Rész
1 1| FEKETE CSÖND~Leírom ide, doktor
2 1| És még egy dologról. A fekete csöndrõl.~Egyszerre nõtt
3 1| Tudtam, éreztem... hogy jõ a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon.~
4 1| én. Én éreztem, hogy jõ a fekete csönd.~Richard, az állati,
5 1| szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet.~Az édesapám egyszer
6 1| bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt volt. Jól tudom
7 1| Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~Hajnal volt, három
8 1| mindent. A kapun mászott be.~A fekete csönd pedig beborította
9 1| történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett
10 1| csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Õrületesen,
11 1| szemei a végtelenbe néztek.~A fekete csönd pedig - tisztán hallottam -
12 2| amelyek szirmai mintha fekete bársonyból volnának. A sarokban
13 2| akkor enni ad nekik. Gonosz, fekete szemével mintha azt mondaná:
14 4| a kályhából a kéziratok fekete, hamuvá lett roncsait, és
15 4| jól elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete a szeme.
16 4| hájjal), fekete a haja és fekete a szeme. Satöbbi.~Egy napon
17 5| nekem a sebész. Állandóan fekete, zöldre kopott, de tiszta
18 5| bajsza és nagy, mély fekvésû, fekete szemei. Ezekben a szemekben -
19 6| fütyörészve le akart dõlni a fekete selyemvánkosra. E pillanatban
20 6| leesett a varázsló szemérõl fekete szemüvege, amelyet azért
21 7| Erõsen rövidlátó szemei elõtt fekete keretû csíptetõt viselt.~-
22 8| festve. Apró fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete
23 8| fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt. Szürkészöld,
24 8| báli ruhába volt öltözve, fekete hajában hervadt, rózsaszínû
25 8| holdfény pontosan kirajzolta fekete, boglyas hajának árnyékát
26 8| hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait fénytelen, kék
27 8| láttam; barna szemeim kékesen fekete, idegen színben csillogtak.~-
28 8| tükrét, és merõen nézte. A fekete, csiszolt, sima acéllapon
29 8| beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~A kisasszony
30 9| egymás között beszéltek. Fekete kis szemeikben Witmannak,
31 14| árnyat, Szókratészt.~Egy fekete leány jött az utca végérõl.
32 14| Szókratész és Zenóbia, a fekete lánya.~ ~ ~A pásztor~Az
33 15| a nyomán a karmester új, fekete ruhát vásárolt, és újra
34 16| fogja mereszteni a nagy fekete szemeit, és mint egy félistent,
35 18| és kapált a sárga foltos fekete lábaival. De azután hamarosan
|