Rész
1 4| Hátranézett. Egy szép szőke leány ment arra, a diák - aki
2 4| annyira kicsiny, hogy egy leány szépségét meg ne tudta volna
3 4| szólt magában:~- Szép egy leány!~De tanulni kellett, mert
4 4| kifelé osont az ismeretlen leány, és a keze tele volt rablott
5 4| rákiáltott:~- Tolvaj, tolvaj!~A leány ránézett gyönyörű kék szemeivel,
6 4| ereiben megdermedt a vér.~A leány mosolygott:~- Én a halál
7 4| azonban a régi maradt, mert a leány anyja így szólt:~- Ön igen
8 4| váltottak.~Ekkor történt, hogy a leány megszúrta a kezét. A kis
9 6| kipirulva és könnyezve egy leány érkezett.~A varázsló megtámaszkodott
10 6| hogy ez volt az egyetlen leány, akit életében szeretett.
11 6| volt, öt-hat éve - és a leány semmit sem változott. Rövid
12 6| fiatal lányt láthatok.~A leány nem utálta meg õt e kellemetlen
13 6| leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló
14 6| szemfedõvel - mondta azután.~A leány letakarta.~- Tedd a fejem
15 6| hozták már a fedelet. A leány még egyszer megcsókolta
16 8| megállottam az ajtó mellett. A leány fehér báli ruhába volt öltözve,
17 8| karókba megkapaszkodva, a leány merõen nézett rám.~A vonásain
18 8| egy egész sereg egyforma leány tekintett reám körös-körül.
19 9| ketten ütni kezdették. A leány most már teli szájjal kacagott,
20 9| azzal, amit hozni fognak. A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat,
21 9| De egyenesen a ház elé, a leány ablakához mentek. Nem volt
22 9| a függöny, és kinézett a leány. Megálltak. A leány kinyitotta
23 9| kinézett a leány. Megálltak. A leány kinyitotta az ablakot.~-
24 9| nyitva volt. Míg a folyosón a leány ajtajához jutottak, senkivel
25 12| vigasztalta Évát is. Hiú leány létére rajongott a selyemért,
26 14| Szókratészt.~Egy fekete leány jött az utca végérõl. Kissé
27 14| termetû, barna, szép görög leány volt. Csodálkozva nézte.
28 14| ilyen közelrõl. Átkapta a leány derekát, nem habozott, mert
29 14| Zenóbiának - mondta a leány hahotázva. Szókratész eleresztette
30 14| és elnyargalt a kentaur leány hátán a többi vad, szerelmes
|