1-500 | 501-926
Rész
1 1| mindig a messzeségbe néztek. És még egy dologról. A fekete
2 1| pötyögõ gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett.
3 1| izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, égõ, félelmes szemekkel.
4 1| meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek
5 1| Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én.
6 1| udvaron a fiatal fákat, és lassú tûzön megpirította
7 1| betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból.
8 1| fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel
9 1| letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért.
10 1| utálatos volt.~Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szõke,
11 1| szõke, piros képû fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian
12 1| Richardtól.~Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot.
13 1| Õ a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából.~Lázasan
14 1| szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt:~- Fölgyújtottam
15 1| Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára
16 1| sötétbarnára csókolja a piros tûz. És kopasz lesz a feje is, mert
17 1| Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös
18 1| tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen
19 1| azért hazajött. Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~
20 1| hallatszottak.~Csak én voltam ébren, és füleltem.~Richard halkan
21 1| Zihálva ledõlt az ágyra és aludt.~Ezután úgy történt
22 1| Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe.
23 1| odaköltözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott
24 1| erõs hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához.~
25 1| éreztem, mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek
26 1| alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~
27 1| azután egy iszonyút nyögött, és kirúgta az ágy fenekét.
28 1| petyegõ Richard öcsém. És sötét szemei a végtelenbe
29 1| akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom
30 1| hátamban és a fejemben, és nem akarom látni a kis Richard
31 1| összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán,
32 2| ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség, amely annyira
33 2| haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek. Két
34 2| tudtam. Az utca szûk volt, és körülbelül kétszáz lépés
35 2| láttam a városban. Alacsonyak és kezdetlegesek voltak, de
36 2| vagy a kapuk faragásában és formájában volt valami ósdi.
37 2| valami ósdi. Az utcán padokon és székeken öreg emberek és
38 2| és székeken öreg emberek és bánatos arcú, sápadt asszonyok
39 2| ültek, apró lányok söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek
40 2| rajta bedugni nem lehetett, és egészen közel kellett hajolni,
41 2| magasságáig fel volt töltve. És tele az egész kert virággal.~
42 2| mondotta a fiatalabb Vass.~- És ott a házban lakik a varázsló -
43 2| varázsló - folytatta a másik.~- És ott laknak a rablók is.~-
44 2| a varázsló tanítványai és rabszolgái.~- Õk kimennek
45 2| templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen ereszkednek
46 2| olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot,
47 2| hagyott, sötét ablakain.~- És azután gyorsan a szekrényekbe
48 2| lakik, észre nem veszi õket, és akkor már elhelyezkednek
49 2| már elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között. Meggyújtják
50 2| Meggyújtják kis lámpásaikat, és nesztelenül várnak.~- Várnak,
51 2| mindenki le nem fekszik, és akkor kibújnak, végigjárják
52 2| levágják a gyerekek fejét, és tõrüket otthagyják az apák
53 2| otthagyják az apák szívében.~- És elviszik a kincseiket a
54 2| falon egy lámpás pislog, és jobbra-balra hat-hat szalmazsák
55 2| mintha azt mondaná: egyetek, és hozzatok nekem sok kincset,
56 2| A rablók friss békákat és gyíkokat esznek, továbbá
57 2| koponyában van elhelyezve, és virraszt a szobájában. Olvas,
58 2| kutyák vagy a gyerekek.~- És mikor keleten szürkülni
59 2| idejön: lefekszik a kertbe.~És akkor minden virág leánnyá
60 2| haza nem jönnek a rablók, és akkor átveszi a zsákmányt,
61 2| föld alatti raktáraiba, és aludni térnek mindannyian.
62 2| aludni térnek mindannyian. És egész estig csendes, kihalt
63 2| indul a vonatunk - mondotta, és könnyen sóhajtott.~- Mennünk
64 2| Füttyentettek. Mosolyogva búcsúztak, és könnyedén szöktek fel a
65 2| kocsis a lovak közé csapott. És elrobogtak a villámfényes
66 3| vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon hideg, nedves
67 3| békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban görcsös,
68 3| jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni.
69 3| kárhozatos félelmet, melyet ezer és ezer között nem ismer meg
70 3| megismerni. Gondolják el, és ne bámuljanak rám, hanem
71 3| másik oldalamra fordulok, és próbálom folytatni az alvást.
72 3| lassan minden porcikámba, és valami ismeretlen félelem
73 3| mindjobban a hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés
74 3| magamban. Számokat adok és szorzok össze, a régi tanulótársaim
75 3| félelem egyre erõsebb lesz, és minden csepp vérembe beveszi
76 3| hang, amely gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez
77 3| meghûl a velõ a koponyámban, és a gerincemen rettenetes
78 3| hang ismétlõdik. Erõsebben és erõsebben. Hallatára idegeim
79 3| szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvöltõ, panaszos,
80 3| Valami üvöltõ, panaszos, hívó és fenyegetõ hang, amelyet
81 3| mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana
82 3| éjszakába az elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid
83 3| erõsödik, rémületesebbé és fájdalmasabbá válik.~Az
84 3| közelebbrõl hangzik. Reszketve és fülelve sietek újra és újra
85 3| Reszketve és fülelve sietek újra és újra keresztül a szobákon.
86 3| Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha mozdulattal felém
87 3| az átkozott szõrös békát, és leánya, a szép, tizennyolc
88 3| Villámgyorsan rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok
89 3| bömbölésbe kezdett, mely oly mély és erõs volt, hogy lónyerítéshez
90 3| Fölkaptam hát az állatot, és teljes erõvel odacsaptam
91 3| koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen talpra állva, méternyi
92 3| varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös folyadék
93 3| de a varangy talpra állt, és villámgyorsan nekem ugrott,
94 3| ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.~Fogai voltak.~
95 3| voltak.~Leráztam magamról, és lefogtam. Reá térdeltem
96 3| vér freccsent az arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen
97 3| mosolygás lebegett. Odamentem és megcsókoltam, mire gyengén
98 3| az arcát, azután fáradt és mély álomba merültem.~Másnap
99 3| tetemét, a véres baltát és az éjjeli küzdelem nyomait
100 3| eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a konyhába sietek, hogy -
101 4| Azután becsukta a könyvet, és másikat vett elő.~Megint
102 4| felelést helyezett kilátásba, és ő nem törődött többé a szőke
103 4| másik könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba akart
104 4| osont az ismeretlen leány, és a keze tele volt rablott
105 4| legdrágább kincse -, ólomkatonái és más ilyen értékes dolgok.
106 4| szerette a puskáját, az óráját és ólomkatonáit, mintsem azokat
107 4| lefelé iparkodott. Megfogta és rákiáltott:~- Tolvaj, tolvaj!~
108 4| mondta -, mennünk kell. ~És kézenfogta a fiút.~ ~Második
109 4| Józsefnek hítták. Felnőtt, és nem akadt Putifárnéja. Mit
110 4| az asszonyok megvetését, és vaskos kéziratcsomókban
111 4| kívül kopaszodni kezdett, és semmiképpen se lehetett
112 4| jó partinak. Egy József!!~És mégis, egy napon tűzbe dobta
113 4| szalonkabátját, megfésülködött... és leánynézőbe ment.~Ekkor
114 4| fekete, hamuvá lett roncsait, és tollat vett elő. Beleütötte
115 4| A női nem bűnei.” Írta és kiadja: József.~Azután késő
116 4| leányt, akinek szabályos és kerek volt a válla, izmos
117 4| elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete a szeme. Satöbbi.~
118 4| Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe tette.
119 4| szárított fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp
120 4| tette, hordárt hívatott és - visszaküldte.~ ~Negyedik
121 4| Hatalmas vállú, szelíd tejarcú és aranysárga hajú. Csak a
122 4| szemei voltak tüzes feketék. És ez ott, a kék köd vidékén
123 4| amint ott állt a parton, és nézte a végtelen tengert
124 4| hullámokon. Mosolygott, és a szeme villáma beleütött
125 4| végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak ruganyos,
126 4| bátran feszülő kötegeit, és egy gyönyörű fejessel a
127 4| hideg vízből kibukkant, és szívdobogva, acélos inakkal
128 4| befelé. A fiú pedig nézte, és megfeszített inakkal folytatta
129 4| úszást.~Már leszállt az est, és vak sötétség volt a tengeren,
130 4| látni vélte a leányfejet, és erejét kétségbeesetten összeszedve,
131 4| szemeivel a leányfejet.~És a leányfej nem volt sehol.~
132 4| elhibáztam. Nem értem utól, és az életem is bánja!~És a
133 4| és az életem is bánja!~És a hátára feküdt.~ ~Ötödik
134 4| örülni, amikor tavasz lett. És naponként többször is gyerekes
135 4| amelyeken pattogzottak a rügyek, és merengve nézte a vén fákat,
136 4| ha az ember jól alszik, és sok kedves unokája van.~
137 4| reggel megitta a kávéját, és elolvasta a vidéki újságot,
138 4| Leszakítom - mormolta -, és elviszem Margitkának; megnézem
139 4| Margitkának; megnézem a kismamát, és megnézem a dédunokámat.~
140 4| dédunokámat.~Elõvette a bicskáját, és óvatosan le akarta vágni
141 4| virágot, de ez most lehetetlen és gonosz dolognak tetszett
142 4| nincs is semmi csodálatos. És abban sincs, hogy a nagyapó
143 5| vegyülõ gesztenyeszín bajsza és nagy, mély fekvésû, fekete
144 5| egyetemrõl. Elbeszélgettünk, és eközben nagy tudást árult
145 5| lebilincselt az az éles elméjû és fantáziára hajló aprólékossága,
146 5| megalkuszik az élettel, és hogy mennyire jól érzi magát
147 5| asztalnál. Magában ült, és ivott.~Az abszintes poharat
148 5| Miért kínlódik az ember? És miért eszik? Miért szeret?
149 5| miért eszik? Miért szeret? És miért örül? Az életért.
150 5| szerzett, melyekkel az énnek és világnak a szemléletét egész
151 5| ez a relatíve tökéletlen és abszolúte magasabb, mindenesetre
152 5| mert teste ruganyos, erõs, és gondolatvilágát egyéb dolgok
153 5| idõ-õrület valamikor nem volt, és most van - akkor kétségtelenül
154 5| sebészi eljárás lehetõségét és szükségességét. Végre az
155 5| azaz a mûtevést elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke
156 5| hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom ajánlani találmányomat
157 5| elõkészületekkel. A teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak
158 5| elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél tenyérnyire.
159 5| keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel behatolok az
160 5| melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az idõt.~Egyszerûen
161 5| darázsfészkét. Két perc, és minden készen van. Az idõsejteket
162 5| csonthártyát bevarrom. Azután izom- és bõrvarratok. Bekötöm a sebet.
163 5| a sebet. Készen vagyok, és fölébresztem az embert. (
164 5| most fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva folytatta.)
165 5| tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke, mindennapi ruhámban
166 5| sebészi eljárás radikális és kitûnõ. Isten éltesse, kedves
167 6| egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól,
168 6| sok ópiumtól, cigarettától és csóktól - hamvazószerdán,
169 6| de nem sikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra,
170 6| székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.~Az apja,
171 6| legelõször. Alig õsz még és kemény járású.~- Megmondtam,
172 6| zsebkendõjével takarta el az arcát, és zokogva magához ölelte a
173 6| gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a kis kanári
174 6| Én foglak megfürdetni, és még ma kész lesz az új harisnya,
175 6| gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva elment.~A nõk
176 6| varázslót, jól megnézték, és akinek eszébe jutott, mondott
177 6| lesznek a kék szemei.~- És a finom, nõies, vékony kezeirõl
178 6| életében barna szemei voltak.~- És széles, férfias, nagy izmos
179 6| asszony.~- Olyan biztos és kényelmes volt az ölében,
180 6| Nagysád téved, kedves és szíves beszédû férfi volt
181 6| szíves beszédû férfi volt õ, és soha hangosan beszélni nem
182 6| elõtt másnak mutatkozott, és ki-kivel másképpen és másképpen
183 6| mutatkozott, és ki-kivel másképpen és másképpen bánt.~- Menjetek
184 6| arcotok kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák.~
185 6| kisfiút tiszta gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta
186 6| megérkezett a tiszta gallér és kézelõ. Kicserélte õket
187 6| sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve le akart dõlni
188 6| kendõben, futva, kipirulva és könnyezve egy leány érkezett.~
189 6| régen volt, öt-hat éve - és a leány semmit sem változott.
190 6| utálta meg õt e kellemetlen és alakoskodó megjegyzésért,
191 6| megjegyzésért, lehajolt, megölelte, és kérlelni kezdte, hogy keljen
192 6| nem tudott jól németül, és a Faustot eredetiben sohase
193 6| olvasta. De mégis ellágyult, és megcsókolta a leányt a száján.~-
194 6| nekem. Menj, fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék
195 6| Menj, fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak
196 6| Azzal hanyatt feküdt, és mosolyogva, gyönyörködve
197 6| a leányka könnyes arcát és édes aranyszemeit. Kis idõ
198 6| Belátom, hogy az ópium és a sok rossz csók helyett
199 6| volna téged feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a
200 6| nekifeküdt a koporsónak, és kifordította belõle a varázslót.
201 6| mondta a varázsló csendes és meghatott hangon -, te megtettél
202 6| egy nõ tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna -
203 6| mondom, leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a
204 6| hogy nagyon szereti õt, és csakugyan fölkelne, ha még
205 6| Helyreigazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen
206 6| Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá, hogy rendesen
207 6| kihûlni, rátétette a fedelet, és bezárta. A kis kulcsot pedig
208 6| jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s azokkal õ nem
209 7| APA ÉS FIÚ~Valamelyik téli délelõttön
210 7| mélyen meghajtotta magát, és az izgatottságtól csaknem
211 7| Gyetvás Pál, mérnök vagyok, és tegnap érkeztem Amerikából.
212 7| utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam, hogy ide,
213 7| talán a csontjait kifõzték, és csontvázzá állították össze...
214 7| Ezt szeretném tudni, és kérem a méltóságos igazgató
215 7| olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit megtérítem...~
216 7| Az igazgató e hosszú és izgatott beszéd alatt nyugodtan
217 7| szakállát, majd csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:~-
218 7| állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.~
219 7| maceráltattam Mátyással, és tegnapelõtt állították össze.
220 7| ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás harmincöt korona.~
221 7| gyorsan kivette az erszényét, és gyorsan fizetett. Miközben
222 7| gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensére.~Az asszisztens
223 7| lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte a csontváz
224 7| úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
225 7| különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet a
226 7| halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok
227 7| az állvány vasrúdjánál, és cipelni kezdte az ajtó felé.
228 7| Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány elkésett orvosnövendék
229 8| eressze le a sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így
230 8| negyedórában nézzen be, és ha alva talál, költsön fel,
231 8| eldobtam a cigarettámat, és végigdõltem a bordóbársony
232 8| város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony
233 8| foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap
234 8| minden illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott,
235 8| összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erõsen
236 8| fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem. Gyönyörû,
237 8| fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz. Mint
238 8| cikáztak a víz felszíne fölött, és idõnként kérészek repültek
239 8| ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi elpusztult kérész.
240 8| topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt.
241 8| rólad, hogy az ajkaid némák, és beszélni nem tudsz, de a
242 8| oldalt hátrahajtotta fejét, és finom fülcimpáin megrezzentek
243 8| Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt szemeinek
244 8| tõled egy csókot kapjak, és arra kérlek, nézz a szemeimbe.~
245 8| Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben
246 8| kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit.
247 8| szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú borzongás, végigfutott
248 8| mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod, hogy csak
249 8| csak miattad születtem, és hogy miattad fogok meghalni,
250 8| nekem hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos olajat
251 8| szomorúságokat tükröztek vissza, és karcsú szép vállaival elõrehajolt.
252 8| ujjait megnedvesítette, és homlokomat megkente az illatos
253 8| Szeretni fogsz?~Újra bólintott, és mosolyogtak az ajkai.~-
254 8| vállairól a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta, azután anélkül,
255 8| csendes tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré
256 8| gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran és Antares
257 8| ragyogott, és az Aldebaran és Antares úgy fénylettek,
258 8| Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén.
259 8| hangjait. Üvegfuvolák csengtek, és mély hangú varázshegedûk
260 8| szóltak. Mintha csak leányok és fiúk szívei zenéltek volna
261 8| grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem, mint
262 8| Hosszú lesz az utazás és álom nélküli - mondottam
263 8| belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttem lebegtek. Tudtam,
264 8| csendben maradtam hát, és hétszer megfordítottam gyûrûmet
265 8| grófkisasszony fátylát, és felültem. Elõvettem Al-Dsezirehben
266 8| vásárolt jó dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem
267 8| szívem tele volt aggodalommal és bizonytalansággal. Nem tudtam
268 8| parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam. Harmatos, selymes
269 8| Ismeretlen út volt. Körülnéztem.~És egyszerre elhûlt bennem
270 8| Megrázkódtam, nagyot lélegzettem, és körülnéztem. A vidék most
271 8| mérföldkõ csillant elõ, és nyárfák páros, ezüstös sorfala
272 8| sorfala húzódott. Jobbra és balra szõlõskertek feküdtek
273 8| sötét, nagy tömegekben, és bennök apró, vaksi kis házak
274 8| grófkisasszony. Beléptem és megállottam az ajtó mellett.
275 8| kis kézitükröt tartott, és merõen nézte benne magát.
276 8| egészen. Elrejtette a tükröt, és intett, hogy valami közölnivalója
277 8| közölnivalója van. Papírost és ceruzát adtam neki. Ezt
278 8| akarsz? - kérdeztem.~Komolyan és szomorúan igent intett.~-
279 8| Zavartan lesütötte a szemeit, és mereven maga elé bámult.
280 8| Azután mosolyogva rám nézett, és az ajkai csókot kínáltak.~-
281 8| mondottam -, mert nem szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni
282 8| benne, azután vállat vont és megigazította a haját, megnedvesítette
283 8| megnedvesítette nyelvével az ujjait, és kisimította velök a szemöldökeit.
284 8| szállt. A holdfény fehéren és tisztán szóródott szét a
285 8| szóródott szét a fákon, az úton és a kisasszony arcán. A bokrokból,
286 8| feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból hatalmas,
287 8| elõ a föld szent ereje, és nagy hullámokban terjedt
288 8| a kezét nyújtotta. Hideg és ruganyos kis ujjai hevesen
289 8| azután belebbent az ajtón, és belülrõl elreteszelte. Tovább
290 8| kerítés keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba
291 8| vonásain megdöbbentõ pajkos és komolytalan rosszaság mosolygott.
292 8| konoksággal szorultak össze, és a hideg holdfény pontosan
293 8| fölött. Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva
294 8| a szemeibe; csodálkozva és hitetlenül kémleltem a tekintetének
295 8| esztendeig szeretnék itt állani és csak téged nézni.~Néma ajkai
296 8| barátságosan elmosolyodtak, és legyezõjével búcsút intett.
297 8| Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait fénytelen,
298 8| kék derengés aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra
299 8| állomásra kellett sietnem, és ezalatt gondolkodhattam
300 8| sohase fog tudni szeretni, és elhatároztam, hogy inkább
301 8| jegyemet - magam voltam utas - és hazautaztam Budapestre.
302 8| pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz hajtattam,
303 8| akarom most a legjobban, és azt hiszem, még gyermeket
304 8| szeretnék tõle, de hidegek és ruganyosak az ujjai, és
305 8| és ruganyosak az ujjai, és a szemeinek változik a színe,
306 8| színe, a szíve pedig hideg és gonosz.~- Errõl majd beszélünk -
307 8| beszélünk - mondta a varázsló, és bevezetett a szobájába.
308 8| a szobájába. Leültetett, és hosszan, merõen nézett rám.
309 8| apró kristályszelencét, és megmagyarázta, hogy kell
310 8| könnyeket eltenni.~Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon keresztül
311 8| napom volt. Sok fárasztó és türelmet kívánó munka, sok
312 8| Megfürödtem, megborotválkoztam és átöltöztem. Amikor kihajtattam
313 8| kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak, boldognak éreztem
314 8| volna. A szívembe egészség és tisztaság költözött, minden,
315 8| magától értetõdõnek, jónak és érdekesnek tetszett.~Megérkezve
316 8| a mezõket, országutakat, és bementem a városba is. A
317 8| között se volt. Aggódtam és türelmetlenkedni kezdtem.
318 8| akartam. Késõ este csüggedten és szomorúan bandukoltam a
319 8| kissé elõrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly volt az
320 8| is tudom, nem szeretsz, és nem is fogsz szeretni.~Nyakamba
321 8| Nyakamba csimpaszkodott és az ajkait kínálta.~- Azt
322 8| kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad, hogy késõbb
323 8| Zöldes szemeiben most sárga és piros lángocskák táncoltak.
324 8| piros lángocskák táncoltak. És egyszerre, mintha húsz évet
325 8| könnycseppecskét kell sírnod miattam. És le kell mondanod arról,
326 8| miattad.~Alázatosan integetett és a mellére horgasztotta a
327 8| e pillanatban olyan üde és fiatal volt, mint egy kisleányé.
328 8| délután tükörbe néztem, és azon gondolkodtam, hogy
329 8| papírost mindjárt visszavette, és apróra tépte, mintha megbánta
330 8| hervadt, rózsaszínû rózsát, és ideadta. Gyengén átöleltem,
331 8| engedékenyen hozzám simult, és a fejét - egy pillanatra -
332 8| két hét. Elmúlt a nyár, és nem láttuk viszont egymást.
333 8| miattam, imádkozni fog, és minden pénteken hétszer
334 8| A fákon még óriási almák és õszibarackok mosolyogtak,
335 8| mosolyogtak, a nagy, kék és sárga szõlõfürtök kövéren
336 8| pöffeszkedtek a levelek között, és amint elõre haladtam, a
337 8| Megrezzent, mosolygott, és egy széket tett ki az ablakon.
338 8| ablakon. Nyugodtan fölkúsztam és benn termettem a szobában.
339 8| szobában. A kisasszony átölelt, és az ölelése olyan heves,
340 8| görcsös fejfájás. Leültem, és távolról kémleltem a szemeit.
341 8| mezítelen lábait kinyújtotta, és megilletõdve nézett rám.~-
342 8| villamos lámpát gyújtott meg, és valahonnan a küszöb alól
343 8| mellõlem, de a tükrökben száz és száz más volt helyette.
344 8| másképpen csillogott a szeme és különbözõ volt a tekintete.
345 8| volt a tekintete. Szédültem és féltem, de elhatároztam,
346 8| fejjel, meggörnyedve állott, és szemei oldalról nézve egészen
347 8| kis kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp
348 8| arcon, az állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.~Azután
349 8| Felöltözött, megigazította haját, és fölírta, hogy elkísér, mert
350 8| varázslóhoz fogok menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet,
351 8| hogy a könnyem jó legyen, és hogy a szívem megszabaduljon
352 8| világoskék színûek voltak, és arcára szomorú, márványos
353 8| a vonat elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt,
354 8| odaadtam neki, megkóstolta, és már akkor mondta, hogy nem
355 8| Hellyel kínált, kihallgatott, és soká vizsgálta az arcomat,
356 8| Azután elõvette a tükrét, és merõen nézte. A fekete,
357 8| azután mindinkább világosan és kirajzolódva. A varázsló
358 8| gyermeke, ha nem szeret senkit, és meddõséggel átkozták meg.
359 8| termékeny melegség szükséges. És olyan emberek között, akiknek
360 8| sokkal jobban ismerik magukat és egymást is, hogysem hosszabb
361 8| varázsló tanácsát, hazajöttem, és feleségül vettem a néma
362 8| közben egymás szemeit néztük, és egymás arcát vizsgáltuk.
363 8| senkit nem kívánunk mást, és gyermeket akarunk, hogy -
364 8| megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet tudj sírni.~
365 8| szomorúan rámnézett ilyenkor, és úgy tetszett, hogyha most
366 8| órák szenvedéseiben is, és jóllehet az utolsó pillanatig
367 8| A gyermek megszületett, és olyan szép volt, hogy órákig
368 8| virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük, hogy mindörökre
369 8| akarta szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás után
370 8| rettenetes napok virradtak reánk. És még rettentõbbek voltak
371 8| gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte,
372 8| növekedett; vártunk, szenvedtünk, és nem tudtuk, mitévõk legyünk.~
373 8| gyermeket tartotta a karjaiban. És elém tette az ágyra. A kicsiny
374 8| Meghalt - mondottam -, és ha tudsz sírni, hát most
375 8| kétségbeesetten.~Elpirult, és mereven nézte a kis halottat.
376 8| kötelességünk.~Bólintott, és sietve gyászruhába öltözött.
377 8| a sötét lépcsõházon át, és térdeinkre véve, elindultunk.
378 8| elindultunk. Az éjszaka sötét volt és csillagtalan. Körülöttünk
379 8| néma, nagy földek lapultak és hallgatóztak. Szótalan,
380 8| megállottunk, a kocsit elküldtük, és csónakba szálltunk. Eloldottam
381 8| a kisasszony sápadt arca és egymásba kulcsolt, fehér
382 8| belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttünk lebegtek. Hétszer
383 8| világosság kezdett derengeni. És azután, mint valami nagy
384 8| a csónakot, kiszálltunk, és gyalog vittük tovább a koporsót.
385 8| simogatta a hátunkat... És észrevettem, hogy a testünk
386 8| Letérdeltünk a földre, és mind a ketten dolgozni kezdtünk.
387 8| levegõ fagyos hideg volt, és hó esett. A hópelyhek belepték
388 8| vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban helyezkedtek
389 8| a koporsót - mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe
390 8| könnyezni kezdettek. Mintha ezer és ezer gyémántcsepp hullott
391 8| átnedvesedett, megpuhult, és sóhajtást lehelt ki magából.~
392 8| Odaléptem a kisasszonyhoz, és átöleltem. Néma szép ajkai
393 8| ajkai gyengéden megnyíltak, és csókjában érezhettem, hogy
394 8| mondottam.~Boldogan intett, és elindultunk a havas, hideg
395 8| estében hazafelé.~*~A karcsú és jókedvû szobalány hangja
396 9| ANYAGYILKOSSÁG~Osvát Ernõnek~Ha szép és egészséges gyermekeknek
397 9| két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor egy napsugaras,
398 9| Elég könnyen halt meg, és egészben nem sok bánatot
399 9| volt, de szelíd természetû és erõsen önzõ. A férjét sohase
400 9| mert végre is két szép és erõs fiút hozott a világra.
401 9| Pedig eleinte gyenge csípõjû és gyerekszemû volt ez az asszony.
402 9| nem mutatkoztak. Keveset és csak egymás között beszéltek.
403 9| fürödni jártak a folyóhoz, és madarakat fogtak az erdõben.
404 9| Witmanné enni adott nekik, és tiszta alsót szombaton este.
405 9| Különben csendesen élt, és csendesen hízott. Egy bankhivatalnokkal
406 9| után fél évre, aki fiatal és szép gyerek volt, borotvált
407 9| vállakkal, de finom, rózsaszínû és lányos arcbõrrel; Witmanné
408 9| arcbõrrel; Witmanné vágyott reá, és bár nehezére esett, sõt
409 9| meglátogatta, teát kapott és csókokat. A férfi unalomból
410 9| a szeretõjével; terveik és dolgaik voltak. Gimnáziumba
411 9| kerültek. Megnyúltak, vékony és erõs csontjaikon mint acéldrótok
412 9| az élést, s öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez
413 9| gumipuskák, kések, fogók, kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve,
414 9| itt összegyûjtve, elrejtve és osztályozva. Szeles õszi
415 9| regénybe merült -, halkan és gyors léptekkel lesuhantak
416 9| hurkot vetettek a nyakába és hazacipelték. Bekötötték
417 9| Bekötötték az állat száját, és deszkára húzták. Apró lámpájuk,
418 9| állatkínzás pedig komoly és természetes szenvedélyükké
419 9| Biztonsággal, férfias gondossággal és meggondolással tudtak elrejtõzni.~
420 9| lakott, aki alig volt otthon, és egy varrónõ, aki négy lánnyal
421 9| A földszinten egy üveges és egy rõfösüzlet volt. Senki
422 9| az udvar közepén állott, és annyi esztendeje meghozta
423 9| meghozta rügyeit, leveleit és virágait, valószínûleg érezte,
424 9| mertek gondolni a holnapra és holnaputánra is.~Egy szeptemberi
425 9| megbeszélték, hogyan fogják el, és hogyan ölik meg. Sikerült.
426 9| Sikerült. Csillogott a szemük, és erõs vállaikban egy férfi
427 9| ki a pihéket a mellébõl, és figyelték, amint a titokzatos
428 9| tövét, a lábait, a csõrét, és így kipeckelve, sokáig,
429 9| ahová a Kín beköltözött, és ott lakik, míg csak a baglyot
430 9| otthagyják, mert úgy izgalmas és szép lesz az ágybafekvés.
431 9| izgatottan vetkõztek le, és azután csak arra hallgattak,
432 9| hegycsúcsokról repültek lefelé, és meleg, véres tengereket
433 9| úsztak át. Ami fájdalom és szenvedés csak lehetett
434 9| ott vonaglott, sikoltott és üvöltött a lovak patái alatt.~
435 9| aludni. A bagolyhoz siettek, és egy óra alatt most már végeztek
436 9| a dolgokat, a kivégzést és az elásást, mert félni lehetett,
437 9| lány. A fiú feléje ment, és azt mondta, hogy közelebbrõl
438 9| szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt az
439 9| ajtók nyíltak ki halkan, és fiatal lányok fejei tekintettek
440 9| a szõnyegre hengeredett, és mozdulatlanul engedte magát
441 9| fia a bagolyra gondolt, és átvillant az eszében az,
442 9| életben szép, nagyszerû és izgalmas, miért rettenetes,
443 9| rettenetes, megmagyarázhatatlan és véres egyszersmind. Csakhamar
444 9| Csalódottan kelt fel, várt, és tágra nyílt szemmel nézte
445 9| szépnek találta a nevet, és végül ezt mondta:~- Kezét
446 9| behunyták a szemeiket, és kiterjesztették karjaikat.
447 9| asszonyok imbolyognak körülötte, és a hátukkal és mellükkel
448 9| körülötte, és a hátukkal és mellükkel az arcához érnek.
449 9| érintették bársonyos hátukkal, és lebegve, úszva odanyújtóztak
450 9| odahajtották a fiúk szájához és arcához, majd ismét továbbcsúsztak
451 9| továbbcsúsztak ernyedt, lusta és mégis könnyed mozdulatokkal.
452 9| kúsztak, reájuk feküdtek, és hozzájuk simultak. Csak
453 9| vánszorgó surranással, és szétfoszlottak a friss reggeli
454 9| iskolából jövet arra kerültek, és besurrantak a kapun. A nõ
455 9| üde, hangos nevetéssel, és bevezette a Witmanokat a
456 9| csukott szájjal nevetett, és lehunyta szemeit. A fiúknak
457 9| leszorították, hengergették és megkínozták. A nõ mozdulatlanul,
458 9| kapuig kísérte a kisfiúkat, és megcsókolta a kezeiket.~
459 9| a szobájukba zárkóztak, és a leányról beszéltek; megállapodtak
460 9| másodszorra meglebbent a függöny, és kinézett a leány. Megálltak.
461 9| hozzatok valamit. - Intett, és becsukta az ablakot.~A fiúk
462 9| ablakot.~A fiúk elpirultak, és szívdobogást kaptak a látásától.~-
463 9| négy arany karcsatja van, és hét gyûrûje van.~- Az ujján
464 9| settenkedtek a szekrény körül, és szemlét tartottak anyjuk
465 9| közöttük két pompás rubintokkal és gyöngyökkel kirakott karperec.~
466 9| szõke, kék szemû, lusta és kövér anyjuk iránt, szerették
467 9| üvegfalat a késem nyelével, és több zaj nem lesz. Te világítasz
468 9| tolvajlámpával, benyúlok, és kiszedem az összes karcsatokat
469 9| kiszedem az összes karcsatokat és gyûrûket.~- Ne vigyük el
470 9| megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták. Sietve
471 9| Sietve lementek azután, és lefeküdtek. Elõbb azonban
472 9| átnéztek az ajtó alatti résen, és láthatták, hogy az anyjuk
473 9| nehogy ropogjon a padló, és úgy feküdtek le, éberen,
474 9| a padláson fogják elásni és apránként elhordani. Reggel
475 9| Reggel tagadni fognak, és ha anyjok ütni akar, elszaladnak.
476 9| kinyitották az ablakot, és kihajoltak a langyos májusi
477 9| harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette magához,
478 9| nagyobbik fiú elõrement, és kinyitotta a Witmanné hálószobájába
479 9| szemeit. Az arca bosszúságot és csökönyös haragot fejezett
480 9| fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött.
481 9| asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe
482 9| már akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik
483 9| kést az anyja mellébõl, és még egyszer bedöfte. Nem
484 9| melltûket, a gyûrûket, az órát és a hosszú arany óraláncot.
485 9| elhódított kincset, osztályozták és egyetértõen elosztoztak
486 9| siessünk, meg fogunk mosdani és átöltözünk.~Átmentek a szobájukba,
487 9| a középsõ szoba ablakát, és ott várta a bátyját, aki
488 9| szobáját belülrõl bezárta, és az ablakból a párkányra
489 9| a toronyóra egyet ütött, és õk még aludni akartak. Levetkõztek,
490 9| Levetkõztek, ágyba bújtak, és az izgalmaktól holtra fáradva,
491 9| hogy Witmanné tízkor kel, és ezért a szobájába nem is
492 9| megmosdottak, megreggeliztek és eltûntek, zsebeikben a kincsekkel.~-
493 9| mélyen aludt, kitakarták és megcsókolták, azután elõszedték
494 9| köszönte a látogatást, és befelé fordult.~- Ma vagy
495 9| A fiúk ezzel búcsúztak, és elsiettek az iskolába~ ~
496 10| elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak.
497 10| dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg
498 10| lármájával áthatol mindenen, és követelõen hí. Menni kell.
499 10| Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé,
500 10| hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet
1-500 | 501-926 |