Rész

 1   3|           mert korán kelõ ember vagyok - rémülve jut eszembe, hogy
 2   4|        mosolygott:~- Én a halál vagyok - mondta -, mennünk kell. ~
 3   5|       raspatoriumot! A csontnál vagyok. Kérem a vésõt! Megcsinálom
 4   5|     csontléket. Az agyhártyánál vagyok már. Óvatosan keresztül
 5   5|         Bekötöm a sebet. Készen vagyok, és fölébresztem az embert. (
 6   6|      Nézz meg engem, ötven éves vagyok. Másképp éltem én. Egészen
 7   6|        nem tehetem, mert halott vagyok. Hol van most az a sok nõ,
 8   7|       nevem Gyetvás Pál, mérnök vagyok, és tegnap érkeztem Amerikából.
 9   8|          mert akkor a halál fia vagyok, csendben maradtam hát,
10   8|   Mindjárt észrevette, hogy ott vagyok, de csak késõbb fordult
11  12|         bár ebben az egyben nem vagyok biztos. Szóval, 1732. december
12  12|       mit ér az, hogy céhmester vagyok - semmit. Nem szeret senki.
13  12|         és bátorságot, erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok
14  12|    lõcsei lányt is, mert gazdag vagyok. És ha a templomban összeesket
15  13|         én magam is szocialista vagyok.~- Nem is illendõ dolog
16  13|   megnyugodtam.~Ismersz, milyen vagyok. Ideges, tehát gyáva. Sok
17  13|     nemesi címert. Szóval gyáva vagyok. De azért, mikor kis idõ
18  13|   karjaimat, éreztem, hogy erõs vagyok, és más vágyam nem volt,
19  13|         milyen õrülten izgatott vagyok. A szívem dobogott, az inaim
20  14|      csendesen - lehet, hogy én vagyok az a lány. Tegnapelõtt jöttem
21  17| világból, ha akarok. Fáradt nem vagyok, és nem félek az élettõl.
22  17|        bátyámat!~- De hiszen én vagyok!~Nem felel, megfordul, elindul.
23  17|     forduló, és már a szabadban vagyok. El kell szédülnöm az erõs
24  18|     bíró - kiáltott Gábor -, én vagyok a hóhér. Neked jelentem,