1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320
Rész
501 5| hogy ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus betegséget
502 5| különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris erõvel;
503 5| elfoglalja, mint valaha. A huszadik század fiát a kenyérkereset
504 5| A huszadik század fiát a kenyérkereset lázas lótásfutása
505 5| hogy bele ne essen ebbe a szomorúsági tébolyba.~Itt
506 5| Itt cselekedni kell, uram. A sebészet hasonló esetekben
507 5| összetett kézzel bámulja a szenvedést okozó fiziológiai
508 5| helyének is kell lennie a centrumban. De ez csak föltevés,
509 5| tudományosan bizonyítom ennek a lélekfejlõdési substratumnak -
510 5| lélekfejlõdési substratumnak - a substratum voltát. Bizonyítom.
511 5| Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben.
512 5| Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben.
513 5| agyvelõben. Hangoztatom a sebészi eljárás lehetõségét
514 5| nyilvánosságra hozom, azaz a mûtevést elvégzem, és véle
515 5| mûtevést elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke elé
516 5| Külsõleg nem különbözik a többi agysejttõl, s mégis
517 5| többi agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek, a
518 5| agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek, a nyomornak,
519 5| a fészke a betegségnek, a nyomornak, az elmúlás oktalan
520 5| emberben nagyobb tömegû, mint a másikban. Mint egy polip,
521 5| kacsokat, ágakat bocsát a friss, egészséges velõbe:
522 5| minden momentumára.~Persze, a mûtevõ elõtt óriási feladat
523 5| elõtt óriási feladat áll. De a feladat egyszerû. Csak azt
524 5| mûtõteremnek. Tömve közönséggel. A közepén állítjuk fel a mûtõasztalt.
525 5| A közepén állítjuk fel a mûtõasztalt. Három asszisztens
526 5| foglalatoskodik az elõkészületekkel. A teremben a tudomány és a
527 5| elõkészületekkel. A teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei
528 5| A teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak
529 5| elõkelõségei szoronganak vegyesen a szegény emberekkel. Végre
530 5| emberekkel. Végre elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt,
531 5| elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom
532 5| zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat.
533 5| köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat. Nyugodtan
534 5| gumicsizmákat. Nyugodtan mosom a kezemet, kiadom: kezdjék
535 5| kezdjék az altatást. Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. -
536 5| Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. - Alszik? -
537 5| van? Helyes! Megtapintom a fejét. Lassan egy vágást
538 5| Lassan egy vágást teszek a tarkótól a fültõig. A közönség
539 5| vágást teszek a tarkótól a fültõig. A közönség lélegzetét
540 5| teszek a tarkótól a fültõig. A közönség lélegzetét visszafojtva
541 5| Látcsövek merednek felém. A vérzést elállítom. Lefejtem
542 5| vérzést elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél
543 5| izmokat egy fél tenyérnyire. A csonthártyához raspatoriumot!
544 5| csonthártyához raspatoriumot! A csontnál vagyok. Kérem a
545 5| A csontnál vagyok. Kérem a vésõt! Megcsinálom a nyílást,
546 5| Kérem a vésõt! Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket.
547 5| Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket. Az agyhártyánál
548 5| keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel behatolok az egyik
549 5| az agyburkot, beillesztem a csontléket. Az ereket elkötöm.
550 5| csontléket. Az ereket elkötöm. A csonthártyát bevarrom. Azután
551 5| és bõrvarratok. Bekötöm a sebet. Készen vagyok, és
552 5| fölébresztem az embert. (A sebész most fölkelt a székrõl,
553 5| A sebész most fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva
554 5| kiabálva folytatta.) Ez a jövõ embere, az igazi új
555 5| tiszta agyvelejével megfejti a mának titkait, a holnap
556 5| megfejti a mának titkait, a holnap igazságait. - Pontosan
557 5| emlékszik mindenre, mert a tények nem múlnak el számára,
558 5| egyenrangú erõk sorakoznak. A közönség éljenez, tapsol.
559 5| éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke, mindennapi
560 5| hozzám egy örömüvöltésben.~A seb három nap alatt gyógyul.
561 5| Hiszen nincs többé idõ! Az a sok szellemi energia, amelyet
562 5| õrülete elrabolt tõlünk, a miénk marad teméntelen életenergia
563 5| alakjában.~S eljönnek hozzám a világ összes fejedelmei,
564 5| fejedelmei, hogy végezzem rajtuk a mûtevést. - Sajnálom, uraim,
565 5| mert az esetük súlyosabb. A császárok persze várni fognak.~
566 5| persze várni fognak.~Egyszerû a találmányom, nemde, kolléga
567 5| gondolkodni.~De addig is, míg a sebészi beavatkozás ideje
568 5| Sokáig úgyse kell, mert a sebészi eljárás radikális
569 6| A VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló,
570 6| A VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló, egy harmincon
571 6| ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától
572 6| férhet hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki lesz
573 6| saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de
574 6| asztal mellett, és behunyta a szemeit.~Az apja, egy kedves,
575 6| és zokogva magához ölelte a varázsló fejét.~- Miért
576 6| mint valami kóbor kutya. A feleséged befogná a szemeidet.
577 6| kutya. A feleséged befogná a szemeidet. Én, látod, nem
578 6| vagyok. Hol van most az a sok nõ, akik szerettek téged?~-
579 6| szerettem egyiküket sem - mondta a varázsló. - Különben is,
580 6| hogy nõk elõtt haldokoljak.~A varázsló nagyanyja, egy
581 6| Kerekes gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a
582 6| gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a kis kanári madarat
583 6| a kezében, és a másikban a kis kanári madarat kalitkában.
584 6| kanári madarat kalitkában. A zsebében kötés volt, egy
585 6| volt, egy harisnya, amely a varázsló számára készült.~-
586 6| amelyben el fognak temetni.~A nagymama nagyon szerette
587 6| nagymama nagyon szerette a varázslót. Talán legjobban
588 6| úgy, hogy le kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott
589 6| ottan, mert sok nõ tolongott a varázsló körül, akik legújabban
590 6| akik legújabban érkeztek.~- A síron túl még látjuk egymást -
591 6| látjuk egymást - mondta a nagymama, hóna alá vette
592 6| nagymama, hóna alá vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát,
593 6| vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva
594 6| kanárikalitkát, és imádkozva elment.~A nõk lábujjhegyen járták
595 6| lábujjhegyen járták körül a haldokló varázslót, jól
596 6| nemsokára üvegesek lesznek a kék szemei.~- És a finom,
597 6| lesznek a kék szemei.~- És a finom, nõies, vékony kezeirõl
598 6| kezeirõl le fognak esni a szép körmei.~- Bocsánat -
599 6| körmei.~- Bocsánat - mondta a harmadik -, neki egész életében
600 6| haragudni, hogy jaj annak, aki a kezébe került.~- Nagysád
601 6| hallottam.~Így beszélgettek a nõk a haldokló varázslóról,
602 6| Így beszélgettek a nõk a haldokló varázslóról, aszerint,
603 6| Menjetek innen - mondta a varázsló. - Legyetek szívesek
604 6| kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák.~Valóban
605 6| hozták. Szép érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt
606 6| kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria a családban volt.~-
607 6| forintért; a gavalléria a családban volt.~- Sok pénzemben
608 6| volt.~- Sok pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési
609 6| pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési vállalkozónak. -
610 6| hadd legyen szép temetése.~A varázsló most hamarosan
611 6| kézelõért. Addig is átvizsgálta a szemfedõt, s lefejtette
612 6| találta. Ezalatt megérkezett a tiszta gallér és kézelõ.
613 6| kézelõ. Kicserélte õket a régivel, sietõsen beült
614 6| régivel, sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve
615 6| fütyörészve le akart dõlni a fekete selyemvánkosra. E
616 6| könnyezve egy leány érkezett.~A varázsló megtámaszkodott
617 6| varázsló megtámaszkodott a könyökére, mert eszébe jutott,
618 6| Csodálkozott kissé, mert a dolog régen volt, öt-hat
619 6| régen volt, öt-hat éve - és a leány semmit sem változott.
620 6| meg nem öregedett, mint a többi nõé.~- Végre egy fiatal
621 6| fiatal nõ - köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen
622 6| nõ - köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen lep
623 6| fiatal lányt láthatok.~A leány nem utálta meg õt
624 6| weibliche zieht uns!... - mondta a varázsló fanyar mosollyal,
625 6| nem tudott jól németül, és a Faustot eredetiben sohase
626 6| ellágyult, és megcsókolta a leányt a száján.~- No most,
627 6| és megcsókolta a leányt a száján.~- No most, fiam,
628 6| mosolyogva, gyönyörködve nézte a leányka könnyes arcát és
629 6| Belátom, hogy az ópium és a sok rossz csók helyett jobb
630 6| és meg is tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette
631 6| már ki nem fizette volna.~A leányka most összeszedte
632 6| minden erejét, lerángatta a varázslóról a szemfedõt,
633 6| lerángatta a varázslóról a szemfedõt, kihúzta a feje
634 6| varázslóról a szemfedõt, kihúzta a feje alól a párnát, nekifeküdt
635 6| szemfedõt, kihúzta a feje alól a párnát, nekifeküdt a koporsónak,
636 6| alól a párnát, nekifeküdt a koporsónak, és kifordította
637 6| és kifordította belõle a varázslót. Egészen kifáradt
638 6| Egészen kifáradt szegényke a nagy erõlködésben.~- Édes
639 6| Édes szerelmesem - mondta a varázsló csendes és meghatott
640 6| bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.~A dulakodásban
641 6| hát helyre a fekhelyemet.~A dulakodásban leesett a varázsló
642 6| A dulakodásban leesett a varázsló szemérõl fekete
643 6| hogy mások ne lássanak a szemébe, ami tudvalevõleg
644 6| ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és a leány most
645 6| leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló
646 6| és a leány most meglátta a varázsló szemében, hogy
647 6| tudna. Helyreigazította hát a koporsót, és a varázsló
648 6| Helyreigazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen visszamászott.~-
649 6| visszamászott.~- Takarj le a szemfedõvel - mondta azután.~
650 6| szemfedõvel - mondta azután.~A leány letakarta.~- Tedd
651 6| leány letakarta.~- Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj
652 6| letakarta.~- Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá,
653 6| hogy rendesen csukják le a fedelet. A koporsó kis arany
654 6| rendesen csukják le a fedelet. A koporsó kis arany kulcsa
655 6| nálad.~Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer
656 6| Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer megcsókolta
657 6| még egyszer megcsókolta a varázsló száját, amely már
658 6| kezdett kihûlni, rátétette a fedelet, és bezárta. A kis
659 6| rátétette a fedelet, és bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye
660 6| bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye zsebébe rejtette
661 6| elment, mert már jöttek a varázsló rokonai és testvérei,
662 7| sürgõsen akart beszélni a méltóságos úrral.~Az igazgató
663 7| kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az
664 7| már az orvosnövendékektõl.~A látogató magas, jól öltözött,
665 7| uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgõs, legalábbis
666 7| sürgõs, legalábbis nekem. A nevem Gyetvás Pál, mérnök
667 7| Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az édesanyám azzal
668 7| hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ levelet
669 7| halálát jelentõ levelet azon a napon kellett volna megkapnom,
670 7| kétségtelenül meghalt, mégpedig a klinikán. Az anyám, aki
671 7| mert azzal bíztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én
672 7| eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam,
673 7| anatómiai intézetbe szállították a hulláját, hogy rajta az
674 7| hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen
675 7| fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba
676 7| érte-e az apámat, vagy amint a szolga bíztatott: talán
677 7| szolga bíztatott: talán a csontjait kifõzték, és csontvázzá
678 7| szeretném tudni, és kérem a méltóságos igazgató urat,
679 7| igazgató urat, hogyha így áll a dolog, akkor méltóztassék
680 7| méltóztassék nekem kiadni a csontvázat vagy a koponyát,
681 7| kiadni a csontvázat vagy a koponyát, de az egész csontvázat
682 7| az apám csontváza talán, a szolga azt mondta, hogy
683 7| azt mondta, hogy e célra a szép, erõs csontú hullákat
684 7| alatt nyugodtan simogatta a szakállát, majd csöndesen
685 7| ad ki hullákat... de ha a csontváz megvan: talán még
686 7| csontváz megvan: talán még a fõzõpincében, vagy esetleg
687 7| igazgató - nézesse meg, a múlt hónapban vagy az azelõttiben
688 7| Az asszisztens elsietett, a tudós pedig hellyel kínálta
689 7| várakozás után, mely idõ alatt a vendég idegesen rázogatta
690 7| vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott
691 7| idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott
692 7| berontott az asszisztens.~- A hulla, kérem, megvan a jegyzékben,
693 7| A hulla, kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról
694 7| kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk.
695 7| kaptuk. Nálunk lett boncolva a „Cé”-ben. Harmadéveseknek
696 7| Harmadéveseknek adtam, mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam
697 7| mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam
698 7| mondani - mert az elsõévesek a múlt hónapban eltörték az
699 7| egyik bonctermi csontvázat.~A jövevény valami hirtelen
700 7| görcsös taglejtést tett. A professzor pedig az elõbbihez
701 7| megszólalt:~- Kérem akkor a doktor urat, hogy adassa
702 7| adassa ki ennek az úrnak a kérdéses csontvázat. Majd
703 7| Majd lesz szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez
704 7| szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi
705 7| méltóságos úr, köszönöm a szívességét, bocsánatot
706 7| alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.~A mérnököt a boncterembe vezették,
707 7| Ajánlom magam.~A mérnököt a boncterembe vezették, ahol
708 7| egyik sarokban ott állt a „kérdéses” csontváz. Hatalmas,
709 7| állványán, végigsiklottak ujjai a bordáin, megtapogatta a
710 7| a bordáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot
711 7| amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul
712 7| azután gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensére.~
713 7| asszisztens dícsérni kezdte a koponyát, mire az idegen
714 7| anatómiai tanulságokra. De a fehérkabátos ember hamarosan
715 7| hogy vigasztalni kell. A tudományát szedte elõ.~-
716 7| találkozott; mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába van;
717 7| számú anatómiába van; ezt a hullát, Mátyás bácsi, szeretném
718 7| Az idegen lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte
719 7| fejét, és lóbálni kezdte a csontváz lábát. Az csörögve
720 7| csörögve lengett ide-oda. Majd a szemüregekbe nézett sokáig,
721 7| esztendeje dobálta ide-oda a hullákat, mást se tett,
722 7| hogy az úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
723 7| valami rokona tetszett lenni a nagyságos úrnak?~- Az édesapám
724 7| ideig csöndben állottak ott, a csontvázra nézve.~A csontváz
725 7| ott, a csontvázra nézve.~A csontváz fia néhány pillanatig
726 7| valamit, azt hitte, hogy azt a különös kevert gondolat-
727 7| és érzelemvihart, melyet a lelkében készülõdni érzett,
728 7| érzett, ki kell engednie.~De a vihar, mielõtt jött volna,
729 7| mielõtt jött volna, elsimult a tiszta, fehér porcelánoktól
730 7| porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma
731 7| csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma elillant,
732 7| fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok világosságában.
733 7| ablakok világosságában. A mérnök, mintha egyszerre
734 7| meggondolta volna magát, megfogta a csontvázat az állvány vasrúdjánál,
735 7| édesapja miatt.~Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány
736 7| orvosnövendék látta, amint viszi a csontvázat, melynek kezei,
737 7| különös táncot jártak, amint a borotvált arcú ember ügyetlenül
738 7| ügyetlenül magához ölelte. A fiú az apját.~ ~
739 8| DÉLUTÁNI ÁLOM~- Giza - mondtam a szobalánynak - eressze le
740 8| szobalánynak - eressze le a sárga függönyöket és nyissa
741 8| függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így sokkal hamarább
742 8| akarok fejfájást.~Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam
743 8| maradék feketekávét, eldobtam a cigarettámat, és végigdõltem
744 8| cigarettámat, és végigdõltem a bordóbársony régi pamlagon.
745 8| óra múlt tíz perccel.~Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról
746 8| lovagoltam Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok
747 8| Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló,
748 8| város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony
749 8| izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában.
750 8| nap pirosló aranyporában. A kertek virágai minden illatukat
751 8| illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott,
752 8| az utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák
753 8| paripámat, mert napszállta elõtt a városba akartam érkezni.
754 8| volt aranyakkal, fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem.
755 8| illatos, csodás délután volt. A lovam repült velem.~Alig
756 8| naplemente után beértem a városba. Lovamat a fogadós
757 8| beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam,
758 8| szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi
759 8| fátyla. Szitakötõk cikáztak a víz felszíne fölött, és
760 8| idõnként kérészek repültek el a part mentén seregestõl.
761 8| meg kellett halniok, mire a nap lemegy. Elöl, a part
762 8| mire a nap lemegy. Elöl, a part közelében, már ott
763 8| közelében, már ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi
764 8| ezernyi elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti
765 8| elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti alkonyat temette
766 8| tudta volna megmondani.~Itt a folyóparton találkoztam
767 8| folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonnyal.
768 8| szalmakalapban volt. Zöld fátyol a vállain. Az arca gyengén
769 8| kicsi ajkain ott lebegett a nagy, bölcs némaság. Odaléptem
770 8| és beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem,
771 8| szemeid megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség benned
772 8| reám. Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt
773 8| kapjak, és arra kérlek, nézz a szemeimbe.~Lassan lehajtotta
774 8| szemeimbe.~Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám,
775 8| néma ajkai között kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta
776 8| nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei e
777 8| árnyalattal. Tekintete benyúlt a szemeimbe, lehatolt a szívembe,
778 8| benyúlt a szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú
779 8| lassú borzongás, végigfutott a hátamon. Gyengén megrázta
780 8| hátamon. Gyengén megrázta a fejét, mintha azt mondta
781 8| tudsz, amit akarsz, mert a némaság mindentudókká teszi
782 8| némaság mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod,
783 8| meghalni, add nekem hát a fátyolodat, és önts egy
784 8| egy csepp illatos olajat a homlokomra.~Tekintete ismét
785 8| homlokomra.~Tekintete ismét a messzi égen bolyongott,
786 8| kétszer is igent intett a fejével.~- Szeretni fogsz?~
787 8| elkomolyodott, levette vállairól a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta,
788 8| Nem mertem utána nézni, a víz csendes tükrére bámultam,
789 8| tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré csavartam a
790 8| a derekam köré csavartam a fátyolt.~A napsugarak utolsó
791 8| köré csavartam a fátyolt.~A napsugarak utolsó rezzenései
792 8| rezzenései is eltûntek már a horizontról, az ég mély,
793 8| topázkék színnel borult rá a földre. A hold még nem jött
794 8| színnel borult rá a földre. A hold még nem jött fel, de
795 8| hold még nem jött fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt,
796 8| Antares úgy fénylettek, akár a remekbe csiszolt rubintok.
797 8| Szomorúan gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra,
798 8| vágtattam. Azután elindultam a víz partján a folyó irányában.~
799 8| elindultam a víz partján a folyó irányában.~Csakhamar
800 8| akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt feküdtem
801 8| kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén. A város lassanként
802 8| hanyatt feküdtem a fenekén. A város lassanként elmaradt
803 8| lassanként elmaradt mellettem; de a sok mese, amely benne lakik,
804 8| fiúk szívei zenéltek volna a zavaros, ernyedt harmóniákban.
805 8| ernyedt harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony
806 8| harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony fátylát,
807 8| most már meg kell csókolnom a néma kisasszony ajkait.~
808 8| sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó gonosz
809 8| repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttem lebegtek.
810 8| szabad szólanom, mert akkor a halál fia vagyok, csendben
811 8| gyûrûmet az ujjamon. Erre a csónakom orrának irányában
812 8| csodalámpa, felbújt az égre a hold.~Enyhe szellõ kezdett
813 8| szellõ kezdett fújdogálni. A nyakam köré csavartam a
814 8| A nyakam köré csavartam a grófkisasszony fátylát,
815 8| dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal
816 8| bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban maradni. A parthoz
817 8| tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam hát,
818 8| egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam megett, az
819 8| egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam megett, az úton, három
820 8| három árnyékom rajzolódott a földre.~Lassan, óvatosan
821 8| Szédülve, tanácstalanul a holdra néztem.~E pillanatban
822 8| holdra néztem.~E pillanatban a holdvilág megmozdult az
823 8| fénysávot írva le, átfutott a nyugati égre.~Megrázkódtam,
824 8| lélegzettem, és körülnéztem. A vidék most nagyon ismerõsnek
825 8| irányban folytattam utamat a kis kápolna felé, amelyet
826 8| építtetett egy herceg felesége a saját lelki üdvösségéért.
827 8| fénye halaványan derengett a nyitva hagyott ajtón keresztül.~
828 8| keresztül.~Lassan fölmentem a lépcsõn. Az oltár elõtt
829 8| oltár elõtt ott térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem
830 8| megállottam az ajtó mellett. A leány fehér báli ruhába
831 8| árnyalattal, de arcáról eltûnt a kevés rózsaszínû festék,
832 8| volt egészen. Elrejtette a tükröt, és intett, hogy
833 8| se. Halott võlegényedet, a herceget se szeretted, csak
834 8| herceget se szeretted, csak a halála után!~Zavartan lesütötte
835 8| után!~Zavartan lesütötte a szemeit, és mereven maga
836 8| ajkai csókot kínáltak.~- A csókodat még nem fogadhatom
837 8| valaha is?~Újra elõvette a kis tükrét, mintha kérdésemre
838 8| vállat vont és megigazította a haját, megnedvesítette nyelvével
839 8| ujjait, és kisimította velök a szemöldökeit. Majd a karomat
840 8| velök a szemöldökeit. Majd a karomat kérte.~Kimentünk
841 8| karomat kérte.~Kimentünk a templomból. Már reggeli
842 8| Már reggeli harmat szállt. A holdfény fehéren és tisztán
843 8| és tisztán szóródott szét a fákon, az úton és a kisasszony
844 8| szét a fákon, az úton és a kisasszony arcán. A bokrokból,
845 8| úton és a kisasszony arcán. A bokrokból, a messze feketéllõ
846 8| kisasszony arcán. A bokrokból, a messze feketéllõ tölgyfaerdõbõl
847 8| feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból hatalmas, lenyûgözõ
848 8| lenyûgözõ tömegekben bújt elõ a föld szent ereje, és nagy
849 8| Megállt egy kertajtó elõtt, a kezét nyújtotta. Hideg és
850 8| mindjárt meg is állottam. A kerítés keresztfáján állva,
851 8| keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba megkapaszkodva,
852 8| karókba megkapaszkodva, a leány merõen nézett rám.~
853 8| leány merõen nézett rám.~A vonásain megdöbbentõ pajkos
854 8| konoksággal szorultak össze, és a hideg holdfény pontosan
855 8| boglyas hajának árnyékát a szemöldöke fölött. Közelebb
856 8| Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva és
857 8| és hitetlenül kémleltem a tekintetének rejtett sugarait.~-
858 8| üdvözöltem, mire eltûnt a gyümölcsfák sötét lombjai
859 8| Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait
860 8| aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra kellett
861 8| ezalatt gondolkodhattam a grófkisasszonyról. Ebben
862 8| elhatároztam, hogy inkább lemondok a csókjáról. Megváltottam
863 8| csókjáról. Megváltottam a jegyemet - magam voltam
864 8| hazautaztam Budapestre. Mégis a Keleti pályaudvaron bérkocsiba
865 8| pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz hajtattam, aki
866 8| lakik. Õ maga nyitotta ki a kaput.~- Tudtam, hogy jönni
867 8| jönni fogsz - mondotta - a grófkisasszony miatt.~-
868 8| feleltem -, õt akarom most a legjobban, és azt hiszem,
869 8| ruganyosak az ujjai, és a szemeinek változik a színe,
870 8| és a szemeinek változik a színe, a szíve pedig hideg
871 8| szemeinek változik a színe, a szíve pedig hideg és gonosz.~-
872 8| majd beszélünk - mondta a varázsló, és bevezetett
873 8| varázsló, és bevezetett a szobájába. Leültetett, és
874 8| rám. Végre megszólalt.~- A néma grófkisasszonyt még
875 8| de ha egyszer látni fogod a könnyeit, akkor hozz belõlük
876 8| megmagyarázta, hogy kell a könnyeket eltenni.~Elbúcsúztam,
877 8| Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon keresztül visszamentem
878 8| átöltöztem. Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan szépnek,
879 8| szépnek, kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak, boldognak
880 8| boldognak éreztem magam. Mintha a testem egészen könnyû, csaknem
881 8| csaknem súlytalan lett volna. A szívembe egészség és tisztaság
882 8| hosszú ideig hiába kerestem a kisasszonyt; bejártam a
883 8| a kisasszonyt; bejártam a mezõket, országutakat, és
884 8| országutakat, és bementem a városba is. A korzón sétálók
885 8| és bementem a városba is. A korzón sétálók között se
886 8| és szomorúan bandukoltam a vasút felé.~Egy saroknál
887 8| megláttam. Nyugodtan nézett a távolba, kissé elõrehajolva.
888 8| késõbb annál jobban essék a csókod. Kevésre becsülnélek,
889 8| nem tudsz sírni, ez pedig a legrosszabb, amit csak egy
890 8| Ezt írta:~- Võlegényemnek, a halott hercegnek anyja elátkozta
891 8| hercegnek anyja elátkozta a szívemet, mert nem sirattam
892 8| szívemet, mert nem sirattam meg a fiát, amikor meghalt.~-
893 8| Alázatosan integetett és a mellére horgasztotta a fejét.
894 8| és a mellére horgasztotta a fejét. Hevesen megdobbant
895 8| fejét. Hevesen megdobbant a szívem: az arca e pillanatban
896 8| azon gondolkodtam, hogy a szépségem el fog múlni.~-
897 8| mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet, akiket hordozni
898 8| fogok gyermeket hordozni. - A papírost mindjárt visszavette,
899 8| engedékenyen hozzám simult, és a fejét - egy pillanatra -
900 8| pillanatra - ráhajtotta a mellemre. Azután elváltunk.~
901 8| egy hét, két hét. Elmúlt a nyár, és nem láttuk viszont
902 8| viszont egymást. Azt írtam a kisasszonynak, hogy várnunk
903 8| az átok magától elmúlik a rossz, kemény szívérõl.
904 8| hétszer meg fogja mosni a lábait, madárvértõl pirosló
905 8| hogy megnézzem, mi van a kisasszonnyal. Nem várt,
906 8| az ígéretét. Megkerestem a kertet, ahová azon a reggelen
907 8| Megkerestem a kertet, ahová azon a reggelen elkísértem. Átvetettem
908 8| elkísértem. Átvetettem magam a kerítésen. Elhagyottak voltak
909 8| száraz levelek csörögtek a lábaim alatt, emberi lábnyomot
910 8| lábnyomot sehol se láttam. A fákon még óriási almák és
911 8| õszibarackok mosolyogtak, a nagy, kék és sárga szõlõfürtök
912 8| szõlõfürtök kövéren pöffeszkedtek a levelek között, és amint
913 8| és amint elõre haladtam, a fák közül egy kicsiny, de
914 8| voltak, mintha kihalt volna a ház. Körüljártam az épületet.
915 8| Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton félig
916 8| földszinti ablak. Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban
917 8| fölkúsztam és benn termettem a szobában. A kisasszony átölelt,
918 8| benn termettem a szobában. A kisasszony átölelt, és az
919 8| Leültem, és távolról kémleltem a szemeit. Térdig mezítelen
920 8| gyújtott meg, és valahonnan a küszöb alól elõkereste a
921 8| a küszöb alól elõkereste a kulcsot. Csikorogva pattant
922 8| Csikorogva pattant föl a zár. Hatalmas terembe léptünk,
923 8| amelynek tükörfalai voltak. A grófkisasszony eltûnt mellõlem,
924 8| grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben száz és száz más
925 8| karokkal állt az egyik, ott a másik a háta megett fonta
926 8| állt az egyik, ott a másik a háta megett fonta össze
927 8| háta megett fonta össze a kezeit. Mindannyinak másképpen
928 8| Mindannyinak másképpen csillogott a szeme és különbözõ volt
929 8| szeme és különbözõ volt a tekintete. Szédültem és
930 8| egyik sarokban ráakadtam a kisasszony egy képére, amely
931 8| látszottak. Jól megnéztem. Ez a szem könnyes volt. Közelebb
932 8| kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp lefutott
933 8| Azután kimentünk, vissza a kis szobájába.~Már alkonyodott.
934 8| alkonyodott. Valószínû, hogy a tükrös teremben veszett
935 8| fognak hazajönni. Elmentünk a vasúthoz, megmondtam neki,
936 8| megmondtam neki, hogy mindjárt a varázslóhoz fogok menni,
937 8| menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet, mert ettõl
938 8| Imádkozni fogok, hogy a könnyem jó legyen, és hogy
939 8| könnyem jó legyen, és hogy a szívem megszabaduljon az
940 8| igazi rózsaszín ült. Mikor a vonat elindult velem, és
941 8| elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt, amint egy
942 8| felém, szentül hittem, hogy a könnye jó könny. Pedig nem
943 8| könny. Pedig nem volt az. A varázsló, mikor odaadtam
944 8| azért elvégezte pontosan a többi szabályszerû vizsgálatokat
945 8| cseppet kevert hozzá. Ha a könny jó, akkor átlátszó
946 8| akkor átlátszó fehér lesz a keverék, de ha nem, akkor
947 8| nem, akkor elsötétedik. A varázsló kis vizsgáló poharában
948 8| poharában majdnem megfeketült a folyadék.~- Attól félek -
949 8| dolgot tudok - mondotta a varázsló igen komolyan -,
950 8| varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen
951 8| komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen csak egy
952 8| vállalhatja el: Szindbád, a kétszáz éves bagdadi varázsló.
953 8| boldogan, ifjan vágtattam a város felé. Késõ este volt,
954 8| Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál görnyedve
955 8| szemeivel. Azután elõvette a tükrét, és merõen nézte.
956 8| tükrét, és merõen nézte. A fekete, csiszolt, sima acéllapon
957 8| acéllapon nemsokára megjelent a grófkisasszony képe. Elõször
958 8| világosan és kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét,
959 8| kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét, látszott, hogy súlyosnak
960 8| súlyosnak találta az esetet.~- A grófkisasszony sohase fog
961 8| sírni - mondotta -, csak a gyermeke koporsóján. De
962 8| között, akiknek változik a szemök színe, akik sokkal
963 8| ez hiányzik. De másképpen a megoldásra remény nincsen!~
964 8| Megköszöntem Szindbád, a varázsló tanácsát, hazajöttem,
965 8| hazajöttem, és feleségül vettem a néma grófkisasszonyt.~Házasságunk
966 8| kísértett közöttünk, hogy a jövõnk boldogságát napról
967 8| el fogunk pusztulni mind a ketten, anélkül, hogy csak
968 8| Szindbád varázsló mondta - a halál fájdalma által megtisztuljon
969 8| fájdalma által megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet
970 8| hóviharos télben érkezett meg a gyermek, akit annyira vártunk,
971 8| érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony néma ajkai
972 8| néma ajkai némák maradtak a nehéz órák szenvedéseiben
973 8| aggódó kis arcán láttam a reménykedést.~A gyermek
974 8| arcán láttam a reménykedést.~A gyermek megszületett, és
975 8| elválunk, csakhogy megmentsük a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk
976 8| megmentsük a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk
977 8| boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga akarta
978 8| grófkisasszony maga akarta szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás
979 8| szándékozott beleegyezni a válásba. Újra rettenetes
980 8| Sokszor ébredtem reá, hogy a kisasszony gyertyavilágnál
981 8| kisasszony gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a
982 8| a tükör mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte, vajon
983 8| voltunk. El voltunk átkozva.~A gyermek pedig fejlõdött,
984 8| mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban jártunk, amikor
985 8| jártunk, amikor egy hajnalon a kisasszony sikoltása ébresztett
986 8| sikoltása ébresztett fel. A gyermeket tartotta a karjaiban.
987 8| fel. A gyermeket tartotta a karjaiban. És elém tette
988 8| És elém tette az ágyra. A kicsiny test hideg, élettelen
989 8| Elpirult, és mereven nézte a kis halottat. Felugrottam,
990 8| rendelni.~Hazajöttem délben. A kisasszony szemei könnytelenül
991 8| szemei könnytelenül bámultak a gyerekre. Hazajöttem este.
992 8| gyerekre. Hazajöttem este. A kisasszony szemei szárazak
993 8| az éjjel temetni visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~
994 8| visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~Bólintott,
995 8| Kocsit hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét lépcsõházon
996 8| hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét lépcsõházon át, és
997 8| mozdulatlan némaságban bámultunk a levegõbe, eltelve fojtott,
998 8| utunkat. Most megállottunk, a kocsit elküldtük, és csónakba
999 8| csónakba szálltunk. Eloldottam a kötelet. A csónak gyorsan
1000 8| szálltunk. Eloldottam a kötelet. A csónak gyorsan úszott lefelé
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320 |