Rész
1 1| arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz vágott engem, és
2 2| virág leánnyá változik. Õ pedig hempereg a virágok
3 6| ültetett engem az ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~-
4 6| szíves beszédû férfi volt õ, és soha hangosan beszélni
5 6| és testvérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.~ ~
6 7| úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
7 8| hajtattam, aki Budán lakik. Õ maga nyitotta ki a kaput.~-
8 8| igazi könnyet tudj sírni.~Õ szomorúan rámnézett ilyenkor,
9 9| mondták a leánynak, hogy õ a legszebb nõ mindazok között,
10 9| arra a gondolatra, hogy õ dühös lesz, tehetetlenül
11 9| pengéjû nyitott zsebkését. Õ ment elöl. Biztos nyugodtsággal
12 10| csak egy pillanat? Igen: õ ennyit adott alamizsnaképpen
13 10| esztendeig, és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
14 12| úgy kellett volna, hogy õ kapja feleségül, de a vén
15 12| Ez menti Paul Waltert; õ, aki egész életében arannyal
16 12| Hogy az hideg maradt az õ undok hüllõcsókjai közepette,
17 12| hazaérkeznie Schmithnek, de õ otthagyta a második vasárnapot,
18 13| aki azt képzelte, hogy az õ szangvinikus temperamentumát,
19 13| kézifûrész. Ezekkel akarta õ megfúrni a wertheimkasszát.
20 14| senki úgy nem fuvolázott.~Õ is ott nyargal velük a messze
21 15| is lehetett neki hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat,
22 15| Remekül írta a kottát. Õ másolt a színháznak, és
23 15| Stoczekrõl, jobb nem beszélni.~Õ Budapesten tanult, mindenkinek
24 16| szokta.~- Nem úgy viselte õ a haját, te Vanja - mondta
25 16| hogy minden úgy lesz, ahogy õ (a beszélõ) akarja.~Azután
26 17| alighanem tökéletlenül. De õ nem törõdik mindezzel, int,
27 17| Arról gondolkozik, hogy õ már elpusztul, és hogy vége
28 18| második elemibe jártam, õ Irmával együtt az elsõbe.
29 18| legjobban pálcázni. Ettõl kezdve õ osztotta ki az összes büntetéseket.
30 18| hogy szeressem, és hogy õ szeressen engem. Nem engedte
31 18| dolgot. Irma azonban az õ kérdéseire is néma maradt,
32 18| holttestre egy félóra múlva. Õ hívta át Emma apját is,
|