Rész

 1   4|         leány anyja így szólt:~- Ön igen idős, uram, a leányom nem
 2   4|             minden józan ember. Nos igen, mert szeretett egy leányt,
 3   4|          mert szeretett egy leányt, igen, egy leányt, akinek szabályos
 4   4|         csak kevés, de anatómiailag igen jól elrendezett hájjal),
 5   4|           ez ott, a kék köd vidékén igen különös. De egyébként is,
 6   4|            csak ezt mondta volna:~- Igen, élet, élet, nagyon szép
 7   5|         hatott rám, mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek, amelyeket
 8   5|             aprólékossága, amellyel igen jelentéktelen dolgokról
 9   6|            vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak ott künn. -
10   7|        szakállát, majd csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:~-
11   7|       Gyetvás Pál nevû hullát, s ha igen, készítettünk-e belõle elõadási
12   7|       tegnapelõtt állították össze. Igen jól sikerült; boncterembe
13   8|             grófkisasszony miatt.~- Igen - feleltem -, õt akarom
14   8|         tudok - mondotta a varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat
15   9|           nevét - Irénnek hívták -, igen szépnek találta a nevet,
16   9|             nagyobbik Witman fiú.~- Igen, de honnan veszed?~- Van
17   9|             Ne vigyük el mind!~- De igen, mind elvisszük; neki nem
18  10|       boldogsága csak egy pillanat? Igen: õ ennyit adott alamizsnaképpen
19  12|           Margitot kissé aggódva.~- Igen - felelte egyszerûen.~-
20  13|             itthon.~- Az apáddal?~- Igen, vele is mindig hadilábon
21  13| Hallgatóztam. A tolvaj vagy a rabló igen óvatosan dolgozott. Szinte
22  13|             karmolta a kezeimet, de igen erõtlenül. Végre lehanyatlottak
23  15|           Beránnál is, akinek pedig igen jó házai voltak. Az óraadás
24  17|             tessék elmenni innen!~- Igen, de a kutyát elvisszük.~-
25  18|             a papádtól hallottad?~- Igen, mesélte, hogy felakasztottak