Rész

 1   5|             dolog. Miért múlik el az idõ? - ez az elsõ kérdés.~Hallgasson
 2   5|               Hát elõször is, nem az idõ múlik, hanem - mi. Ez régi
 3   5|               Ezt már Kant is tudta. Idõ nincsen. De van nekünk egy
 4   5|             a betegség megöl... hogy idõ van. Pedig mondom, idõ nincsen.~
 5   5|          hogy idõ van. Pedig mondom, idõ nincsen.~Honnan szereztük
 6   5|               Talán így került be az idõ képzete az ember agyvelejébe.
 7   5|           ítéletet merítjük, hogy az idõ múlik. Azt mondtam, hogy
 8   5|             odáig jutottunk, hogy az idõ ránehezedett az emberiségre.
 9   5|      gyermekkorból, társává válik az idõ gondolata, s el nem hagyja
10   5|             egyáltalán nem bántja az idõ múlása. Nemcsak azért, mert
11   5|          innen is van fejlõdés. Lesz idõ, amikor az ember még az
12   5|         pszichéje kifejlõdik: már az idõ behálózza agyvelejét. S
13   5|         belátni, hogy lesz egy olyan idõ is, amikor ezen az idõszakon
14   5|               amikor az embereket az idõ gondolata jobban elfoglalja,
15   5|            ez is.~Hiszen nincs többé idõ! Az a sok szellemi energia,
16   5|        belgyógyászati szerünk van az idõ ellen. Ez az abszint. Tisztán
17   6|            és édes aranyszemeit. Kis idõ múlva újra szólott.~- Belátom,
18   7|            néma várakozás után, mely idõ alatt a vendég idegesen
19   8|               még nem érkezett el az idõ. Most egy ideig úgy kell
20   8|            teremben veszett el annyi idõ észrevétlenül. Felöltözött,
21   8|          érkeztem, eszembe jutott az idõ, amikor elõször életemben
22  10|              a tér béklyóiból, és az idõ zakatoló másodperc óráját
23  10|            csodálatos, titokzatos és idõ nélkül való öröklét egy
24  11| újdonságairól beszélnek. Mindegy. Az idõ már felvilágosodott. A kékbõl
25  11|        elkésett a felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul
26  13|          vagyok. De azért, mikor kis idõ múlva újra hallani kezdtem
27  13|               Azt sem tudtam, mennyi idõ telhetett el így. Lehetett
28  16|         vissza a boncolóterembe.~Kis idõ múlva megszólalt Vanja:~-