1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320
Rész
1 1| mirõl van szó. Az öcsémrõl, a szõke, piros képû kisfiúról,
2 1| akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És még
3 1| néztek. És még egy dologról. A fekete csöndrõl.~Egyszerre
4 1| szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen.
5 1| hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem...
6 1| Tudtam, éreztem... hogy jõ a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon.~
7 1| denevérszárnyakon.~Tele lett a rózsabokros, tiszta kis
8 1| utálatos, bûzös dudvákkal. A ház tetejérõl lehullott
9 1| ház tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott
10 1| tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat.~
11 1| s a falakról lepattogott a vakolat.~S jöttek borzasztó
12 1| édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan,
13 1| én. Én éreztem, hogy jõ a fekete csönd.~Richard, az
14 1| pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassú tûzön
15 1| lassú tûzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét.
16 1| fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott,
17 1| bennünket.~Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte
18 1| zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt
19 1| boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele,
20 1| láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte
21 1| hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk
22 1| mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan
23 1| Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szõke, piros képû fiúcskát.
24 1| szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet.~Az édesapám
25 1| szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban
26 1| megette a húst mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva
27 1| mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték,
28 1| tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám
29 1| arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz vágott engem, és
30 1| vágott engem, és kirohant a szobából.~Lázasan feküdtem
31 1| ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard
32 1| Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard megcsúfolt.
33 1| Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim
34 1| ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott,
35 1| Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában,
36 1| mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban.
37 1| szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le.
38 1| Azután belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes
39 1| Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára
40 1| lábát sötétbarnára csókolja a piros tûz. És kopasz lesz
41 1| piros tûz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég.
42 1| kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod,
43 1| bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt volt.
44 1| Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette,
45 1| Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó,
46 1| süvöltõ hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~
47 1| hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~Mikor
48 1| Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem,
49 1| tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is
50 1| vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért
51 1| Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~Hajnal volt,
52 1| Jól hallottam mindent. A kapun mászott be.~A fekete
53 1| mindent. A kapun mászott be.~A fekete csönd pedig beborította
54 1| csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok
55 1| nedves, undok szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben.
56 1| szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz,
57 1| átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelõtt
58 1| úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett
59 1| csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a
60 1| a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos
61 1| az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket.~
62 1| Fölkeltem. Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot
63 1| mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák.
64 1| vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak.~Nagy,
65 1| véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a
66 1| a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit
67 1| kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit vártam.~
68 1| édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja
69 1| Teljes erõvel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegõ
70 1| Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig.~
71 1| Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni.
72 1| Õrületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés.~Richard
73 1| kihûlt teste összezsugorodott a kezeim közt.~Gyertyát gyújtottam.~
74 1| Az én kis bolondom volt, a szõke, piros képû, petyegõ
75 1| Richard öcsém. És sötét szemei a végtelenbe néztek.~A fekete
76 1| szemei a végtelenbe néztek.~A fekete csönd pedig - tisztán
77 1| hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem
78 1| kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben,
79 1| fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom
80 1| fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit,
81 1| Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert
82 1| merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok
83 2| A VARÁZSLÓ KERTJE~A pályaudvar
84 2| A VARÁZSLÓ KERTJE~A pályaudvar kapuján két magas
85 2| az állomás elõtti térre. A következõ pillanatban megismertem
86 2| pillanatban megismertem õket.~- A Vass fiúk!~Együtt mentünk
87 2| fiúk!~Együtt mentünk be a városba. Az enyhe júniusi
88 2| nagyon kedves érzés volt az. A gimnáziumban elválhatatlanok
89 2| tanultak. Nagyon megörültek a találkozásnak.~Az arcuk
90 2| végképp. Finom orrukon, a mozgékony, okos szemükön
91 2| mozgékony, okos szemükön a késõn érõ, intelligens emberfajták
92 2| karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség,
93 2| amely annyira szokatlan volt a gimnáziumban, s mégis mindenkinek
94 2| Gyalogolva haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek.
95 2| haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek. Két óra
96 2| utazniok.~- Tulajdonképpen csak a varázsló kertjét jöttünk
97 2| szólt az idõsebb Vass fiú.~- A varázsló kertjét? Hol van
98 2| nem mondottuk el senkinek a dolgot. Majd meglátod, eljössz
99 2| velünk, ugye? Nincs messze...~A fõtér felõl a templomnak
100 2| messze...~A fõtér felõl a templomnak tartottunk. Végighaladtunk
101 2| tartottunk. Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimnáziumi
102 2| gimnáziumi hittanárunk ott ült a rendes padján, egy könyv
103 2| integetett. Azután megkerültük a templomot. A fiúk egy vak
104 2| megkerültük a templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek,
105 2| mint itt, sohase láttam a városban. Alacsonyak és
106 2| ablakok hajlásában, vagy a kapuk faragásában és formájában
107 2| lányok söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek nyoma
108 2| fakerítés; olyan sûrû, hogy a kezet rajta bedugni nem
109 2| virágillat csapott meg. A kerítés megett kert volt;
110 2| nagyobb, mint egy kis szoba. A talaja körülbelül a derekunk
111 2| szoba. A talaja körülbelül a derekunk magasságáig fel
112 2| fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor, óriási
113 2| ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén
114 2| hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén egy csomó bíborpiros,
115 2| hosszan lógtak le egészen a magasra nõtt, haragoszöld
116 2| kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert. Közvetlen
117 2| csodakert. Közvetlen elõttem a nõszirom lila virágai nyíltak.
118 2| virágillat tevõdött össze a bódító szagában, s a szivárvány
119 2| össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét
120 2| minden színét megtalálhattad a virágok színében.~A kert
121 2| megtalálhattad a virágok színében.~A kert végében, a kerítéssel
122 2| színében.~A kert végében, a kerítéssel szemben egy kis
123 2| zsalus két ablaka mindjárt a földszint magasságára nyílott.
124 2| Ajtót nem lehetett látni. A háztetõ az ablakok felett
125 2| percig némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi kis
126 2| csodabirodalmat.~- Látod, ez a varázsló kertje - mondotta
127 2| varázsló kertje - mondotta a fiatalabb Vass.~- És ott
128 2| fiatalabb Vass.~- És ott a házban lakik a varázsló -
129 2| És ott a házban lakik a varázsló - folytatta a másik.~-
130 2| lakik a varázsló - folytatta a másik.~- És ott laknak a
131 2| a másik.~- És ott laknak a rablók is.~- Kicsodák? -
132 2| Kicsodák? - kérdeztem.~- A rablók, a varázsló tanítványai
133 2| kérdeztem.~- A rablók, a varázsló tanítványai és
134 2| rabszolgái.~- Õk kimennek rabolni a városba. Ilyenkor mennek
135 2| ki, föld alatti utakon. A templompadláson bukkannak
136 2| templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen ereszkednek
137 2| Csendesen lopóznak be a házakba, vagy az ablakokon
138 2| ablakain.~- És azután gyorsan a szekrényekbe bújnak.~- Senki,
139 2| szekrényekbe bújnak.~- Senki, aki a házban lakik, észre nem
140 2| akkor már elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között.
141 2| akkor kibújnak, végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat,
142 2| végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat, levágják a gyerekek
143 2| feltörik a zárakat, levágják a gyerekek fejét, és tõrüket
144 2| szívében.~- És elviszik a kincseiket a varázslónak.~
145 2| És elviszik a kincseiket a varázslónak.~Mintha valami
146 2| verset mondott volna fel a két fiú, úgy mondották el
147 2| két fiú, úgy mondották el a varázsló barlangjának titkait.
148 2| Ezalatt folyton néztük a kertet.~- Elképzeled most,
149 2| van ott benn? - kérdezte a fiatalabb Vass. ~A bátyja
150 2| kérdezte a fiatalabb Vass. ~A bátyja felelt helyettem:~-
151 2| felelt helyettem:~- Itt, a zsalus ablak megett van
152 2| zsalus ablak megett van a rablók hálószobája. Alacsony,
153 2| hálószobája. Alacsony, vakolt odú. A falon egy lámpás pislog,
154 2| jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön. Az egyik oldalon
155 2| az arcukat se látni.~- A másik oldalon üres a hat
156 2| A másik oldalon üres a hat ágy.~- A rablók már
157 2| oldalon üres a hat ágy.~- A rablók már a föld alatti
158 2| hat ágy.~- A rablók már a föld alatti utukon elindultak
159 2| fölébrednek, négykézláb másznak ki a szobából, mert az alacsony
160 2| helyen fölállni lehetetlen.~- A varázsló akkor enni ad nekik.
161 2| kincset, aranyat, ezüstöt.~- A rablók friss békákat és
162 2| befõttek, üvegekben állanak a varázsló kamrájában.~- Azután
163 2| Azután menniök kell. A varázsló pedig meggyújtja
164 2| varázsló pedig meggyújtja a lámpását, mely egy koponyában
165 2| elhelyezve, és virraszt a szobájában. Olvas, õrködik.
166 2| õrködik. Nehogy baj érje a rablókat.~- Nehogy felébredjenek
167 2| Nehogy felébredjenek a kutyák vagy a gyerekek.~-
168 2| felébredjenek a kutyák vagy a gyerekek.~- És mikor keleten
169 2| akkor idejön: lefekszik a kertbe.~És akkor minden
170 2| változik. Õ pedig hempereg a virágok között...~- Míg
171 2| Míg csak haza nem jönnek a rablók, és akkor átveszi
172 2| rablók, és akkor átveszi a zsákmányt, elrakja a föld
173 2| átveszi a zsákmányt, elrakja a föld alatti raktáraiba,
174 2| egész estig csendes, kihalt a ház.~- A szomszédok közül
175 2| csendes, kihalt a ház.~- A szomszédok közül senki se
176 2| percig szótlanul néztük a varázsló kertjét; akkor
177 2| Huszonöt perc múlva indul a vonatunk - mondotta, és
178 2| Mennünk kell - mondta a másik.~A keleti égen már
179 2| Mennünk kell - mondta a másik.~A keleti égen már látszottak
180 2| keleti égen már látszottak a csillagok. Az utcában csend
181 2| utcában csend volt, mint a temetõben; sehol egy élõ
182 2| Visszaindultunk. Szótlanul haladtunk a templomig. A két Vass fiú
183 2| Szótlanul haladtunk a templomig. A két Vass fiú elmélázva nézett
184 2| nézett maga elé. Megkerültük a parkot. A kútnál három szolgálólány
185 2| elé. Megkerültük a parkot. A kútnál három szolgálólány
186 2| három szolgálólány húzta a vizet. Jókedvûen nevettek,
187 2| nevettek, csinosak voltak. A két fiú rájuk nevetett.~
188 2| két fiú rájuk nevetett.~A varázsló virágainak nyomasztó
189 2| illata lassanként elszállt a mellükrõl. Egy bérkocsi
190 2| és könnyedén szöktek fel a kocsira. A kocsis a lovak
191 2| könnyedén szöktek fel a kocsira. A kocsis a lovak közé csapott.
192 2| fel a kocsira. A kocsis a lovak közé csapott. És elrobogtak
193 2| közé csapott. És elrobogtak a villámfényes fõutca felé.~ ~
194 3| A BÉKA~A békát utálom. Szeretek
195 3| A BÉKA~A békát utálom. Szeretek minden
196 3| egyformán fölséges alkotásai a természetnek, de a békától
197 3| alkotásai a természetnek, de a békától iszonyatosan undorodom.~
198 3| bár ha csak ráemlékszem is a dologra, reszketõ félelem
199 3| reszketõ félelem fog el, a gyomrom rémületes undorban
200 3| rémületes undorban vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon
201 3| vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon hideg, nedves varangyok
202 3| nedves varangyok mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú
203 3| elmondom, hogy miért iszonyodom a kicsiny békától: miért merednek
204 3| pislogó, rohadt fényét látom a múltból az agyvelõmbe világolni.~
205 3| az agyvelõmbe világolni.~A béka az az állat, mely az
206 3| perceit okozta. Csakhogy ezek a percek számomra nem az öröm,
207 3| számomra nem az öröm, hanem a borzalom percei voltak.
208 3| mondja el önöknek, akinek a szeme káprázott; tudom,
209 3| éjszakán fölriadok az álmomból. A másik oldalamra fordulok,
210 3| Hánykolódom, igazgatom a párnát, de nem sikerül az
211 3| félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben, mialatt
212 3| áprilisi esõ esik, s mellettem a feleségem lélegzetét hallom.~
213 3| félelem kerít mindjobban a hatalmába, és hogy nincs
214 3| Számokat adok és szorzok össze, a régi tanulótársaim nevét
215 3| föl; hiába - nem sikerül. A félelem egyre erõsebb lesz,
216 3| csepp vérembe beveszi magát, a szívem erõsen dobog, a fejemben
217 3| a szívem erõsen dobog, a fejemben nyomást érzek,
218 3| hideg. Az izzadtság kiüt a homlokomra.~S e pillanatban
219 3| pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely
220 3| Egy hang, amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és a
221 3| hang, amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és a gerincemen
222 3| a velõ a koponyámban, és a gerincemen rettenetes görcsös
223 3| fut végig.~Hallgatózom.~A hang ismétlõdik. Erõsebben
224 3| idegeim minden szálát elállja a rettenet és a kín. Valami
225 3| szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvöltõ, panaszos,
226 3| mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana
227 3| éjszakába az elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid szüneteket
228 3| Megállok. Hallgatózom. A hang egyszer távolabbról,
229 3| sietek újra és újra keresztül a szobákon. Mintha a hang
230 3| keresztül a szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne.
231 3| szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne. Valóban,
232 3| betöltötte az egész konyhát ez a nyögõ, pokolian nyávogó,
233 3| sarokból hangzott, ahol a mosóteknõ állott. Elveszem
234 3| mosóteknõ állott. Elveszem a teknõt. Egy állatot látok
235 3| láttam olyant. Szõrök voltak a testén. A szemeibõl zöldes
236 3| Szõrök voltak a testén. A szemeibõl zöldes lidércfény
237 3| zöldes lidércfény világolt. A teste halotti bûzt terjesztett.
238 3| szájából csak úgy ömlött a rémületes hangok áradata.
239 3| volna pokoli énekét.~Abban a pillanatban, ahogy megláttam,
240 3| eszembe jutott valami, amitõl a szívem verése megállt egy
241 3| megállt egy pillanatra.~A vidékünkön az a hit van
242 3| pillanatra.~A vidékünkön az a hit van elterjesztve, hogy
243 3| szõrös békát, és leánya, a szép, tizennyolc éves Ágnes,
244 3| egy pillanatig se hittem a dolgot, végre is az ember
245 3| hisz el meséket, ezenkívül a természetrajz se ismeri
246 3| természetrajz se ismeri azt a békát, miért higgyem el
247 3| tehát én.~De amikor ezzel a békával ott szemben álltam,
248 3| rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok testére.~Hatalmas
249 3| hasonlíthatnám. Megrémültem, hogy a feleségem fölébred rá. Fölkaptam
250 3| teljes erõvel odacsaptam a konyha köves padlójához.
251 3| állva, méternyi ugrással a sarokba igyekezett. Tehetetlenségemben
252 3| varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös
253 3| lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös folyadék jelölte
254 3| útját. Míg így idõt nyertem a gondolkodásra, megpillantottam
255 3| gondolkodásra, megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam,
256 3| hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Odatereltem tehát
257 3| szörnyet. Odatereltem tehát a sarokba, ahol a balta állott,
258 3| Odatereltem tehát a sarokba, ahol a balta állott, azután fölkaptam
259 3| állott, azután fölkaptam a szerszámot, hogy gyorsan
260 3| hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt, és
261 3| villámgyorsan nekem ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.~
262 3| hallatta. - Azután rávágtam a fejére a balta fokával.
263 3| Azután rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér
264 3| arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen állat micsoda
265 3| Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy
266 3| Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy a végén
267 3| lábát, a fejét, úgy, hogy a végén csak egy alaktalan,
268 3| volna megvédeni enyéimet a fenyegetõ halálveszedelemtõl.
269 3| megkönnyebbülve mentem vissza a hálószobába. A feleségem
270 3| mentem vissza a hálószobába. A feleségem csendesen, nyugodt
271 3| rémülve jut eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát
272 3| eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát és az éjjeli
273 3| eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a konyhába sietek, hogy -
274 3| elejét vegyem annak, hogy a cselédek vagy a gyerekek
275 3| annak, hogy a cselédek vagy a gyerekek meglássanak vagy
276 3| volt semminek semmi nyoma. A balta a helyén állott. A
277 3| semminek semmi nyoma. A balta a helyén állott. A konyha
278 3| A balta a helyén állott. A konyha kövei tiszták, a
279 3| A konyha kövei tiszták, a szolgáló még nem jött be
280 3| szolgáló még nem jött be a cselédszobából.~Önök most
281 3| Tudják meg tehát, hogy a feleségem e nap után két
282 4| ROSSZUL VÉGZŐDNEK~Első mese~A kisdiák buzgón tanult. Sorra
283 4| buzgón tanult. Sorra vette a rendhagyó igéket, átismételte
284 4| rendhagyó igéket, átismételte a ragozást, a hajtogatást.
285 4| átismételte a ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant
286 4| ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant lapozta föl.
287 4| Különös figyelmet fordított a mondathangsúly című fejezetre,
288 4| csak jóra. Azután becsukta a könyvet, és másikat vett
289 4| Megint neki akart fogni a szorgos munkának, amikor
290 4| amikor halk lépteket hallott a háta mögött. Hátranézett.
291 4| szép szőke leány ment arra, a diák - aki mégse volt annyira
292 4| volna becsülni - megnézve a leányt, így szólt magában:~-
293 4| tanulni kellett, mert másnapra a tanár nagy felelést helyezett
294 4| és ő nem törődött többé a szőke leánnyal.~Egy másik
295 4| könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba akart belekezdeni,
296 4| belekezdeni, mikor megint meglátta a szőke leányt. A szobából
297 4| meglátta a szőke leányt. A szobából kifelé osont az
298 4| az ismeretlen leány, és a keze tele volt rablott holmival.
299 4| tele volt rablott holmival. A kezében volt a fiú kis puskája,
300 4| holmival. A kezében volt a fiú kis puskája, órája -
301 4| fiú kis puskája, órája - a legdrágább kincse -, ólomkatonái
302 4| más ilyen értékes dolgok. A fiú sokkal jobban szerette
303 4| fiú sokkal jobban szerette a puskáját, az óráját és ólomkatonáit,
304 4| odaadta volna. Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsőkön
305 4| Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsőkön lefelé iparkodott.
306 4| rákiáltott:~- Tolvaj, tolvaj!~A leány ránézett gyönyörű
307 4| gyönyörű kék szemeivel, de erre a fiú ereiben megdermedt a
308 4| a fiú ereiben megdermedt a vér.~A leány mosolygott:~-
309 4| ereiben megdermedt a vér.~A leány mosolygott:~- Én a
310 4| A leány mosolygott:~- Én a halál vagyok - mondta -,
311 4| mennünk kell. ~És kézenfogta a fiút.~ ~Második mese~Józsefnek
312 4| megmentette volna Józsefet a nőgyűlölettől. Königsberg
313 4| Mert ő Königsbergben élt.~A Józsefek - íme az emberi
314 4| látott egy szép leányt. A leányok azonban nem siettek
315 4| siettek felé, mert József a saját hibáján kívül kopaszodni
316 4| mégis, egy napon tűzbe dobta a kéziratait, kivasaltatta
317 4| kéziratait, kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját,
318 4| kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját, megfésülködött...
319 4| járt. Már senki se hordta a kleodemeródot, még öreg
320 4| öreg asszonyok sem, sőt, a franciás fűző is végképpen
321 4| fűző is végképpen kiment a divatból. (Ezt csak azért
322 4| mondom, hogy jellemezzem a kort.) Egy dolog azonban
323 4| kort.) Egy dolog azonban a régi maradt, mert a leány
324 4| azonban a régi maradt, mert a leány anyja így szólt:~-
325 4| szólt:~- Ön igen idős, uram, a leányom nem lehet a felesége!~
326 4| uram, a leányom nem lehet a felesége!~József hazament,
327 4| József hazament, levetette a szalonkabátját, kiszedte
328 4| szalonkabátját, kiszedte a kályhából a kéziratok fekete,
329 4| szalonkabátját, kiszedte a kályhából a kéziratok fekete, hamuvá
330 4| tollat vett elő. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s
331 4| elő. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s nagy betűkkel
332 4| felírta egy papírosra:~„A női nem bűnei.” Írta és
333 4| éjszakáig írt.~ ~Harmadik mese~A kis doktor, miután kitüntetéssel
334 4| miután kitüntetéssel letette a harmadik orvosi szigorlatot,
335 4| szabályos és kerek volt a válla, izmos a háta (csak
336 4| kerek volt a válla, izmos a háta (csak kevés, de anatómiailag
337 4| elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete a szeme.
338 4| fekete a haja és fekete a szeme. Satöbbi.~Egy napon
339 4| váltottak.~Ekkor történt, hogy a leány megszúrta a kezét.
340 4| hogy a leány megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendőjével
341 4| leány megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendőjével
342 4| zsebkendőjével szárította fel a vércseppet, mely a rózsás,
343 4| szárította fel a vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska hegyén
344 4| maradt. De ez mellékes.~A fontos az, hogy másnap észrevette
345 4| hogy másnap észrevette a vért a kis doktor a kendőjén.
346 4| másnap észrevette a vért a kis doktor a kendőjén. Egyet
347 4| észrevette a vért a kis doktor a kendőjén. Egyet gondolt.
348 4| Egyet gondolt. Előszedte a mikroszkópját. Letörölgette
349 4| mikroszkópját. Letörölgette a nagyítólencséket, belefújt
350 4| nagyítólencséket, belefújt a fényes, sárga csőbe, megigazította
351 4| sárga csőbe, megigazította a csavarokat. Azután kivágta
352 4| csavarokat. Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe
353 4| C H N S -. Így dolgozott a kis doktor. Pepecselt, áztatott,
354 4| fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp csövébe. Azután
355 4| szemekkel bámult maga elé. A reggel is ott érte, amint
356 4| reggel is ott érte, amint a titokzatos nagyítógép mellett
357 4| semmi értelme se lett volna a sok fáradságnak.~Lehúzta
358 4| fáradságnak.~Lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt, borítékba tette,
359 4| Negyedik mese~Ott, ahol a tenger partjain kék köd
360 4| köd ül - azért kék, mert a szárazföldi por ezt a ködöt
361 4| mert a szárazföldi por ezt a ködöt soha be nem piszkítja:
362 4| be nem piszkítja: lévén a part csupa éles szikla -,
363 4| és aranysárga hajú. Csak a szemei voltak tüzes feketék.
364 4| tüzes feketék. És ez ott, a kék köd vidékén igen különös.
365 4| mindenesetre különös.~Ez a szép fiú, amint ott állt
366 4| szép fiú, amint ott állt a parton, és nézte a végtelen
367 4| állt a parton, és nézte a végtelen tengert meg a lenyugvó
368 4| nézte a végtelen tengert meg a lenyugvó napot - melynek
369 4| melynek vörös sugarai a kék ködöt ibolyaszínűvé
370 4| leányfejet, messze, benn a tengerben. Csábító, gyönyörű
371 4| hullámokon. Mosolygott, és a szeme villáma beleütött
372 4| szeme villáma beleütött a fiú szívébe. A szőke fiú
373 4| beleütött a fiú szívébe. A szőke fiú összerázkódott,
374 4| nyújtózkodott, végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak
375 4| végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak ruganyos,
376 4| és egy gyönyörű fejessel a vízbe ugrott.~- Be fogom
377 4| ugrott.~- Be fogom érni a leányt öt perc alatt - mondta
378 4| mondta magában, amikor a hideg vízből kibukkant,
379 4| Óriási csapásokkal hasította a bíborfényben ragyogó hullámokat.
380 4| hullámokat. Eközben folyton nézte a fejet.~Nemsokára váltania
381 4| váltania kellett az úszást a bal karra. Ezért kissé bosszankodni
382 4| egy órája úszott. Azonban a leányfej éppen olyan messze
383 4| himbálva úszott tova, befelé. A fiú pedig nézte, és megfeszített
384 4| est, és vak sötétség volt a tengeren, amikor még mindig
385 4| amikor még mindig látni vélte a leányfejet, és erejét kétségbeesetten
386 4| életem bánja is - mondta a fiú többször, magát bíztatva.~
387 4| többször, magát bíztatva.~Csak a hajnalt várta, a biztos
388 4| bíztatva.~Csak a hajnalt várta, a biztos irány miatt. Már
389 4| halálosan ellankadva hasította a hullámokat, amikor a hajnal
390 4| hasította a hullámokat, amikor a hajnal megérkezett. Amint
391 4| első sugár végigsiklott a tenger tükrén, mohón kereste
392 4| mohón kereste szemeivel a leányfejet.~És a leányfej
393 4| szemeivel a leányfejet.~És a leányfej nem volt sehol.~
394 4| volt sehol.~Kereste, hol a part, azt se lehetett látni:
395 4| víz volt. Haragoszöld víz.~A fiú cinikusan így szólt:~-
396 4| és az életem is bánja!~És a hátára feküdt.~ ~Ötödik
397 4| hátára feküdt.~ ~Ötödik mese~A nagyapó már igen-igen öreg
398 4| vidámsággal sétált végig a kerten, bicegve, görcsös
399 4| támaszkodva. Megsimogatta a bokrokat, amelyeken pattogzottak
400 4| amelyeken pattogzottak a rügyek, és merengve nézte
401 4| rügyek, és merengve nézte a vén fákat, amelyeknek ragyás
402 4| űzték-hajtották tova, föl az ágak felé a föld kövér, friss nedvességeit.
403 4| unokája van.~Nem gondolt a halálra, hiszen olyan jól
404 4| újraéledő természetben, hogy a halálról nem is gondolkozhatott.
405 4| gondolkozhatott. Mikor reggel megitta a kávéját, és elolvasta a
406 4| a kávéját, és elolvasta a vidéki újságot, nyugodtan,
407 4| nyugodtan, lassan előkereste a kerti kalapját, s ment gyönyörködni.~
408 4| gyönyörködni.~Május elseje volt; a nagyapó legkedvesebb virága,
409 4| nagyapó legkedvesebb virága, a vérvörös pünkösdi rózsa
410 4| kinyílt virágot. Ugyanezen a napon dédunokája született
411 4| napon dédunokája született a nagyapónak. Hosszan, szeretettel
412 4| szeretettel gyönyörködött a virágban.~- Leszakítom -
413 4| elviszem Margitkának; megnézem a kismamát, és megnézem a
414 4| a kismamát, és megnézem a dédunokámat.~Elõvette a
415 4| a dédunokámat.~Elõvette a bicskáját, és óvatosan le
416 4| óvatosan le akarta vágni a rózsaszálat. Félig elvágta
417 4| rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát, amikor úgy érezte,
418 4| cselekszik. Megcsókolta a virágot, s megviaszolta
419 4| virágot, s megviaszolta a szárat, bekötözte tiszta
420 4| vászonrongyocskával. Egész nap furdalta a lelkiismeret a tette miatt.
421 4| furdalta a lelkiismeret a tette miatt. Hiszen máskor
422 4| szívvel sietett megnézni a szegény virágocskát. Néha
423 4| hogy valakit megöljön.~A rózsa azonban nem gyógyult
424 4| Egy reggelen széthullottak a szirmok sárga, beteg száráról.
425 4| sárga, beteg száráról. S a levelek is.~Ebben nincs
426 4| csodálatos. És abban sincs, hogy a nagyapó a következõ tavaszon
427 4| abban sincs, hogy a nagyapó a következõ tavaszon már a
428 4| a következõ tavaszon már a föld alatt pihent.~ ~
429 5| A SEBÉSZ~A harmadrangú külvárosi
430 5| A SEBÉSZ~A harmadrangú külvárosi kávéházban -
431 5| kezdettõl fogva feltûnt nekem a sebész. Állandóan fekete,
432 5| arcához különösen illett a kuszált, õszbe vegyülõ gesztenyeszín
433 5| fekete szemei. Ezekben a szemekben - mintha mindig
434 5| amint az orvosok szoktak a konzíliumokon. A leglényegtelenebb
435 5| szoktak a konzíliumokon. A leglényegtelenebb beszélgetéseknél
436 5| beszélgetéseknél is, amelyeket a kávéházi vendégekkel az
437 5| mélyen belenézett annak a szemébe, akivel beszélt.
438 5| érdekelte volna õt az illetõ. A véleményét mindig olyan
439 5| mondatokban mondta el, mintha a betegének adná ki rendeléseit.
440 5| adná ki rendeléseit. Ennek a kopott embernek nemes eleganciája
441 5| olyanféleképpen hatott rám, mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek,
442 5| kastélyokban láttam.~Megkérdeztem a pincért:~- Ki az az úr?~-
443 5| hogy mennyire számolni tud a körülményekkel, mennyire
444 5| De hamarosan elbúcsúztunk a délutáni feketekávé után. (
445 5| Egyszer késõ éjjel vetõdtem a kávéházba. Ott ült egy asztalnál.
446 5| olyan mohó kéjvággyal vitte a szájához, olyan lassú, gazdaságos
447 5| szemeit lehunyva - itta a zöld pálinkát, hogy nem
448 5| hogy nem lehetett kétség: a sebész iszákos volt. Mégpedig
449 5| aki egyenes úton halad a delírium tremens felé. Most
450 5| alatt világos lett elõttem a szemének különös fénye,
451 5| szemének különös fénye, a vágy nélküli életkedve,
452 5| Láttam rajta, hogy elõttem - a kolléga elõtt - szégyenli
453 5| magamnak is, amire elmúlt a zavara. Rövidesen észrevettem,
454 5| múlva már benne is volt a mondanivalójában.~...Mert
455 5| mondanivalójában.~...Mert mi a fõ, kolléga úr? Miért kínlódik
456 5| amely megakadályozza, hogy a tudós befejezze munkáját,
457 5| tudós befejezze munkáját, a mûvész kidolgozza terveit,
458 5| hogy mi. Végtelen egyszerû a dolog. Miért múlik el az
459 5| nekünk egy tudási pontunk. Az a tudat, hogy a testünk kopik,
460 5| pontunk. Az a tudat, hogy a testünk kopik, hogy az agyvelõnk
461 5| az agyvelõnk sorvad, hogy a betegség megöl... hogy idõ
462 5| életrontó szempontot? - ez a második kérdés.~Nos, ez
463 5| majmok sorából, otthagyta a természetet. Az agyveleje
464 5| melyekkel az énnek és világnak a szemléletét egész új, mondjuk,
465 5| rontotta meg az embernek a pszichikai boldogságát.
466 5| ember agyvelejébe. Talán ez a szempont, ez a relatíve
467 5| Talán ez a szempont, ez a relatíve tökéletlen és abszolúte
468 5| pont az, amelybõl mi azt a természeti ítéletet merítjük,
469 5| Ezt nem kell magyarázni: a fejlõdési maradványok lassankint
470 5| emberiségre. S itt tört reánk a halál, az öregség degenerációja,
471 5| az öregség degenerációja, a baj, a fájdalom.~Súlyos
472 5| öregség degenerációja, a baj, a fájdalom.~Súlyos dolog ez.
473 5| Súlyos dolog ez. Az idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba,
474 5| idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe,
475 5| beleette magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi beszédbe.
476 5| filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi beszédbe. Az embernek,
477 5| Az embernek, amint kinõtt a gyermekkorból, társává válik
478 5| gondolata, s el nem hagyja a halál percéig. Schopenhauer
479 5| percéig. Schopenhauer megírta a Welt als Wille und Vorstellungot,
480 5| Vorstellungot, Shakespeare a lenni vagy nem lennit. Az
481 5| köszönjük az V. szimfóniát is, a Beethoven sorsszimfóniáját -
482 5| haláltáncszerû témájában a másodpercek kérlelhetetlen
483 5| öregszünk!”~S itt egy érv van a kezemben. Azt mondtam, hogy
484 5| hogy ez az idõképzet csak a gyermekkor után válik gondolkodásunk
485 5| szemüvegévé. Valóban így van. A kisgyereket egyáltalán nem
486 5| hanem elsõsorban azért, mert a szellemi fejlõdésnek egy
487 5| alacsonyabb fokán áll. Ugye, a leendõ embernek az embrionális
488 5| embrionális életben egyszerû a vérkeringése, kopoltyúi
489 5| kopoltyúi vannak, szóval a faj fejlõdésének megelõzõ
490 5| stádiumain átmegy. De amikor a világra születik, már eltûnt
491 5| már eltûnt nála mindez a kezdetlegesség - mondjuk,
492 5| csak út volt, hogy eljusson a fejlõdés azon relatív fokára,
493 5| relatív fokára, amelyen a mai kész ember van. De innen
494 5| keresztül fog menni azokon a stádiumokon, melyben a mai
495 5| azokon a stádiumokon, melyben a mai kisgyerek, sõt a kész
496 5| melyben a mai kisgyerek, sõt a kész ember van. Éppen ilyen
497 5| állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje kifejlõdik: már
498 5| tud tõle szabadulni. Ez a szellemi fejlõdési stádium,
499 5| stádium, európai embernél, a tizennégy-húsz évek között
500 5| hivatott arra, hogy ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320 |