Rész
1 1| a levegõt, mérföldekre.~Mikor apával hazautaztunk a tébolydából,
2 2| kutyák vagy a gyerekek.~- És mikor keleten szürkülni kezd már
3 3| zöld tömeg feküdt elõttem.~Mikor elvégeztem rémes munkámat -
4 4| harmadikba akart belekezdeni, mikor megint meglátta a szőke
5 4| nem is gondolkozhatott. Mikor reggel megitta a kávéját,
6 5| alkohol változtatta meg.~Mikor meglátott, összerezzent.
7 7| tegnap érkeztem Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az
8 7| aki nagy nyomorban élt, mikor hazajöttem, nem tudta eltemettetni.
9 8| kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp lefutott
10 8| de igazi rózsaszín ült. Mikor a vonat elindult velem,
11 8| nem volt az. A varázsló, mikor odaadtam neki, megkóstolta,
12 8| Még aznap útra keltem. Mikor hosszú, hetekig tartó, fárasztó
13 8| város felé. Késõ este volt, mikor Szindbádhoz eljutottam.
14 8| nézte, vajon tudna-e sírni. Mikor megkérdeztem, hogy miért
15 8| Meddig ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült, esteledett;
16 9| hogy ezekben a boltokban mikor jártak vevõk. A Witman fiúk
17 9| meg az órák lassú múlását.~Mikor végre a toronyóra lassan
18 12| aki feleségét megölte.~- Mikor volt ez a kivégzés? - kérdeztem
19 12| megismételte a kérdést:~- Mikor volt, mikor? - kérdezte
20 12| a kérdést:~- Mikor volt, mikor? - kérdezte dallamosan.~-
21 13| gyáva vagyok. De azért, mikor kis idõ múlva újra hallani
22 14| volt, csöndesen dalolt. ~Mikor Szókratészhez ért, bolondos
23 14| az én fiam. Fuvolázott, mikor éjjel a fehér és fényes
24 15| évig be volt zárva, azután, mikor kiengedték, mindjárt pályázott.
25 15| mindjárt pályázott. Állítólag, mikor a városba érkezett, egészen
26 16| mondta rá az öreg komolyan.~Mikor Vanja este ágyba feküdt,
27 17| Jártam én itt már, de... mikor.~Csak egyszer! Megvan, ez
28 17| Gondolkoznom kell rajta, mikor is jártam itt. Nyolc-tíz
29 17| olyan, mint akkor volt, mikor utoljára láttam. De senki.
30 18| akartam térni az emeletre, mikor a földszinti folyosón, a
|