1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320
Rész
1501 12| rendeletileg visszavonta a pallosjogot, amelyet, ha
1502 12| 1732. december 31-én volt a kivégzés. Ennek a Schmithnek
1503 12| én volt a kivégzés. Ennek a Schmithnek a történetét
1504 12| kivégzés. Ennek a Schmithnek a történetét a feleségével
1505 12| Schmithnek a történetét a feleségével különben részletesen
1506 12| benne van az egész dolog a krónikában, amelyet már
1507 12| olvastam.~Elkészültünk a régiségtárral, áthaladtunk
1508 12| amelynek kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII.
1509 12| illata áramlik, és lejöttünk a széles lépcsõkön.~Késõbb
1510 12| széles lépcsõkön.~Késõbb a Szent Jakab-templomban a
1511 12| a Szent Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott
1512 12| az aranyozott faszobrok, a szarkofágok között elkezdtem
1513 12| szarkofágok között elkezdtem a mesét.~- Nézze - mondtam
1514 12| Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok céhmesterének
1515 12| hallgatta vasárnaponként a misét Schmith mézeskalácsos.
1516 12| Schmith Fábián. Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk
1517 12| Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk céhmesterei között,
1518 12| céhmesterei között, mint a céhek jelvényeirõl láthatni.~
1519 12| német akarat volt ebben a csúnya, vizes szemû, halszájú,
1520 12| némán, féltékenyen, mint a vakondok. Ezenkívül a legjobb
1521 12| mint a vakondok. Ezenkívül a legjobb mézeskalácsos volt
1522 12| Drezdában, ahol annak idején a mézeskalácsos-ipar aranykorát
1523 12| idõben az emberek szerették a mézeskalácsot. Nem kuriózum,
1524 12| gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában. Volt tekintélye,
1525 12| volt. Senki se szerette ezt a Schmithet.~Vannak ilyen
1526 12| szégyenlik, ha valakinek a szeretetét vagy a barátságát
1527 12| valakinek a szeretetét vagy a barátságát keresnék. Kívül
1528 12| barátságát keresnék. Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és
1529 12| Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük,
1530 12| mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik
1531 12| az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket.
1532 12| és a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják
1533 12| ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és
1534 12| Sokat rágódott rajta, törte a fejét, hogy jó lesz-e, vagy
1535 12| szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól, hogy a felesége
1536 12| borzadt a gondolattól, hogy a felesége meg fogja csalni.
1537 12| fogja csalni. Hiszen annyi a szép férfi, annyi a kedves,
1538 12| annyi a szép férfi, annyi a kedves, meleg hangú, forró
1539 12| erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok szép
1540 12| szép lányt. Hozzám adják a legszebb lõcsei lányt is,
1541 12| mert gazdag vagyok. És ha a templomban összeesket bennünket
1542 12| köteles forrón megcsókolni a számat, és köteles engem
1543 12| megházasodik.~Csak ott hibázta el a dolgot, hogy éppen a legszebb
1544 12| el a dolgot, hogy éppen a legszebb lányt kellett neki
1545 12| akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék az
1546 12| Paul Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát kérte meg.
1547 12| Négy hét alatt megvolt a lakodalom, márciusban. Ezerhétszáznegyvenkettõ
1548 12| folyékonyan. - Márciusban volt a lakodalom. Schmith magát
1549 12| lakodalom. Schmith magát a kékfestõk céhmesterét, Meliuszt
1550 12| Meliuszt kérte fel násznagynak, a Juhász Meliusz Péternek
1551 12| leszármazottját, tudja, akirõl a magyar irodalomtörténetekben
1552 12| irodalomtörténetekben szó van. Paul Walterék a városbírót választották
1553 12| választották násznagynak - ennek a nevét nem tudom, elvégre
1554 12| emlékezhetik mindenre - de a városbíró nem fogadta el.
1555 12| városbíró nem fogadta el. A násznagy más lett. A dolog
1556 12| el. A násznagy más lett. A dolog magyarázata, az volt,
1557 12| magyarázata, az volt, hogy a városbíró fia a bolondulásig
1558 12| volt, hogy a városbíró fia a bolondulásig szerette Évát,
1559 12| hogy õ kapja feleségül, de a vén zsugori Paul Walter
1560 12| Paul Walter nem adta hozzá a lányt. Nyilván gazdagabb
1561 12| hitte, hogy az arany egyenlõ a boldogsággal. Meg volt róla
1562 12| Meg volt róla gyõzõdve. És a leányt boldognak akarta
1563 12| ezerhatszázas és hétszázas években a szülõk sokkal nagyobb urak
1564 12| sokkal nagyobb urak voltak. A királyok is, a fõispánok
1565 12| urak voltak. A királyok is, a fõispánok is, a városbírók
1566 12| királyok is, a fõispánok is, a városbírók is. Érti?~- Értem -
1567 12| nehéz vörösbort megittak a férfiak, és kevés tánc volt.
1568 12| Három nehéz vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét.
1569 12| Hiú leány létére rajongott a selyemért, és tudta, hogy
1570 12| vele szemben. Az ilyesmit a húszéves lányok akkor is
1571 12| nem tudta boldoggá tenni a feleségét. Ha más lányról
1572 12| pirosarcú, forró lány volt, mint a vérbelû narancs, aki hevesen
1573 12| hevesen és erõszakosan vágyik a teljes, tökéletes boldogság
1574 12| adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitõl, az alázatoskodásaitól,
1575 12| az alázatoskodásaitól, a rettenetesen szenvedélyes
1576 12| mindig érezte, hogy erre a szép asszonyra neki tulajdonképpen
1577 12| volt olyankor, ha ránézett a feleségére. Ilyenkor ragyogtak
1578 12| feleségére. Ilyenkor ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé.
1579 12| ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé. Lehetett bennük látni,
1580 12| magát, hogy az övé lehet ez a szépséges nõ. Hogy az hideg
1581 12| közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás még fokozta
1582 12| erejét.~Ugyanennek az évnek a decemberében, nyolcadikán,
1583 12| decemberében, nyolcadikán, a késmárki vásárra ment Schmith.
1584 12| Kilencedikén és tizedikén volt a vásár. Tizenegyedikén este
1585 12| Schmithnek, de õ otthagyta a második vasárnapot, és már
1586 12| tizedikén este hazajött. A városbíró fiát persze ott
1587 12| fiát persze ott találta a hálószobában. Nem érte ott.
1588 12| rettenetes erõ volt benne. Abban a pillanatban ugrott ki az
1589 12| pillanatban ugrott ki az ablakon a bíró fia. Schmith egy hangot
1590 12| Schmith egy hangot sem szólt. A feleségének rohant és megfojtotta.
1591 12| felelte egyszerûen.~- A börtönben Schmith nyugodt
1592 12| bizonyos megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám,
1593 12| annak, amit tett. Cserébe a saját sok bajáért, a féltékenység
1594 12| Cserébe a saját sok bajáért, a féltékenység kínjaiért,
1595 12| féltékenység kínjaiért, a sok munkában eltöltött örömtelen
1596 12| visszavonhatatlanul magáévá tette a feleségét; kifogta, kiemelte
1597 12| kiemelte az életbõl, mint a horgász a halat a vízbõl.
1598 12| életbõl, mint a horgász a halat a vízbõl. Az övé volt,
1599 12| mint a horgász a halat a vízbõl. Az övé volt, nem
1600 12| Szilveszter napján hajtották végre a halálos ítéletet. Az egész
1601 12| kivéve Paul Walterékat. A bíró fia ellenben ott nézte
1602 12| bíró fia ellenben ott nézte a kivégzést, közvetlen közelbõl.
1603 12| maradt.~Senki se sajnálta a mézeskalácsost; éppen azért,
1604 12| térdelve és imádkozva fogadta a hóhér csapását, aki elsõre
1605 12| elsõre teljesen levágta a fejét.~Itt szünetet tartottam
1606 12| vizsgáltam Margit arcán a történet hatását. Kissé
1607 12| stb. tulajdonítottam -, de a szemei nem voltak könnyesek.
1608 12| Jónak láttam másra terelni a szót, hogy kudarcom lehetõleg
1609 12| Mert be kell vallanom, a könnyeire dolgoztam.)~Azután
1610 12| dolgoztam.)~Azután mind a ketten az óriási gótikus
1611 13| GYILKOSSÁG~A gyorsvonat étkezõkocsijában
1612 13| találkoztam Gecsõ Bélával, a dúsgazdag Gecsõ Zoltán fiával.
1613 13| efféle miatt.~- Persze, a szocializmus nem tetszik
1614 13| Éjfélkor bújtam az ágyba. Fájt a fejem, nem tudtam aludni.
1615 13| Egészen véletlen volt, hogy a fájós fejemet egy pillanatra
1616 13| Akkor hallottam meg ezt a különös zörgést. Elveszem
1617 13| különös zörgést. Elveszem a fülem. Nem hallok semmit.
1618 13| semmit. Megint odaszorítom a falhoz. Újra hallom a hangokat.
1619 13| odaszorítom a falhoz. Újra hallom a hangokat. A tornác végén
1620 13| Újra hallom a hangokat. A tornác végén kellett valakinek
1621 13| valakinek zörögni! Várom, hogy a kutyák majd ugatnak, de
1622 13| örökölni fogom, mint akár a nemesi címert. Szóval gyáva
1623 13| múlva újra hallani kezdtem a hangokat, mégis elhatároztam,
1624 13| mégis elhatároztam, hogy ezt a titokzatos ügyet magam fogom
1625 13| volt más választásom, mert a felsõ épület, ahol a család
1626 13| mert a felsõ épület, ahol a család aludt, legalább százméternyi
1627 13| aludtam.~Érdekes, hogy este a vacsoránál éppen azt bizonygattam
1628 13| nevetséges, abszurd dolog a lopást olyan szigorúan büntetni,
1629 13| lopni. Mondom, éppen ezekrõl a dolgokról beszélgettünk...
1630 13| Na, most hallgass tovább. A következõ pillanatban harisnyát
1631 13| és nadrágot húzok, azután a szobám ajtaját lélegzet-visszafojtva
1632 13| de nyoma se volt bennem a félelemnek. Hallgatóztam.
1633 13| félelemnek. Hallgatóztam. A tolvaj vagy a rabló igen
1634 13| Hallgatóztam. A tolvaj vagy a rabló igen óvatosan dolgozott.
1635 13| szakértelemmel. Emlékszem, ott a sötétségben elmosolyodtam
1636 13| sötétségben elmosolyodtam ezen a szón, hogy „szakértelem”.
1637 13| szakértelem”. Azután megtapogattam a karjaimat, éreztem, hogy
1638 13| vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt, bár egy pillanatra
1639 13| volna megnézni az arcát, a termetét; elbírok-e vele?
1640 13| hogy szinte örülni kezdtem a rám várakozó izgalmaknak.~
1641 13| ablaküveget, keresztülhasítja a függönyt, és bemászik a
1642 13| a függönyt, és bemászik a dohányzóba, ahol a pénzszekrény
1643 13| bemászik a dohányzóba, ahol a pénzszekrény és a gazdasági
1644 13| ahol a pénzszekrény és a gazdasági számadások állnak.
1645 13| számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam át.
1646 13| õrülten izgatott vagyok. A szívem dobogott, az inaim
1647 13| az inaim reszkettek, és a szájam kiszáradt. Lehasaltam
1648 13| szájam kiszáradt. Lehasaltam a padlóra, és megnéztem világosságnál,
1649 13| derengett, de hallottam, hogy a pénzszekrényt vette munkába.~
1650 13| pénzszekrényt vette munkába.~Tehát a pénzszekrénynél áll! Egészen
1651 13| Egészen az ajtóig lopóztam. A szívemet a számban, a fülemben,
1652 13| ajtóig lopóztam. A szívemet a számban, a fülemben, a gyomromban,
1653 13| lopóztam. A szívemet a számban, a fülemben, a gyomromban,
1654 13| szívemet a számban, a fülemben, a gyomromban, a lábujjaim
1655 13| fülemben, a gyomromban, a lábujjaim hegyén éreztem
1656 13| Szinte be voltam rúgva a bátorságomtól... azután
1657 13| kicsaptam az ajtót.~Két lépéssel a pénzszekrénynél voltam,
1658 13| számítottam is, beleütköztem a rablóba. Egy állati hang
1659 13| halálosan megijedt. Beleharapott a jobb kezembe, mire én a
1660 13| a jobb kezembe, mire én a bal kezemmel a szemébe bokszoltam,
1661 13| mire én a bal kezemmel a szemébe bokszoltam, és megkezdõdött
1662 13| bokszoltam, és megkezdõdött a küzdelmünk a koromsötétben.
1663 13| megkezdõdött a küzdelmünk a koromsötétben. Csak harapni
1664 13| ijedt ember, de én lenyomtam a földre, és körülkaroltam
1665 13| földre, és körülkaroltam a térdemmel, úgyhogy a bordái
1666 13| körülkaroltam a térdemmel, úgyhogy a bordái ropogtak. Erre lihegve
1667 13| varangyosbéka. És amikor lefogtam a fejét, a ruhámba vájta a
1668 13| amikor lefogtam a fejét, a ruhámba vájta a fogait.
1669 13| a fejét, a ruhámba vájta a fogait. Erre mind a két
1670 13| vájta a fogait. Erre mind a két kezemmel nyomni kezdtem
1671 13| kezemmel nyomni kezdtem a gégéjét. Mint vaskapcsok,
1672 13| úgy tapadtak rá az ujjaim a nyakára. Fáradhatatlanul
1673 13| Egy ideig még karmolta a kezeimet, de igen erõtlenül.
1674 13| erõtlenül. Végre lehanyatlottak a kezei és nyögött. Iszonyúakat.
1675 13| egymás után hallanám ezeket a nyögéseket. Teljesen úr
1676 13| nyögéseket. Teljesen úr voltam a testén, de nem tudtam -
1677 13| tudtam levenni kezeimet a nyakáról. Azt sem tudtam,
1678 13| perc, lehetett három óra. A végén, ezt jól tudom, valami
1679 13| fáradtság váltotta föl a diadalérzésemet. Mintha
1680 13| ítéletnapig ott kéne ülnöm a koromsötétben, hogy szorítsam
1681 13| koromsötétben, hogy szorítsam ezt a nyomorult gégét.~Egyszerre
1682 13| Egyszerre megéreztem, hogy a nyak merev és jéghideg.
1683 13| jéghideg. Fölugrottam, és a hálószobámba siettem vissza
1684 13| megnéztem az embert. Péter volt, a tavalyi kocsisunk. Olyan
1685 13| mit kell tennem: fölhívtam a cselédeket. Akkor láttam,
1686 13| cselédeket. Akkor láttam, hogy a három kutyánk ott hever
1687 13| orvosért küldtem. Mialatt mi a gyertyavilágnál rángattuk
1688 13| élettelen karjait, jött a legény mondani, hogy nincs
1689 13| mondani, hogy nincs otthon a doktor. Folytattuk az élesztgetést
1690 13| parasztot.~És akkor körülnéztem a szobában. A wertheimkasszán
1691 13| körülnéztem a szobában. A wertheimkasszán egy háromujjnyi
1692 13| vésett bemélyedés volt. A földön pedig ott hevertek
1693 13| földön pedig ott hevertek a hulla mellett szegény Péter
1694 13| Ezekkel akarta õ megfúrni a wertheimkasszát. Eldolgozhatott
1695 13| amint megláttam ezeket a nyomorúságos szerszámokat,
1696 13| nyomorúságos szerszámokat, ezeket a szegényes kis gyerekjátékokat
1697 13| Péter mellett, és néztem a kidülledt szemeit, valami
1698 13| sajnálkozás kezdte szorongatni a torkomat. Csakhogy hangosan
1699 13| szegény Péter!... Hogy én ezt a nyavalyás, gyönge embert,
1700 13| akit megõrölt az élet, a munka és szegénység, teljes
1701 13| szégyen volt. Érted, ez volt a legrettenetesebb. És ezen
1702 13| segíteni.~(Gecsõ Béla újra a sírás határán állott. Nagyon
1703 13| többé. Mereven bámult ki a gyorsvonat ablakán a távolba.)~ ~
1704 13| ki a gyorsvonat ablakán a távolba.)~ ~
1705 14| okoz nekik. Sepernek, mint a gépek, félig lehunyva szemeiket.
1706 14| alszanak is munka közben. A seprõ meg jár a kezükben
1707 14| közben. A seprõ meg jár a kezükben le, fel, jobbra,
1708 14| le, fel, jobbra, balra; a végén az ember imbolyog.~
1709 14| Szókratész utcaseprõ volt - a javából. Összeforrt a mesterségével
1710 14| a javából. Összeforrt a mesterségével és annak szerszámával,
1711 14| mesterségével és annak szerszámával, a seprõvel. Szerette a szemetet,
1712 14| szerszámával, a seprõvel. Szerette a szemetet, a port; a finom
1713 14| seprõvel. Szerette a szemetet, a port; a finom fehéret, a
1714 14| Szerette a szemetet, a port; a finom fehéret, a szép barnát
1715 14| a port; a finom fehéret, a szép barnát s közte a lehullott
1716 14| fehéret, a szép barnát s közte a lehullott sárga leveleket
1717 14| sárga leveleket õszkor, vagy a lehullott virágokat tavasszal.~
1718 14| történt. Akkor is söpört. A hold zöldessárgára világította
1719 14| zöldessárgára világította a porfelhõt, s a közepén mozgó
1720 14| világította a porfelhõt, s a közepén mozgó árnyat, Szókratészt.~
1721 14| kivette Szókratész kezébõl a seprõt. Az öreg felriadt.~-
1722 14| ilyen közelrõl. Átkapta a leány derekát, nem habozott,
1723 14| hívnak?~- Zenóbiának - mondta a leány hahotázva. Szókratész
1724 14| Nem láttam azóta.~Elfogta a ritka visszaemlékezéssel
1725 14| tovább.~- Nem is tudom, ki a férje. Milyen asszony lett.
1726 14| is egészségesek voltunk.~A lány komolyan hallgatta.~-
1727 14| lehet, hogy én vagyok az a lány. Tegnapelõtt jöttem
1728 14| lány. Tegnapelõtt jöttem a városba. Az anyám azt mondta,
1729 14| itten, ha még él. Szókratész a neve! Az a neved? No! Megölellek,
1730 14| él. Szókratész a neve! Az a neved? No! Megölellek, hátha
1731 14| az jutott eszébe, hogy a leánya hetéra.~- Ne ölelj
1732 14| nézve.~Szókratész felvette a seprõt, és ostobán kavargatta
1733 14| ostobán kavargatta maga körül a port. Majd meg elkeseredetten
1734 14| elkeseredetten csapkodni kezdte a földet.~A hold most tiszta
1735 14| csapkodni kezdte a földet.~A hold most tiszta fénybe
1736 14| most tiszta fénybe mosta a porfátyolt és benne Szókratészt
1737 14| Zenóbiát is.~Nemsokára azonban a porfelhõ elült, a fátyol
1738 14| azonban a porfelhõ elült, a fátyol eltûnt, és tisztán
1739 14| szürke Szókratész és Zenóbia, a fekete lánya.~ ~ ~A pásztor~
1740 14| Zenóbia, a fekete lánya.~ ~ ~A pásztor~Az athéni temetõ
1741 14| kapujában koldusok ülnek. A lenyugvó nap sárga fényében
1742 14| egy gazdag kereskedõnél. A birkáit õrizte. És ott élt
1743 14| ott élt négy esztendeig a thesszáliai nagy legelõn,
1744 14| kalandozva. Olyan nagy ez a mezõ, hogy mindig van rajta
1745 14| hogy mindig van rajta fû, a nyájak legelnek, aztán a
1746 14| a nyájak legelnek, aztán a pásztorok továbbhajtják
1747 14| továbbhajtják õket, s mire a másik pásztor odaér a birkáival,
1748 14| mire a másik pásztor odaér a birkáival, már friss füvet
1749 14| Itt legeltette az én fiam a kereskedõ birkáit. Szeretett
1750 14| pásztor lenni, szerette a kutyáját, Ariost, szerette
1751 14| kutyáját, Ariost, szerette a nyáj bárányait és a fuvoláját.
1752 14| szerette a nyáj bárányait és a fuvoláját. Barna volt a
1753 14| a fuvoláját. Barna volt a haja, szakálla, bajusza
1754 14| szép volt az én fiam, mint a Hermész-szobor. A Praxitelészé.~
1755 14| mint a Hermész-szobor. A Praxitelészé.~Gyönyörûen
1756 14| Fuvolázott, mikor éjjel a fehér és fényes csillagok
1757 14| fényes csillagok hunyorogtak a messze terjedõ kék éjszakába.
1758 14| Fuvolázott, ha feljött az égre a rózsaujjú hajnal, és fuvolázott,
1759 14| méla alkonyat. Fuvolázott a bárányainak, a kutyájának -
1760 14| Fuvolázott a bárányainak, a kutyájának - meg a síkon
1761 14| bárányainak, a kutyájának - meg a síkon lakozó kentaur leányoknak.~
1762 14| alsó testük olyan, mint a fehér arabs méneké. Szilaj
1763 14| csoportokban száguldozzák át a pusztákat éjjel, megkeresik
1764 14| pusztákat éjjel, megkeresik a pásztort, megcsókolják,
1765 14| hangon.~Az én fiam fújta a fuvoláját, és hallgatták
1766 14| fuvoláját, és hallgatták õt a fehér csillagok és a messze
1767 14| õt a fehér csillagok és a messze terjedõ éjjel, s
1768 14| messze terjedõ éjjel, s a hangjára a vad kentaur lányok
1769 14| terjedõ éjjel, s a hangjára a vad kentaur lányok messzirõl
1770 14| messzirõl köréje gyülekeztek. A sötétségbõl csendes, toppanó
1771 14| félelmetes, susogó dobogással. A fiam hallotta. És csak fújta
1772 14| hallotta. És csak fújta a peant és a nászdalt, úgy,
1773 14| És csak fújta a peant és a nászdalt, úgy, ahogy még
1774 14| sohasem.~Egyszerre megállott a háta mögött egy kentaur
1775 14| kentaur lány, megölelte a fiamat és megcsókolta. Vele
1776 14| Vele maradt, hallgatta a fuvolájának szavát, míg
1777 14| szavát, míg el nem jött a nyájas nap. De hiába sietett
1778 14| többé nem hallhatta meg a fuvolaszót, mert a fiam
1779 14| hallhatta meg a fuvolaszót, mert a fiam otthagyta a nyájat,
1780 14| fuvolaszót, mert a fiam otthagyta a nyájat, és elnyargalt a
1781 14| a nyájat, és elnyargalt a kentaur leány hátán a többi
1782 14| elnyargalt a kentaur leány hátán a többi vad, szerelmes lányok
1783 14| az alsó teste olyan, mint a fehér arabs lovaké s a hajuk
1784 14| mint a fehér arabs lovaké s a hajuk olyan, mint az õszi
1785 14| az õszi alkonyat színe és a válluk fehér, mint Aphrodité
1786 14| csillagának sugara...~Elment a végtelen pusztaságokba.
1787 14| Nem látta õt többé senki a pásztorok közül. Csak valami
1788 14| hallotta messzirõl szólni a fuvoláját egy este, s azt
1789 14| csak rövid ideig.~Elhívták a fiamat, hogy szeresse õket,
1790 14| Õ is ott nyargal velük a messze terjedõ kék éjszakában,
1791 14| fuvoláját, amikor hunyorgatnak a fehér és fényes csillagok...
1792 14| fehér és fényes csillagok... a fiam, aki szép volt, mint
1793 14| fiam, aki szép volt, mint a Hermész-szobor, Praxitelészé.~ ~
1794 15| MUZSIKUSOK~A városban csak úgy beszéltek
1795 15| csak úgy beszéltek róluk: a muzsikusok. A nevüket senki
1796 15| beszéltek róluk: a muzsikusok. A nevüket senki sem tudta
1797 15| tisztelték õket. Ha vasárnap a nagymisén átzúgott a templomon
1798 15| vasárnap a nagymisén átzúgott a templomon a trombiták hangja,
1799 15| nagymisén átzúgott a templomon a trombiták hangja, úgy, hogy
1800 15| és belesápadt, ilyenkor a nép is bizonyos elismeréssel
1801 15| talán egy pillanatra rájuk, a muzsikusokra, akik eljöttek
1802 15| Idegenül érezték magukat a városban, és ha a kicsiny
1803 15| magukat a városban, és ha a kicsiny kõszínházban, ahol
1804 15| hazafias darabban elõkerült a Rákóczi-induló, mindig értelmetlenül
1805 15| hunyorgással néztek föl a zenekar mélyébõl a közönségre.
1806 15| néztek föl a zenekar mélyébõl a közönségre. A közönség -
1807 15| zenekar mélyébõl a közönségre. A közönség - a 90-es évekrõl
1808 15| közönségre. A közönség - a 90-es évekrõl van szó -
1809 15| taktmässig” eljátszották a darabot, és nagyobb hiba
1810 15| nagyobb hiba se történt - ha a pozaun irgalmatlanul recsegõ
1811 15| számítjuk -, de mivel különb ez a darab, mint a többi!? Ilyenkor
1812 15| különb ez a darab, mint a többi!? Ilyenkor viszont
1813 15| vetették meg egy kicsit a közönséget.~Már azért is,
1814 15| közönséget.~Már azért is, hogy a város, ahol a karmester
1815 15| azért is, hogy a város, ahol a karmester ez irányban többször
1816 15| vásárolni új „harsonát”. A régi rossz volt már, és
1817 15| éppen távol állott tõle, de a kis vörös orrú, félig kopasz
1818 15| mégis többször hazavitte a hangszert, és babrált vele,
1819 15| valamennyire jobb legyen a hangja. Hiába volt minden
1820 15| Hiába volt minden fáradság. A pozaun éveken keresztül
1821 15| recsegett-ropogott lenn a zenekarban. Nem tehetett
1822 15| Valóban úgy segítettek a dolgon, hogy a szerencsétlen
1823 15| segítettek a dolgon, hogy a szerencsétlen pozaun szereplésekor
1824 15| teljes erõvel nekifeküdt a nagydobnak.~Az egész színházat
1825 15| színházat betöltötte ez a kitûnõ, tömör dobolás, és
1826 15| kitûnõ, tömör dobolás, és a kis zenekart tökéletesen
1827 15| imponált. Az iparosok, akik a földszinten ültek, összenéztek,
1828 15| földszinten ültek, összenéztek, és a város polgármestere, aki
1829 15| polgármestere, aki családjával a legtöbb páholyt foglalta
1830 15| foglalta el, konstatálta, hogy a zenekar nem is olyan rossz,
1831 15| nem is olyan rossz, mint a város zeneértõi híresztelik.~
1832 15| zeneértõi híresztelik.~Ami a muzsikusokat illeti, nekik
1833 15| muzsikusokat illeti, nekik errõl a kérdésrõl nem volt határozott
1834 15| határozott véleményük. Amikor a színházi elõadások után
1835 15| színházi elõadások után a süllyesztõk alatt kibotorkáltak
1836 15| az utcára, és nemsokára a kocsmában borospoharaik
1837 15| Kenyérkereseti ügy volt a szemükben a dolog, amirõl
1838 15| Kenyérkereseti ügy volt a szemükben a dolog, amirõl nem szokás
1839 15| lassanként leszoktak arról, hogy a muzsikáról beszéljenek.
1840 15| muzsikáról beszéljenek. A környezet, amelyben éltek,
1841 15| környezet, amelyben éltek, a cigányokat tartotta a legtöbbre,
1842 15| éltek, a cigányokat tartotta a legtöbbre, és leszoktatta
1843 15| legtöbbre, és leszoktatta arról a gondolatról, hogy vannak
1844 15| emberek, akiknek életében a zene életbe vágó fontosságú
1845 15| éreztek ilyesvalamit. Számukra a zene, a jó zene élvezet,
1846 15| ilyesvalamit. Számukra a zene, a jó zene élvezet, izgalom
1847 15| izgalom és gyönyör volt. Néha a karmester, Stoczek, valamelyik
1848 15| vette elõ. Csak néha: mert a színház igazgatója határozottan
1849 15| követelt. Ilyenkor felragyogott a szemük, összeszedték magukat,
1850 15| és vágy ébredt föl bennük a nagy mester csodálatos szimfóniái
1851 15| elzsírosodott szívekben. A sikerrõl, nagyszerûen világított
1852 15| kerültek itt össze, ebben a nagy és mûveletlen magyar
1853 15| Pedig nyilvánvaló volt. A technikai képesség hiányzott
1854 15| fekvésnél magasabbra ment a szólama, tanulgatnia kellett,
1855 15| soha, kivételesen se tudta. A hegedûnek magas hangjai
1856 15| bolyongott. Éppúgy, mint ahogy a magyar nyelvet se tudta
1857 15| lakott Magyarországon, és a házakban, ahol órákat adott,
1858 15| kínlódott, izzadt, hogy a tanítványai kinevetik az
1859 15| mégse ment semmire. Szukop, a fuvolás meg nem tudott pontosan
1860 15| tudott pontosan hangolni, és a felvonások végén - ha operettet
1861 15| hanggal magasabban volt, mint a hegedûk. És így tovább,
1862 15| hozta õket itt össze, távol a nagy német zenei metropolisoktól
1863 15| zenei metropolisoktól és a komoly versenytõl, ez ûzte,
1864 15| valamennyiüket Magyarországra, ahol a jó zenészt nem tudja senki
1865 15| senki megfizetni.~Susek, a dobos, volt közöttük az
1866 15| Valamikor komponált is, és a generálbasszust Prágában
1867 15| hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat, nem vágott bele
1868 15| idõk elõtt, megjátszotta a pianót és a fortét, amivel
1869 15| megjátszotta a pianót és a fortét, amivel különben
1870 15| különben senki se törõdött, s a karmester legkevésbé. És
1871 15| karmester legkevésbé. És ahogy a cintányért, a kisdobot és
1872 15| És ahogy a cintányért, a kisdobot és a triangulát
1873 15| cintányért, a kisdobot és a triangulát kezelte, abban
1874 15| kicsit irigyelték azért a megelégedettségért, amelyet
1875 15| megelégedettségért, amelyet számára a saját mûvészetének, készültségének
1876 15| élvezése szerzett. Remekül írta a kottát. Õ másolt a színháznak,
1877 15| írta a kottát. Õ másolt a színháznak, és így többet
1878 15| óraadás pusztítja, roncsolja a muzsikust. A kottaírás ellenben
1879 15| roncsolja a muzsikust. A kottaírás ellenben élvezet
1880 15| határozottan konzerválta a kottaírás.~A többiek sokat
1881 15| konzerválta a kottaírás.~A többiek sokat ittak. Volt
1882 15| Volt okuk rá. Már maga a zene is kifinomítja és érzékennyé
1883 15| Viszont azonban ugyancsak a zenének kell, legalábbis
1884 15| részben, kárpótlást adnia a muzsikus számára. Gyönyört,
1885 15| az angol operetteket és a magyar népszínmûveket. A
1886 15| a magyar népszínmûveket. A templomban unalmas és tehetségtelen
1887 15| ment. Talán azért, mert a hangneme szerint véletlenül
1888 15| idegeit, viszont azonban a jó zenében bizonyos kárpótlást
1889 15| Ittak tehát elsõsorban a szegény, nyomorult sorsuk
1890 15| sorsuk miatt, másodszor a tehetséghiány érzése ellen,
1891 15| kellemetlen érzések miatt, amiket a saját zenéjük hallgatása
1892 15| tíz-tizenkét spiccer volt a rendes adagja. Szukop aránylag
1893 15| naponkint nyolc-kilenc deciig. A karmesterükrõl, Stoczekrõl,
1894 15| pályázott. Állítólag, mikor a városba érkezett, egészen
1895 15| tervekkel, és egy szimfóniának a vázlatát hozta az útitáskájában.
1896 15| útitáskájában. Hónapokig járt a polgármester nyakára, hogy
1897 15| hogy be fogja tanítani a Harmadik szimfóniá-t. De
1898 15| megakadt. Az oboistát és a fagottistát nem kapta meg,
1899 15| fagottistát nem kapta meg, és a hiányos zenekarral nem volt
1900 15| év múlva már beszüntette a próbákat, és egyszeri lejátszás
1901 15| mindennap berúgott, és a zongoráját eladta. A harmadik
1902 15| és a zongoráját eladta. A harmadik esztendõben megvételre
1903 15| esztendõben megvételre kínálta a Tristan és a Lohengrin drága,
1904 15| megvételre kínálta a Tristan és a Lohengrin drága, nagy partitúráit,
1905 15| gonddal õrizgetett otthon a szekrényében. Persze, senki
1906 15| volt ez valamennyiüknek. A tanítványaiknak eldicsekedtek
1907 15| tanítványaiknak eldicsekedtek a nagy hírrel, és aki csak
1908 15| tudott, azzal megvétették a kottát. Wagner-utánzat volt
1909 15| nyomtatott kotta. Ennek a nyomán a karmester új, fekete
1910 15| nyomtatott kotta. Ennek a nyomán a karmester új, fekete ruhát
1911 15| vásárolt, és újra jelentkezett a polgármesternél az oboista
1912 15| polgármesternél az oboista és a fagottista végett. A polgármester
1913 15| és a fagottista végett. A polgármester azt mondta,
1914 15| polgármester azt mondta, hogy a közgyûlés elé viszi. Fél
1915 15| elé viszi. Fél év telt el, a közgyûlés leszavazta az
1916 15| Stoczek ezek után szintén a pálinkára tért át.~És megmaradt
1917 15| hosszú vita folyt, hogy a temetésen a zenét maga a
1918 15| folyt, hogy a temetésen a zenét maga a zenekar szolgáltassa-e
1919 15| a temetésen a zenét maga a zenekar szolgáltassa-e vagy
1920 15| szoktak beszélni, hívják meg. A koporsó körül ott álltak
1921 15| Manojlovics, Szukop és a többiek. A szomorú alkalomra
1922 15| Manojlovics, Szukop és a többiek. A szomorú alkalomra való tekintettel
1923 15| meghatottságot nem éreznek. A bor megóvta õket attól a
1924 15| A bor megóvta õket attól a rettenetes gondolattól,
1925 15| rézfúvóshangszereket vásárolt volna nekik a város, ha kiegészítette
1926 15| ha kiegészítette volna a zenekart, ha érdemes lett
1927 15| végzetük mellett.~Stoczekrõl a helyi lap azt írta, hogy
1928 15| kiváló tehetség volt, és hogy a szerb király egy ízben kitüntette.
1929 15| egyik bizonyítékát. Erre a cikkre nagyon büszkék voltak
1930 15| cikkre nagyon büszkék voltak a muzsikusok, és a temetés
1931 15| voltak a muzsikusok, és a temetés estéjén egy tanítóval,
1932 15| temetés estéjén egy tanítóval, a zenekar egyik barátjával,
1933 15| körülmények között, mint a karmestere, eltávozott Kumpert
1934 15| eltávozott Kumpert is, a pozaunista. Vért hányt,
1935 15| beszélt jól németül, elvégezte a többit.~Suseket elüldözte,
1936 15| feleselni mert vele. Beránnak a feleségét elcsábította,
1937 15| feleségét elcsábította, és a tetejébe részegség címén
1938 15| lépten-nyomon felíratta a színháznál, úgyhogy minden
1939 15| Neki is mennie kellett. A többieket nyugdíjaztatta.
1940 15| meg. Aztán keresztülvitte a városnál, hogy emeljék föl
1941 15| hogy emeljék föl duplájára a muzsikusok fizetéseit. Sikerült
1942 15| vásároltatott. Egy év múlva a városi színházban elõadták
1943 15| városi színházban elõadták a Harmadik szimfóniá-t. Az
1944 15| ünnepelte az új karmestert. A régi muzsikusok a karzaton
1945 15| karmestert. A régi muzsikusok a karzaton hallgatták az elõadást.
1946 15| igazságtalanság történt velük. Mert a muzsika jó volt, pontos
1947 15| fiatalnak lenni, és ezzel a keményfejû, tehetséges,
1948 15| karmesterrel együtt dolgozni. És a vastag zsírréteg alatt,
1949 15| vastag zsírréteg alatt, amit a sör hosszú évtizedek alatt
1950 15| sör hosszú évtizedek alatt a szívük köré font, fájt,
1951 15| szívük köré font, fájt, fájt a szívük.~Nem tudták, hogy
1952 15| tulajdonképpen az volt, hogy a XIX. század második felében
1953 15| izgatott és telhetetlen vágya a szép és mûvészi iránt pedig
1954 15| mûvészi iránt pedig csak a század utolsó esztendõiben
1955 15| utolsó esztendõiben ment át a társadalom vérkeringésébe.
1956 15| éppen jókor halt meg. És a „muzsikusok” is valamennyien
1957 15| öregedtek meg és dõltek ki a pultok mellõl. Nem tudták
1958 15| Nem tudták meg soha, hogy a cigányos, kulturálatlan
1959 15| életüket, ez vette el tõlük a zene élvezetét, amihez csekély
1960 16| TREPOV A BONCOLÓASZTALON~Két fehér
1961 16| alacsony, szõke hajú hullát. A nagy, márvány boncolóasztalon
1962 16| gyerek, olyan rövid volt ez a tömzsi, lágyhúsú hulla,
1963 16| csak Trepovnak - mindenütt a világon.~A két ember vígan
1964 16| Trepovnak - mindenütt a világon.~A két ember vígan és gyorsan
1965 16| egyszer végigmosták szivaccsal a bõrt, és a véres vizet lecsurgatták
1966 16| végigmosták szivaccsal a bõrt, és a véres vizet lecsurgatták
1967 16| szájba, majd megragadták a vállain, fölültették, és
1968 16| fölültették, és lemosták a hájas, fehér hátat is. Az
1969 16| vett elõ, és megfésülte a szõke hajat. A másik oldalon
1970 16| megfésülte a szõke hajat. A másik oldalon választotta
1971 16| el, és nem azon, amelyen a halott, míg élt - szokta.~-
1972 16| szokta.~- Nem úgy viselte õ a haját, te Vanja - mondta
1973 16| mondta az öregebbik - a jobb oldalon válaszd el!~
1974 16| minden úgy lesz, ahogy õ (a beszélõ) akarja.~Azután
1975 16| Azután ketten karra vették a tiszta és szárazra törült
1976 16| neki! Most elbújhat velük a fenébe.~- Azért kapta -
1977 16| Vanja -, hogy ez legyen a vége; még az lenne csak
1978 16| vége; még az lenne csak a szép, ha ilyen urak vízszintesen
1979 16| vízszintesen halnának meg. Nem a, majd fölvágjuk a hasatokat,
1980 16| meg. Nem a, majd fölvágjuk a hasatokat, és kócot tömünk
1981 16| gondolsz, Nikoláj bácsi, ha ez a disznó egy évvel elõbb döglött
1982 16| hány orosszal több élne még a földön?~E kérdés után szünet
1983 16| következett, mert sok baj volt a gallérral.~Az öreg csak
1984 16| öreg csak azután felelt a kérdésre, amikor már nagy
1985 16| nem volt meggyõzõdve ennek a következtetésnek az igazságáról.
1986 16| pedig kijelentette, hogy a hulla disznó volt, és hibás
1987 16| okvetlenül szükséges volt.~Abban a percben már elkészültek
1988 16| gyújtott, és körülnézte a ruhát, megigazította a sok
1989 16| körülnézte a ruhát, megigazította a sok aranyos, zománcos rendjelet,
1990 16| zománcos rendjelet, kihúzta a kézelõket a kabát alól,
1991 16| rendjelet, kihúzta a kézelõket a kabát alól, és összefonta
1992 16| kabát alól, és összefonta a karokat a mellén. Azután
1993 16| és összefonta a karokat a mellén. Azután egy posztóval
1994 16| leterített kis vaskocsira tették a holtat, és az öreg kinyitotta
1995 16| kinyitotta az ajtót, hogy a lépcsõkhöz szállítsák.~Vanja -
1996 16| lépcsõkhöz szállítsák.~Vanja - a fiatalabb - meg hirtelen
1997 16| lábujjhegyen körbejárta a szobát, kinézett a boncolóterembe
1998 16| körbejárta a szobát, kinézett a boncolóterembe is. Végre
1999 16| boncolóterembe is. Végre a holttesthez lépett, hirtelen
2000 16| lépett, hirtelen fölemelte a kezét, és háromszor erõsen
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2320 |