Rész

2001  16|                 háromszor erõsen arculvágta.~A pofonok után némán egymásra
2002  16|                   után némán egymásra nézett a két ember.~- Ezt azért tettem -
2003  16|                  aljasság lett volna, ha ezt a pimaszt, ezt a rablógyilkost,
2004  16|                 volna, ha ezt a pimaszt, ezt a rablógyilkost, akinél aljasabb
2005  16|                      ember még nem rohadt el a földben, nem gyaláztam volna
2006  16|                     Az öreg bólogatott, mire a fiatalabb nevetve és bátrabban
2007  16|                   Persze hogy megütöttem ezt a disznót, és még meg is rúgom!
2008  16|                  felállott az asztalra, ahol a hulla feküdt, és vigyázva,
2009  16|                    feküdt, és vigyázva, hogy a vizes ruhát be ne piszkolja,
2010  16|                  leszállt. Az öreg már hozta a szivacsot. Újra megmosták
2011  16|              megmosták az arcot, megfésülték a haját, erõltetve nevettek,
2012  16|                      és nem beszéltek többet a dologról.~Végre tolni kezdték
2013  16|                dologról.~Végre tolni kezdték a kis kocsit kifelé. Az öreg
2014  16|                     egy kicsit - tartóztatta a másik -, csak még egyszer! ~
2015  16|                 utolsó csattanós pofont mért a holttest arcára.~- No, most
2016  16|                     mert az arca is kipirult a nagy izgalomban.~A holttest
2017  16|                  kipirult a nagy izgalomban.~A holttest átadása után szótlanul
2018  16|                   szótlanul ballagtak vissza a boncolóterembe.~Kis idõ
2019  16|                      ágyba feküdt, dörzsölte a szemeit, és azon gondolkozott,
2020  16|                   azon gondolkozott, hogy ha a fia, akit most vár a felesége,
2021  16|                      ha a fia, akit most vár a felesége, majd nagy lesz,
2022  16|                  nagy lesz, és elmondja neki a mai tettét, milyen büszke
2023  16|                apjára. Nagyszerû dolog lesz. A kölyök ki fogja mereszteni
2024  16|                   kölyök ki fogja mereszteni a nagy fekete szemeit, és
2025  17|                    ÁLOM~1.~Sohase láttam ezt a vidéket!~Sárga, meszelt,
2026  17|                     barna zsalus ablakokkal. A sínek mellett a sárga ökörfarkkóró
2027  17|                  ablakokkal. A sínek mellett a sárga ökörfarkkóró virágai.
2028  17|                     ökörfarkkóró virágai. És a legmagasabb oldalsó ablakból
2029  17|                     apám. Ez az ember, amint a napsütötte falon az arca
2030  17|                   kirajzolódik, inkább ahhoz a torreádorhoz hasonlít, akit
2031  17|                szerelme!~2.~El kell indulnom a sínek mellett, hátha találkozom
2032  17|                    Eh! - hiszen olyan könnyű a szívem. Mit bánom én, ha
2033  17|                      látok senkit. Kisétálok a világból, ha akarok. Fáradt
2034  17|                      az ösvény hazavezet! Ez a hazavezetõ ösvény! A réten
2035  17|                      Ez a hazavezetõ ösvény! A réten ezen az ösvényen a
2036  17|                     A réten ezen az ösvényen a régi kertünkhöz érek. Hátul
2037  17|                  régi kertünkhöz érek. Hátul a kiskapuhoz! - Mindegy, nincs
2038  17|                hazamenjek. Néha, nem mondom, a hazatérés gondolata borzalmasnak
2039  17|                   most, amikor olyan könnyûk a lábaim, és tiszta a fejem -
2040  17|                  könnyûk a lábaim, és tiszta a fejem - most nem! Menjünk.~
2041  17|                     Maga elé néz, elfordítja a fejét. Miért? Elébe állok.
2042  17|                       Kit tetszik keresni?~- A bátyámat!~- De hiszen én
2043  17|                     Csak egyszer! Megvan, ez a város Baja. Minden rendben
2044  17|                   van. Van gyufám, és helyén a szívem.~- Látja - mondja
2045  17|                      mondja öcsém -, itt van a Béla.~- De miért nem tegezel
2046  17|                       ha valakit kirabolnak!~A zsákosok hosszú sorban vonulnak
2047  17|                    hosszú sorban vonulnak el a folyosón, félelmetesen és
2048  17|                    Miért hozott ide engem ez a fiú?~Az öcsém most a zsebébõl
2049  17|                      ez a fiú?~Az öcsém most a zsebébõl kötelet vesz elõ,
2050  17|                kötelet vesz elõ, és feldobja a cselédlánynak. A lány megköti
2051  17|                    feldobja a cselédlánynak. A lány megköti a rácson, de
2052  17|                cselédlánynak. A lány megköti a rácson, de gyengén és alighanem
2053  17|                     Utánamegyek, mert féltem a bajtól, nekem valószínûleg
2054  17|                 valahogy; öcsém fölsegít, és a néma cselédlányra nézünk.
2055  17|            Mozdulatlan, konok, rossz arc! Ez a vincellérünk felesége volt
2056  17|                 senki, ahol éjszakákon át ég a magányos lámpaláng, anélkül,
2057  17|                egymásutánjában némán éli fel a világító olajat! Megdöbbentő
2058  17|                   magasságból lógna le. Csak a terem közepén világít meg
2059  17|                     nőt.~- Hogy kerül ide ez a hulla?~Nem merek szólni.
2060  17|                      állani, és megnézni ezt a gyönyörûséges asszonyt,
2061  17|                 sivár magányosságban, átadva a pusztulásnak - de megállásról
2062  17|                     majdnem föllélegzek.~Ezt a tájékot ismerem, ez egy
2063  17|              Carmencitával. Ott fenn laktunk a második emeleten.~- Boldog,
2064  17|              Carmencita szép szájával!...~7.~A levegő mozdulatlan. Alighanem
2065  17|                    felé jár már az idő, mert a hajnal színei kissé párásak.~
2066  17|                 Boldogan, enyhe fáradtsággal a térdeimben megyek elõre
2067  17|                      térdeimben megyek elõre a Canal Grande irányában,
2068  17|                      itten. Milyen szép zöld a víz. Milyen tiszta a levegõ.
2069  17|                    zöld a víz. Milyen tiszta a levegõ. Gondolkoznom kell
2070  17|            felébredések nélkül, édesen, mint a cukros tej!~Végre kiértem
2071  17|                    cukros tej!~Végre kiértem a San Marco térre. Üres volt,
2072  17|                     hang.~- Mi ez, kihalt ez a város?~Kiáltok:~- Hó, hóó!~
2073  17|                   város?~Kiáltok:~- Hó, hóó!~A hangom visszhangzik az óriási
2074  17|                     itten? Megvan. Fölmegyek a harangtoronyba, hátha látok
2075  17|         harangtoronyba, hátha látok valakit.~A harangtorony még mindig
2076  17|                     nincs kész. Érthetetlen, a restaurálást abbahagyták
2077  17|              restaurálást abbahagyták talán? A piszkos, kõporos állványok
2078  17|                     az ajtón, és nekiindulok a végtelen lépcsõknek. A levegõ
2079  17|           nekiindulok a végtelen lépcsõknek. A levegõ fojtó, a múlt rettenetes
2080  17|                  lépcsõknek. A levegõ fojtó, a múlt rettenetes atmoszférája
2081  17|             rettenetes atmoszférája ez. Vagy a jövõmé?~Mi minden érheti
2082  17|                   fogok látni, hol fog velem a lépcsõ leszakadni - mindezt
2083  17|                      se gondolhatom. Mert ha a legrosszabbat, legborzasztóbbat
2084  17|                   legborzasztóbbat gondolom, a jövõ mindig rám is licitál.~
2085  17|                      ha most valaki becsukná a harangtorony ajtaját, ha
2086  17|              zörgetnék. Hiába döngetném, még a szabad levegõre se juthatnék
2087  17|               megszabaduljak fogságomból.~Az a rettenetes a dologban, hogy
2088  17|                 fogságomból.~Az a rettenetes a dologban, hogy a menekülés
2089  17|                  rettenetes a dologban, hogy a menekülés reménye alatt
2090  17|                    kijárásokat, ablakok után a poros fojtó sötétségben.
2091  17|                     újra és újra hozzáfognék a tapogatózáshoz, talán körmeimmel
2092  17|                       talán körmeimmel ásnám a falat, véreznének az ujjaim...
2093  17|               akaratomban -, hogy elvégezzem a megfojtást.~8.~- Mindegy,
2094  17|                     nyoma se.~- Tehát kihalt a város!~Pedig éppen olyan,
2095  17|                 Hajókon elmentek mind talán? A sok olasz, a kereskedõk
2096  17|                     mind talán? A sok olasz, a kereskedõk a gondolások,
2097  17|                      sok olasz, a kereskedõk a gondolások, rampinók, a
2098  17|                      a gondolások, rampinók, a szép, rojtos kendõs, karcsú
2099  17|                      lányok? És az idegenek: a vörös amerikaiak és az a
2100  17|                     a vörös amerikaiak és az a barna arcú, aranycipõs ausztráliai
2101  17|                   milliárdosleány is, akinek a szemeit itt csodáltam lenn
2102  17|                   szemeit itt csodáltam lenn a Floriani kávéházban?...
2103  17|                     Újra le kell botorkálnom a lépcsõkön, de nini, milyen
2104  17|                     alig két forduló, és már a szabadban vagyok. El kell
2105  17|                   hangját hallom:~- Fogd meg a kezemet, fiacskám!~Megfogom.
2106  17|                   egész tenyerem alig éri át a mutatóujját.~- Jó, jó, de
2107  17|                    És ni, itt fekszik köztük a Zsoli is, a régi, szép fehér
2108  17|                   fekszik köztük a Zsoli is, a régi, szép fehér kutyánk.
2109  17|                    saját mája elõtte fekszik a poros földön. Nyalogatja.
2110  17|                   Éppen mint amikor elütötte a vonat a pályaudvaron. Sírni
2111  17|                      amikor elütötte a vonat a pályaudvaron. Sírni szeretnék
2112  17|                 akkor magunkkal vinni Zsolit a pályaudvarra? ~Én akartam
2113  17|                     tulajdonképpen elõsegíti a saját pusztulását és másokét
2114  17|                   meg szeretném csókolni ezt a drága, kedves állatot, ezt
2115  17|                   drága, kedves állatot, ezt a jó pajtást. Azt szeretném,
2116  17|                    hogy megszabadítson ettõl a borzasztó önvádtól, ettõl
2117  17|                    borzasztó önvádtól, ettõl a fájdalomtól. Nem néz reám.
2118  17|                   fájdalomtól. Nem néz reám. A szemeibõl látszik még, hogy
2119  17|                      él, de lenéz maga mellé a földre. Sokkal komolyabb,
2120  17|                         Jézus Krisztusom!~Ez a húgom kiáltása. A félelem
2121  17|             Krisztusom!~Ez a húgom kiáltása. A félelem szorítja a torkát,
2122  17|                 kiáltása. A félelem szorítja a torkát, és emiatt a hangja
2123  17|                 szorítja a torkát, és emiatt a hangja olyan rekedt, erõs
2124  17|                mellettem, és fölvesz valamit a földrõl.~- A szíve - mondja
2125  17|                 fölvesz valamit a földrõl.~- A szíve - mondja zokogva -
2126  17|                     szíve - mondja zokogva - a Zsoli szíve. És még mozog.
2127  17|                    elmenni innen!~- Igen, de a kutyát elvisszük.~- Hát
2128  17|                       de elõbb visszatesszük a szívét, mert meghal.~- Ahhoz
2129  17|                      Zsolit.~- De véres lesz a kötõd.~- Nem baj.~- De addig
2130  17|                      elpusztul. Add ide csak a szívét.~- Nesze, csak gyorsan.~-
2131  17|                  honnan hozzak vizet?~- Hozd a kutyát!~- De már fütyöl
2132  17|                      kutyát!~- De már fütyöl a vonat.~- Szaladjunk.~- Borzasztó,
2133  18|                                              A KIS EMMA~Az alábbi történetet
2134  18|            történetet egy naplóban olvastam. A naplóíró fiú távoli rokonom
2135  18|                    és ezután kerültek hozzám a fia naplói. Hosszú ideig
2136  18|                     hogy beléjük pillantsak. A napokban végre hozzákezdtem
2137  18|               közvetlensége és egyszerûsége. A harmadik füzetben pedig
2138  18|                  változtatásával itt közlök.~A kis Emma a legszebb volt
2139  18|       változtatásával itt közlök.~A kis Emma a legszebb volt az összes
2140  18|                 látásra édesnek találtam.~Én a második elemibe jártam,
2141  18|                    Irmával együtt az elsõbe. A többi fiúknak is tetszett,
2142  18|                      bár szintén szégyelltem a dolgot, elhatároztam, hogy
2143  18|                      és feleségül is veszem.~A kis Emma gyakran járt hozzánk.
2144  18|                  Ilyenkor együtt játszottunk a két húgommal és Gábor bátyámmal.
2145  18|           rendszerint csókolózni is szoktunk a pincében, a padláson, a
2146  18|                      is szoktunk a pincében, a padláson, a kertben és a
2147  18|                      a pincében, a padláson, a kertben és a fáskamrában.~
2148  18|                     a padláson, a kertben és a fáskamrában.~Gyönyörû meleg
2149  18|                    inkább tudtam örülni most a szép idõnek, mint nyáron,
2150  18|                     utána annál jobban esett a szabad levegõ és a labdázás.
2151  18|                     esett a szabad levegõ és a labdázás. Így azután nem
2152  18|                   Így azután nem untunk bele a játékba, hanem hazajöttünk,
2153  18|                   Szladek Mihály - vágatott.~A házunk az ötödik kerületbe
2154  18|             kerületbe tartozott, emiatt ide, a külvárosi iskolába kellett
2155  18|                idõsebb volt, bicskát hordott a csizmaszárában. Egyszer
2156  18|                atyaúristentõl se ijedek meg.~A bátyámnak ezt elbeszéltem.
2157  18|                  vagy szépírást íratni, mint a volt kedves és jó elsõosztályos
2158  18|                  tízen-tizenöten álltak föl. A tanító szemlét tartott a
2159  18|                     A tanító szemlét tartott a kéredzkedõk fölött, végre
2160  18|            kiszólított egyet, és kezébe adta a nádpálcát.~- Ha nem ütöd
2161  18|              ütéseket és az ordítást. Azokat a fiúkat, akik meg se nyikkantak
2162  18|           megmagyarázni.~Én magam nem féltem a büntetéstõl. Tisztában voltam
2163  18|                  Tisztában voltam vele, hogy a tanító tekintetbe veszi,
2164  18|                    nem fog merni megvágatni.~A tanító hamar rájött, hogy
2165  18|                    tanító hamar rájött, hogy a Zöldi tud legjobban pálcázni.
2166  18|           büntetéseket. Remekül értette. Még a pálca is másképp állt a
2167  18|                      a pálca is másképp állt a kezében, mint a többinek.
2168  18|                 másképp állt a kezében, mint a többinek. Nemigen múlt el
2169  18|          iskolaszolgához. Hamarosan megszûnt a vérzés. Már vissza akartam
2170  18|                     térni az emeletre, mikor a földszinti folyosón, a lányok
2171  18|                 mikor a földszinti folyosón, a lányok folyosóján megláttam
2172  18|                  lányok folyosóján megláttam a kis Emmát. Az osztályajtóban
2173  18|                    övé alezredes. Elõrehúzta a copfját, kioldozta a rózsaszínû
2174  18|              Elõrehúzta a copfját, kioldozta a rózsaszínû pántlikát, és
2175  18|              mindannyiszor erõsen megdobbant a szívem.~Másnap délután,
2176  18|                  Semmi közöd hozzá - ez volt a válasz.~Irma gyûlöletes
2177  18|                   Sokszor nagyon keserû volt a szívem emiatt.~A nagy barátságból
2178  18|                 keserû volt a szívem emiatt.~A nagy barátságból azonban
2179  18|                 vacsoránál elmondtam apámnak a dolgot. Irma azonban az
2180  18|              kérdéseire is néma maradt, mire a sarokba kellett térdelnie,
2181  18|                Emmával, makacsul hallgatott. A szemei azonban könnyesek
2182  18|                    rettenetes dolog történt. A tanító ez alkalommal Zöldit
2183  18|                     mozdult. Erre elhangzott a parancs: - Húzzátok ki!~
2184  18|                  Tíz-tizenöt fiú rohant neki a legtávolabbi padokból. Sokan
2185  18|                kedvem lett volna részt venni a kihúzásban, de rögtön eszembe
2186  18|               többekkel birkóztam egy ellen. A helyemen maradtam tehát.
2187  18|              helyemen maradtam tehát. Elállt a lélegzetem, és reszkettek
2188  18|                    lélegzetem, és reszkettek a térdeim. A fiúk lihegve
2189  18|                     és reszkettek a térdeim. A fiúk lihegve dolgoztak.
2190  18|                lihegve dolgoztak. Egy részök a padból tolta Zöldit, mások
2191  18|                   padból tolta Zöldit, mások a lábait kapták el, mert megvetette
2192  18|                    el, mert megvetette magát a láblécen, mások ismét az
2193  18|            amelyekkel görcsösen kapaszkodott a padasztal szélébe. Legalább
2194  18|                       Végre sikerült kilökni a földre. Itt újra megkapaszkodott.
2195  18|                  valószínûleg gondolta, hogy a tanító, aki székére állva
2196  18|                      székére állva szemlélte a harcot, bele fog avatkozni
2197  18|                   harcot, bele fog avatkozni a dologba. Szladek arca sötétvörös
2198  18|                 Szladek arca sötétvörös volt a méregtõl.~Végre megfogták
2199  18|                    méregtõl.~Végre megfogták a két lábánál és két kezénél
2200  18|               kezénél fogva. Így cipelték ki a katedrához, miközben a háta
2201  18|                    ki a katedrához, miközben a háta a padlót súrolta.~-
2202  18|                  katedrához, miközben a háta a padlót súrolta.~- El ne
2203  18|                      engedjétek! - kiáltotta a tanító harsányan. - Fektessétek
2204  18|            Fektessétek hasra, és fogjátok le a kezeit és a lábait.~A fiúk
2205  18|                      fogjátok le a kezeit és a lábait.~A fiúk nekihevülve
2206  18|                     le a kezeit és a lábait.~A fiúk nekihevülve és minden
2207  18|           összeszedve, gyorsan teljesítették a parancsot. Most már nem
2208  18|                    kapaszkodnia. Rátérdeltek a kezeire. A lábain négyen
2209  18|                       Rátérdeltek a kezeire. A lábain négyen ültek, a fejét
2210  18|                       A lábain négyen ültek, a fejét ketten nyomták. A
2211  18|                      a fejét ketten nyomták. A tanító csak ezt várta. Nyugodtan
2212  18|                     odaguggolt, eligazította a fiúkat, hogy senki mást
2213  18|                     hogy senki mást ne érjen a pálca, azután nekiállt,
2214  18|                   tömören és magasan. Rajtam a hideg veríték ütött ki,
2215  18|               delejes kényszer hatása alatt, a lábléc szélein lábujjhegyre
2216  18|                   nehogy elveszítsek valamit a látványból. A tanító most
2217  18|            elveszítsek valamit a látványból. A tanító most megállt. Zöldi
2218  18|                     után, szinte megszédülve a dühtõl.~Zöldi azonban nem
2219  18|                         Jól van, fiam - fújt a tanító a fogai között -,
2220  18|                    van, fiam - fújt a tanító a fogai között -, hiszen jól
2221  18|                 megfeszítve, úgyhogy nyögött a fáradtságtól a nagy, erõs
2222  18|               úgyhogy nyögött a fáradtságtól a nagy, erõs ember. Majd kimerülve
2223  18|            engedetlen?~Zöldi most se felelt.~A tanító megtörölte a homlokát,
2224  18|                  felelt.~A tanító megtörölte a homlokát, és lassabban folytatta
2225  18|                       és lassabban folytatta a verést. Minden ütés után
2226  18|                iszonyatos bõgés:~- Ne-e-e-m!~A tanító letette a pálcákat,
2227  18|                   Ne-e-e-m!~A tanító letette a pálcákat, és helyre küldte
2228  18|                   pálcákat, és helyre küldte a fiúkat. Zöldi feltápászkodott,
2229  18|                feltápászkodott, rendbe hozta a ruháját, amely a dulakodásban
2230  18|                rendbe hozta a ruháját, amely a dulakodásban több helyen
2231  18|                    több helyen elszakadt, és a helyére ment. Az arca, orra
2232  18|                    orra egészen piszkos volt a padlótól, ahová odanyomták.
2233  18|                  padlótól, ahová odanyomták. A könnyei csurogtak a kabátján.
2234  18|              odanyomták. A könnyei csurogtak a kabátján. Véreset köpött.~
2235  18|                    kabátján. Véreset köpött.~A tanító azonban újra kihívta:~-
2236  18|                jegyezd meg, és tanulj belõle a jövõre. Tanítóddal szemben
2237  18|                       és miután látom benned a hajlamot a rosszra, még
2238  18|                      látom benned a hajlamot a rosszra, még adok neked
2239  18|                       azonban sok lett, mert a tanító újra nagyon belejött,
2240  18|                 pofozta, míg Zöldi szédülten a falnak nem esett. Szerencsére
2241  18|                       és kiszaladt az ajtón. A tanító halkan káromkodott
2242  18|                  káromkodott egyet, becsapta a nyitva hagyott ajtót, a
2243  18|                      a nyitva hagyott ajtót, a katedrára ment, és leült.
2244  18|                     adnak. Egy hét múlva már a belvárosi iskolába jártam.
2245  18|                    láthattam többé mindennap a kis Emmát. Fájt a szívem.~
2246  18|                  mindennap a kis Emmát. Fájt a szívem.~Október huszonötödikén
2247  18|                     írva, hogyan viselkedett a kocsis a siralomházban és
2248  18|                  hogyan viselkedett a kocsis a siralomházban és reggel
2249  18|                     az akasztófa alatt. Azon a napon szüleim a vacsoránál
2250  18|                  alatt. Azon a napon szüleim a vacsoránál az akasztásról
2251  18|                    kutyát. Gábornak tetszett a terv, és hamarosan a padláson
2252  18|                tetszett a terv, és hamarosan a padláson dolgoztunk. Egy
2253  18|                     rendeznénk akasztásokat, a szülõk beleavatkoznának
2254  18|                      szülõk beleavatkoznának a dologba.~Gábor nem volt
2255  18|                  eleven macskát vágott ketté a nagy konyhakéssel. Ez a
2256  18|                      a nagy konyhakéssel. Ez a kertben történt. Ani és
2257  18|                  történt. Ani és Juci fogták a macskát, azután mindannyian
2258  18|                    mindannyian leszorítottuk a földre, és hanyatt kifeszítettük.
2259  18|                 konyhakéssel vágta keresztül a hasán át.~A padlás egyik
2260  18|                  vágta keresztül a hasán át.~A padlás egyik gerendáján
2261  18|                gerendáján vetettük keresztül a kötelet. Még aznap délután
2262  18|                     az udvarunkba. Becsuktuk a kaput, elfogtuk a kutyát,
2263  18|                  Becsuktuk a kaput, elfogtuk a kutyát, és hamarosan valamennyien
2264  18|                    és hamarosan valamennyien a padláson voltunk. A lányok
2265  18|             valamennyien a padláson voltunk. A lányok ujjongtak. Mi Gáborral
2266  18|                      készülõdtünk.~- Te vagy a bíró - kiáltott Gábor -,
2267  18|                  kiáltott Gábor -, én vagyok a hóhér. Neked jelentem, hogy
2268  18|            kötelességét.~Erre Gábor meghúzta a kötelet, míg magam a kutyát
2269  18|                meghúzta a kötelet, míg magam a kutyát kissé megemeltem.
2270  18|                    mély, síró hangokat adott a daxli, és kapált a sárga
2271  18|                     adott a daxli, és kapált a sárga foltos fekete lábaival.
2272  18|             ozsonnázni mentünk. Ozsonna után a leányok folyton a kapuban
2273  18|               Ozsonna után a leányok folyton a kapuban settenkedtek, és
2274  18|                       Bátyám azonban lefújta a tervet. Kijelentette, hogy
2275  18|               akasztás, mire Juci kinyitotta a kaput, és kiengedte a kutyát.~
2276  18|             kinyitotta a kaput, és kiengedte a kutyát.~A következõ napokban
2277  18|                       és kiengedte a kutyát.~A következõ napokban egészen
2278  18|                     hogy nem beszélsz többet a Rózsival? - kérdezte Irma
2279  18|                 suttogtak. Gábor, Irma és én a kis Emmát néztük. Milyen
2280  18|                      õszi délutánokat éltük. A miénk volt az udvar. Apa
2281  18|                    Apa és anya kilovagoltak. A szakácsné kávét adott, azután
2282  18|                szakácsné kávét adott, azután a konyhába ment fõzni.~- Láttál-e
2283  18|                        kérdezte ozsonna után a húgom Emmától.~- Nem! -
2284  18|                       felelte Emma, és rázta a fejét, hogy a haja az arcába
2285  18|                       és rázta a fejét, hogy a haja az arcába csapódjék.~-
2286  18|                    az arcába csapódjék.~- De a papádtól hallottad?~- Igen,
2287  18|             dicsekedett Juci.~Hamarosan mind a padláson termettünk, hogy
2288  18|            megmutassuk Emmának az akasztást. A daxlit már napokkal elõbb
2289  18|              napokkal elõbb elástuk Gáborral a szemétgödörben, a hurok
2290  18|                   Gáborral a szemétgödörben, a hurok szabadon lóbálózott.~-
2291  18|                     mondta Irma. - Emma lesz a bûnös, õt fogjuk felakasztani.~-
2292  18|          kommandírozott Gábor saját magának.~A kis Emma elhalványodott,
2293  18|                     mondta Irma. Én rátettem a hurkot a nyakára.~- Nem
2294  18|                   Irma. Én rátettem a hurkot a nyakára.~- Nem én, nem akarok -
2295  18|                       nem akarok - nyafogott a kisleány.~- A gyilkos kegyelemért
2296  18|                      nyafogott a kisleány.~- A gyilkos kegyelemért könyörög! -
2297  18|              kiáltotta Gábor kipirulva -, de a hóhérsegédek megragadják
2298  18|                    engedem, nem! - sikította a kis Emma, és sírni kezdett.~-
2299  18|                    sírni kezdett.~- Istennél a kegyelem! - szavalta Gábor.
2300  18|                   szavalta Gábor. Irma pedig a térdénél fogva a levegõbe
2301  18|                  Irma pedig a térdénél fogva a levegõbe emelte a barátnõjét.~
2302  18|                      fogva a levegõbe emelte a barátnõjét.~Nem bírta, el
2303  18|                átöleltem õt. Bátyám meghúzta a kötelet, a végét körülcsavarta
2304  18|                   Bátyám meghúzta a kötelet, a végét körülcsavarta egy
2305  18|                      gerendán és megkötözte. A kis Emma lógott. Eleinte
2306  18|                  lógott. Eleinte hadonászott a kezeivel, és vékony kis
2307  18|                    Olyan furcsák voltak ezek a mozdulatai. Az arcát nem
2308  18|                    arcát nem láthattam, mert a padláson már meglehetõsen
2309  18|               Egyszer csak hirtelen megszûnt a mozgás. A test kinyúlt,
2310  18|                  hirtelen megszûnt a mozgás. A test kinyúlt, mintha a lábujjaival
2311  18|                       A test kinyúlt, mintha a lábujjaival valami zsámolyt
2312  18|                  Hanyatt-homlok rohantunk le a padlásról, és szanaszét
2313  18|                       és szanaszét elbújtunk a kertben. Ani és Juci hazafutottak.~
2314  18|                    Ani és Juci hazafutottak.~A szakácsné, aki valamit le
2315  18|                   aki valamit le akart hozni a padlásról, akadt rá a holttestre
2316  18|                  hozni a padlásról, akadt rá a holttestre egy félóra múlva.
2317  18|                idevonatkozó feljegyzéseknek. A naplóíró, kit az a szerencsétlenség
2318  18|          feljegyzéseknek. A naplóíró, kit az a szerencsétlenség ért, hogy
2319  18|                  hogy résztvevõje lett ennek a borzalmas eseménynek, nem
2320  18|                      nem beszél róla többet. A család sorsáról csak annyit