Rész

 1   2|    Sajátságos! - ilyen házakat, mint itt, sohase láttam a városban.
 2   2|       Sajátos növényvilág tenyészett itt. Hosszú szárú, kürt-alakú
 3   2|           bátyja felelt helyettem:~- Itt, a zsalus ablak megett van
 4   2|              se tudja, hogy ki lakik itt...~Néhány percig szótlanul
 5   5|       ránehezedett az emberiségre. S itt tört reánk a halál, az öregség
 6   5|                bizony, öregszünk!”~S itt egy érv van a kezemben.
 7   5|          lesz. De addig, addig!... s itt meg kell állanunk. Az orvostudomány
 8   5|              a szomorúsági tébolyba.~Itt cselekedni kell, uram. A
 9   5|      abszolúte nincs szükségem. Mert itt állok én. Én, aki tudományosan
10   8|              tudta volna megmondani.~Itt a folyóparton találkoztam
11   8|            száz esztendeig szeretnék itt állani és csak téged nézni.~
12   8|    körös-körül. Mindannyi mezítelen. Itt fölemelt karokkal állt az
13   9|           kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve, elrejtve és
14  10|    magasságaiba.~Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek
15  11|             emberek, leányok és fiúk itt elhullattak, a kövek hasadékai
16  12|      céhmesterének címeres ülését -, itt hallgatta vasárnaponként
17  12|           emlékszem, Schmith Fábián. Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk
18  12|            teljesen levágta a fejét.~Itt szünetet tartottam az elbeszélésemben,
19  14|               már friss füvet talál.~Itt legeltette az én fiam a
20  15|        karmesterekrõl!~Hogy kerültek itt össze, ebben a nagy és mûveletlen
21  15|            lett volna. Ez hozta õket itt össze, távol a nagy német
22  17|             de nem baj, eltalálok én itt akárhová. Jártam én itt
23  17|              itt akárhová. Jártam én itt már, de... mikor.~Csak egyszer!
24  17|              Látja - mondja öcsém -, itt van a Béla.~- De miért nem
25  17|        gyilkoltak?~- Te, vigyázzunk, itt valaki ránk ne zárja az
26  17|          tudja, hogy kicsoda hagyott itt e sivár magányosságban,
27  17|            ez egy veneziai kis utca. Itt jártunk egyszer Carmencitával.
28  17|          kell rajta, mikor is jártam itt. Nyolc-tíz éve, egyedül
29  17|           utoljára láttam. De senki. Itt nem élnek, ez bizonyos.
30  17| milliárdosleány is, akinek a szemeit itt csodáltam lenn a Floriani
31  17|            jó, de hiszen nem maradok itt!~- Hát akkor menj csak,
32  17|            kutyák és macskák? És ni, itt fekszik köztük a Zsoli is,
33  18|    interpunkció némi változtatásával itt közlök.~A kis Emma a legszebb
34  18|           sikerült kilökni a földre. Itt újra megkapaszkodott. Ütni