1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320
Rész
1001 8| csónak gyorsan úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan
1002 8| úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan derengett
1003 8| halványan derengett felém a kisasszony sápadt arca és
1004 8| partok között vitt bennünket a víz. Magas, rideg sziklák
1005 8| sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó gonosz
1006 8| repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttünk lebegtek.
1007 8| csodalámpa, felbújt az égre a hold. A part mellé kormányoztam
1008 8| felbújt az égre a hold. A part mellé kormányoztam
1009 8| part mellé kormányoztam a csónakot, kiszálltunk, és
1010 8| és gyalog vittük tovább a koporsót. Hosszú gyaloglás
1011 8| értünk. Ismeretlen út volt. A fejünk mellett minden percben
1012 8| suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges
1013 8| jeges ujjaival simogatta a hátunkat... És észrevettem,
1014 8| És észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas
1015 8| észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas árnyékot
1016 8| is hármas árnyékom volt, a kisasszonynak is; de a kis
1017 8| a kisasszonynak is; de a kis koporsónak nem volt
1018 8| mondottam -, meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert
1019 8| meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert nincs
1020 8| ásószerszámunk.~Letérdeltünk a földre, és mind a ketten
1021 8| Letérdeltünk a földre, és mind a ketten dolgozni kezdtünk.
1022 8| ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült, esteledett;
1023 8| gödör elkészült, esteledett; a levegõ fagyos hideg volt,
1024 8| hideg volt, és hó esett. A hópelyhek belepték a vállainkat,
1025 8| esett. A hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat,
1026 8| hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban
1027 8| koszorúban helyezkedtek el a kisasszony kalapján.~- Most
1028 8| Most már elföldelhetjük a koporsót - mondottam, és
1029 8| mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~
1030 8| lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~A
1031 8| a kis fekete szekrényt.~A kisasszony szemei e pillanatban
1032 8| gyémántcsepp hullott volna a koporsóra, bõven ömlöttek.
1033 8| koporsóra, bõven ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó,
1034 8| ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett,
1035 8| gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett, megpuhult,
1036 8| Pár perc alatt betemettem a sírt, azután fölálltam.
1037 8| azután fölálltam. Odaléptem a kisasszonyhoz, és átöleltem.
1038 8| Boldogan intett, és elindultunk a havas, hideg estében hazafelé.~*~
1039 8| hideg estében hazafelé.~*~A karcsú és jókedvû szobalány
1040 8| fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet. Halálos fáradtság
1041 8| Halálos fáradtság tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban
1042 8| tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban pedig csiklandó,
1043 8| tompa fájdalommal bujkált a fejfájás.~- Hány óra, Giza?~-
1044 9| délutánon búcsút mondott a világnak. Elég könnyen halt
1045 9| bánatot hagyott maga után. A felesége, az özvegye szép
1046 9| természetû és erõsen önzõ. A férjét sohase kínozta, de
1047 9| szép és erõs fiút hozott a világra. Az utcában, ahol
1048 9| falépcsõjû házban laktak, a szõke, gyászruhás Witmannét
1049 9| ember: se jó, se rossz. A két fiát éppen olyan keveset
1050 9| lassanként mindjobban kiderült.~A fiúk a szomszédba jártak
1051 9| mindjobban kiderült.~A fiúk a szomszédba jártak játszani.
1052 9| mászva padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas tûzfalakig,
1053 9| padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas tûzfalakig, a sajátságos
1054 9| háztetõre is a magas tûzfalakig, a sajátságos formájú, füstösszagú
1055 9| füstösszagú kéményekig. Míg a nyár tartott, fürödni jártak
1056 9| tartott, fürödni jártak a folyóhoz, és madarakat fogtak
1057 9| került: kacérkodott is vele. A hivatalnok kísérgette, meglátogatta,
1058 9| teát kapott és csókokat. A férfi unalomból meg lustaságból
1059 9| lustaságból nem hagyta ott a nõt.~Witman fiai keveset
1060 9| törõdtek az anyjokkal meg a szeretõjével; terveik és
1061 9| feszültek ki kicsiny izmaik. A tanulást könnyen intézték,
1062 9| s öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez formálták
1063 9| szükségleteikhez formálták az idõt.~A padlás egyik rejtett zugában
1064 9| rejtett zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat.
1065 9| õszi estéken, ha megették a vacsorát - az anyjok egy
1066 9| futásnak eredtek, bejárták a fél várost. Lesbe álltak.
1067 9| kutyáknak hurkot vetettek a nyakába és hazacipelték.
1068 9| távoli világa, fénylett a nagy padlás barna, nedves
1069 9| barna, nedves homályában. A két fiú pedig óvatos, izgatott
1070 9| munkájához. Fölhasították a kutya mellkasát, leitatták
1071 9| kutya mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk közben
1072 9| tehetetlen nyögését. Megnézték a dobogó szívet, kezük közé
1073 9| szívet, kezük közé vették a meleg, mozgó kis gépet,
1074 9| szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~
1075 9| szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~Kifogyhatatlanul
1076 9| Kifogyhatatlanul érdekelte õket a fájdalom misztériuma. Nemegyszer
1077 9| sajátságos módszereikkel. S a dolgaikról senki se tudott.
1078 9| tudtak elrejtõzni.~Különben a házban kevesen törõdtek
1079 9| négy lánnyal dolgozott. A második emeletet Witmanékon
1080 9| emeletet Witmanékon kívül csak a ház tulajdonosa lakta. Egy
1081 9| Egy egészen fiatal ember, a volt tulajdonos fia, aki
1082 9| aki nem sokat törõdött se a házzal, se a lakóival. A
1083 9| törõdött se a házzal, se a lakóival. A földszinten
1084 9| a házzal, se a lakóival. A földszinten egy üveges és
1085 9| Senki se tudta, hogy ezekben a boltokban mikor jártak vevõk.
1086 9| boltokban mikor jártak vevõk. A Witman fiúk a maguk számára
1087 9| jártak vevõk. A Witman fiúk a maguk számára foglalhatták
1088 9| számára foglalhatták le a házat. A kis piszkos udvarban
1089 9| foglalhatták le a házat. A kis piszkos udvarban sohase
1090 9| jól van. Az élet azonban a kis emeletes házban is haladt
1091 9| mint mindenütt másutt. A lakók közül csak a két fiú
1092 9| másutt. A lakók közül csak a két fiú volt, akik jól mulattak,
1093 9| mindig mertek gondolni a holnapra és holnaputánra
1094 9| baglyot cipeltek magukkal. A régi templom padlására másztak
1095 9| meg. Sikerült. Csillogott a szemük, és erõs vállaikban
1096 9| sötét utcákon, hazaérkeztek a diadallal. A bagoly régen
1097 9| hazaérkeztek a diadallal. A bagoly régen érdekelte õket.
1098 9| bagoly régen érdekelte õket. A feje olyan, mint két nagy
1099 9| Megvolt. Egyenként szedték ki a pihéket a mellébõl, és figyelték,
1100 9| Egyenként szedték ki a pihéket a mellébõl, és figyelték,
1101 9| mellébõl, és figyelték, amint a titokzatos madár szemében
1102 9| titokzatos madár szemében a fájdalom színes tüzei egymás
1103 9| drótokkal csavarták körül a szárnyának a tövét, a lábait,
1104 9| csavarták körül a szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét,
1105 9| körül a szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét, és így
1106 9| szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét, és így kipeckelve,
1107 9| bámulták. Arról beszéltek, hogy a madár tulajdonképpen csak
1108 9| tulajdonképpen csak egy ház, ahová a Kín beköltözött, és ott
1109 9| és ott lakik, míg csak a baglyot meg nem ölik. De
1110 9| Minden valószínûség szerint a fejében. Azután elhatározták,
1111 9| csak arra hallgattak, hogy a padlásról jön-e valami nesz.
1112 9| ruganyosság szállja meg a tagjaikat, mintha a lekötözött,
1113 9| meg a tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló állat
1114 9| szenvedés csak lehetett a földön, mind ott vonaglott,
1115 9| vonaglott, sikoltott és üvöltött a lovak patái alatt.~Ébredéskor
1116 9| könnyen ugrottak ki az ágyból. A cselédtõl elkérték a reggelit,
1117 9| ágyból. A cselédtõl elkérték a reggelit, mert Witmanné
1118 9| tíz óráig szokott aludni. A bagolyhoz siettek, és egy
1119 9| most már végeztek vele. A szemeit szedték ki elõbb,
1120 9| szedték ki elõbb, azután a mellkast bontották föl,
1121 9| most már felszabadítva a madár száját, mert a hangját
1122 9| felszabadítva a madár száját, mert a hangját akarták hallani.
1123 9| hangját akarták hallani. Ez a hang, ez a csontig ható,
1124 9| akarták hallani. Ez a hang, ez a csontig ható, rémes hang,
1125 9| rövidesen kellett intézni a dolgokat, a kivégzést és
1126 9| kellett intézni a dolgokat, a kivégzést és az elásást,
1127 9| lehetett, hogy meghallják a házban. Egészben nagyon
1128 9| nagyon meg voltak elégedve, a dolog megérte a fáradságot.~
1129 9| elégedve, a dolog megérte a fáradságot.~Délután az idõsebb
1130 9| visszafordult, még egyszer benézett a szobába. A lány most háttal
1131 9| egyszer benézett a szobába. A lány most háttal állt a
1132 9| A lány most háttal állt a szoba mélyén, fehér válla
1133 9| válla szinte csillogott a napfényben. A fiú bement
1134 9| csillogott a napfényben. A fiú bement a ház kapuján.
1135 9| napfényben. A fiú bement a ház kapuján. Egy öregasszony
1136 9| oldalfolyosó végén megjelent a fésülködõ lány. A fiú feléje
1137 9| megjelent a fésülködõ lány. A fiú feléje ment, és azt
1138 9| mert nagyon tetszett neki. A lány gyengén megsimogatta
1139 9| lány gyengén megsimogatta a nyúlánk, rövid nadrágos
1140 9| aki egy szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt
1141 9| nesztelenül visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén kék
1142 9| visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén kék üvegû
1143 9| mécs égett, arra vezette a lány a nagyobbik Witman
1144 9| égett, arra vezette a lány a nagyobbik Witman fiút. Lebocsátották
1145 9| Witman fiút. Lebocsátották a függönyt, délutáni napfény
1146 9| napfény sárgán szûrõdött be a parfõmillatos szobába. A
1147 9| a parfõmillatos szobába. A lány a szõnyegre hengeredett,
1148 9| parfõmillatos szobába. A lány a szõnyegre hengeredett, és
1149 9| csókolni, ölelni. Witman fia a bagolyra gondolt, és átvillant
1150 9| Csakhamar azonban ráunt a játékra. Csalódottan kelt
1151 9| tágra nyílt szemmel nézte a nõt. Hamarosan elbúcsúzott
1152 9| máskor is eljön. Megkérdezte a lány nevét - Irénnek hívták -,
1153 9| igen szépnek találta a nevet, és végül ezt mondta:~-
1154 9| csókolom.~Aznap késõ estig a mezõkön bandukolt a két
1155 9| estig a mezõkön bandukolt a két Witman fiú. A történtekrõl
1156 9| bandukolt a két Witman fiú. A történtekrõl nem esett szó.
1157 9| történtekrõl nem esett szó. A nagyobbik azt mesélte, hogy
1158 9| nagyobbik azt mesélte, hogy a levegõben lények laknak,
1159 9| fúj, érezni, mint úszik a testük a levegõben. Azután
1160 9| érezni, mint úszik a testük a levegõben. Azután megálltak,
1161 9| Azután megálltak, behunyták a szemeiket, és kiterjesztették
1162 9| imbolyognak körülötte, és a hátukkal és mellükkel az
1163 9| Otthon, az ágyban is még a lég asszonyairól beszélgettek.
1164 9| úszva odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A
1165 9| odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották
1166 9| a paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották a
1167 9| A nyakukat odahajtották a fiúk szájához és arcához,
1168 9| Egész éjszaka velök maradtak a szobában. Összefogóztak
1169 9| hozzájuk simultak. Csak amikor a nappal ragyogó, meleg sugarakkal
1170 9| meleg sugarakkal betört a szobába, távoztak el az
1171 9| surranással, és szétfoszlottak a friss reggeli levegõben.~
1172 9| reggeli levegõben.~Ezen a napon a két Witman fiú együtt
1173 9| levegõben.~Ezen a napon a két Witman fiú együtt ment
1174 9| két Witman fiú együtt ment a leányhoz. Meleg májusi délben,
1175 9| kerültek, és besurrantak a kapun. A nõ feléjük jött
1176 9| és besurrantak a kapun. A nõ feléjük jött mosolyogva,
1177 9| nevetéssel, és bevezette a Witmanokat a szobájába.
1178 9| és bevezette a Witmanokat a szobájába. Lerakták a könyveiket,
1179 9| Witmanokat a szobájába. Lerakták a könyveiket, a szõnyegre
1180 9| Lerakták a könyveiket, a szõnyegre kucorodtak, lehúzták
1181 9| kucorodtak, lehúzták magukhoz a leányt, csókolták, harapták,
1182 9| csókolták, harapták, ölelték. A nõ csukott szájjal nevetett,
1183 9| nevetett, és lehunyta szemeit. A fiúknak egymásra villant
1184 9| fiúknak egymásra villant a szemük. Mind a ketten ütni
1185 9| egymásra villant a szemük. Mind a ketten ütni kezdették. A
1186 9| a ketten ütni kezdették. A leány most már teli szájjal
1187 9| mintha csiklandozták volna. A két Witman birtokába vette
1188 9| két Witman birtokába vette a leányt, csipkedték, leszorították,
1189 9| hengergették és megkínozták. A nõ mozdulatlanul, lihegve
1190 9| tegyenek vele, amit akarnak. A fiúk vörösre pirult arccal
1191 9| selyempongyolájához. Késõbb összeszedték a könyveiket, azt mondták
1192 9| könyveiket, azt mondták a leánynak, hogy õ a legszebb
1193 9| mondták a leánynak, hogy õ a legszebb nõ mindazok között,
1194 9| édességet vagy virágot. A nagyobbik Witman kijelentette,
1195 9| azzal, amit hozni fognak. A leány a kapuig kísérte a
1196 9| amit hozni fognak. A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat,
1197 9| A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat, és megcsókolta
1198 9| kisfiúkat, és megcsókolta a kezeiket.~Ebéd után a szobájukba
1199 9| megcsókolta a kezeiket.~Ebéd után a szobájukba zárkóztak, és
1200 9| szobájukba zárkóztak, és a leányról beszéltek; megállapodtak
1201 9| eddigi kalandjaikat, még a bagoly kínzását is.~- Csak
1202 9| ezért érdemes élni - mondta a kisebbik.~- Ez az, amit
1203 9| kerestünk - jelentette ki a másik.~Ragyogó meleg májusi
1204 9| iskola felé. De egyenesen a ház elé, a leány ablakához
1205 9| De egyenesen a ház elé, a leány ablakához mentek.
1206 9| másodszorra meglebbent a függöny, és kinézett a leány.
1207 9| meglebbent a függöny, és kinézett a leány. Megálltak. A leány
1208 9| kinézett a leány. Megálltak. A leány kinyitotta az ablakot.~-
1209 9| és becsukta az ablakot.~A fiúk elpirultak, és szívdobogást
1210 9| és szívdobogást kaptak a látásától.~- Ékszert fogunk
1211 9| ki hosszú hallgatás után a nagyobbik Witman fiú.~-
1212 9| megszerezzük.~- Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~- Pedig
1213 9| Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~- Pedig négy
1214 9| gyûrût.~Este ott settenkedtek a szekrény körül, és szemlét
1215 9| Witmannét, mutassa meg nekik a holmit. Az asszony - nyakas
1216 9| kikergette õket. Kissé félt a fiaitól, nagyon távol érezte
1217 9| távol érezte õket magától.~A fiúk az utcára szaladtak
1218 9| Nem, nem.~- Ki kéne törni a szekrényt.~- Fölébred, lármát
1219 9| fog fölébredni!~Tele volt a szívük gyûlölettel a szõke,
1220 9| volt a szívük gyûlölettel a szõke, kék szemû, lusta
1221 9| betöröm az egyik kis üvegfalat a késem nyelével, és több
1222 9| nem lesz. Te világítasz a tolvajlámpával, benyúlok,
1223 9| semmi, hadd bõgjön utánuk.~A padlásra szaladtak föl,
1224 9| padlásra szaladtak föl, a szerszámok között szemlét
1225 9| harapófogót, megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták.
1226 9| csak éjféltájban mennek át. A harisnyát a lábukon hagyták,
1227 9| éjféltájban mennek át. A harisnyát a lábukon hagyták, nehogy
1228 9| hagyták, nehogy ropogjon a padló, és úgy feküdtek le,
1229 9| iskola után, szaladva mennek a leányhoz. A kincseket a
1230 9| szaladva mennek a leányhoz. A kincseket a padláson fogják
1231 9| a leányhoz. A kincseket a padláson fogják elásni és
1232 9| elszaladnak. Örömet éreztek arra a gondolatra, hogy õ dühös
1233 9| se került többé szó arról a lehetõségrõl, hogy fölébredhet.
1234 9| az ablakot, és kihajoltak a langyos májusi éjszakába.
1235 9| langyos májusi éjszakába. A kutyaugatások, a kocsik
1236 9| éjszakába. A kutyaugatások, a kocsik zörgése, amelyek
1237 9| lassú múlását.~Mikor végre a toronyóra lassan elverte
1238 9| készülõdni kezdtek. Meggyújtották a kislámpát, a fiatalabb Witman
1239 9| Meggyújtották a kislámpát, a fiatalabb Witman fiú a harapófogót,
1240 9| a fiatalabb Witman fiú a harapófogót, a reszelõt
1241 9| Witman fiú a harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette
1242 9| harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette magához, a
1243 9| a lámpát vette magához, a másik csak a hosszú pengéjû
1244 9| vette magához, a másik csak a hosszú pengéjû nyitott zsebkését.
1245 9| nyugodtsággal lopóztak át a középsõ ebédlõszobán, azután
1246 9| középsõ ebédlõszobán, azután a nagyobbik fiú elõrement,
1247 9| elõrement, és kinyitotta a Witmanné hálószobájába vezetõ
1248 9| Föllélegeztek. Witmanné a fal felé fordulva, nyugodtan
1249 9| fordulva, nyugodtan aludt, csak a kövér, széles háta látszott
1250 9| hálóköntös takart. Elhelyezkedtek a szekrény elõtt.~A fiú fölemelte
1251 9| Elhelyezkedtek a szekrény elõtt.~A fiú fölemelte a kést, hogy
1252 9| szekrény elõtt.~A fiú fölemelte a kést, hogy beüsse a szekrény
1253 9| fölemelte a kést, hogy beüsse a szekrény kis üvegfalát.
1254 9| azután rácsapott az üvegre. A csörömpölés nagy, szörnyû
1255 9| felkönyökölve, kinyitotta a szemeit. Az arca bosszúságot
1256 9| odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony
1257 9| asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe
1258 9| hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe hadonászott. A
1259 9| a levegõbe hadonászott. A kisebbik már akkor az ágyon
1260 9| az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta
1261 9| volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta a véres
1262 9| lábait. A nagyobbik kihúzta a véres kést az anyja mellébõl,
1263 9| szükség, mert már halott volt. A mellébõl a vér lassan patakzott
1264 9| halott volt. A mellébõl a vér lassan patakzott benn
1265 9| vér lassan patakzott benn a paplan alatt.~- Na, ez rendben
1266 9| idõsebbik -, most szedjük elõ a dolgokat.~Kirakták a szekrénybõl
1267 9| elõ a dolgokat.~Kirakták a szekrénybõl az ékszereket,
1268 9| szekrénybõl az ékszereket, a karcsatokat, a melltûket,
1269 9| ékszereket, a karcsatokat, a melltûket, a gyûrûket, az
1270 9| karcsatokat, a melltûket, a gyûrûket, az órát és a hosszú
1271 9| a gyûrûket, az órát és a hosszú arany óraláncot.
1272 9| Nyugodtan kirakták az asztalra a megszerzett, elhódított
1273 9| és átöltözünk.~Átmentek a szobájukba, megmosták kezeiket,
1274 9| megmosták kezeiket, kiöntötték a vizet, de átöltözésre nem
1275 9| átöltözésre nem volt szükség, a ruháikon sehol nyoma sem
1276 9| Majd újra visszamentek a színhelyre. A fiatalabb
1277 9| visszamentek a színhelyre. A fiatalabb Witman fiú kinyitotta
1278 9| fiatalabb Witman fiú kinyitotta a középsõ szoba ablakát, és
1279 9| szoba ablakát, és ott várta a bátyját, aki Witmanné szobáját
1280 9| bezárta, és az ablakból a párkányra kilépve, bejött
1281 9| párkányra kilépve, bejött a nyitott ablakon.~Az utca
1282 9| de sietni kellett, mert a toronyóra egyet ütött, és
1283 9| pillanat múlva már mind a ketten mélyen aludtak.~Reggel
1284 9| ketten mélyen aludtak.~Reggel a takarítónõ ébresztette fel
1285 9| Witmanné tízkor kel, és ezért a szobájába nem is ment. Az
1286 9| tisztogatása után rendesen a fiúkat verte föl, akik hamarosan
1287 9| és eltûntek, zsebeikben a kincsekkel.~- Még iskola
1288 9| hazahívnak.~- Siessünk.~A ház kapuja nyitva volt.
1289 9| kapuja nyitva volt. Míg a folyosón a leány ajtajához
1290 9| nyitva volt. Míg a folyosón a leány ajtajához jutottak,
1291 9| találkoztak. Benyitottak. A nõ kipirult arccal, mélyen
1292 9| megcsókolták, azután elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat.
1293 9| elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat. Reárakták
1294 9| drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~-
1295 9| drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~-
1296 9| Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~- Nesze, ezt
1297 9| Nesze, ezt hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ nehezen, de mosolyogva
1298 9| hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ nehezen, de mosolyogva
1299 9| öntudatra, magához ölelte a két gonosztevõ kemény kis
1300 9| kis koponyáját, köszönte a látogatást, és befelé fordult.~-
1301 9| Ma vagy holnap jövünk.~A fiúk ezzel búcsúztak, és
1302 10| levelesládájából~Sassy Attilának~A fölébredés - igaz - elviselhetetlen
1303 10| elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak.
1304 10| szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó
1305 10| az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek
1306 10| megmosdanak, és dicsérik a hideg vizet, amely pedig
1307 10| fáradsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben,
1308 10| szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek
1309 10| amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek,
1310 10| kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör!
1311 10| komoly, szomorú gyönyör! A verekedésbõl gyõztesen kerülni
1312 10| mindez nem gyönyörûség, csak a fájdalom megszûnése. Akik
1313 10| fájdalom megszûnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel
1314 10| hogy kell fizetni érte; a világosság, amely reggelenként
1315 10| ismétlõdéssel megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten
1316 10| megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten dobog, a
1317 10| A szív ernyedten dobog, a szempilla alig bírja a fénysugarak
1318 10| a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát, és a
1319 10| a fénysugarak súlyát, és a bõr irtózik a széltõl. Az
1320 10| súlyát, és a bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül
1321 10| tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik
1322 10| kiáltásokra összerázkódik a test, és a nyakszirt táján
1323 10| összerázkódik a test, és a nyakszirt táján tompa fájdalmak
1324 10| tompa fájdalmak bujdosnak a koponyában. És emiatt nem
1325 10| fáradással járnak. Hiszen a gondoktól, az erõs hangoktól
1326 10| parancsoló ritmusoktól a világosság miatt nem lehet
1327 10| hasonló dolog is jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál.
1328 10| világosságánál. Az arcunk a tükörben merev, idomtalan
1329 10| hozzánk. Vonatok érkeznek a pályaházakban, az utcákon
1330 10| érthetetlen és furcsa, úgyhogy azt a meggyõzõdést kelti föl,
1331 10| meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak ebben a formájában
1332 10| hogy a dolgoknak ebben a formájában nincs semmi oka
1333 10| könnyen megfejthetõkké válnak.~A gyönyör eltünteti a körvonalakat
1334 10| válnak.~A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket.
1335 10| értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idõ
1336 10| hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.~Pillanatokig
1337 10| legtöbben megelégszenek ezzel a néhány alamizsna pillanattal.
1338 10| erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba
1339 10| gyönyör kockázatát. Pedig a kockázat olcsó, nevetségesen
1340 10| nevetségesen kicsiny. Mert igaz: a gyilkos nappal, a kaján
1341 10| igaz: a gyilkos nappal, a kaján dörömbölõ világosság
1342 10| éjszaka tizennégy órájában a csodálatos, titokzatos és
1343 10| világosak lesznek elõttünk a homályok és sötétségek.
1344 10| homályok és sötétségek. A hangok mint finom és üde
1345 10| leányajkak csókolják végig a testünket. A színek és vonalak
1346 10| csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új, õsi
1347 10| rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy
1348 10| hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz,
1349 10| és vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak: megmutatják
1350 10| láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat.
1351 10| rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret,
1352 10| kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal, hallásunkkal,
1353 10| látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel
1354 10| tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik,
1355 10| alkalom nyílik megismerni a maga teljességében az életnek
1356 10| nincs jogom mondani, hogy a súlyát ismerem. Éppen így
1357 10| joga mondani, hogy élt. A megismerést, az Isten boldogságát
1358 10| az Isten boldogságát csak a gyönyör adja számunkra.
1359 10| halljanak. Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör
1360 10| és a szerveket megrontja a gyönyör rettentõ és áldott
1361 10| ezekrõl is le kell mondani. A szemek gyakorta könnyeznek,
1362 10| szemek gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek,
1363 10| gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek, a betûk
1364 10| A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak. A szavak,
1365 10| emberek, a betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus
1366 10| betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus zavarban
1367 10| kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben.~
1368 10| géprészecskéiben.~Állítsátok meg a nyomorult, szegényes kis
1369 10| színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját,
1370 10| feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró
1371 10| Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú
1372 10| egyetlen célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú isten is csak
1373 10| ismét kijut egy pillanat.~A lét esszenciája olyan drága
1374 10| mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlõ négyszáz
1375 11| A KÁLVIN TÉREN~Szomory Dezsõnek~
1376 11| harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a Múzeum körútról vagy az
1377 11| könnyű fejjel beérkeztünk a Kálvin térre, akkor megérezhetjük
1378 11| megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában,
1379 11| látóhatár kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és
1380 11| megvastagodásában és színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában
1381 11| bátortalan szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy
1382 11| embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és némely halaknak.~
1383 11| hüllőknek és némely halaknak.~2.~A szemben levő kávéházak ajtajai,
1384 11| farkasszemet néznek egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak,
1385 11| egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak,
1386 11| ajánlatos; továbbá tartózkodás a cigarettától egész délelőttre.~
1387 11| cigarettától egész délelőttre.~3.~A villamoskocsik sietve, de
1388 11| Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik kék, lila, sárga,
1389 11| kedves és csodálatos, hogy a jól tisztított kávéházi
1390 11| ingerel.~Lassan hullámokat vet a tér. Emberek sûrûsödnek
1391 11| mintegy delejes taszításban. A rendõr a sarkon féllábra
1392 11| delejes taszításban. A rendõr a sarkon féllábra áll, és
1393 11| váltóigazgató fiúcskák bújnak elõ a föld alól. Most süket csengetésektõl
1394 11| csengetésektõl zavarosodik meg a köd. Egyszerre sok villamoskocsi
1395 11| rövid idõre lefoglalják a teret.~4.~De nem soká, mert
1396 11| teret.~4.~De nem soká, mert a köd lassan ritkul, a közök
1397 11| mert a köd lassan ritkul, a közök tágulnak. A tér viszont
1398 11| ritkul, a közök tágulnak. A tér viszont összeszûkül,
1399 11| viszont összeszûkül, mert a házak, mintha körülsorakoznának,
1400 11| egyenként láthatóakká válnak. A szembenlévõ patikát kinyitják,
1401 11| köhögõs betegek ácsorognak a márványos asztalok elõtt.
1402 11| márványos asztalok elõtt. A patikárosok jókedvûek, egész
1403 11| egész éjjel aludtak, és a friss mosdóvíz nagyszerûen
1404 11| csapat munkás igyekszik a híd felé. A Kecskeméti utca
1405 11| munkás igyekszik a híd felé. A Kecskeméti utca sarkán az
1406 11| gesztenyés asszony begyújt a kemencéjébe. Vajon kik esznek
1407 11| reggel gesztenyét?~5.~Most a Baross utca felé kell nézni.
1408 11| de bájosak, vonulnak át a téren nagy csapatokban ingadozva
1409 11| minden tetszenivágyás nélkül. A fiatalurak, az egyetemiek,
1410 11| elhatározásban fölkeltek, és a tér közepén a szökõkút mellett
1411 11| fölkeltek, és a tér közepén a szökõkút mellett várakoznak.
1412 11| várakoznak. Álmosak, kissé bánják a vállalkozást, és semmi kis
1413 11| kis izgalmat sem remélnek a találkozástól. Csakugyan,
1414 11| találkozástól. Csakugyan, a leánykák kedvetlenek és
1415 11| sietnek, és alig felelnek a beszédre. A fiatalurak reá
1416 11| alig felelnek a beszédre. A fiatalurak reá fognak jönni,
1417 11| meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják.
1418 11| embertömegek lüktetnek át a nagyobb utcákba. A kálvinista
1419 11| lüktetnek át a nagyobb utcákba. A kálvinista templom vasrácsos
1420 11| férfiú. Nyilván lelkészek, és a reggeli lapok újdonságairól
1421 11| idõ már felvilágosodott. A kékbõl átszürkült, megbarnult
1422 11| megbarnult az atmoszféra. A szökõkút öreg istennõi deszkapaplanaikkal
1423 11| istennõi deszkapaplanaikkal és a kicsiny Neptun-szobor bizonyos
1424 11| befolyásukat elvesztették, és csak a parádé és megszokottság
1425 11| megszokottság miatt maradnak a helyükön.~7.~A rendõrt egy
1426 11| maradnak a helyükön.~7.~A rendõrt egy fiatal fiú szólítja
1427 11| istenadta, és nem találja a Kecskeméti utcát. Vastag
1428 11| szemüveges tekintetében a vaksi szorgalom pislákol
1429 11| pislákol becsületes fénnyel. A villamosok kétségbeejtik,
1430 11| villamosok kétségbeejtik, és a sok, sûrû sínpár az édesanyja
1431 11| kikászálódik az aszfaltra.~8.~A kávéház ablaka elõtt most
1432 11| el. Doktorért megy, mert a kis úrfinak fáj a torka.
1433 11| mert a kis úrfinak fáj a torka. Nagyon fáj, és emiatt
1434 11| emiatt már reggel sírás van a házban. Nemsokára látni,
1435 11| gumikerekûek gördülnek elõ. Mintha a szobalány segélykiáltása
1436 11| télikabátban. Szerte szállingóznak a városba, és a betegek már
1437 11| szállingóznak a városba, és a betegek már várják valamennyit.
1438 11| bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor kissé elkésett a
1439 11| a doktor kissé elkésett a felkeléssel.~9.~Az idõ most
1440 11| arra jõ egy század katona.~A délelõtt elmosódó és unalomba
1441 11| felveri és felszínre hozza a lépések hangos ritmusa.
1442 11| teherhordó szekér megáll a katonák miatt, és a kocsis
1443 11| megáll a katonák miatt, és a kocsis visszagondol arra
1444 11| kocsis visszagondol arra a három esztendõre, amelyet
1445 11| három esztendõre, amelyet a császár szolgálatában eltöltött.
1446 11| Mindez pár perc csupán, és a kõkockákon nemsokára csörömpölõ
1447 11| zökkenésekkel tovagördül a nehéz jármû. Sõt újabbak
1448 11| Mire delet harangoznak, a Kálvin téren már hatalmas
1449 11| forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok,
1450 11| gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok, a
1451 11| gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok, a terhes szekerek,
1452 11| a fogatok, a villamosok, a terhes szekerek, s közöttük
1453 11| terhes szekerek, s közöttük a lovasrendõr árvalányhaja,
1454 11| lovasrendõr árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója egészen
1455 11| reményvesztetten integetnek...~A református templom órájának
1456 11| ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó találkák sorozatát,
1457 11| találkák sorozatát, amelyek a kút köröndjénél játszódnak
1458 11| kisasszony egy ablakból. A gumikerekû-kocsisok leszállnak
1459 11| gumikerekû-kocsisok leszállnak a bakról, és tréfálkoznak.
1460 11| bakról, és tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják.
1461 11| lovakat az itatók itatják. A Belváros felõl özönlenek
1462 11| Belváros felõl özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve,
1463 11| elevenen és kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek
1464 11| kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek utánuk
1465 11| három órakor megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai
1466 11| órakor megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai elméláznak,
1467 11| megadással burkolóznak újra a késõ délután összeszedelõzködõ
1468 11| összeszedelõzködõ ködfátyolaiba. A gesztenyések tûzhelyeirõl,
1469 11| ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén, meglapultan,
1470 11| füst, ferdén, meglapultan, a háztetõk felé. Ha most valaki
1471 11| valaki egy ablakból lenéz a térre, amely kétségbeesetten
1472 11| és meglátja felgyulladni a sarki boltban az elsõ lámpalángot,
1473 11| amikor már csendes minden, a Kálvin tér, mint egy fülledt
1474 11| fülledt barlang, ásítozik a fénytelen égbolt félelmétõl
1475 11| félelmétõl megzavarodva. A hazatérõnek tanácsos sietni.
1476 11| tanácsos sietni. Ilyenkor a kút mellett elhaladva, esetleg
1477 11| úgy hallani, hogy valaki a nevünkön szólít. Egyszer
1478 11| de futni ám hazáig. Mert a sok elhalt, elpusztult,
1479 11| erõ, amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó emberek,
1480 11| és fiúk itt elhullattak, a kövek hasadékai közül, a
1481 11| a kövek hasadékai közül, a sínek nyílásai közül kibukkan,
1482 12| SCHMITH MÉZESKALÁCSOS~A lõcsei városi régiségtárban
1483 12| városi régiségtárban betûztük a pallos felírását.~„Wenn
1484 12| Leben.”~Két kézre fogtam a fatális, nagy, nehéz kést,
1485 12| próbálgattam, hogyan vághatott vele a hóhér.~Eszembe jutott azután
1486 12| már heroikusan suhogtattam a levegõben az ócska, de kitûnõ
1487 12| Margit. Rajtam is végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal
1488 12| végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal való kivégzés
1489 12| rettenetességét, magam elõtt láttam a lõcsei hóhért, ajkain a
1490 12| a lõcsei hóhért, ajkain a kegyetlen, keresztény gondolattal: „
1491 12| das ewige Leben.”~- Ez az a pallos - betûzte Margit
1492 12| pallos - betûzte Margit a magyarázó cédulát -, ez
1493 12| magyarázó cédulát -, ez az a pallos, amellyel az utolsó
1494 12| ítéletet végrehajtották. A delikvens Schmith mézeskalácsos
1495 12| megölte.~- Mikor volt ez a kivégzés? - kérdeztem az
1496 12| bosszankodni kezdtem, mert érdekelt a Schmith mézeskalácsos története,
1497 12| amikor Margit megismételte a kérdést:~- Mikor volt, mikor? -
1498 12| ban már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~- 1733-ban?
1499 12| feleltem könnyedén és a magyarázó fölényével. -
1500 12| Sok mindenféle oka volt. A király rendeletileg visszavonta
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320 |