Rész

 1   1|    Richard ágyához.~Úgy éreztem, mintha az agyvelõmet és a vállaimat
 2   2|         virágok, amelyek szirmai mintha fekete bársonyból volnának.
 3   2|        kincseiket a varázslónak.~Mintha valami elfeledett, régi
 4   2|          Gonosz, fekete szemével mintha azt mondaná: egyetek, és
 5   3|     közvetlen közelemben hallok, mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból
 6   3|  szobabútorokból áramlana felém.~Mintha egy halálra kínzott kicsi
 7   3|        kicsi gyerek nyöszörögne. Mintha valami kitépett szárnyú
 8   3|       újra keresztül a szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne.
 9   3|        rémületes hangok áradata. Mintha valami felsõbb hatalom parancsára
10   3|      föllélegeztem, úgy éreztem, mintha talán sikerült volna megvédeni
11   4|        alól mosolygott ilyenkor, mintha csak ezt mondta volna:~-
12   5|    szemei. Ezekben a szemekben - mintha mindig könnyesek lettek
13   5|         szemébe, akivel beszélt. Mintha nagyon érdekelte volna õt
14   5|  értelmes mondatokban mondta el, mintha a betegének adná ki rendeléseit.
15   7|        világosságában. A mérnök, mintha egyszerre csak meggondolta
16   7|      miközben szemeit lesütötte, mintha pirult volna az édesapja
17   8|  ibolyaszínû sugár. Megremegtem, mintha felvillanó lidérctüzet láttam
18   8|        Gyengén megrázta a fejét, mintha azt mondta volna: nem lehet.~-
19   8|     hangú varázshegedûk szóltak. Mintha csak leányok és fiúk szívei
20   8|      Újra elõvette a kis tükrét, mintha kérdésemre választ keresett
21   8|         boldognak éreztem magam. Mintha a testem egészen könnyû,
22   8|         táncoltak. És egyszerre, mintha húsz évet vénült volna az
23   8|    visszavette, és apróra tépte, mintha megbánta volna, amit írt.~-
24   8|         mindenütt csukva voltak, mintha kihalt volna a ház. Körüljártam
25   8|         kell szeretnünk egymást, mintha én fiad lennék, s te nekem
26   8| pillanatban könnyezni kezdettek. Mintha ezer és ezer gyémántcsepp
27   9|         szállja meg a tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló állat
28   9|       már teli szájjal kacagott, mintha csiklandozták volna. A két
29   9|   szörnyû erõs volt, olyan erõs, mintha egy csomó üvegpoharat ládába
30  11|       összeszûkül, mert a házak, mintha körülsorakoznának, egyenként
31  11|      gumikerekûek gördülnek elõ. Mintha a szobalány segélykiáltása
32  13|        olvastam meg, de most is, mintha egymás után hallanám ezeket
33  13|  váltotta föl a diadalérzésemet. Mintha nem lenne többé agyvelõm,
34  13|        és rémséges hülye volnék, mintha ítéletnapig ott kéne ülnöm
35  15|        megvegye.~Az ötödik évben mintha újra nekiszánta volna magát
36  17|     alacsonyra eresztett lámpása mintha szédítő magasságból lógna
37  18|    egymást. Édes volt és büszke. Mintha most is éreztetni akarta
38  18|          mozgás. A test kinyúlt, mintha a lábujjaival valami zsámolyt