Rész

 1   1|            mindent. A kapun mászott be.~A fekete csönd pedig beborította
 2   2|           Vass fiúk!~Együtt mentünk be a városba. Az enyhe júniusi
 3   2|       visznek.~- Csendesen lopóznak be a házakba, vagy az ablakokon
 4   2|           vagy az ablakokon másznak be. Kis csákányaikkal pár pillanat
 5   3|             a szolgáló még nem jött be a cselédszobából.~Önök most
 6   4|    szárazföldi por ezt a ködöt soha be nem piszkítja: lévén a part
 7   4|          fejessel a vízbe ugrott.~- Be fogom érni a leányt öt perc
 8   5|       boldogságát. Talán így került be az idõ képzete az ember
 9   6|              csúnya nagy kudarccal, be kellett fejeznie az életét.
10   7|   asszisztense egy embert jelentett be, aki sürgõsen akart beszélni
11   7|      sikerült; boncterembe tétettük be - amint méltóztatott mondani -
12   8|          minden negyedórában nézzen be, és ha alva talál, költsön
13   9|           rejtett zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat.
14   9|            napfény sárgán szûrõdött be a parfõmillatos szobába.
15   9|          asszonyairól beszélgettek. Be is jöttek. Nesz nélkül siklottak
16   9|       jöttek. Nesz nélkül siklottak be, az ablaküveget alig érintették
17  12| hálószobában. Nem érte ott. Az ajtó be volt zárva. Zörgetett, betörte,
18  12|            ne konstatálódjék. (Mert be kell vallanom, a könnyeire
19  13|            éreztem lüktetni. Szinte be voltam rúgva a bátorságomtól...
20  13|              eredménytelenül. Végre be kellett látnom, hogy hiába
21  15|         szerelem miatt, másfél évig be volt zárva, azután, mikor
22  15|              és arról beszélt, hogy be fogja tanítani a Harmadik
23  16|            az ajtót.~- Minek csukod be, te, amikor én kinyitom -
24  16|        vigyázva, hogy a vizes ruhát be ne piszkolja, erõsen megrúgta
25  18|            egy újabb kutyát csaltak be. Azután ölükben odavitték