Rész
1 2| Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimnáziumi hittanárunk ott
2 2| utcán padokon és székeken öreg emberek és bánatos arcú,
3 4| hordta a kleodemeródot, még öreg asszonyok sem, sőt, a franciás
4 4| A nagyapó már igen-igen öreg volt, de azért mégis nagyon
5 4| gondolhatna egy reszketõ öreg ember arra, hogy valakit
6 6| Legyetek szívesek elmenni, az öreg arcotok kellemetlenül hat
7 7| elõadáson volt dolga.~Az öreg szolga úgy érezte, hogy
8 7| kezdte rágni az ajkát.~Az öreg cinikus Mátyás, aki harminc
9 8| szívem megszabaduljon az öreg hercegnõ átkától.~Szemei
10 8| hogy terád is átragadt az öreg hercegnõ átka. Rámnézett,
11 9| velük. Az elsõ emeleten egy öreg törvényszéki hivatalnok
12 11| Kecskeméti utca sarkán az öreg, gesztenyés asszony begyújt
13 11| az atmoszféra. A szökõkút öreg istennõi deszkapaplanaikkal
14 14| utcaseprõ volt Athénban. Öreg ember lehetett, ezt azonban
15 14| Szókratész kezébõl a seprõt. Az öreg felriadt.~- Mi, mit akarsz
16 14| Bácsi te, engedj söpörni!~Az öreg ránézett az ittas leányra.
17 14| hátha az apám vagy!~Az öreg elhúzódott, az jutott eszébe,
18 14| és mozdulatlanul állt az öreg mellett maga elé nézve.~
19 14| egymás nyakába borulva az öreg, poros szürke Szókratész
20 16| aranyos, díszes uniformist.~Az öreg elérzékenyült, amikor az
21 16| baj volt a gallérral.~Az öreg csak azután felelt a kérdésre,
22 16| elkészültek az öltöztetéssel. Az öreg pipára gyújtott, és körülnézte
23 16| vaskocsira tették a holtat, és az öreg kinyitotta az ajtót, hogy
24 16| én kinyitom - kérdezte az öreg.~- Várj, Nikoláj bácsi,
25 16| volna meg. Alkalom volt!…~Az öreg bólogatott, mire a fiatalabb
26 16| arcot. Azután leszállt. Az öreg már hozta a szivacsot. Újra
27 16| a kis kocsit kifelé. Az öreg újra nyitni akarta az ajtót.~-
28 16| megtetted - mondta rá az öreg komolyan.~Mikor Vanja este
|