Rész

 1   3|         Reszketve és fülelve sietek újra és újra keresztül a szobákon.
 2   3|           és fülelve sietek újra és újra keresztül a szobákon. Mintha
 3   3|             lefogtam. Reá térdeltem újra: megint azt az erõs, nyerítõ
 4   3|            tesz, hogy elmeneküljön. Újra ütöttem, vágtam. Földaraboltam.
 5   4|          mikroszkóp csövébe. Azután újra kezdte. Hümmögött, izzadt.
 6   6|         aranyszemeit. Kis idõ múlva újra szólott.~- Belátom, hogy
 7   8|          fejével.~- Szeretni fogsz?~Újra bólintott, és mosolyogtak
 8   8|            földre.~Lassan, óvatosan újra hátratekintettem. Három
 9   8|            fogsz-e tudni valaha is?~Újra elõvette a kis tükrét, mintha
10   8|              akiket hordozni fogsz.~Újra írt:~- Sohasem fogok gyermeket
11   8| szándékozott beleegyezni a válásba. Újra rettenetes napok virradtak
12   8|            az átok elmúlt rólunk.~- Újra fogjuk kezdeni az életet -
13   9|        lebegtek az ablak felé, majd újra feléjük kúsztak, reájuk
14   9|         nyoma sem volt vérnek. Majd újra visszamentek a színhelyre.
15  11|      szomorú megadással burkolóznak újra a késõ délután összeszedelõzködõ
16  13|        Megint odaszorítom a falhoz. Újra hallom a hangokat. A tornác
17  13|          azért, mikor kis idõ múlva újra hallani kezdtem a hangokat,
18  13|      lehetett segíteni.~(Gecsõ Béla újra a sírás határán állott.
19  15|              Az ötödik évben mintha újra nekiszánta volna magát valaminek.
20  15|           fekete ruhát vásárolt, és újra jelentkezett a polgármesternél
21  16|         öreg már hozta a szivacsot. Újra megmosták az arcot, megfésülték
22  16|          kis kocsit kifelé. Az öreg újra nyitni akarta az ajtót.~-
23  16|         másik -, csak még egyszer! ~Újra nekihuzakodott. És még egy
24  17|           valamelyik lépcsõn. Talán újra és újra hozzáfognék a tapogatózáshoz,
25  17|   valamelyik lépcsõn. Talán újra és újra hozzáfognék a tapogatózáshoz,
26  17|           egyetlen galambot látnék.~Újra le kell botorkálnom a lépcsõkön,
27  18|           idõnek, mint nyáron, mert újra az iskolában kellett ülni
28  18|            rózsaszínû pántlikát, és újra masniba kötötte. Így zavartalanabbul
29  18|      sikerült kilökni a földre. Itt újra megkapaszkodott. Ütni azonban
30  18|           késõbb, nekem mindegy!~És újra nekilátott. Egészen megvadulva,
31  18|          erõs ember. Majd kimerülve újra abbahagyta, és lihegve,
32  18|         Minden ütés után pihent, és újra és újra elmondta:~- Leszel-e
33  18|             után pihent, és újra és újra elmondta:~- Leszel-e még
34  18|            köpött.~A tanító azonban újra kihívta:~- Mondta valaki
35  18|             sok lett, mert a tanító újra nagyon belejött, és addig
36  18|          sohase békülnének ki, mert újra eljön ide, és affektál,