Rész

 1   2|                                     A VARÁZSLÓ KERTJE~A pályaudvar kapuján
 2   2|                 Tulajdonképpen csak a varázsló kertjét jöttünk megnézni -
 3   2|              az idõsebb Vass fiú.~- A varázsló kertjét? Hol van az? - kérdeztem.~-
 4   2|        csodabirodalmat.~- Látod, ez a varázsló kertje - mondotta a fiatalabb
 5   2|               És ott a házban lakik a varázsló - folytatta a másik.~- És
 6   2|              kérdeztem.~- A rablók, a varázsló tanítványai és rabszolgái.~-
 7   2|               fiú, úgy mondották el a varázsló barlangjának titkait. Ezalatt
 8   2|              fölállni lehetetlen.~- A varázsló akkor enni ad nekik. Gonosz,
 9   2|         befõttek, üvegekben állanak a varázsló kamrájában.~- Azután menniök
10   2|                Azután menniök kell. A varázsló pedig meggyújtja a lámpását,
11   2|             percig szótlanul néztük a varázsló kertjét; akkor az egyik
12   2|             két fiú rájuk nevetett.~A varázsló virágainak nyomasztó illata
13   6|                                     A VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló, egy harmincon
14   6|                   A VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló, egy harmincon aluli férfi,
15   6|              zokogva magához ölelte a varázsló fejét.~- Miért nem akartál,
16   6|              egyiküket sem - mondta a varázsló. - Különben is, csak az
17   6|              nõk elõtt haldokoljak.~A varázsló nagyanyja, egy fõkötõs,
18   6|           volt, egy harisnya, amely a varázsló számára készült.~- Én foglak
19   6|               mert sok nõ tolongott a varázsló körül, akik legújabban érkeztek.~-
20   6|             Menjetek innen - mondta a varázsló. - Legyetek szívesek elmenni,
21   6|               Szép érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt
22   6|               legyen szép temetése.~A varázsló most hamarosan megfésülködött
23   6|       könnyezve egy leány érkezett.~A varázsló megtámaszkodott a könyökére,
24   6|                köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen lep meg, hogy
25   6|              zieht uns!... - mondta a varázsló fanyar mosollyal, bár nem
26   6|           Édes szerelmesem - mondta a varázsló csendes és meghatott hangon -,
27   6|              A dulakodásban leesett a varázsló szemérõl fekete szemüvege,
28   6|               a leány most meglátta a varázsló szemében, hogy nagyon szereti
29   6| Helyreigazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen visszamászott.~-
30   6|             még egyszer megcsókolta a varázsló száját, amely már kezdett
31   6|             elment, mert már jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s
32   8|             majd beszélünk - mondta a varázsló, és bevezetett a szobájába.
33   8|           könny. Pedig nem volt az. A varázsló, mikor odaadtam neki, megkóstolta,
34   8|             nem, akkor elsötétedik. A varázsló kis vizsgáló poharában majdnem
35   8|             dolgot tudok - mondotta a varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat
36   8|                a kétszáz éves bagdadi varázsló. Menj hozzá, de sietve.~
37   8|             Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál görnyedve
38   8|          világosan és kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét, látszott,
39   8|              Megköszöntem Szindbád, a varázsló tanácsát, hazajöttem, és
40   8|                hogy - miként Szindbád varázsló mondta - a halál fájdalma