| élvezetének fokozása céljából. Azt hiszem, hogy nem.~Nagyszerûen
19 1| szempontjából ezzel a Fridával. Azt elértem, hogy egyedül messze
20 1| sehogy se akart. Megtettem azt vele, amit pl. Szidivel
21 1| legcsekélyebbet - de csalódott. Azt mondtam, hogy sajnálom,
22 1| követelõzõ kérdése azonban, bár azt illõ szerénységgel tette
23 1| Modora nem erõsítette meg azt a pletykát, de az arcvonásai
24 1| származott, hogy mindig azt szerette volna. Meglesett
25 1| életkedvét és jó idegeit. Azt hiszem, hogy a gerinc és
26 1| és mégis érdekes volt. Azt láttam ebbõl a levélbõl,
27 1| mutatkoztam, igen sokan azt hitték, hogy szeretõm. Talán
28 1| alkalmat, és elmegyek, megnézem azt a nagy [...], amelyet egy
29 1| hallhatóan, de megjegyzést tett. Azt a hibát követtem el, hogy
30 1| amely 2 órakor ébresztett. Azt álmodtam, hogy egy nõ -
31 1| vonzalmukat. Sõt fokoztam is azt részint hiúságból, részint
32 1| Olga féltékenykedve várt. Azt hitte, hogy Prutyi miatt
33 1| még lehetne szakítanom; de azt is éreztem, hogy nélkülözhetetlen
34 1| Undort éreztem iránta. Azt gondoltam, hogy szerencsétlen
35 1| okokon nyugszik. Mihelyst azt látnám, hogy Olga csak anyagi
36 1| Pannóniába értem. A portás azt mondta, hogy ketten vannak
37 1| láttam, hogy nagyon óhajtja azt sejteni, hogy töménytelen
38 1| jobban szereti elképzelni azt, hogy megszegtem a hûséget,
39 1| patent találékonyságát, azt, hogy erre olyan könnyen
40 1| banális bókot mondtam neki, és azt, hogy tisztán õ az oka a
41 1| ugyanúgy hágni meg, mint azt az elefánt teszi. A coitusok
42 1| maradt, mint a sors, mintha azt mondta volna: ha nem is
43 2| fõképp azon alapult, hogy azt képzeltem, hogy minden nap,
44 2| disznószerû étkezések okozták azt! A hideg-meleg érzések és
45 2| haladéktalanul elkezdtük. Azt is fölfedeztem, hogy a Pantopon
46 2| lehetõvé, és képes voltam azt az idõt értékesíteni, olvasásra
47 2| miért - tehát erõvel túlzom azt, folyton ölelem, csókolom,
48 2| WC-re vonulok, butaságomtól. Azt hiszem, büdös is vagyok,
49 2| ajándékoztam meg magam. Most azt hiszem, eltaláltam, jó lesz
50 2| a fülembe: „És fiam, te azt jobban szereted, mint engem!” -
51 4| következõk:~1.) Az esküvõ elõtt azt mondta (másoknak), vagy
52 4| kopogtak a hálószobaablakon. Azt hiszem, a süket patikus
53 4| rossz lett a járásom. A lány azt feleli. Csak az utolsó idõben.
54 5| szándékot, hogy mit akar O. (Azt akarta, hogy X.-t én kényszerítsem,
55 5| tányérom felett. Ma már tudom, azt akarta, hogy higgyem, hogy
56 5| szajha cselédjével). Én azt hittem, gyógyulásomat akarja,
|