Rész

 1   3| pillanatig se hittem a dolgot, végre is az ember nem hisz el
 2   4|      szeme. Satöbbi.~Egy napon végre jegyet váltottak.~Ekkor
 3   4|     kezdte. Hümmögött, izzadt. Végre kidülledt szemekkel bámult
 4   5| lehetõségét és szükségességét. Végre az eljárást magát nyilvánosságra
 5   5| vegyesen a szegény emberekkel. Végre elnémul a zaj. Felöltöm
 6   6| öregedett, mint a többi nõé.~- Végre egy fiatal nõ - köszöntötte
 7   8|    hosszan, merõen nézett rám. Végre megszólalt.~- A néma grófkisasszonyt
 8   8|       hideg októberi délutánon végre elutaztam, hogy megnézzem,
 9   8|      mind el voltak sötétítve. Végre kettõs ajtóhoz értünk. Egy
10   9|     meg kell bocsátanunk, mert végre is két szép és erõs fiút
11   9|      órák lassú múlását.~Mikor végre a toronyóra lassan elverte
12  12|   Szilveszter napján hajtották végre a halálos ítéletet. Az egész
13  13|   kezeimet, de igen erõtlenül. Végre lehanyatlottak a kezei és
14  13|     hosszáig, eredménytelenül. Végre be kellett látnom, hogy
15  15|        szolgáltassa-e vagy ne. Végre megállapodtak, hogy az önkéntes
16  16|  kinézett a boncolóterembe is. Végre a holttesthez lépett, hirtelen
17  16|   beszéltek többet a dologról.~Végre tolni kezdték a kis kocsit
18  17|     édesen, mint a cukros tej!~Végre kiértem a San Marco térre.
19  17|        könnyen, pár perc alatt végre lehet hajtani. Valószínû,
20  17|     Mindegy, menjünk csak föl!~Végre hosszú-hosszú percek után
21  18| beléjük pillantsak. A napokban végre hozzákezdtem az olvasáshoz.
22  18|  tartott a kéredzkedõk fölött, végre kiszólított egyet, és kezébe
23  18|    tartott, míg kimozdították. Végre sikerült kilökni a földre.
24  18|    sötétvörös volt a méregtõl.~Végre megfogták a két lábánál
25  18|    további tíz-tizenöt ütésig. Végre felhangzott egy iszonyatos